Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-09-14 / 74. szám
— 294 À brassói szász atyafiak és a vendégszeretet. A „Magyar Híradó“ igen jellemző közleményt hoz a brassó szászok vendégszeretetéről. A közle mény illustrálja egyszersmind ő kigyelmök tudományos műveltségét is. A kérdéses czikk igy hangzik : „A magyar történelmi társulat Erdélyben tartott nagygyüléséről és kirándulásáról visszatérő történészek épületes dolgokat beszélnek brassói szász atyánkfiainak műveltségéről és a magyar tudósok iránti érdeklődéséről. Tudósaink ugyanis kőrútokban Brassót s annak történelmi nevezetességeit is megszemlélni szándékoztak. Ipolyi Arnold püspök táviratozott tehát Brassó város érdemes polgármesterének, kérvén őt, gondoskodnék a késő este megérkező vonattal jövő tudósok elszállásolásáról. — Ha nem a magyar történettudósok, élükön a püspökkel, de akármiféle kiránduló testület intéz ilyen kérelmet egy városhoz, úgy hozza magával az illem és az udvariasság, hogy annak eleget tegyenek s legalább valakit küldjenek az indó- házhoz, a ki bevezesse a város iránt érdeklődő idegeneket valami nyughelyre. Brassó polgármestere azonban nyugodtan zsebébe dugta a kapott sürgönyt s gondolta : most megboszulja magát szive szerint a magyarokon. Este g óra 40 perczkor berobog a vonat a pályaudvarba, tudósaink kíváncsian dugják ki fejüket s nehány kondukteuren, egy pár hordáron kívül senkit sem látnak. KLérdezőzködnek: nem várnak-e rájuk, van-e szállás ? Senki sem tud rá felelni, azaz, hogy mindenki tudja, hogy nincs. Mit van mit tenni. Veszik a paktáskákat és az esti homályban beballagnak a városba, sorra járják a fogadókat, hogy szobát kapjanak, a hol kialudjak fáradalmaikat. Azonban sehol sem kapnak szobát és hiába mond. ják, hogy ők ezek és ezek, hogy előre táviratoztak a polgármesterhez. A jó szászok csak vono- gatják vállaikat s nem tudják elhelyezni a vendé geket, kiknek a Székelyföldön, sőt még Nagy- Szebenben is tapasztalt szívélyes vendéglátás után képzelhetni, mint esett ez a durva közönyösség. 'Végre is kénytelenek voltak belenyugodni sorsukba s a megérkezés utáni éjt egy kis kunyhóban, széken ülve kelle eltölteniök. A neveletlen- eljárást aztán azzal tetőzte Brassó város hatósága, hogy a történészektől azon ürügy alatt, hogy nincsen rendezve, megtagadta a levéltár megtekintését.“ Brassó város ezen eljárását alig lehet méltó megrovásunkban részeltetni. Annyira magára süté ezzel a magyar nenjze Inti ellenszenvének csúnya bélyeget, hogy к .mentáim majdnem felesle. g es. Részünkről nem is csatolunk semmi magyarázatot hozzá. Hisz régi dolog az már, hogy a szász atyafiak májukból gyűlölnek bennünket; rég1 dolog, hogy semmi alkalmat nein hagynak felhasz ná: Alánul, ha azt kell kimutatniok, hogy ők meny Másnap folytatja útját a történelmi nevezetességű Vaskapu felé s Várhelyhez közel az oláh haterőrok csapatját megfutamítván, Kabos Bukova ban üti f".l főhadi szállását. Hnon Fodor százados parancsnoksága alatt fél zászlóaljat a vaskapui szorosban fekvő Barcára azon utasítással tol előre, bogy a határvonalat felvigyázza és az ellenséget foglalkoztassa. April I —14-ig folytonos harezban áll itt a túl fek\ ö ellenség (Appel által vezetett) előőrsével úgy a nnyira, hogy fegyverüket egy órőit? is alig tehetik le; a Kordon balszárnyát a határpatak túlsó partján fekvő Marga falu kőkertje mellől sok biztonsággal nyugtalanítja az ellenfél: a jobb szár- nyat pedig a Hopilek nevű hegyen jeleakező nép csapat boszantja, miért is Fodor e hegyet keletről Portik főhadnagy pedig nyugatról akarja megkerülni és népeit letegyverezni; rn'-g a százados e feladat nem kis nehézségeivel küzd, addig a fő hadnagy a hegyi erdőségbe menekült föld népét malaczostol, tyukostol elíogja s az általok üresen hagyott állomás helyre, Banczárba visszatelepiti ; a faluban még a malom is lerombolva lévén a székely molnárok megépitik, azon az oláh pap pin- czéjéből kiásott törökbuzát megőrliks úgy jutnak a 8 nap óta rendes- n nem élelmezett székelyek e2-v kis puliszkához. J De az ellenség jobb szárnya még mindig bo- szantólag áll előttük ; a türelmét vesztett Portik 50-äd magával parancs ellenére is a határpatakon át megy, a rejtékül szolgáló Margafalut felgyújtja a boszantó kerítés mellett 90 embert levág; erre’ az egész magyar kordon a határt átlépi, az ellent megfutamítja s üldözi, a Vaislovánál fekvő tábort is lel veri, nehány élelmi szekeret elfog s úgy tér diadallal előbbi állomáshelyére vissza. Mig ezek nyire nem éreznek velünk egyet : de hogy egy’ tudományos, és pusztán művelődési czélokból utazó társulattal szemben, ha mindjárt magyar emberekből áll is az, Brassó város ily fennen tudjon tüntetni s az illetlenségnek ekkora jeleit mutassa be idegenek előtt, azt már még a szász atyafiakról sem tettük volna fel. Brassó város, a gazdag és magát „m ü v e 11- n e k,: nevezni szerető város oly gáládul járt el magyar tudósaival szemben, melyet mint fentebb is mondók, kellően megróni s a hazafiatlan bűn nagyságához mérten ostorozni nem vagyunk képesek. Hallottunk hangokat és épen egy pár „intelligens“ szász atyafitól: „ha mi nem fogadtuk, fogadhatták volna helyettünk a brassói magyarok.“ Igen. A mit ők elmulasztottak, vagy nem akartak megtenni, megtehették volna a magyarok. Csakhogy a város érdemes polgármestere — értesülésünk szerint — jó előre megnyugtatta a magyarságot, hogy „lesz szállás, lesz minden, ne gondoskodjanak semmiről.“ S mikor aztán a társulat megérkezett akkor a polgármester már otthon volt s jóízűen aludt, a többi tanácsosoknak pedig ki volt adva kéz alatt a rendelet, hhgy menjenek aludni ők is; majd kapnak a „tudósok“ szállást a — napnál vagy a holdnál. Ha Brassó város elöljárósága még ezek után is azt meri állítani, hogy benne a hazafiságnak porczikája is meg van, hát akkor Brassó város elöljáróságából még az igazság érzete is kihalt. A magy. mérnök- és őpitészegylet vándorgyűlés e KolozsváriitKolozsvárit, 1879. szept. 11. Az országos Magyar Mérnök-és Építész egylet első vándorgyűlését, összekötve kirándulással a brassó-tömösi vasúthoz és a vajdahunyadi várhoz e hó 6 án tartotta meg Kolozsvárit. Az egyletnek ez volt az első vándorgyűlése ; színhelyéül Kolozsvárt szemelte ki; de kirándulásukat egyúttal kiterjesztették a magyar államvasutak egyik technikailag oly érdekes vonalára: a keleti vasútra is; melyen egészen a romániai csatlakozásig mentek Az egylet vándorgyűlése rendezézénél vezérelvül azt tűzte ki, hogy lehetőleg kerül minden feltűnést, zajt, nehogy annak szakszerű, tudományos czélja és jelentősége iránt a hazai közönségben balvélemény támadjon s nehogy a kezdemény olyan irányt adjon a vándorgyűléseknek, mely az egyletnek a hazai technikai ügyek terén kifejtendő komoly munkásságát idővel netalán háttérbe szoríthatná. Hétfőn délelőtt a városi Vigadóba tartott szűkülést vendégeink a város nevezetességeinek megszemlélésére használták fel; ezek sorában természetesen a technikai és architectonicai látnivalók foglalták el a legelső helyet. Kisebb-nagyobb csoportörténnek, a dologról nem jól értesült Kis kapi tány Kaboshoz futárt küld azon üzenettel, hogy az ellenség Fodort és embereit elfogta s mire az őrnagy huszáraival a helyszínére vágtat, akkora már minden rendben volt, mintha mi sem történt volna. Másnap ápril 16 án némi lovassággal és nehány ágyúval Bem megérkezik, Kabost a felégetett falu miatt haditörvényszék elébe akarja állítani; de egyébiránt az eredménynyel meg lévén elégedve, rögtön kiadja a parancsolatot a támadásra „nem kell — úgymond — sokat czeremoni- ázni és a puskaport vesztegetni, hanem csak szuronynyal neki! ez .ellenség ugyanaz, kit Szebennél és Brassónál megvertünk tehát előre“! Ezzel szörnyű menetben ágyúival és lovasságával előre rohan : Kabos eddig- pihent 3 százada utána, Vais- lovánál lvuszkabánya alatt fogadja nz ellenség, ágyuharcz kezdődik s mig Bem lövései egyik-másikat demontirozzák, addig a székelyek szuronyszegezve az ágyutelepre rohannak s kettőt el is foglalnak; Szabó Ferencz hadnagy az ellenséget megkerülve nyomul előre, Portik főhadmgy pedig a szász jagereket elfogja. Leiningen az ellenség nem sokáig tarthatja magát, vissza kezd vonulni a székelyek utánna s az eszeveszetten menekülőt egész Karánsebesig üldözik. A Russbergen vig napokat töltött császári tisztek közül többeket a hid alól a Bisztra folyóból húznak ki, kik a székely nép hírére igy hütöttek vala le lelkesedésüket. Minthogy az ellenfél sokkal tuinyomóbb erővel rendelkezett, e harcz, mely a csikgyergyói székelyeknek bravour csa- tájok vala, oly gyorsan és hősileg viteték végbe, hogy a jelenlevő Petőfit, ezen hallhatatlan magyar lyrtaeust költői lángra lobbantották. okra oszolva megtekinték a múzeumi régiségtárt a Muzeum épületet és kertet, a góthstylü piaczi templomot stb. A borászat és pinezészet nem tartozik ugyan sem a technikai tudomá- nyok, sem az építészet körébe, de szivélyes meg-! hívásra egy nagy csoport megszemlélte az erdélyi Pincze-egyletnek az egyetem helyiségei alatt levő nagy méretekben berendezett pinezéit. Következett 11 órakor a városi Vigadó nagyi- termében a szakülés. Az egyleti tagok, tán fölös-J leges is felemlítenünk, teljes számmal jelentek meg! de városunk nagyközönsége köréből is sokat von.!, zott oda az érdekeltség s a többek között ott lát-j tűk gr. Eszterházy K. főispánt, Simon Elek pol-l gármestert, Laurer K. cs. és kir. a 1 tábor nagy oti Crhyczy В. honvédtábornokot, Bokros Elek orsz.j. képviselőt, többeket az egyetemi tanári karok tagJl jai közül stb. az ablakokat pedig szép női közönség töltötte meg. A közönség elhelyezkedvén, a távollevő egyleti elnök Hollán Ernő s a hivatalosan elfoglal™ alelnökök helyett Tolnay Lajos, az államvasutak!" igazgatója nyitotta meg az első vidéki szakülést.. Előre bocsátván, hogy az egylet rendes szaküléseit, valamint eddig az egylet székhelyén ; BuB pesten tartotta meg, úgy ezután is ott fogja meg tartani. Mindazonáltal elhatározta az egylet, hogy évenkint egyszer, más egyletek vándorgyűléseI példájára, az ország különböző nagyobb vidék ; városaiban fog egy-egy szakülést tartani, egyleti 1 tagok számára az illet 3 vidékekre rendezendő kirándulással is. jí vidéki szakülések és kirándulások célja szerinte : 1) alkalmat nyújtani az egyletnek, a technikai ügyeket, kérdéseket és technikai ismereteket i a nagy közönséggel tágabb körben megismertetnie s ez által emelni a technikai ügy iránti érdekeltséget; 2) megismerni az ország különböző vidékeinek technikai és építészeti nevezetességeit, azokat tanulmányozni, ismertetni. Az egylet első ilyneműi vándorgyűlése és kirándulása színhelyéül az erdélyi részeket és Kolozsvárt választotta, ahol kétp igen érdekes technikai nevezetességet czélja e ván • dorgyülésnek a színhelyen megtekinteni: a keleti i vasutat s különösen annak brassótömösi vonalrészét és a vajdahunyadi várat, építészeti]i műemlékeink ezen egyik legszebbikét. Végül köszönetét szavazva Kolozsvár város- halóságánalc és közönségének a szives zendégsze- retetért, melyben az egylet tagjait részesité, átadja, a szót Ilierornymi Károlynak. az épen oly neves;- szakférfi, mint magas állású szaktisztviselő érdekes és tanulságos Kiolvasását, a hallgatóság mindegyreje helyesléssel kísérte s a végén zajosan megéljen-!-! zette. Utána ifjabb Perczel Mór olvasta fel nagyy gonddal egybeállitott egészen szakszerű értekezé-i sét a brassó tömösi vasút építéséről, különösen fej--j tegetve az építkezés technikainehézségeinek legyő- i: zésénél követett rendszereket. Petőfi a következő napon ápril 17-én Karán«! sebesből a „Debreczeni Közlönynek“ a „Székelyek“' czirnii, azóta elég ismeretes versét a következő,/ ránk nézve nagyon érdekes tudósítással küldte be. „Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó omennelh mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen Va £ islova határőr falunál várt bennünket az ellenség g Megtámadtuk, mleg v'e/jt ük. Veni, vidi, vicii Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak 44. század ( a 78. sz. székely zászlóaljból) volt a tűzben s e 4 század a legalább 2000 emberből állóöl ellenséget mintegy két órai harcz után oly két--] ségbeesett futásnak indította, hogy Karánsebesig g meg se állt s onnan is még az nap tovább futott,/ úgy hogy másnap reggel, midőn ideértünk a vá--/ rosiak fehér zászlókkal fogadtak. Az ellenség elesettéinek számát nem tudjuk bizonyosan, láttunkií valami 26 agyonlőttet s mintegy 50 vizbefultaf,/ kik a Tunesen keresztül akarták életöket a he-s gyekbe vinni. Nekünk — a mi talán hihetetlen, magam semrn hinném, ha nem láttam volna — még csak sebe-e sül ünk sincs egyetlen egy sem. Két ágyujok isei nálunk maradt, az egyiket 4 székely szemem lát--] tára vette el példátlan bátorsággal. Tábornokunk: ma jutalmazta meg ókét érdemjellel és pénzzel;;! de méltók, hogy neveiket is tudja a haza : Deákiij Máté, Nagy József, Nagy Imre, Szabó Márton köz«:; legények. Általában csak annak lehet fogalma ajs székely vitézségről, a ki maga látja. Ezek valóban ! csoda gyermekek, mert nagy részökjóformán még- gyermek. (Vége.)
