Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-10-05 / 80. szám
80. szám. ьглмтх yzanpci'. Sícrkesztőségi iroda : Sepsi-SzeHtg-yörgyön a ref. kollégium épületében, hová л lap szellemi részét illető közlemésyek küldendőkKiadó hivatal : jÖEF^NSTEtN JAÁ RK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szenfgyfirgy, 1879. Vasárnap, október 5. ko>gÍP/IX. évfolyam. 4 S Politikai, társadalmi, szépirodalmi és bözgrzdászati lap, к „(МпвлшАЫ Mzii|M№-ftg]|fot*e bivataillds Mzltaye. Megjelenik ezen l»ph*ea- kint kéUzer: " csütörtökön és va*£r4iftp. 1 ELŐFIZETÉSI LELTETEK Helyben házhoz hordva, vajjy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — Wr. Negyedévre . . 1 fit 5® Iw. Hirdiítiuéuyek <Ujö • 3 hasábos petit-,övért, annak helyéért é Bélyegdij külön ^ Nyilttér sor» j|41jr. Előfizetési felh jAT E 2v£ 23 ^ E IX, évfolyamának IV. negyedére Előfizetési teltételek : Október - deczember .... 1 írt 50 ki*Egy hóra.................................— frt 50 fel*. Egész évre ................................(> frt — ki*. Kü lföldre egész évre .... 8 frt — ki*. Az előfizetési pénzek a 9 Nemere4 kiadó- hivatalának Bernstein M á г к könyvnyomdájába S e p s i - S z e n t g у ö r g у re к ifiden d ö к. иг m időinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután [elesleges példányokat nem ngo- mattat hatunk. A ,Детеге“ kiadó hivatala Sepsi-Szoiitgyörgy, 1879. okt. 3. Severus császár, midőn katonái a Grampian hegyi riez aljáról Yorkba, gyalogh intőn elvitték, már lialdoklott. A könyezve körülötte álló kafoiuii- hoz utolsó szava ez volt: „Laboremus!“ Csali- ugyan a munka az, a mi fentartá nemcsak a római nemzetet, nemcsak azok hadvezéreit, hanem általában a föld kerekségén élő összes népeket. — Minél előhaladottakb valamely nemzet közmivelő- dési állapota, annál nagyobb tényező ott a m u lile a; legyen az földmivelés vagy ipar, kereskedelem, egyaránt vezet a végezel felé : a társadalmi jólét, egyesek és népek boldogságára. A m agy einem zet ma már a fejlődés azon fokán áll, hogy liai nem csupán a „fruges consumere nati“ licnye csoportjából áll : nemzetünk megérte valahára azt az időt, midőn a munka a felsőbb osztályok előtt is kedves és nem tekintünk többé lenéző kicsiny- léssel azokra, kik a lábunk alatt forgó földet ekéjükkel felszántják s kiknek tenyerök ipari foglalkozásokban kérgesedéit még. Mikor ezt beláttuk, midőn a föblmüyelést s az azzal járó munkát felemeltül; az őt megillető magaslatra, már akkor jó utón vagyunk. «Jtt kezdődik a boldogulás útja. Ez az önsegély kezdete. Minden olyan mozgalmat, mely ily általános és magasabb czélok felé vezet, örömmel üdvözlünk. 0 r ö m m e 1 ü d v ö z ö 1 j ük vár о su n к b a n az er d é 1 y i gaz d á к a t ! Ezen gazdasági egylet, eddigi működése már sok elismerésben részesült. Az erdélyrészi gazdasági állapotok javításán teljes erejével munkált minden időben. Hazánk |gyik legtekint elves ebb főrangú embere áll az egylet élén, alelnökei, titkára stb. minden alkalommal jeleit adták szakava- tottságuk mellett á hazai gazdászat emelése iránti érdeklődésüknek. Legyenek általunk szívesen üdvözölve városunkban ! Sokkal nagyobb horderejű egy gazdasági szak- férfiakból álló gyűlés, sokkal messzebb ható eredményei vannak egy kiállításnak, minthogy azokat itt különösebben is kellene méltányolnunk. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy már-már reményt vesztett hitünk e kiállítás sikerében a közel napok alatt nemcsak megerősödött, de most mar C.dp.-s bizalmunk is- van' a székely nép szerencsés jövőjében a most bemutatott hangyaszorgalom gyümölcsei után ítélve. —Ne legyünk hálátlanok. Ezen szép kiállítás, a termény-, háziipar-, gazdasági eszközök stb. tárlata összegyűjtésénél, azok rendezésénél, mondjuk ki, buzgó főispánunk mellett legnagyobb érdeme van egy testben, lélekben, minden ízében magyar hazafias szellemű mágnás mik : gróf Schweinitz Gyulának, kinek nemzetgazdasági téren ma már országos hírneve van. Sepsi-Szentgyörgy város ilyen kiállítást még nem látott. Pedig kevés kivétellel mind székely produktumok az itt felmutatott tárgyak. — Elénk bizonyítéka ez örvendetes jelenség annak, hogy népünk fiai és leányai a szorgalom, a munka valódi példány képei. Azon gazdasági egylet, mely alkalmat nyújtott Háromszékmegyének, hogy szorgalmát bemutassa, nagy szolgálatot, tett nekünk. Üdvözöljük az erdélyi gazdasági e g y letet v á r о s u nк ban ! H. A bécsi külügyi hivatal — hir szerint — fölvilágositást adott az angol és franczia cabineteknek az Ausztria-Magyarország és Németország közt uralkodó egyetértés békés természetéről. Párisban és Londonban igen meg' voltak elégedve a fölvilágositással. Bismarck herczeg és Jakobini a 1 kudozásair ól, a melyeket Gasteinban folytattak, a következőket jelenti az „Italie“ : Az egy év óta hirdetett terveknek nem volt semmi praktikus alapja, mert Bismarck herczeg és Masella kissingeni tárgyalásainak csak az volt az eredménye, hogy tudatták egymással kívánságaikat. Végtére mind a két fél belátta, hogy a javaslatba hozott középút sem az államikat, sem pedig az egyházat nem elégítheti ki, és hogy a parlament jelen helyzete és Poroszország közvéle ményének hangulata nem engedi meg a kormánynak, hogy eltörülje a májusi törvényeket, sem pedig a szentszék nem fogadhatja el ezeket. — Az előterjesztett javaslatok és ellenjavaslatok majdnem már akkor ejtettek el, midőn lehetségesnek tartották, hogy legalább a modus vivendit megállapíthatják. Ennek oka az volt, hogy csak kétértelműséget foglaltak magukban. A kormány azt hitte, hogy a vallási törvények el fognak ismertetni, ha mérséklettel fognak azok végrehajtatni; a szentszék azonban azt a nézetet táplálta, hogy a törvényeknek legalább egy részét eltöri ötteknek kell tekinteni A poroszországi, küszöbön álló választások és a pártok izgatása nyilván azt mutatja, hogy a dolgok állapota roszabbá válhatik. A bécsi pá- pai nuntius, a kinek szintén része volt az előbbeni tárgyalásokban és nagy jelét adta tapintatosságának, bízatott meg tehát az uj alkudozások megkezdésével. Jacobini nuntius tehát több titkos értekezletet tartott Bismarck herczegg'el szept. 4 én és ekkor megállapították az uj terv főpontjait. Ekkor Bécsbe tért vissza Jacobini és kidolgozta az uj javaslatot, a mely szept. 14—19-kén újra tárgy altatott Gasteinban. Elvben létrejött a megállapo ff Őszi kép. — Oroff A. után. — Csupán egy kép ; egyéb semmi. Az anya almát szedett. A férfiak óvatosan nyúlnak a hosszú póznára alkalmazott szedő kosárkával a dúsan rakott ágak legszebb gyümölcsei után: a többit lerázzák; sűrűn potyogva gurul szét a sárguló gyepszőnyegen a sárga-piros gyümölcs. Vidám gyermeksereg siet segíteni a fölszedésnél s hangos visitás és nevetés közt szalad ismét tova, midőn újabb almazápor zúdul a fáról. . . A nap aranyos sugarait melegen árasztja szét, a nélkül, hogy alkalmatlan volna, a lég csodálatos tiszta és csendes; egyik bokortól a másikig fehér szálak húzódnak: az őszi „ökörnyál“. Itt ott egy darázs vagy szitakötő lebeg az átlátszó ae- therben, szorgalmas méh gyüjté mézét az őszirózsa és georgina dus virágiból. Maga az atya is segít a szedésnél. Ez egyszer odahagyta a poros iratcsomagokaf, félretette a komoly könyveket és nem gondol semmi másra, mint, hogy övéivel osztozzék a vidámságban. Egész leikéből adja át magát a ritka üdülésnek; ha valaki figyelemmel kiséri, azt gondolná, hogy a mosolygó férfi nem ismer nagyobb gondot, iontosabb feladatot, mint azt, hogy a legszebb gyümölcsöket épen vegye le a magasból. Kissé távolabb, a fákat környező pázsit szélén áll egy mósik férfi, mellette sugár leányalak, kinek finom tagjait szürkés öltözék födi. Nagy, sötét szemei álmodozón pihennek az előtte álló életteljes képen ; a férfi pedig, fejét lehajtva, kimondhatlan gyöngédséggel tekint a hölgyre: „Viktorine!“ A leány gyöngén fölijjed s arczát oly meleg, bársonyszerü pir futja el, mint azé a nagy almáé, melyet a családfő diadalmasan mutogat. Aztán karját az övébe öltve, összekulcsolja kezeit s úgy csüng a férfihoz simulva. Jegyesek ; nehány nap múlva lesz az esküvő. A leány a vidám családnak árva közeli rokona s náluk van már egy év óta ; a férfi a család barátja. Ebben a kertben ismerték meg egyik a másikat. Mindketten fiatalok, ámbár túl vannak már az ifjúság első szakaszán. Az élet vihara eltombolt már felettük s visszahagyta sziveikben és a lélekben nyomait. A lét egyiköknek sem volt könnyű . . . a mint senkinek sem az, a ki idealts lélekkel lép az életbe. Azon utat, a melyre ők visszatekintenek, romhalmaz és omladék födi . . . Most a romok fölé merészen gunyhót akarnak építeni! Nem az első álomszerű, sokszor megénekelt tavaszi szerelem ez. Mindkettő feje fölött forrón égetett már a nap, az ut nehéz pora megszállta kebleiket s fáradt tekintetük elöl rég szétfoszlott a rózsás fátyol, az a fátyol, mely valamennyiünk elől eltakarja a világot pályafutásunk kezdetén.; Nem vidám májusi reggelen, nem nyíló virágok közt folyta* ott vidám ingerkedés közt találkoztak ők; hanem árny tálán délben, a hol a szürke mérföldjelző magányosan emelkedik az ég felé, ott „talál t á k“ meg ők egyik a másikat .... Fáradt vándor mindkettő . . . De hát melyik kötelék szilárdabb? Az-e, a melyiket két gondtalan, mosolygó gyermek köt, Я kiket a t :elid, édes tava szi szellő csókolgat, a kik alig gondolnak még tovább a kötekedésnél, a játszásnál . . . vagy azon kötelék, midőn a viharkorbácsolta tengeren, csapkodó hullámok zagásától környezve két hajótörést szenvedett nyújtja kezét egyik a másnak, hogy együtt tűrjenek, együtt éljenek ... és együtt semmisüljenek meg ! ? ... A gyermekek harsány kaczajra fakadnak, mert egy nagy, piros alma épen Jánoska mellé esett s a kis vitézt ebbeli ijedelme szintén letette lábairól. Hirtelen apuba fűben ocsúdva fel : egészen megilletődve tekint maga körül, testvérei még na* gyobb mulatságára. A jegyesek ajkán is szelíd mosoly szalad végig. Tekintetük azonban a távolba mélyed el. Őszi illattól terhes tájkép terül ott el teljes tisztaságban. A láthatáron kéklő hegyek emelkednek, melyeknek csúcsai soha sem láthatók határozottabban, mint most. A kép közepén az épületek födelei vörös lenek, a melyek mindenike alatt emberek laknak s velük együtt öröm és fájdalom, szerencse és szerencsétlenség, kin és nevetés . . . Egészen elől, a közelben gyönge szellő vonul át a fák közt, a melytől zörögve hull le itt ott egy hervadt levél. A menyasszony még közelebb simul jegyeséhez, a ki szorosan átöleli. „Szeretlek“, suttogja halkan, mintegy megnyugtatásul. Különös költészete az ősznek, mennyire szívhez beszélsz te ! Meghalni és mégis élni ! Elmúl ni és létezni ! Örök halál vagy, a ki magadban hordod az örök léteit ! Soha sem titokzatosabb a természet arczulata, mint ősszel ! Es soha sem hisszük, hogy közelebb vagyunk a titok megfejtéséhez, mint mikor meglepnek a szent borzalmak ; megfejteni azonban soha sem leszünk azokat képesek !
