Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-14 / 65. szám
— 25Я A N о V о j е V г е m j a“ keserű könnyeket hullat, hogy az oroszok kivonultak Kelet Ruméliá- ból, lamentál, hogy mit tesznek most az európai hatalmak, hogy az utolsó orosz katona is kivonult. Hogy bűnbakot találjon, neki ront Bismarknak^ s utóbb aztán nekünk. Sir a bolgár fejedelemség sorsán, állitván, hogy az komoly válságba került, mert hiszen a basibozukolc átlépték határait s garázdálkodnak. Plnlippopolisban nagy a nyugtalanság. Sót a parányi magyar politikusok is fenhordják fejüket s kijelentik, hogy most a keleti ügyeknek egészen másnemű rendezése kezdődik, mely tökéletesen ellenkezik azzal, melyet Oroszország s az orosz sereg győzedelmei adtak a Keletnek. В é c s b ő 1 jelentik a „Standardé nak e hó 4-ről : Ámbár a hivatalos és nem hivatalos jelentések szerint aug. 3-án befejeztetett a Balkanfélszi- get kiürítése, de a kiürített vidékek állapota épen nem kielégítő, mert az oroszok eleget hagytak hátra az elégedetlenség növelésére. Azt senki sem tudja, hogy mennyi hadiszert vittek haza magukkal. Vannak a kik azt állítják, hogy nemcsak a szervezendő ezredek részére lehetnek szánva, ámbár ezek száma sem lesz kevés, ha valósul az a hir, hogy Szerbia. Montenegro é: Bulgária szövetség kötése végett folytatnak tárgyalást. E hírek naponkint szaporodnak és olyan forrásokból szár maznak, a melyek nem hagyhatók tekintet nélkül, jizenkivül nyi.vánosan beszélik, hogy Oroszország nyolc millió töltényt ajándékozott a kelet ruméliai tornászegyleteknek. A novibazári szandzsák megszállását illetőleg a következőket irja a „Fremdenblatt“ : A vegyes bizottság még nem érkezett tevékenysége színhelyére, annál kevésbé kezdhette meg működését. Mindaz a jelentés korai tehát és alaptalan, a mely azt hirdeti, hogy az osztrák magyar kormány már meghatározta a novibazári szandzsák bizonyos pontjai megszállásának módját és idejét. Minthogy az irányadó körök ragaszkodnak azon elhatározásukhoz, hogy a bizottság, illetőleg a tagoknak külön előterjesztendő véleménye legyen irányadó és az egyedüli alap arra nézve, hogy egyáltalában megtörténjék-e az okkupatio. Mint hogy pedig a bizottság még meg sem kezdte működését és annál kevésbé dolgozhatta ki jelentését, e fontos kérdés megtörtént eldöntéséről szó sem lehet. Szerajevóból jelentik a bécsi lapok : Huszni pasa török meghatalmazott, továbbá Sa- monig ezredes és Milinkovics őrnagy eddigi értekezése csak a megszállás előleges kérdéseinek megvitatására szorítkozott, azután pedig a csapatok e szállásolására és élelmezésére. À boszniai várakban talált hadiszerek visszaadása is szóba jött, de eddig sem ebben, sem más kérdésben nem állapodtak meg véglegesen. A vegyes bizottság elindulása nincs még megállapítva. A török biztos föllépése a legjobb benyomást teszi. Ma uj utasításokat kapott Sztambulból. A „N eue Frei e Press e“-nek Ruscsuk- ból juh 5-kéről írják, hogy Bulgária kiürítését nagyjában befejezték az oroszok, de még igen sok elmaradozó van ott. Ezeknek elszállításáról úgy látszik, nem gon doskodtak ijókor és minél többen hagyják el Ruszszerüleg a következő szép regében tartotta fenn a hun-székelyek évszázados viszontagságos önfentar- tási küzdelmei emlékét. >Á°öyaték népével hátrált Csaba, —igy szól a rege — hogy az elvesztett hon viszszaszerzésére ázsiai rokonaival egyesülten térhessen vissza, Etele kifent kardját — mert igy hagyá a jóslat — a tengernek habjaiban tisztára mártván, annak büv- erejét visszakeltében majdan támaszul szolgálan- dót, elváláskor áldoznak rüz, viz, lég s földnek, s a távozók megesküsznek fenyeg'etö vész idején segítséggel fordulni vissza a világ végéről is: Am alig haladtak a havas aljáig, már a lakó népség felemelkedik a maroknyi székely ellen : de megrendül a tőid, megrázkódnak a fényük koronái, s hírül adják a vonulóknak társai veszedelmét ; a hadak egyrósze visszafordul s meglepvén pozdorja- ként szórja szét az ellent. Egy év múlva ismét meging}’lik a völgyek lakói a székely nyugalmat s fenyegetik sergeikkel ! de a patak sikoltva szalad a folyamba, folyam a tengerbe : hirt visznek : a segély nem késik s a székely ismét mentve, az ellenség \ eszve lön. Három év múltán uj nemzet ségek \ eszik ismét körül a székelyt s küzdelem ftjuk ki élet es halálra. Már a szellő is alig érte a Görögország tájára eltávozottakat, de mégis a puszták viharának adván társul magát, megtalálta őket messze délkeleten s harmadszor is győzelmet vívnak feleiknek. Sok idő folyt le azután ; a magjában elültetett diófák agg törzsekké neveked- tek a fiák megvénültek s unokák lettek fegyverből do bátor férfiakká. Szorgalom a rengeteget kies teleppé, hosszú időzés az őrállomást hazává alakította át, s nem volt ki merje háboritni a székely tűzhelyet, kinek védelmére saját erős karja s ismeretlen segítő seregek megjelenése késznek látszott. De végre is kitör a szomszédok régi gyűlő csukot, annál több érkezik oda Bulgária belsejéből.! A napokban több uszályhajó vitt a Dunán lefelé katonákat, q-ikén reggel ismét és még számos ló vár hajóraszállitásra, ámbár ez utóbbi két hónapon ezerszámra árvereztek el lovakat. Hasonlóképen a hadiszerek egész tömege maradt még itt, továbbá sok beteg, mert nincs elegendő szállitási eszköz. A belső város utcái telve vannak mindenféle fegyvernemhez tartozó katonákkal és tisztekkel ; de legfeltűnőbb az, hogy két orosz páncélos hajó és két hadi csavargőzös is horgonyozik a pályaudvar kikötője előtt. Az orosz kormány is tudtul adta a nagyhatalmaknak, hogy e hó 2 ikán az orosz csapatok kiürítették a Balkán félszigetet és felhasználta ezt az alkalmat, hogy megemlékezzék a berlini szerződés végre nem hajtott pontjairól. „Minthogy a görög kérdést Franciaország vette kiváló pártfogásába — mondja az orosz jegyzék — mindenes előtt a berlini szerződés 23. cikke jöhet itt tekintetbe, a mely európai Törökországnak a berlini szerződésben határozottan meg nem em litett tartományaiban életbeléptetendő reformokról szól, a melyeknek végrehajtására különben az angol kormány is súlyt fektetett és eddig is, persze siker nélkül, sürgette a portát. A hatalmak közös törekvéseinek mindamellett sikerülni fog kötelességeinek teljesítésére birni a portát, a mire bizonyára legalkalmasabbnak látszik a jelen pillanat, minthogy Macedóniában is megszűnt a fölkelés ; a keleti ruméliára vonatkozó cnmpromissum, mind ez ideig bevált és tanácsosnak látszik szilárdul ragaszkodni ahhoz és az ottani viszonyok lassú jeg-ecedését nem akadályozni meg valamely meggondolatlan lépéssel.“ Gi’óf Zichy Jenő levele gróf Karolyi Gyulához a hazai ipar pár toló zgalom érdekében A „Magyar Iparosok Lapja“ után gróf Zichy Jenőnek az iparpártoló mozgalom megindítására vonatkozó és gr. Károlyi Gyulához intézett nagy- érdekü levelét, melyet e mozgalomban a kezdet első határozó lépésének tekinthetünk, az alábbiakban közöljük. Minden olvasónk figyelmét külön is felhívjuk e nagyfontosságu levélre, mely élénken tanúskodik gr. Zichy Jenőnek a hazai ipar fejlesztése iránt táplált meleg rokonszenvéről és azon lelkesedésről is, mellyel a nemes gr. a reá, mint hivatott vezérre váró nagy munkához hozzáfogott. De szóljon maga a gróf ur : * * * Székesfehérvár, jul. 30. Kedves barátom ! Kiállításunk bevégezve. Annak már csak utó* napjait éljük. Szép és sikerült volt. Semmiből 30.000 frtnyi plus és még az általam Budapest fővárosának a jövő kiállítás számára odaajándékozott összes szekrények és állványok (testvérek között megérnek 10000 frt.) Ez oly rezultátum, mely annál inkább meglepőbb, mert a kiállítás külcsín tekintetében is kielégíthette még a kényesebb igényeket is. Nous avons fait tout cela rondement minden pazarlás és minden fukarkod is nélkül ! Életemnek két és fél évét szenteltem ez ügynek, lete a nyelv és szokásban egyedül álló székely ellen ; megszámlálhatlan nép kel föl kiirtására s a bérces kis hazát minden oldalról ostromolják. Dicsőén vív a székely, de már-már lankadoz a túlnyomó erők ellenében. A segély messze van, tán feledésbe is mentek s az elszaladt hü társak rég a földben alusszák álmaikat. Csak a székelyek csillaga nem szunyadoz s megemlékezve az áldozatról, az esküről, lobogva viszi a hirt földről az égi csarnokokba. Már itt lent az utolsó csata készül, maroknyi nép az ellenséggel szemközt, midőn egyszerre paripák dobogása és fegyverek moraja hallatszik s fényes hadak némán vonulnak éjente az égen fölfelé : a dicső harctársak, kik háromszor jövének segítségre, most negyedszer, mint hallgatag szellemek hosszú sorban nyomulnak a csillagos égen keresztül feleik segedelmére s leszállnak ott, hol a kék boltozat ama havasokkal ölelkezik. Nincs halandó erő, mely megállhatna a halhatatlanok előtt, rémülés szállja meg a tenger ellenséget s futnak mindenfelé, többé hátra sem tekintenek. Azóta áll a székely háboritlanul s nem sokára véget ér hü őrködése, midőn a végelköltözöttek hü unokáihoz mint kalauz csatlakozva, örökségöket széles Magyarhont visszafoglalják. A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben s visszatértékben taposának, eltörölhetlen marad az ég boltozatán az ő lábaik és lovaik patkóinak nyomdoka, az mit derült éjféleken, mint tejfehér szalagot, látsz tűn dö’deni a magasban, s melynek neve azon órától fogva hadak útja a székelyeknél, melyre tekintve, megemlékeznek ők C s a b á r ó 1 és apjáról Eteléről.“ ^ Vége. em gondolva sem a lenézéss el, sem a gunynyal 1 és mosolylyal. Még akkor sem jöttem ki a kon- ceptusból, a midőn egy itteni lap úgy szólt rólam i hogy : „a mi bolond grófunk reánk akarja uszitani i a hazai összes ipart és elvesztetni iparosainkkal azon csekély tért, a mit eddig bÍrtak“ s igy tovább ! Nem gondoltam vele. Célom ki volt tűzve és ; azt szem elől nem veszítve, meg voltam győződve, , hogy habár merész volt vállalatom, azért teljes . sikert fogok aratni ! S igy volt. Mert az igaz akarat a becsületes munkával párosítva mindig győz. Vouloir c’est pouvoir! Ès a bolond grófot J most dicsőítik ... A mikor kételkedtek erőmben] , a midőn kigunyoltak, nem gondoltam és nem törődtem ócsárlóimmal és most, hogy dicsőítenek, , nem vesztem el a sok tömjén közepot'e a fejemet! ! Orvendek és meg vagyok hatva az Összes nemzet elismerése által, de többet ér ennél azon egyedül megnyugtató érzés, ho у kötelességem .4 t.-'jeú tettem, hogy becsületesen megtettem, a mi ем.-коГу ; erőmtől kitelt! De azért egy successusért még el- bizakodva nem szabad lenni. Nem szabad, hogy az más legyen reám nézve, mint serkentés újabb és újabb munkálkodásra. Csakhogy mindig egyedül dolgozni egy kissé bajos, majdnem lehetetlen. Szegény boldogult Széchényi Istvántól egy reggel azt halottam, hogy : a ki túlbecsüli erejét, j az szamár, a ki pedig erejét föl nem ismeri és föl nem használja, az gyáva ! Drasztikus kifejezés, de igaz. Végtére csak úgy gyarapszik egy nemzet, ha annak minden egyes tagja a maga ereje szerlat dolgozik s igy rója le az emberi társadalom iránti kötelességének reá eső részét. S minthogy azon 1 1 munka, melybe ez ősszel akarok m ?,g belekezdeni és melyhez az előmunkálatokat mármost készítem,», hazánkra nézve még szásszorta nagyobb és fontosabb, mint a minő volt a befejezett orsz. kiállítás, ' szükséges, hogy körülnézzem barátaim és jóakaróim (bár vajmi gyéren vannak,) sorát és azon kérdést illetőleg a közjóllét, e szegény agyon par- . liamentizált nemzetünk nevében azon kérdést intézzem hozzájuk : akartok о velem jönni, segíteni e szegény ország számtalan bajainak orvoslásán ? 1 Hiszen mi mindnyájan édes hazánk gyermekei vagyunk és ha rajta segitünk, magunkon is segítünk! Csakhogy azt ne képzelje senki, hogy puszta szóval, szép frázissal lehessen egy országot megmenteni. Munkálkodni és áldozni kell ott, nem pedig beszélni. A beszédhez — nvrn mondom, hogy nem értek, de chez nincsen kedvem, ahoz j : csak a kényszerűség vezet ! De dolgozni és áldozni igen is tudok és fogok mindig tudni, anynyit a t menynyit elbírok és néha talán még többet is annál. A szép frázis ölte meg hazánkat és megval lom őszintén, a mikor egy ilyen frazőrrel találkozom, megszáll a bizalmatlanság. Azt hiszem mindjárt : meg akar csalni. Senki oly nagy bolondja nem volt a „nagy > hazafiaknak“, mint én. Valamennyi 861-iki, 65-iki j i 68-iki országgyűlési hazafias szónoklatokat dagadó kebellel hallgattam végig, minden szavukat szin- aranynak vettem ! Csupa hazaíiság, önzetlenség. . Csupa Catö ! Quelles illusions, et quelles desilluzi- ons ! A java, mert volt köztünk egy pár, a ki i csakugyan úgy gondolt is, ahogy szólott, mint pl ^ Dessewffy Emil, Kazincy Gábor, Deák Ferenc, a java — mondom -— elhullott és maradtak a . . . ..........................................................................................stb. . Szegény hazám ! Gondolj vissza édes Gyulám azon napokra, miket szegény Széchényi István mellett töltöttünk kint, Döblingben. Emlékezzél intő szavaira és ne hadd el magad, ne hadd nemzetedet ! Végtére gyermekkori barátok, közel rokonok, tanulótársak utazótársak valánk együtt ! Kihez szóljak most, , egy nagy, hazafias munka megkezdése előestéjén ha nem Hozzád ! Nemzetünk — bármenynyire hangoztassa is egy pár „nagy hazafi“ a demokrácia legszélesebb értelemben felfogott elveit — arisztokraticus ér. zelmü nemzet. A szerep kiosztásánál a magya aristokraciának jutott a legnemesebb vezérszerep. És bár sajnos — az ifjabb nemzedék nagyon is elfajzott, eltörpült, elnémetesedett és elfranciásodott, úgy mégis mindennek dacára — ha látja a nagy tömeg, — hogy valamelyikünk igaz magyar szellemben indulva, egy becsületes országos, közhasznú munka teljesítésében fáradozik, azt készek azonn a
