Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-09-25 / 77. szám
77. szám. Sep§i-Szent£yörsT» 1879. Csütörtök, szeptember 25 Szerkesztőségi iroda , Sepsi-Szentgyßrgyon a ref. kollégium épületében, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők• Kiadó liiratai: j-’OLLÁK J*AÓK könyvnyomdája es könyv- kereskedése, hová ». hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. ikai, társadalmi, szépirodalmi és közgrzdászati A „tH áram széki IX. évfolyam. Megjelenik ezen iapheten- J kint kétszer: “ jl csütörtökön és rasáruap. ■ ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK J Helyben házhoz hordva, vagy I vidékre poatáu küldve Egész évre . . 6 frt —* kr. 1 Fél évre ... 3 frt -— kr. i Negyedévre . . i fit 50 kr. I Hirdetmények dija : j 3 hasábos petit-sorért, vagy • annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 k*. Nyilttór sora 15 kr, ■ _____________________! I ................ Ei oíteetesi teltételek : Oktober de.czember . . . . 1 írt 50 kr Egy hóra.................................- frt 50 ki*. Eg ész évre................................6 írt — ks*. Kü lföldié, egész évre .... 8 frt — ki*. Az előfizetési pénzek a »Nemere* kiadó- hivatalának В e rnstei n M á г к könyvnyom - dijába Sepsi -SzentgyÖrgyre küldendők. Előfizetőinkéi szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példán д о kai nem nyo- mattathatunk. A „Nemere“ kiadó hivatala Bismarck látogat á s a. o Konstatáljuk kötelességünkből kifolyóan, hogy a mai napi hirek egyik s mondhatjuk főfőjelentő ségü tárgyát Bismarck bécsi látogatása képezi Nem volnánk az igazsághoz hivek, lia neki ron. taránk a látogatónak, ha televett szájjal, méregbe mártott tollal szidalmazni kezdenék a „vasembert“ ha indokait, utazásának czélját egyenesen monarchia-ellenesnek hirdetnék, a mint azt ma több la pok meglehetős merészséggel elkövetik. De más felől mi Bismarckot nem is vesszük glóriával körül, csupán azon szívességéért,"hogy kedve ereszkedett neki lefáradni hozzánk ; nem vagyunk hajlandók ez eseményt világrenddé politikai eseménnyé felfuni : csupán természetesnek találjuk, hogy a szomszéd nagyhatalom végre valahára kezdi elismerni, hogy m i is létezünk. A mit ö annyi időn keresztül vag’y kancsal szemmel nézett, vagy egyáltalában nem látszott számba venni. Tehát a Bismarck látogatásától nem f é 1 ü n k, de nem is ugrunk ki a bőrünkből annak miatta. Iökéletesen hisszük, hogy e látogatás nem fog uj okkupátiot vagy Orosz-Török Német-Ma- gyuf- háborút a nyakunkra zuditni; azt is szívesen elhisszük, hogy Bismarcknak nincs oka monarchiánk ellen valami újabb fordulatokat előkészíteni; ámde azt is íöl kell tennünk, hogy egy Bismarck csupán lcejutazást az Andrássy szép szemeiért nem tesz inihozzánk. Fontosabb okok vezették öt oda a miket kitalálni, avagy csak megközelítőleg gya- nitni is nem jutott osztályrészünkbe. S a ki azzal dicsekszik, hogy eltalálta Bismarck czéljait, mint azt egy-két lap teszi, hát az még csak nem is álmodik arról : mi vezette hozzánk a német kancellárt. Tény az, hogy monarchiánk magatartása a legutóbbi zrosz török háborúk alatt emelte repu- tatiónkat a nagyhatalmak előtt. A veszedelmes szomszéd, mely különben meglehetős elszigetelten állott ama háborúk alatt, megszűnt ránk nézve komolyabban számbavehető lenni, mihelyt keleti politikánk a többi külső hatalmak teljes elismerésével találkozott s mihelyt Andrássy gróf olyan érdekközösségeket hozott szóba például a berlini congressuson is, melyek mint a delej a vasat, úgy vonták messziről hozzánk Németországod mindaddig, mig most a közeledés csakugyan megtörtént; — Bismarck lejött látogatni Bécsbe ; a hegy eljött Mohamedhez. Németországnak kellünk mi most. Ha egyéb bizonyságai nem volnának mo, narchiánk nagyhatalmi jelentőségének, már maga a gasteini találkozás is mellettünk bizonyít. Hogy Ausztria-Magyarország ma már igenis nagyfontos- ságu szerepet játszik a hatalmak között, hogy monarchiánk ura lett teljesen a keleti eseményeknek arra természetesen nagy befolyással volt Andrássy következetes szigorúsággal vezetett politikája. De mindezt egyenesen Andrássynak s az ő működésének tulajdonitni épen oly túlzás volna, mint a minő túlhajtott álláspontot foglalnak el azok, kik e tekintetben tőle minden érdemet megtagadnak. Helyzetünk mai szerencsés viszonyait köszönhetjük egyfelől Oroszország- vakmerő s az europa czivilizatióval merőben ellenkező túlkapásainak melyeket meg kellett akadályozni fegyveres beavatkozással, melynek elejét kellett venni az európai hatalmak összes diplomatiai erejével. Az orosz politika hajtja Németországot hozzánk; ez készteti Bismarkot minél nyájasabb arczczal kö- zeledni|felénk. Bismarck látogatásától tehát sok függ; de nem minden. Andrássynak talán a kelletinél is több bizal. ma van Bismarckban. Egyik nagyobb lapunk egy anekdotát közöl e bizalom illustrálására. Az orosz- török háború alkalmával ugyanis a nevezett lapnak egyik előkelő barátja, bizalmas lábon áiiván külügyminiszterünkkel, következő kérdést intézte hozzá ; — Nem hiszed Gyula, hogy ez a muszka meg csal bennünket ? Andrássy mosolygott és könnyed váll vonással mondá : — Bizony megteheti, de ennek a fejszének készen tartjuk a nyelét. — Hát az angolban megbizhatunk-e ? — Hiszek neki a meddig látom, — válaszolt a miniszter jókedvűen. /У *33 »4 гаеяшеггл *u '-.^-“ULZ.ŒO JKSIll. — Breisach után. — Mórey s fia beléptek a terembe. — Uram ! fiam az ön tanítványai sorába óhajt lépni. — Az ifjú pirulva lépett a mester jeladására közelebb. — Barátom — kérdi a mester — festett-e már ? Guidó fejét igenlően meghajtva Calvaertet is fölemlité. — S miért hagytad el őt ? Kérdi Caracci. — Elutasított. — Ej, te nyílt szivü vagy. S miért tette ezt ? — Két okból — felelt Guido — először ; hogy Caraccit s tanítványait: bámulám ; másodszor: mivel e képet saját tetszésem szerint festem. — Mutasd képed ! — Mindenik szeme Guido képén függött. Az öszatya lélegzete megakadt. A tanítványok egymásközt susogtak s a mester jeladására háromszoros Evviva (éljen) hangzik föl a teremben Caracci Guidóhoz lép, megöleli s egymás keblére borulnak, — Barátom — mond a mester — e perctől fogva ez iskola tagja vagy. E kép fényes jövődet hirdeti. Nem festő, művész leszel. — Oh uram, lehet-e ez ? s — Most vigasztalva halok meg’, — mondá halkan az őszapa. — Őszinte akarok lenni hozzád, — folytatá a mester — milyen őszinte voltál te hozzám. A mü vészét aranykora még ezután következik. Ama nagyférfiak, kik Michel Angelo és Raphael méltó utódai, nem élnek többé. — Napjainkban ép a művészetnek kell a nagy s következetlen előítélet ellen harczolni. Te is találkozol pályádon ily ellenséges indulatu lelkekkel, kiktől azonban visszariadni nincs okod. Mondd Guido ! az elmondottak daczára van-e erőd, kedved, hogy a művészet ösvényén tovább haladj ? — Igen mester, igen. Bármi própatétre tegyen a sors — isten felettem van. — Most a mienk vagy. Igyekezzél a bolognai iskola tisztelete épen tart meg. Aztán az agghoz fordulva, igy szóla : ön is osztozik e dicsőségben. De szenteljük ez órát, a későbbi helyett a szabadság élvezésére. Gyermekeim! — mondá tanítványainak — véleményetek szerint ki a győztes köz - tetek ? Egyhangúlag kiálták ők Zampieri nevét. Az ifjú győztes lassú léptekkel közeledett s a többiek örömzaja közt vévé át a mester által neki nyújtott babérkoszorút. Aztán lantját vévé a mester s csendes hangon éneklé ezen, a történelem által a mi időnkre fennmaradt költeménykét, mely „Chi farsi un buon pit— tore es“ szavakkal kezdődik. Magyarul igy hangzik. / Ki festőnek vágyik, hogy az legyen : Példát Rómától kell vegyen. A szép Velencze lelkesítse, Lombárdia színét vegyítse; Válassza útját, holott Buonarotti s Ticián Allegri legyen eszményképe, S csak úgy jut Raphael egébe. Mint egy édes álom, úgy tűnik el az ifjú Guidonak az első nap Caracci termében. Nem riadt legkevésbé vissza a mester bölcs intéseitől. Előtte csak a mester által festett fényes jövő lebegett. Bár sok vetélytírs volt már szemei előtt, még is lelke csendes, nyugodt vala. Több év repült el folytonos munkálkodás közben. Az ifjú tehetsége hatalmasan fejlődött. Napról-napra nagyobb mértékben állította elő vonzó, kellemes gyönge, élénk szinvegyületeit, mely a bolognai iskola egyik találmányát teszi. Később mesterétől sem tanulhatott többet s maga moa Iá a mester A go n t i n о ! egy más zád méltó küzdtért kell keresned; menj Î Róma téged. (Folytatása köv.) A bölcső dalokból. L Álmodjatok szép csendesen Szivem szerettei ! Nyugalmatok fájdalmimat El-el feledteti . . Álmodjatok szép csendesen Ti drága gyermekek : Az ég virasszon lelkeim, Híven felettetek ! II. A lámpa lassú perczenéssel Mutatja a futó illőt . . . Pirosló fényt lóvéi a hajnal, Az éj uralma már kitölt . . . Szememre még se' száll az álom, Virasztok a bölcső felett, S magam oly boldognak találom, Minő csak egy szülő lehet, III. Csak „tente“ szépen, mind a hárman „Hájájatok“ szép csendesen !.. , Álmodjatok ! Én arczotokról Az édes álmot ellesem . . . — Oh, mintha mind a három szólna, Oh, mintha együtt mondanák: „Hozd vissza Istenünk az útról, Egészségben, körünkbe újból A drága, kedves, jó anyát !“ Maros-Vásárhely, 1879. szept. 10. Anouimus.
