Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-10-02 / 79. szám

79. esàm.

Sepsi-Szentgyörgy, 1879. csütörtök, október

Szerkesztőségi iroda

Sepei-Szentgyörgfyön f. ref. kollíginm épületében, hová

\ L»p szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó liiratai:

j^EF^NSTEIN JA ÁH К könyvnyomdája kává a hirdetések és előfizetési pénzek bérseentesen inlézenduk.

Г

(ai, társadalmi, szépirodalmi és közgrzdászati lap.

A

IX. évfolyam.

Megjelenik ezen l&phettM- kint kétszer: “ csütörtökön ás vasárnap.

ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK íelyben házhoz hordva, vaj»r vidékre postán küldve Egész érre . . 6 fit — kr. tél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . i fit 5* kr.

HírdtiliMéktydija :

3 hasábos petit-sorért, v*gy aimak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 ka. Nyilttér sora 15 kr.

—á

zetes:

gomb*

11 V US Slett.

is, melylyel Leboeuf oly fennen (liesea

IX. évfolyamának IV. negyedére

:í 1:

teltételek :

Október * deczember .... 1 frt 50 kí*Egy hóra.......................................— frt 50 ki*.

Egész évre frt - kr.

Külföldié egész évre .... 8 frt — ki*.

Az előfizetési pénzek a »Nemere* kiadóhivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők.

8®*“ Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseiket

megújítani, miután felesleges példányokat nem ngo- maítathutunk.

A Детеге“ kiadó hivatala

A bécsi találkozás és Francziaország.

A Francziaországra nézve végzetes 1.870-ik évben Leboeuf tábornagy szószéken dicsekedett, hogy : „készek vagyunk az utolsó gombig!“ S a nemzetgyűlés mamelukjai elhiiték neki, megadták ujongva a beleegyezést a háború-indításhoz. S valóban, Napoleon császár könnyelműen belerohant a Németország elleni habomba, háromszázezer emberrel akart átkelni a Rajnán s Berlinbe bevonulni. Azonban Francziaország nemsokára keserűen bűnhődött a könnyelmű háború indítás miatt: későn vette észre, hogy fegyvertelenül kezdett háborút s hogy ahoz hiányzik neki az „utolsó

zonyos, hogy ahoz a republicanus miniszternek ezerszer több *s alapos okai vannak.

Kétségtelen, hogy a frauczia belügyminiszter e nyilatkozatát azon aggodalom szillé, hogy Bismarck Ausztria-Magyarország szövetségét Francziaország ország elleni terveinek támogatására keresi s igy jelzés akart lenni arra nézve, hogy Francziaoi ozftg e terveket sejti, de azoktól nem fél. Francziaor- szágban aggályokat szült Bismarck bécsi látogatása, azt hitték a francziák, hogy az osztrák- magyar-német szövetség a maga élével nemcsak Oroszország, de Francziaország ellen is fordul. Bismarck biztos volt arról, hogy bécsi útja Fran- cziaországban csak ily érzelmeket kelthet, mert ezek enyhítésére egyenesen meglátogató Francziaország bécsi követét, Teisserenze de Born-t, hogy őt a leghatározottabban biztosítsa, miszerint Francziaország épen nem képezi tárgyát a folyó tárgyalásoknak. Gr. Andrássy is sietett a franczia kormányt hasonló módon megnyugtatni s biztosítani Ausztria-Magyarország barátságáról és rokon- szenvéről.

„Francziaország készen van! ' E szó nagy megelégedést okoz nekünk, mert ha érdekeinkre nézve fontosnak tartjuk is Németországgal a szoros baráti viszonyt, de azért egy erős Francziaorszá- got európai szükségnek tartjuk s elengedhetlemiek arra nézve, hogy az európai egyensúly fenntartas- sék. Németország már több éven keresztül mint egyedüli katonai hatalom állott fenn vetélytára nélkül, dictaturát gyakorolhatott, mely nem mindig volt üdvös s óriási ereje könnyen vezethette visszaélésre hetalmával. E veszedelmes állapotnak most már vége, s Ausztria-Magyarország n ‘ni utolsó azok közt, kik e sulyegyen helyreállítását örömmel üdvözölték. Németországgal jó lábun vagyunk, de örömmel látjuk Francziaország megerősödését is: о kettő az európai béke” garaneziá- ja, melyre nekünk oly szükségünk van.

N.

jr

<3-ta.a.cx©

— Breisach után. —

Vígé.

„E , bolognai mázolónak, kiáltá Caravaggio a czivódó művész Rómába büntetlenül kellett-e jönni? hogy az alkalmat tőlünk a kitüntetésre elragadja? Nincs palota, nincs templom, mit le ne mázolt volna ecsetével, Nápolyban, Rómába hivatott. A cardinál maga viteté még ünnepi kocsijában. Mily szegyen]! Es mégis, mikor kihivtam, türelemmel visszautasitá, erősítvén, hogy én őt nem hívhatom ki. Mit kellene tennem, magamért boszszut álljak, s annyi keserű könynyet ejtsek, vagy homlokát öröm sa hir sugaraival dicsőítsem ? ! . . . .“

Ily panaszokban kitörve bőszülten rohan a festő gyors léptekkel Róma utczáin. Elhatározása növekedett az indulat hevében s több Ízben fogta gyilkát kezébe, mint legutolsó menedékét. Hirtelen egy kéz fogja meg vállát s gyengén susogja: kövess! Caravaggio megrémülve nézte.

— Ah! — mondá — Gessi Francesco, Reni

tanítványa? . . .

— Kövess!

Caravaggio minden késedelem nélkül köpenyébe burkolá magát s követte. Midőn a San Gi- ovanno piaczra értek, (xfissi megállva igy szól:

— Mester, hallottam szavadat !

— Na, és? En sem gondolataim, sem gyűlöletem elrejteni nem szoktam.

— A gyűlöletben — melyet R< ni ellen táplálsz — osztozom veled.

Te?

— Jgen én; kissé irányomban igazságtalan ; társaim közt a legutolsó helyet nekem adá. Gyűlölöm megesküszöm, hogy megboszulom őt.

— Hívd ki párbajra !

— Te tudod legjobban, mit használ ez. Reni csak egy oldalról sebesithetŐ.

— Es az? kiálta Caravaggio.

— Szabad-e neked bemenni a Rospigliosi palotába ?

— Mindenesetre; mégse megyek be, mert tudom, ellenfelem minden este ott található.

— S tudod mi vezeti oda ?

— Nem.

— Egy szenvedély vonzza őt.

— S mi az ?

— A játék.

— Szereti a játékot, mond ? ! Akkor el van

veszve !

— Megértettél engem ?- Teljesen. Ma este a Rospigliosi palotába megyek.

Este lett. A Rospigliosi palota egyik termében, mely gazdag s tiszta aranytól csillog'ó szőnyeggel volt beborítva főrangú s nemes férfiakból álló társaság gyűlt össze.

Caravaggio bejelentetett.

Neve hallatára az egész társaság, kivált Guidó egészen meglepetett.

— Caravaggio itt! mondá. Miként jöhet ide ő, mikor tudja jól hogy én is jelen vagyok?

Mielőtt kérdésére feleletet nyert volna, Caravaggio belépett a terembe.

Egész lényében meg volt változva. A szokott gőg s megvető tekintet eltűnt arczárói s egy barátságos mosoly vonult el ajkain. Guidohoz fordulva igy szóla nyomatékos hangon:

— Guido ! örülök hogy hibámat jóvá tehetem. Igaztalan voltam ön irányában. A mint látám özön- leni mindnyájukat iskolájába, fölindultam ezen ; de nem hittem azt, hogy a művészet e hazájában a születési jog legyen az uralkodó. Sok indulatot forraltam ön iránt, mégis szeretném, hogy a kiengesztelés mindezt feledtesse. Nyújtsa Ön jobbját

barátilag s a keserű emlékeket a múltra nézve semmisítsük meg.

— Köszönöm Caravaggio, hogy alkalmat nyújtott a találkozásra, e percztől fogva a civa- kodás köztünk megszűnt.

A kibékülés után, mely kellemes benyomást keltett a jelenlevők közt is, játékhoz ültek. Caravaggio Guidoval szembe ült, hogy folyton szemmel tarthassa.

Caravaggio nagy ügyességgel játszó t — úgy, hogy mindig ellenfelét engedte nyerni. Guido nyert.

— Remélem — mondá ő felállva — ismét fogunk találkozni?

— Reggel édes Reni.

Másnap a két mester újból találkozott ugyanazon asztalnál.

Caravaggio újból vesztett. S igy ment egy hónapig s Guidonak a játék elkerülhetetlen lett, bősz szenvedélylyé fajult s oly vágygyá, mely vérét naponkint jobban izgatá, a lelkesedést kioltá s talentumát rövid idei megsemmisítéssel fenyegeté.

A czél el volt érve. Caravaggio önelégülten mondá el Gessinek : barátom, tanácsod sikerült ;

Az ecset, melylyel oly dicső müveket teremtett, nyugodott Guidonál. A hivatott művész lelke zárva volt már az égi látásoktól, az ihletettségtöl Feledé múltját, közönyös lett a dicsőség iránt s hanyag munkájában Csak egy gondolat tölté el s ez a játék vala. Fölötte sietett munkáival lö- lületes lett ; csekély áron eladogatá müveit.

Ott láthatni öt lassú léptekkel haladva, meghajolva éveinekterhétől.Közönyösen, hidegen, reménytelenül pillant fel a járó kelőkre. Az utczák, melyeken most szegényesen s elhagyatva járkál, tanúi valának egykor hírnevének. Azóta több mint

bármin ez év telt el

................Mekkora különbség

az ifjúság s Guido öregsége között! . . .

Egy okos nép ily tapasztaláson tanulságot szokott szerezni, és Francziaország csakugyan ta- ' nuit a saját kárán. A köztársaság rögtön a háború után megkezdő haderejének nagyszabású reor- ganizáczióját a legnagyobb áldozatok ráfordításával, ■ s íme, Moltke német tábornagy már 1875-ben kifejező aggodalmát a köztársaság haderejének félelmes növekedése miatt, mig Bismarck erőszakos megrohanással akarta megakadályozni az ős ellen• ség újra erősödését. Francziaország azonban okult . a maga kárán, zsebre tette a Németország részé- . ről ismételt sértő kihívásokat, és gyengeségének,

. készflletlenségének érzetében az orosz czárhoz s a

többi európai hatalmakhoz fordult, hogy közbelépjenek s a német háborús terveket megakadályozzák.

Azóta ismét elmúlt néhány év, s Franczia- országnak nem kell lelnie most már egy megtámadtál ás miatt; van neki egy oly hatalmas hadserege, mely számban nem áll a Németországé háta mögött, kiképez tetősben pedig méltó versenytársa annak. A német táborkar aggályt keltő s igazságnak ismerte föl e tényt, hogy 8 uj ezrednek és 14 uj ágyú-ütegnek felállítását indit• ványozá, Elég az hozzá, Francziaország nyugod- i tan tekinthet jövőjébe, teljes joggal elmondhatja

azt. a mi 1'870-ben csak henye dicsekedés volt, a hogy: készen van az utolsó gombig. Ez önérzet- I nek az utolsó napok alatt., épen Bismarck Bécs- , ben tartózkodásának idején, kifejezést is adott a t franczia belügyminiszter, midőn kőrútjában meg- Y vizsgálván a lomonti sánczokat, kinjdlatkoztatá : „Mi a békét, egyedül a békét akarjuk,

_ ha azonban valakinek más szándékai ; volnának, mi teljesen készen vagyunk.“ t Szemmel látható, hogy a nyilatkozat nagyon bari soul it Leboeuf hírhedt mondásához, de az is bi-