Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-21 / 67. szám
— 26G A „Presse“ és a „Fremdenbl.“ csak azt említik meg dicséretükre, hogy nem olyan feudálisok, klerikálisok, mint a minőnek hirdették őket. Az utóbbi még azt a megjegyzést is kockáztatja, bogy a többi tárca tulajdonosát, az alkotmányiul párt magatartásához képést, a reichsrath összeillése után fogják kinevezni. A „Deutsche Zeitung“ a legjelantéktelenebb mii 'teriumnak nevezi Potocki ideje óta olyan nak, a mely nem centrálista, nem foederalista, nem klerikális, nem alkotmányiul, hanem segítő minisztérium. Mától kezdve egészen nyugodtak leszünk — ez a minisztérium nem veszélyes a németségre és az alkotmányra nézve. A „Neues Wiener Abendblatt“ ezt irja : Ha az volt Taaffe célja, hogy meglepje a közönséget, ez mindenesetre sokkal jobban sikerült neki, mint eleintén szándékában lehetett. Ezzel azonban nem azt akarjuk állítani, hogy túlságos követeléssel néztünk volna az uj minisztérium kineveztetése elé. эк fel tetemesebb összegek. Az összes elöirátj\ zat körülbelöl 200.000 irtot tesz, tehát eléri al összeget, a melyet az országos gazdasági еауж let a jelen évi budget tárgyalásinál a képvisel háztól a földmivelési érdekek elősegítésére ké A miniszteriurp másnemű tekinteteken kívül ut azért is hiszi, hogy ezen összeg meg fog szavj tatni, mert a gazdasági egyesület által kért 0» szeg az idő előrehaladottságánál fogva 100.000 fi ra reducáltatott. _ A görög határrend ezésibizotj s к g tagjainak kinevezése végett igen határoz! felszólalást intéztek a nagy követek a portálni Savfet pasa azt válaszolta, hogy a legközeleb minisztertanács elintézi e kérdést. Állítólag Szavasz pasát és Ali Szaib paA és két táborkari tisztet jelölt ki a porta a bízol ság tagjaivá.. Párisból jelentik a „Neue frei Presse“ nek hogy Lyonban több egymás után v< ló este zavargás volt a nyilvános conce. tek a| kalmával. Az ottani monarchisták ugyans f.itvl léssel és kiálltásokkal akarták megalcadályo mii Marseillaise előadását. Néhány zavargót elfogtál A városban nagy izgatottság uralkodik. Orosz lapszemle. A „Sz. Peterburgszkija Vjedomoszti“ ige. kedves foglalkozásnak tartja firtatását annak, nvir. szól a külföldi sajtó Oroszországról. A londoni a berlini lapok után most a bécsiekre kerb a sor, s ez alkalommal foglalkozik a „Politisch Korrespondez“-cel, s a „Pester Lloyd“-dal nohf ez nem bécsi lap. A „Pol. Corr.“ — azt mondja - azzal vádolja Oroszországot, hogy felbujtotta I román kamarát, hogy a zsidó kérdésben ne engol jen Európa követelésének. Ezt mondva elhallgat» hogy Oroszország volt első, mely elismerte Romi nia függetlenségét. Az oroszok kivonulása a Balkán félszigetrí felkeltette a zavargó elemekben a régi állapo visszaállítására reményét vagyis, hogy török emel fog uralkodni a bolgáron, kit a görög jól kifoszt Sándor fejedelem hadi intézkedései kell, hogy meg mutassák a törökök s a görögöknek, hogy ha ő lakosai akarnak maradni Bulgáriának, mondjaual le ama reményről, hogy В ilgária valaha török tar 1 tomány legyen. A bolgárországi rendetlenségek háládatos fog < lalkozást nyujtának némely osztrák magyar lápnál hazug s Oroszországot rágalmazó cikkek közlésér gr. Andrássy orgánuma a „Pester Lloyd“ tűnik к legjobban, mely azt mondja, hogy az orosz konc mányzó által Bulgáriában elhelyezett aknák mos már felrobbantak. Mikor az orosz sereg kivon utíc a Balkán-félszigetről az osztrák-magyar lapol j ránk fog ták, hogy Bulgáriában s Kelet-Ruméliábale elhintettük a lázadás magvait. A osztrák magyar, sajtó azzal vádolja Oroszországot, hogy a fárndsá s Éios, a törökök szlávok feletti uralmát megtörő , akaró háború után önmaga akarja megsemmisítőn ' a bolgárokat a muzulmánok által. Furcsa rohama:/ gondolatnak s a felfogásnak. Valóban Ausztria • Magyarország politikai s nemzetiségi gyűlölet*!; I Oroszország iránt nem ismer határokat. Hisz а б- angolokról meg a németekről is csak ily bóko c ' mondott. ^ Az a Kelet-Rumélia mégis csak nagy szálkáéi . az oroszok szemében, mert lapjaik nagyon szerette 1 nek foglalkozni vele. A „Golos“ azt mondja: „Ai/- utóbbi időben Kelet-Ruméliából nagyon szomorú hirek kezdenek terjedni. Nem adhatunk ugyan tel-! 1 jes hitelt azoknak, mert van okunk kételkedne hitelességükben. Bármily gyönge és jellemtelen legyen is Kelet-Rumélia mostani kormányzója, lehe-ы tetlen, hogy fel ne fogja a Becsben s Konstantint 1 nápolybán neki tulajdonított tények komolyságát}: A „Novoje Vremja“ sokkal kurucabb maga t n tartást tanúsít e tekintetben s csak fegyverre szóó I htja Oroszországot mondván : „Beállott szüksége-» a Oroszországra nézve annak, hogy sikra állitsat. II egyesitő s teremtő politikáját a zavargó s a szét-- darabló politika ellen, melyet a porta s az angolok űznek a kelet-ruméliai talajon nem a béke érdekében, de nem is a berlini szerződés értelmében. l' Összetett kézzel nézni a dolgok menetét valóságos. r politikai baklövés volna, melynek boszartó kö- ! vetkezményei már a közeljövőben nagybajoknak a szülői lehetnek.“ si A „Golos“ Törökország s a nyugoti hatalmak 12 cimü cikkében mondja ; „A porta szemlátomást menekülni óhajt a nyugoti hatalmak »yármága aló J. A másodrangu fontossággal biró episödek egész t- sora mutatja ezt: sir Непг* Layardnak íem sike A „Neue Freie Presse“ irja : Olyan minisztérium, melynek Zimialkowszki Prazak és Fulkenhayn tagjai, bővebb magyarázatokra nem szorul. Az ilyen minisztérium lengyel cseh és ultramontán ; mert Korb bárót és Taaffet senki sem fogja olyanoká tekinteni, mint a kik kezeskedhetnek az alkotmány épen tartásáról, s a nagyságú töredékein át, kitépett és elsodort fatör- zsek közt . nyilsebesen esik vize. Mily kincs ! ha or-zágunk belseje felé irányulna. Stanley útjához méltó epizód a karaván átkelése. Rövid pihenés után a Hosszuhavas gerincze felé haladt a menet. Sűrűén követik egymást a le dűlt bükksudarak, melyek közt sokszor a fejszés vezetőknek kell utat vágni. A két oldalt tátongó mélységből gyorsan emelkedik a köd, a fehér oszlopok felnyúlnak, mintha az eget tartanák, a felhőkig. Hosszas haladás után a Karalyos (Cariu) bérc pusztája nyílik meg s ebcsaholás hallatszik az „esz- tena“ felől. A fenyükéreggel födött hajlék láttára előre örülsz az éjszakai pihenésnek. Korai öröm. Közvetlen közelből szemlélve minden kedved el megy attól, hogy ott vond meg magad, pedig már nagy cseppekben hull az áldás. Szélmentes oldalban fris gályákból sátort emelve, vacsorára óriás tüzek mellett melengetjük magunkat. A „bács“ fris túrójával nemsokára két óriási puliszka béllelődik, útját követi az édes orda. — Mikorra a „zsendice“ elkészült, teljes erővel zudul a zápor. Kanaladból a falatot szemed közé frees csenti egy óriás csepp, s bekapod a kanál hideg vizet. A vacsora végeztévél, nyugalomra hajtod fejed a lomb alá, fejed fölött a magasban fütyöl a szél, alább zug a fák lombja, csörög a sátor teteje, csurog nyakadba a viz. Ha fejedre húzod a subát, megázik a lábad, ha ezt takarod, nyakon keresztel a viz. Ölbe rakott lábakkal összhuzod magad, beguggolsz a suba alá s rázendíted: „Suba, suba, göndör szőrű suba, Hat ökörért nem adnálak oda ! A kínszenvedés enyhítésére aztán találós mesékkel gyötör szomszédod, azt kérdi, hogy mi ér többet egy jó bundánál ? A vízmentes ponyvától kezdve a kauísuk köpönyegig elősorolsz mindent, végre megtudod, hogy egy jó bundánál többet ér — kettő. Szeretett felebarátom ! Ha ilyenféle kirándulásra szántad magad, bátran vihetsz magaddal két bundát szabadság megőrzéséről. A felszólítás a liberális 1 párthoz, hogy a minisztériumot egészítsék ki, nem veheti komolyan, mit legjobban bizonyít a nagy alkotmányhü miniszternek a kilépése. Hogy Stre- mayr ur maradt kivételül, az csak a szabályt erősiti meg. Fájdalmasan esik e férfiút, kinek adminisztratív tehetsége elvitázhatlan egy balkenhayn társaságában látni ; de hiszszük, rövideden ő is be fogja látni, hogy olyan elemek között, minőkből Taaffe kormányát alakitá, ő meg nem maradhat ; tapasztalni fogja ezt saját jó politikai hírneve árán. Szabadelvű és ultramontán, föderalista és a birodalom egység hive tartós szövetségben nem élhetnek ; egyik, vagy másiknak engednie kell, vagy meg kell tagadni, el kell árulnia elveit. A kormány alakítás tehát bizony nincsen még bevégezve. De az, mi kifogja egészíteni, nem szabadelvű, nem alkotmányiul elem, de ultramontán, és a szigorúan absolutista elem lesz. A válság, mely a Taaffe kormánynak éltet adott, sokkal mélyebb jelentőségű ; mert alig gondolható, hogy a sors, mely Andrássy grófot érte, ne lenne összefüggésben azzal a rendszerváltozással, mely most Ausztriára vár. E férfiú, ki a német-liberális párttal olyan nagy lelküen bánt el, ki a külpo litikát inauguralta, ki egyik támaszát a másik után olyan könnyedén vetette el magától, melyet különösen a magyar párt *’:ban birt, legkevesbbé oka annak, hogy olyan Korszak következett be, midőn az állam támoszlopait a szlávokban keressük. Az ő bukása még nincsen leleplezve, de a logika kezeskedik arról, hogy a bel- és külpolitika mely szláv, nem tűrhette a közös minisztérium élén a magyar Andrássyt. Beust megbuktatta a Hohenwart minisztérium, s Andrássy vissza lépése ép olyan összefüggésben a koalicionális miniszte rium alakulásával. Mint a holdfogyatkozás rendes bekövetkezte, olyan ijesztő szabályossággal sötétül el nálunk és időről időre a szabadság napja. Ennek koronként bekövetkezését nem akadályozza meg a múlt ke serü tanúsága, sem a jövő fenyegetése s azért nem marad egyéb hátra, mint resignacioval visel ni el azt a mit elhárítanunk nem lehet. A mi re ményt önt belénk, hogy még eddig bár mennyire mélyen rántott : bennünket a csalhatlannak lát szó reakció, hirt« n fordulatot vettek az ügyek s emelkedtünk u s azért nem hagyunk fel a re ménynyel, bármi n nagy utat is fussunk meg c téren ; — hogy lsőségek azért még következn nem fognak. Csi legyünk egyek, és ne hallgas sunk azon gyáva ivüekre, kik, hogy megment sék az uralom Iái atát, a szolgaságba mennek s akkor elég- erősek leszünk, hogy túléljük ezt г koalicionális minisztériumot, s valamennyi ilyer minisztériumot, mely még erre következni fog. A „Tagblatt“ cikkeiből kiemeljük ; következőket. Ha e minisztériumot úgy tekintjük, melybő! fogalmat alkothatunk magunknak az ország poli tikai képzettségéről, alig titkolhatnék el, hogy en nek hatása elszomorító volna. Be kellene valla nunk, — eltekintve politikai nézetek pártkülömb- bégektől, — hogy tehetségek és tekintélyek dől gában haladó lépéseket nem tettünk. S e vallomái annál elszomoritóbb, mert ez által el kellene ös mernünk azt, hogy a nyilvános élet népünk poli tikai erejét nem növelte. E minisztérium a megtestesült compromissum De annak megítélésénél szem előtt kell tartanunk hogy e kormány csak ideiglenes, s csak útját ké , sziti elő annak, mely nyomába hág*. Szabador . lép a parlamentbe s le nem köti magát addiç . egyik oldalra sem. A kormány betölthetlen helye csábosán ígérkeznek azoknak, kik a kiegyezés ; támogatják, de a kormány ideiglenessége az el . lenzék ellen irányul. A minisztérium mostani álla I potában meg nem maradhat : a parlamentnek kel azt megerősítenie ; s a pártalakulásokról tiszta fc . galmaink nem lehetnek. Ha a minisztériumnál- lesz többsége, akkor Taaffe kormánya szilárdul . áll ; ha nem, akkor talán olyan kormány fog a la 5 kulni, melynek uralma a Hohenwart aera másc dik kiadásaként tekinthető s ezt Taaffe gróf mag i sem óhajtja, mert a felelősség-, mely ez esetbe- vállaira nehezednék, óriási volna. De e miniszte [ riurn megítélésénél tekintettel kell leenünk arr; minő kormány fog alakulni ez ideiglenes kői • mápyból s majdan minő kormány fogja átvenr I Taaffe gróf örökét. I A jelen helyzetet feltüntetni csak • jövő eshetőtégeire uta'unk. Most nem arról va I szó, milyen nézetben vagyunk a miniszterim 1 egyes tagjairól sokkal inkább annak kell tudatár 1 jönnünk, minő a változás, mely állatnéletünkbe küszöbön áll, nem könnyű gúny, de a helyz< követelte komolyság legyen a szempont, melyb* birálnak. Janus A. f ö 1 d m. i p a r , s к e r e s k. minisztérium jövő évi költségvetése i <r össze van állítva, s az egyes osztályok budgetje tetemesen emeltetett. így az iparosztály budgetje körülbelül kétszer akkorára van felvéve, mint a jelen éviben. Még nagyobb emelkedést tüntet fel a földművelés osztálya, amelyben, különösen az újabb idikben nagy mérvben felkarolt culturmér- nöki institutió fejlesztésére, azonkívül a marhatenyésztés emelése, borászati célokra, különösen pedig pinceegyleti szövetkezetek alakítására vétetsrbben elismerte, miszerint oly államférfiunak, a ki tizenhárom év óta annyi nagy dolgot müveit, annyi bonyodalmas kérdést oldott meg, elvitázhatlan joga van a pihenésre. Még végkép ugyan nem dőlt el a kérdés, de fájdalommal mondjuk, kevés kilátásunk van arra, hogy Andrássy újra megmásítsa szándékát. Ezen megcáfolhatlan tényállásból két mozzanat válik ki mindenekelőtt : Először, hogy gróf Andrássy visszalépte teljesen önkénytes és nem ő Felsége iránta való bizodalmának csökkenésében, sem valami bel- vagy külkérdésben okát nem leli ; másodszor, hogy az ellenzéknek sikerült ugyan Andrássyt kétszer is késztetni arra, hogy állásában megmaradjon, de egyszer sem sikerült őt abban megingatni. Az ellenzék ezen igazságnak épen ellenkezőét vitatja. Ezt vajmi nevetségesnek lehetne találni, ha oly kimondhatlanul szomorú és a nemzetre nézve oly szégyenitő nem volna ! Uzurpáltak a világon már mindenfélét, de Herosztrat dicsőségét uzurpálni, az csak ellenzékünknek jutott eszébe. Mily«.n szegény dehet e.y olyan párt, mely még ilyenedicsoség- után is kapkod, ilyen dicsőséggel is kérkedik. H.
