Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-09-18 / 75. szám

— 298 A magyar kormány elhatározta, mint íl „N. W. Tagblatt“ állítja, hogy a legközelebb összeülendő képviselőház elé törvényjavaslatot terjeszt a Budapest-zimony-belgrádi vasútnak ál­lamköltségen kiépittetése iránt. * A reichsráthi cseh feudális kép­viselők csatlakozni fognak Hohenwarth csoport­jához. A vezérséget Hohemvarth és Clam-Marti- nitzra fogják bizni. A csehek, morvák, dalmaták és krajnaiak közös szláv clubot fognak alakítani Rieger vezetése alatt. Taaffe gr., mint a prágai la­pok értesülnek, meg akarja rövidem a delegatio ülésszakát, hogy elég idejük legyen az azután ösz- szeülő tartomány gyűléseknek föladatuk teljesíté­sére. rL „Bokrok“ megczáfolja azt a hirt, hogy Lobkovitz herceg var lielölve a reichsráth elnö­kévé, sőt inkább az >zik, hogy compromissum utján Coronini lesz а. .лпок. * A n о V i b a z á r i szándsák megszál­lása. A megszálló sereg működéséről érkezett tudósításokat a következőkben foglaljek össze : A „Neue freie Presse“ ezeket jelenti : Killies tál rnok vezérlete alatt a 25. vadászzászlóalj, a 4. gya, 4ezred második zászlóalja, egy hegyi üteg és egy lovas csapat P r j epolyéb a érkeznek. — Most már kétségtelen, hogy Prjepolye megszál­lása is békésen meg fog történni. Württemberg herceg Pribojba ment e hó 15-én a hová ma ér­kezik meg vóbadich dandára, a melynek a hatá ron való átlépése késedelmet szenvedett. Würt­temberg herczeg találkozni fog Pribojban Huszni pasával, hogy még egyszer megbeszélje vele és véglegesen szabályozza a megszállás kérdését. Szalonikiban az osztrák-magyar pa­piros pénz — mint a „Pester Lloyd“ értesül — mult csütörtökön szerepelt először üzletkötések al­kalmából a piezon és pedig úgy, hogy majdnem teljes értékbe elfogadták. * A „N eues Wiener A bend b lat t“ jelenti, hogy az orosz határszéli erődítésekhez is mét fogadott föl munkásokat a német kormány. Zecschiz mérnök, a ki a metzi és kölni pánezélos tornyokat építette, vezeti a thorni erődítési mun­kálatokat is. Ezek előretolt erődök. Thorn mellett nyolez pánezélos torony uralkodik az orosz országút fölött. Két héttel ezelőtt, midőn leghevesebben folyt az orosz-német hírlapok háborúja, parancsot kapott a vállalkozó, hogy siettesse a munkát, hogy még a kiszabott határidő előtt elkészüljön. A thorni erődítéshez egyedül 400 munkást fogadnak föl. Ezzel van összefüggésben Moltke tábornagy legú­jabb útja is, a ki megtekintette az orosz határon a munkálatokat. rásukkal -— vagy ha úgy tetszik: nyelvjárásunk­ul — elmaradtunk; sőt büszkén utalunk annak ere­detiségére. Ila nem volnék székely s épen csíki, nem vádolhatna senki patriotismussal s több sulylyal bírna szavam, midőn azt merném mondani min­den ránk fogott elmaradottságunk mellett is, hogy nyelvjárásunk a magyarnyelv őskorától fogva, an­nate tovább fejlesztésére nézve, folyton irányadó anyagot szolgáltatott. Alert abból, hogy mai nyelv­járásunkban most is van hasonló az ősi nyelvhez nem egyedül csak azt lehet következtetni, hogy elmaradtunk, hanem azon kételkedésemnek is ma­rad egy kis hely, vájjon hazánk többi vidékeinek nyelvjárása nem kevesebb anyaggal járult-e ere­detileg a magyarnyelv alapjának megvetéséhez, mint a székely s ebben a csíki ? S vájjon művel­tebb nyelvűnek tartott vidékek magyar nyelve nem ifjabb-e a miénknél ? Ezen föltevésemben e :yébíránt teljesen meg- erősit Fogarasi nyelvtudósunk, midőn Adelung szólásából idézve, azt mondja: „a közember nyelv­járása kivált falu helyeken, évezredeken keresztül észrevehető változás nélkül marad, mivel Ö épen oly tkensége az uj hangoknak, uj szóknak és ezek uj összeköttetéseinek, mint az uj divatoknak, uj törvényeknek és uj adózásoknak.“ E szerint — irja Fogarasi — a székely nép nyelvére következtetve mely azon közel ezer év óta, hogy őseink a ma- gvzn hazában letelepedtek volt, mindig egy tö­megben, ugyanazon kis hazának lakosa és őre valu s a közötte levő népek és nemzetségek né- mety tagjainak hébe-hóban behuzódása vagy le­származása sem tehete nagy változást az egész nép szokásaiban, szójárásában : bizton föltehetjük sőt állíthatjuk, hogy az századok sorain keresztül sem vesztett valamit régi szelleméből. Ha tehát iga,:, a székely nép hagyománya— irja más helvtt Fogarassi -- akkor a székely nép nyelvében Attila hatalmas nyelvét és a még régibb hunok nyelvét Krisztus urunk előiti időkből, betűkkel kifejezve látjuk magunk előtt. A in. mérnök- és épilés::egylet ki­rándulása. (ly.-Fehérvár, 1879. szept. 11. Tárt karokkal várta városunk a magyar mér­nök és épitészegylet kiránduló tagjait s noha késő érkezésük miatt nem adhattuk is meg mindazt a mivel készültünk: mégis jó emléket visznek maguk­kal a mérnök urak városunkból, minthogy prog- rammjukban itteni megállapodásuk nem volt fel­véve s igy ünnepélyes fogadásra nem is számítot­tak. Az indóháznál a városi hatóság örömét fejezte ki, hogy falai között ő is tisztelheti a hazai tech nikusokat, az első érdé., . 'asut részéről pedig Konovich központi felügyelő üdvözölte. A város végén diszkapu volt emelve tiszteletükre, a várpa­rancsnokság pedig egyik mérnökkari őrnagyot bízta meg, hogy kalauzolja az erősség megszemlé­lésénél a vendég urakat. Az idő előhaladása miatt azonban a megszemlélés' csak igen kis részletre terjedhetett ki. Fogarassy Mihály, erdélyi püspök ur ő excellentiája egyik kanonok urat a gyönyörű épitészeti tekintetben páratlan templom bemutatá­sával bízta meg, a mi ismét csak részben és lámpa gyertya-fény mellett történhetett meg. A püspöki remek könyvtár meglátogatását is abban kellett hagyni, noha ő excellenciája ezt is rendelkezése alá bocsátotta a szívesen látott vendégeknek. Az est teljes beállta után közvacsorára gyűlt össze a sereg, a hol számos felköszöntés sorát nyitotta meg Hieronymi Károly államtitkár ur, a város jóllétére emelve poharát. A kedélyes vacsora után a kifá­radt vendégek a kényelmesen berendezett vaggo- nokhöz siettek vissza nyugalomra. Következő reggel Déva várromjaira esett az ébredő társaság első pillantása. Regényes látvány megvilágítva, a felkelő nap első rózsás sugaraitól. A készen várakozó kocsikra ült közönség Hu- nyadmegye alispánjának vezetése alatt 8 órakor érkezett Vajdahunyad várához. Maga a kilátás is elragadó e helyről, noha az épület nem fekszik nagyobb magasságban. Steindl Imre műegyetemi tanár a vár restaurálásának tervezője és Platzer Antal építész á munkálatok vezetője lépten nyo­mon tájékoztató felvilágosításokkal, magyarázatok­kal szolgáltak. Az épület külsején végzett újítások teszik csak valóban szemlélhetővé a stylt, méltók is a szép emlékhez. Belsejében a Aíátyás által épített lovagterem gyönyörű márványoszlopaival még csaknem teljes épségben van. Az oszlopfőkön ott domborul ki a hollós Hunyadi — és az ökörfős Szilágyi paizs, kivülök egész gyűjteménye a főúri czimereknek. A tanácsterem falain a leszakadt kar­zat alatt a megelőző mag-yar királyok freskói hú­zódnak végig a falakon, ott látható a vár egykorú távlati képe is. — Érdekes volt megtudni azt is, hogy a vár mély kútját 300 török fogoly ásta, a kik a mii bevégeztével szabadságukat nyerték vissza, némileg a munkadij fejében. A tanácsterem mellett egészen megkeskenyitett fallal egy lesfülke van, a falon levő parányi nyílás, kapcsolatosan a vékony fallal, jó Kapisztránnak szolgált tudakozó intézetéül, hogy mit beszélnek ott benn az urak. Szilágyi Erzsébet hálószobája már helyre van állítva. A várnak felfedezett alagutja még nincs kitisztítva. A társaság visszatérve Dévára, megoszlott ; egyik a nagyobb rész Aradnak, mi Petrozsénynak vettük utunkat, a hová a kilencz alaguton és ugyan azon hegvoldalba vágott két kanyargón át meg is érkeztünk szerencsésen. Sokan sajnálták, hogy az állam által haszonbérbe adott kőszénbányákat a zuhogó zápor és a folyamatban levő átadás miatt nem szemlélhették meg. En, ki szakférfi nem va­gyok, leginkább azt sajnálom, hogy a vándorbottal ellátott magyar munkások helyébe gyönyörűséges cseh náczió kezd telepedni. A társaság aztán szét­oszlott. Ali várvavárjuk, hogy ismét legyen szeren­csénk a magyar mérnök és építész egylet tisztelt tagjaihoz ! Szentgyörgyi. A * Pressa44 Uj fal ussy főispánról. A „Pressa“ a következőket irja : — Holnap utazik el fővárosunkból egy kiváló magyar haza­fi: Ujfalussy Aliklós ur, a magyar parlament egyik régi tagja, több megyéknek volt főispánja és je­lenleg Krassó és Szörény megyék királyi biz­tosa. A kitűnő férfiú, mint sok tudománnyal bíró egyéniség, nem hagyta látogatlanul egy cultur in­tézetünket sem, melyek megszemlélésénél Vándory ur, a bukuresti magyar hírlap szerkesztője, volt kalauza. Ezután látogatásokat tett a kiválóbb bu­kuresti egyéniségeknél, sajnálván azonban, hogy többeket közülök, távollétük miatt. Inon nem ta­lálhatott. A Kamarában Rosetti és Sihleanu urak fogadták kiváló szívességgel. Ez alkalommal, Ujfa­lussy ur nem mulasztotta el meglátogatni a met- ropolita prímás ő eminentiaját sem, hol a legked­vesebb fogadtatásra talált. A város Prefectje szin­tén a legteljesebb előzékenységet tanúsította a kitűnő vendég iránt. Ujfalussy ur mindenütt a román nyelvet hasz­nálta társalgásaiban, melyet igen tisztán s finom kiejtéssel beszél. Nekünk is volt alkalmunk beszélni méltósá­gával, s igen jól esett nekünk látni ő tökéletesen elragadtatva e szép haza és e jó életű és jövő jü nép iránt. Nem kételkedünk, hogy Ujfalussy ur, ki a legmagasabb reputatiónak örvend a magyar poli­tikai körökben, jól fogja értesíteni tudni honfitár­sai közt nálunk szerzett tapasztalatait. Kimondhatatlan örömünkre szolgál — irja a „B. H.“ hogy a román sajtó nem csak hogy pusz­tán tudomásul hozza azt, hogy ez vagy amaz ma­gyar vendég a fővárosban időzött ; hanem tiszte­lettel foglalkozik a város falai között mulató ven­déggel, örömét fejezi ki, hogy a szomszédot ma- gánáliidvözölheti. És ez örvendetes fordulatot aromán sajtóban nemcsak a legutóbbi politikai fordulatoknak, ha­nem nagyrészt a román sajtónál foglalkozó erdélyi hírlapíróknak köszönhetjük. Szép és nemes hivatás vár a Romániában la­kó erdélyi hírlapírókra, ha bennünket magyaro­kat híven fognak a román sajtó által Romániában megösmertetni, akkor a legnemesebb hazafiságot követik el, — akkor nemcsak Magyarország, de Románia is hálával fog irányukban viseltetni. Mu­tassák be a magyar nemzetet olyannak mint а milyen a magyar nemzet, ne halgassák el gyengé­it, de írják meg jó oldalait is, ismertessenek meg bennünket a mi valóságunkban, és ha a román nemzet megismert bennünket, akkor az az aka­dályozó válaszfal magától össze fog dűlni. Szivünkből, lelkünk egész melegével üdvö­zöljük a román sajtót, mely nem késik megragad­ni az alkalmat az eszmék üdvös tisztázására. A urátak leszállítása Háromszéken. Ez ügyben a megyei alispán következő átira­tot küldte, illető szolgabirókhoz, melyet közlünk érdekességénél fogva szó szerint : A gátak leszállítása érdekében hozott megyei közgyűlési határozat alapján, méltóztatván m. kir. közmunka és közlekedés ügyi miniszter ur ö nagy méltósága idei aug. hó 1 ről 7717 sz. a kelt magas leiratával 600 frt. államsegélyt adni nevezett czél megkezdhetésére, felkéretett a megyei m. kir. épi­tészeti hivatal egy eljárási tervnek készítésére, mely terv idei S35 sz. a. hozzám beterjesztetvén, annak folytán, hogy a szükséges lejt mérések még ez őszön megkezdődhessenek, következők elinté­zésére hívom fel, illetőleg utasítom a tek. szolga- biró urat (városi tanácsot) u. m: I. A szabályozás, — illetve az azt megelőző lejtmérés, a kir. épitészeti hivatal véleménye sze­rint is, a legkártékonyabb folyón a „Feketeügyön“ kezdetik meg, annak az Oltba való beszakadása és az előbb emiitett vizen levő alsó malom között és folytattatik a legfelső kiömlést okozó malorn- gitig. II. Ezt követni fogja a b eketeügybe szakadó patak-malmok s azután az Oltón és mellékpatakain levő malmok felvétele. III. A lejtmérést és az azt követő szabályo­zás biztosítása s a munkálat lehető gyors és aka­dálytalan keresztül vitele tekintetéből rendelem a mint következik : íi) minden malom tulajdonos készíttessen és tartson készen egy 1 50 m. hosszú Ie| IIt c. méter metszetű, felső végén rászegzett vaskarikával el­látott tölgyfa őrezöveket. b) az őrezövekek, mint a szabályozás alapját képező kiindulási és ellenőrzési jegy fontosságánál fogva bizottságilag kell, hogy felveressenek a ma­lom, vagy gát közelében egy alkalmas helyre, mely bizottság tagjai lesznek: a kiküldött mérnök, a járási szolgabiró, vagy szolgabirösegéd, a köz­ségi biró és a malom tulajdonos, vagy meghatal­mazottja. c) Minden egyes őrezövek fekvéserői helyze­tének körülményes leírásával folytatólagos jegyző­könyv lesz felveendő, s bizottság tagjain kívül a malom vagy gát tulajdonos, vagy meghatalmazott­jával aláíratandó, az ilyen meghatalmazás azon al­kalommal a jegyzőkönyvhöz lesz csatolandó. d) Az őrcsövelcek eltávolítása, megsértéss, vagy bárminemű megváltoztatása egyelőre xoo frt. büntetés és az ujabbi czövek megállapítási költ­ségének terhe alatt eltiltatik. III. Az őrezövekek felverésének kezdetét ezen­nel f. évi október hó i-ére tűzöm ki, mégpedig a Feketeügynek az Oltba beszakadásánál serre néz­ve felhívom a sepsi alsójárási szolgabiró urakat, intézkedéseiket azonnal megtenni és magokat a kir. épitészeti hivatallal érintkezésbe tenni. V. A lejtméréseknek további folytatása iránt a kir épitészeti hivatal megtalálásara azonnal in­tézkedni, ezennel mindenik szolgabiró es polgár- mester urakat felhívok. VI. Az őrezövekeknek bizottságilag lett fel- veretése után fog megkezdetni a lejtmérés. VII. Jelen intézkedésem teljes szövegben lesz minden községben kihirdetendő, jegyzőkönyvre veendő és még azon községbeli malom vagy gát tulajdonosokkal közlendő azon további kijelentés­sel, miszerint a munkálatoknak akadályozása vagy zavarása, beleértve a lejtmérés alkalmával felütendő apróbb czövekek megsértését vagy kihúzását is, az illető községi biró felelőssége mellett 20 frt. pénzbírsággal, vagy annak megfelelő börtönnel fog büntettetni. Végül bogy a kir. épitészeti hivatallal az elő- intézkedésekre nézve a megállapodás teljesen a

Next

/
Thumbnails
Contents