Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-09-21 / 76. szám

802 A u s z t r i a-M a g y a г о r s z a g es M o n t e ne g r ó viszonyát hosszú czikkben fejtegeti a Morning Post.“ Nikita fejedelem bécsi útját ese­ménynek mondja, a mely legrokonszenvesebb je­lentőséggel bir és a legkétségtelenebb jele annak a teljes fordulatnak, a mely a Balkánfélszi­geten végbe ment nehány év lefolyása alatt. Ha most uralmat gyakorol valaki 1 örokorsz-igon ki\ül a Balkánfélszigeten, úgy ez bizonyosan Ausztria- Magyarország. Az orosz befolyásnak vége; ezen­túl nem fogunk hallani orosz cselszövényekröl^ a balkáni tartományokban. Az orosz izgatások szín­helyét most már nem a Duna déli vidékein kell keresnünk, hanem az ázsiai pusztákon. К fordula­tot legelőször Csetinyében méltatták egész nagy­ságában, miután osztrák magyar enclave lett Mon­tenegro. Ebből láthatjuk, hogy csakugyan offen- bachi zene lett-e a berlini szerződés. Az oroszok uralkodtak a helyzet fölött, a meddig a Balkánon túl voltak csapatjaink, kitakarodásuk után Európa akarata lépett a kozák uralom helyébe. A berlini szerződés igazi czélja európai Törökországnak fölszabaditása az orosz ellenőrzés alól. * г Á magyar földhitelintézetet mint a „N. P. J.“ hallja, a magyar kormány ugyan­azon szabadalmakkal szándékozik felruházni, me lyeket az osztrák-magyar bank élvez a múlt évi törvénv értelmében. Az erre vonatkozó törvényja­vaslat már elkészült s az országgyűlésnek összeü- lése után rögtön be fog nyujtatni. E szabadalmak mint tudva van, a hátrálókos tartozások behajtá­sára vonatkozólag tartalmaznak különféle ked vezményeket. A magyar földhitelintézet ugyan már most kiterjedt szabadalmakat élvez, de az egyöntetűség kedvéért fölötte kívánatos a külön­böző szabadalmakat öszhangba hozni. Erre szol­gál az említett törvényjavaslat. * A tervezett osztrák tőzsdeadó7 mint a „Politik“ irja, nemcsak a pénz és érték, hanem a gabona és liszttözsde ügyeletéire is ki fog terjesztetni s úgy az eladóra, mint a vevőre, minden kötés után 50 krban vettetik ki, mely mó­don a kormány 5 millió forintot remél belőle. + Kelet-Ruméli a ismét véres események szinhelye. A porta kénytelen lesz, ha a bolgárok nem szűnnek mohamedán polgártársaikat gyilkol­ni, Európától fölhatalmazást kérni arra, hogy a török lakosság életbiztonságát fegyveres erővel óvja meg. Hogy ez el' u Oroszország mindent el fog követni, az bizony íe akkor Anglia, Ausz­tria Magyarország és etország szövetségét fog­ja magával szemben találni, s ezúttal a törökök igaz ügye fölött bizonyára fog győzni az orosz alattomosság. * — Szerencsét kívánok Signor Daniel, — mond­ja Ca vaert gúnyosan nevetve. — Mi engem illet, örülök ; mostantól kezdve semmi Közöm fiához. — Hogy, hogy, mester ? kérdi az agg. — Hadd haladjon föltett utján, egyengesse magát a divat szerint. Virágozhat egy Carassi La­josnak, de soha egy ifjú Calvaertnek isten önnel ! Es végig rohant a szobán, haragját a lép­csőknél s az utczán is hallatva. Dániel egész lényében leveretett. —■ Látod ? mondá az agg — nem csalódtam. Dyonis mester bár bősz, de nem ok nélkül. Gorom­ba, de igazságos. — S mit szólsz atyám Madonnámhoz? Kérdi Guido kevés szünet után visszafojtott lélekzettcl. — Nekem szép, meglepő ! bár te jobban ér­ted, én nem bírálhatom. — Jól van atyám, ha a te véleményednek nincs becse, még kevésbé hallgatok egy ily elfo­gult ember szavára, Calvaer Caraccit emlité, jer hozzá. — Hogyan ? s te elég merész lennél ezt meg­tenni ? Sorsomnak el kell dőlni egyszer, határoz­zon e felett Caracci. A havi palotától nem messze elkülönítve álla egy igénytelen külsejű ház, előrészén e felirat : „Akadémia degi’ Incaminati.“ Caracci háza volt, hol Bologna lelkes ifjai naponta összegyűlték á művészek kimenthetién forrásából meriteni. Mily sok remény volt itt egyesülve ! mennyi kilátás a jövőre ! Hány nagy lélek fejlett itt ki, kiknek neveit az utókor a történelem lapjain ol­vassa, mint egy Albanij Bàîdattare, Inocencio Fac- coni, Anton Mária, Panico 6 a magányba mene­kült komor Zampieri (ki Domenichino név alatt m-'gieremté a hires „.Szent Hieronimos miseáldo­zata“ müvét) neveit. . ^ számos tanítvány ép összegyűlve volt Ca- ra._ci lakásán, hallgatva éber figyelemmel az előadó mestert, midőn a bolognai polgár Reni Dániel fiá­val bejelentetett. (Folytatása köv.) Az ó-csehek jogfen'aHLssal fognak be­lépni a reichsráthba. E czélból Rieger gyűlésre fogja összehívni e hó 23-án a cseh képviselőket, és ott fogják fogalmazni ezt az okmányt, és állí­tólag ez ügyben utazott Bécsbe is, hogy értekez­zék Hohenwarttal. * G о r c s a к о v lemondásáról ismét registrálhatunk egy berlini hirt. A trónörökös állí­tólag pártolja azt a tervet, hogy Dondukov-Kor- zakow neveztessék ki külügyminiszterré, de Bul­gária volt főkormányzója aligha lesz Gorcsakov utódja, mert a cárnak Suvalov a j.dőltje, a kit Ber­linből eredő befolyások is támogatnak. Az elhatá­rozás nem fog sokáig elhúzódni. A mint látjuk, ez a régi berlini nóta, ki tud­ja, igaz-e. * Román 1 а p о к b ó 1 . A nagyszebeni „Te- legraful roman“ szeptember hó 12-én kelt 101-ik számában egy temesvári levelezőjétől azt a hirt közli, hogy a temesmegyei románok tömegesen készülnek Dobrudsába kivándorolni. A „Telegra­ful“ felháborodik ezen hír hallatára s többek közt ezeket irja : „Jaj neked román nép, arra jutottál te, hogy a zsidók sirassanak téged szánalomból, ezek ve­gyenek téged védszárnyaik alá ? Hol vannak a veled egy nyelvű nag)r embereid, pat-iotáid? mi­ért nem kéred meg őket, hogy részesítsenek más jótéteményekben Is, nemcsak, mint a karansebesi Nemoian ur, a hazai nyelv jótéteményében“ ? Es ti „nagy román atyafiak“ hol vagytok ? Minek bujkáltok és nem gondolkodtok a népről ? Nem látjátok és nem halljátok, hogy a nép az al­kotmányival, a szabadsággal és a magyar testvér- seggel már jóllakott? Nem halljátok-e azt, hogy a népnek már elég volt a tréfákból ? Miért nem tartjátok őket vissza a kivándorlástól ? Avagy azt hiszitek -e, hogy a népre nem lesz többé szüksége­tek ? * Konstantinápoly, szept 15. (P. C.) Kelet-Ruméliában történt véres események foly­tán itten nagy izgatottság uralkodik. Több nagy­követ a portát teszi ezért felelőssé, mivel pénzse­gély és kiséret nélkül, sőt minden előleges értesí­tés hiányában indította útnak a nagyszámú moha­medán szökevényt. A bu. ’ francia konzul egy felhívást bocsátott ki, hogy a veszélyben forgó mohamedánokat segélyezzék. Az orosz konzul erre elutasitólag válaszolt. Aidosban 15 keletruméliai rendőr öletett meg. A konzulok tudósításai, a keletruméliai moha­medánok helyzetét igen szomorúnak ecsetelik. A porta egy köriratot szándékozik a hatalmakhoz intézni és Alelco pasától felvilágosításokat kérni. Bük ur est-cser navodai, esetleg sze- ben-rimnik-szlatina-bukarest- csernavodai vasút. A „Pol. Corr.“ nek következőket írják Bukarestből. A román miniszter elnök Bratiano, hogy kedvencz tervét, Bukurestnek a tengerrel közvetlenül egy- beköttetéset létesítse, érintkezésbe lépett Süden hörst bécsi főmérnökkel. E főmérnök kezdeménye­zése s vezetése mellett mintegy másfél évvel eze­lőtt egy osztrák consortium alakult, mely a buka- rest csernavodai, esetleg nagyszeben rimnikszlati- nai vasútvonal kiépítését vette czélba. E consorti­um nevében Südenhorst a technikai tanulmányozá­sokat be is fejezte. Miután a Csernavoda Küstend- se vonal már régóta üzemben van, a még hiány­zó Bukarest-Csernavoda vonal kiépítése által va- lamenyi európai kereskedelmi piaczról direct, füg­getlen, nemzetközi sinhálózat nyílik a Fekete tengerre s a bukarest-küstendsei vonal góczpont- ja lesz azon egész, jelentékenyen emelkedő forga­lomnak, mely a Bécs Budapest Orsóvá, Berlin Oderberg Brassó Piojest és Stettin Szucsava Bu- zeu vonalakon keresztül a Fekete tenger kereske­delmi területe felé irányul. Ez osztrák consortium még Csernavodánál egy állandó Dunahid fölépíté­sét is tervbe vette. Másrészről az angol „Danube- Blacksee- Railvay Compagny“ is már minden előkészületet megtett, hogy Jvünstendseből első rangú tengeri kikötőt csináljon. A Csernavoda mellett már bevégzett Duna sondirozása a legked­vezőbb eredménynyel járt s Südenhorst s a román kormány közötti tárgyalások már annyira haladtak, hogy az arra vonatkozó engedélyezési indítvány már a kamarák legközelebbi ülésszakában be fog terjesztetni. A Bukarest Csernavodai, mintegy 188 kilométernyi vonal építési költségűéi, beleszámítva a Csernavoda melletti állandó Duuahidat is, a román kormány számításai szerint 50 millió franknál nem fognak többe kerülni. A vonal nemcsak a gondolható legkedvezőbb forgalmi viszonyokat mutatja fel, hanem a meglehetősen müveit Jalomit za völgy már különben is jelentékeny helyiforgal­mat biztosit számára.“ Á novibíizári sandsák megszállása Az okkupáczió be van fejezve, s békésen, minden kardcsapás nélkül. Az okkupálás hadműveletének utolsó aktusát a következőkben jelentik c hó 15-érői keltezve : Ma három negyed 12 órakor megszállották Priepoljét, az okkupálandó helyek harmadik és utolsóját, s ezzel a Limvonal okkupáczioja be van fejezve. A hadoszlop, mely tegnap reggel Plevljót elhagyta, s Jabuka karaulán töltötte az éjét, ma Priepolje előtt jóval, e^y nagy küldöttség által, melynek sok bég és tekintélyes keresztyének vol­tak tagjai ünnepélyesen üdvözöltetett. Negyed óra múlva a priepoljei török katonaság parancsnoka fogadott bennünket a legbarátságosabban, csak az ellen tiltakozva, hogy csapataink a Lim jobb part - ján fekvő városrészt is megszállják. Kiilics tábor­nok azonban hivatkozott a szerződés és a bízott ság határozatainak pontjaira, s csapatainkat csen­gő zenével és lobogó zászlóval lépteté keresztül a városon. Az előcsapatok s a hátfedezet ezalatt megszállták a várost uraló magaslatokat, s ezzel a megszállás katonailag is tökéletesen be volt fe­jezve. Egy oladaloszlop, kétszázad a 25-dik vadász­zászlóaljból, Grivics kapitány vezénylete alatt Ko- lowratnál átgázolt a rohanó Lim folyón, s Prie­polje keleti oldalán levő magaslatot foglalta el. Ez oszlopból Bauer kapitány volt az első, ki a folyóba lépett s azt csapatával keresztül gázolta. A főoszlop, melynek élén KilUcs ifik. lov igolt, a hídon kelt át a Limen. A török csapatok áh d a tisztelet minden jeleivel üdvözölve, vonult, keres/ tül a hadoszlop a városban. A helység közepén találkoztunk König tábornagygyal, ki egy zászló­alj Parmabakával Priboj felöl jőve ugyanegy idő­dén érkezett meg velünk Priepoljébe annak meg­szállására. A lakosság hangulata barátságos ; a török kereskedők boltjai nyitva voltak, mig a keresz­tyéneké az ünnnepjiap miatt zárva. Csapata­ink nagy része a Lim folyó balpartján táboroz. A körül fekvő halmokat részben a mi csapatain«:, részben török katonaság tartja megszállva. Az ut alatt találkoztunk török katonasággal, mely az országút mentében tanyászott. Az itt levő török katonaság a környéken levővel 16 század lehet körülbelül. Priepolje a meglehetősen szűk Limvölgyben fekszik, a folyam mindkét partján, a jobb parton a belváros részszel, m !y egyúttal a török lakos ságé is. A város szegényes viskókból áll, s mint­egy 3000 lakosa van ; az elkváriéiyo/.ás nagyob- bára keresztyének házaiba fog megtörténni. A Lim elég nagy folyó, s mély, szélessége körülbe­lül 80 lépés, s csak kevés helyütt lehet rajta át gázolni. Holnapra várják ide Württemberg herce­get. Hir szerint a török csapatok elvonulásának kérdése fölött megegyezésre jutott Husni pasával, aki jelenleg- Priebojban tartózkodik. Holnapután valamennyi csapatok, melyek helyőrségi szolgá­latára kijelölve nincsenek, elvonulnak innen. Iszonyú gy il köss ig* IVirisban. A napokban egy öreg asszony, a mint esti félkilencz óra tájban La Chapelle utczai háza előtt ült, egy kék blouseos, szürke nadrágos, Selyem sipkás embert látott a járdán haladni egy lebon­tott hordókosárral. Az ismeretlen többször igyekezeti- a tárgyat mit az öreg asszony nem b;rt messziről kivenni, az utczai csatorna nyílásába dugni. Az öreg asz- szony gyanakodni kezdett, az ismeretlen után ment s egyszersmind egyik szomszédnőjét városi serge­ant után küldte. Az ismeretlen azonban észrovettCj hogy fi­gyelnek reá s futni kezdett. Az öreg asszony e közben azon helyre ért, hol az ismeretlen futásra vette a dolgot és borzasztó leletre akadt. Egy megcsonkított emberkar feküdt a földön, melynek megpillantására elájult. Az utczán ez alatt sok kiváncsi gyűlt össze s pár rendőr is érkezett, kik azonnal a további nyomozáshoz fogtak. Nem eredménytelenül. A csa­torna vizfogójából először egy lábszárat, azután egy kart s igy lassankint egy egész emberi test összes tagjait húzták ki ; csak a fej s a belső test­részek hiányoztak. A végtagok annyira meg voltak csonkítva, hogy lehetetlen volt a meggyilkolt sze­mély korát vagy nemét felismerni. Az öreg asszonyt másnap a rendőrségi irodába idézték Lefébure biztos elé kihallgatásra, A jelenlevő rendőri közegek közt mindjárt feltűnt neki egy Prévost nevezetű, ki társaival az elkövetett gyikosságról beszélgetett s igy nyilat­kozott : „A gazember, ki a gyilkosságot elkövette, elővigyázó volt. Nem lesz könnyű nyomára akadni.“ Mikor az öreg asszony e szavak után Prévostra nézett, ismét közel volt az ájuláshoz. „Biztos ur mondá, itt van, ez a gyilkos!“ A hivatalnokok először azt gondolták, hogy őrülttel van dolguk, de egy tekintet Prévostra az ellenkezőről győzte meg őket. Prévost rendőr- sergeant halotthalványon, reszketve állt a biz­tos előtt. A következő pillanatban az ajtó felé rohant^ hogy e'menekü’jön, de ez nem sikerült neki, mert körülfogták s letartóztatták. E pillanattól kezdve

Next

/
Thumbnails
Contents