Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-14 / 65. szám

65, szám,

Sepfti-Szentgyörgy, 1879. Csütörtök augusztus 14.

IX. évfolyam.

ségi iroda

Sepsi- Szón tgyörgy.in I a ref. kollégium épiileté- I ben, hová

|!\ lap szellemi részét illető I közleménye к küldendők*

Kiadó hivatal :

goLLÁK MÓR

íj könyvnyomdája es könyv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bénnentesen intézendó'k.

к ^Háromszék!

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és

Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: J csütörtökön és vasárnap.

ELŐ FT Z Ed' ÉS t F F. LT È T E K, Helyben házhoz hordva, vagy! vidékre postán küldve ; Egész évre . . 6 frt — kr. | Fél évre ... 3 fit — kr. Negyedévre . . i fit 50 kr.

Hirdetmények dija :

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttól’ sora 15 kr.

közgazdászat! lap.

fetvatalös közlönye

Az erdélyi gazdák sepsi-szentgyörgyi vándorgyűlése.

— aug. 12A ,,Nemere“ 64-ik számában olvastam a deési kiállításról. Mindenek előtt megjegyzem, hogy a deési gazdasági kiállításnak a sajtó terén sokkal tevékenyebb missionariusai működnek, mint a sepsi- szentgyörgyinek. Nem latolgatom ennek az okait; de azt gondolom, hogy az érdeklődés fölkeltésére szánt módozatok közül a leghatályosabbat, mert nyilvános, a sajtó utján való gyakori figyelmeztetéseket nem kellene másodrangu kelléknek tekinteni az erdélyi gazdák részéről sem. Én ismerem népünket. Jól tudom, hogy a mozgás nem előnyös oldala. Őseitől vett hagyományos életmódja, élete rendes folyásából nem könnyen engedi kizavartatni magát. Minden oly lépések, intézkedések iránt^ melyek erre céloznak, bizonyos gyanakvó tartózkodással annyira közönyös, hogy igen gyakran lethargikus álomba szenderiil akkor, midőn mások a tevékenység küzdterén izzadnak. A mi népünknek igen sokat kell beszélnünk, sokat kell magyaráznunk az ébredés korszakáról, a civilisatió megindult áramlatáról, mig az eszmét, azért mert uj, befogadja, mig a mozgalommal együtt haladni kedvet érez magában.

Ezért tartom én szükségesnek a sajtó gyakori figyelmeztetéseit. S különösen a szóban levő tárgynál nem tudunk annyit beszélni, a kérdést oly különböző oldalról annyiféleképp meg'világitani, hogy az s о к lehessen. Ezért kérem én az erdélyi gazdák vándorgyűlését intéző bizottságot arra, hogy az ország minden részeiben ismertessék meg e gyűlés célját a legtüzetesebben, intézzenek felhívásokat a hazai részek legutolsó zugába is, mert csak igy sikerül megközelitnünk a célt : gazdasági állapotunk javítását közös erővel elősegitni.

Jól tudom én, hogy mi par excellence iparos állam nem lehetünk, de be kell bizonyítanunk, hogy a termelő képesség mellett haladni is tudunk. Azért lett felkarolva az ipar mai napság egy és

вкв Aa ИМ Ni wV яЛтт^Ж 1Г1

A „sslkely" név.*)

A székely név : külön nemzeti név s a székely nemzet, mint a magyarokkal önként egyesült szövetséges nép : szabad, nemes és a szent korona tagja volt. „Mü is a kutfőhez, tudniillik királyunknak kegyel mességéhez és Magyarországnak seg'élt- ségéhez, kinek mi is tagjainak hivattatunk, vagyunk is illendő orvosságért mehetünk“ — mondja magáról az agyagfalvi 1506-ki nemzeti gyűlés végzései közt maga a székely nemzet.

A székelyek eredete kérdésében Ranzanó, Fasscking, Stilting, Pray, Schlőzer, Benigni, Schuler, Engel és Hunfalvi által felállított különböző nézeteket, az azok ellenében Önként keletkező reflexiók, s az előre bocsátott idegen történeti kútfők által fenntartott töredékes adatok világánál véve vizsgálat alá, elfogulatlan szemmel lehetetlen fel nem ismerni, hogy bármily leleményes érveléssel s merész combinátiokkal legyenek is az érintett ellenvélemények támogatva, mégis csak hypothesi- sek maradnak, melyekben együttvéve sincsen annyi történeti valószínűség mely a Névtelen jegyző azon állítását, hogy a „székelyekelőbb Attila népe voltak,“ vagy a székely krónika azon hagyományát, ho^y „Attila nemes Scytha népétől vették nevöket és eredetüket“ — csak megingatni is képes lehetne.

Ellenben a hazai krónikák hitele és a székelyek hun-seytha eredetüsége mellett, a felhozott kútfők, a hagyományokat támogató nyomós bizonyítékokat szolgáltatnak s mindkettőt a történeti igazság védpaizsa alá helyezik.

Nem kevésbé fontos érveket szolgáltatnak a hazai krónikák közleményei és a székelyek scytha hun eredetüsége mellett : a székely nemzeti hagyomány. A Székelyföldön találtató seytha-hun

ugyanazon időben a mezőgazdasággal. A productiv erő nálunk nem hiányzik, csak bizonyos lökésre van szükségünk, mely hagyományos ósdiságunkból bennünket kimozdítson. A kormány ereje erre nagyon gyenge. Őrülhet, ha a politikai változatosságok hullámai el nem temetik idő nap előtt ; hogy maga minden idejét csupán ennek megoldásában töltse el, az ellen tesznek és munkálnak országos vezérfiaink elég dicséretes buzgalommal. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy a társadalom vegye kezébe saját ii vyét s gondoskodjék ezentúl magamagáról nagyobb buzgóságga 1, mint eddig-.

Részemről csodálkozással s némi szomorúsággal is tapasztaltam, hogy még itt, Háromszéken sem sokat tudnak az októberi gazdasági kiállításról. A hol a vidéken megfordultam, igyekeztem felkelteni az érdeklődést ez irányban s önök alig hinnék el, hogy több gazdával, értelmes úri emberekkel találkoztam, kik egyáltalában azt - sem tudták, lesz-e és mikor lesz nálunk gazdasági kiállítás ? Hát nem szomorú állapot ez ? Nem szomorú tanúsága népünk közönyösségének gazdá- szati viszonyaink emelése iránt ?

En félek a kiállítás eredményétől. Lehet azonban, hogy később az intéző körök nagyobb tevékenysége s népünk érdeklődése folytonos ébrentartása által több mozgalmat konstatálhatunk. Adja az ég !

Visszatérve már most a deési kiállításra, nem titkolhatom el a feletti megütközésemet, hogy Deés városa egy speciális kiállítást, mert olyan jeléggel kell bírnia, miért akar országos kiállítássá emelni ? Miért kellett azt majdnem egy időre tenni a sepsi-szentgyörgyi kiállítással ? Ám ha felületesen vizsgáljuk a dolgot, nincs benne semmi veszedelem. Az erdélyi gazdák vándorgyűlése október

2-án lesz, a deési pedig október 18-án. Sőt a két kiállítás közelségét célszerűen is fel lehet használni; mondják ők, mert az itt kiállított cikkek nagy ré‘ szét Deésen még egyszer be lehet mutatni.-*"—«**■ “f‘.jM■■»■■_!_?_ j j.n T.

emlékek, a székelyeknek a magyarokétól sokban eltérő ős intézményei s e népnek, székely nemzeti név alatti össze tartozandósága tudatában múlt emlékei, érdekei és érzelmeiben elejétől fogva minden időben kifejezésre jutott, és a testvér magyar nép részéről is elismert s névleg és tényleg évszázadokon keresztül érvényesített külön nemzetsége.

„A székelyföldén található hun scytha emlékek röviden felsorolva a következők ; a) a szent- ábrahámi rege a dákoknak a seythák által kiűzéséről s az arany eke és szarvasoknak az Ing patakába történt elrejtéséről, mely régebben traves ■ tálva bár, lehetetlen az arany ekéről Herodot által fenntartott s fenebb érintett skytha hun emlékére nem ismernünk ; b) továbbá a hunok nyelvéből fennmaradt „vár“ a „vadon“ szavak, melyek a székelyek nyelvében ugyanazon értelműek, mint voltak a hunoknál : Balambér nevű falu a Maros partján a hasonnevű hun vezértől: d) a mai néven Várfalva, régi oklevéli nevén Thurdawár nevű aranyosszéki falu fölött ma is látható. — Thurdawár nyomai a hagyomány szerint Turdáról Attila ősatyjáról véve nevét, továbbá az ezzel kapcsolatosan felemlítendő : Torda, Sordos, Tordátfal- va nevű helynevek : e) Udvarhely Attila egy ideig való s a rabonbánok későbbi székhelye : f) a közel Segesvár közelében Attila-halma, Attilabarlang nevű helyek, g) A Boudszkytákról, a székely Ör- löc nem Buda-ágáról vmgy a székely krónikában fenntartott hagyomány szerint Attila testvére Bu dáról nevezett udvarhelyi és etédi két Boudwár :

h) Csele tornya Csele hun vezérről : i) Rika erdeje, mely Attila neje Réka vagy Krékatól vette volna nevét: k) az úgynevezett hon- vagy hunárka, melynek nyomai Udvarhely és Háromszéken keresztül a Bodza-szorosig felfedezhetők s általában a nép vándorláskori számtalan emlékek : 1) a régi székely nevek, melyek hun scytha eredetüeknek tartatnak mint : Ágh, Abod, Apor, Bencő, Barra, Boda, Bank

Csakhogy a két kiáll it ás még. Uem eredményezhet sokat kivált akkor midőn mindkettő országos értékű akar lenni. A ki a kiállítások természetével, az azokkal járó nehézségekkel tissztában van, az tudni fogja, hogy a kiállított tárgyak költöztetése nem oly könnyen történik, hogy a ki Deésen akarja terményeit bémutatni, az .semmi esetre nem fogja cikkeit előbb Sepsi-Szentgyör- gyön kiállitni : szóval egyik rontja a másikat. S ezt nem lett volna szabad Deés városnak tenni most, vagy ha megtette, maradt volna kiállításával megyei viszonya korlátái között s ne terelte volna azt olyan széles térre, a mely őt, a vidéki kiállítást egyáltalában nem illeti meg. Nem akarok vádaskodni ; de br. Bánffy Dániel ur ö excellentiája sokkal szorosabb viszonyban van az erdélyi gazdasági egylettel, a gazdasági élet általános javítását sokkal inkább szivén hordozza, minthogy a dobokamegyei kiállításnak általános jellegével kockáztatni akarná egy erdélyi gazdasági egyetemes gyűlés és az ezzel egybekötött tárlatok prosperálását. Erősen meg vagyok győződve, hogyő excel- lentiájának nem ez volt a terve s hiszem, hogy tekintélyes befolyását fel fogja arra használni, miszerint a deési kiállítás maradjon meg pusztán megyei kiállításnak.

Ezt annyival is inkább merem hinni, mivel ismerem ő excellenciája fenkölt gondolkozását. Hogy az ottani missionariusok s köztük Havas Gyula ur túlbuzgóságuk által elkapatva, mindent feláldoznának a deési kiállításért, azt nem rovom fel nekik bűnül. Csupán a buzgóság melléit egy kis érettebb megfontolást vártam volna tőlük, Havas Gyula ur hibáztatja az erdélyi gazdasági egyletet, holott a deési kiállítást intéző körök követték el a legnagyobb tévést akkor, midőn senkit meg nem kérdezve, senkit meg nem hallgatva országos kiállítást rendeznek egy másik mellett.

Jövőre szolgáljanak az itt elmondottak tanulságul.

Egy bizottsági tag.

Benkő, Bakcsi, Bardóc, Bacó, Bőd, Bora, Bu, Веке Bedő, Bodor, Bomhér, Biàs, Bongor, Coma, Cike, Cikó, Caky, Csató, Csulak, Csobot, Csipor , — Csupor, Csala, Csog, Csere, Csukor, D.irkó, Dem es, Dózsa, Dacó. Dáné, Damo, Donát, Dulló, Ethe, En des, Firtos, Fodor, Fűzi, Fóris, Fêtés, Finta, Goró Gecő. Gál na, Gegő, Gyönös, Gönc, Gidró, Hodor, Imecs, Inak, lka, Jó, Jenő, Jakucs, Kádár Kandal Káinok, Kölné, Koréh, Koncsag, Kaján, Kolca, Kele. Keménes, Lőfi, Léta, Lac, Laz, Loki, Molnos Mikes, Matis, Orbofc, Olcy, Pakot, Pócsa, Pető, Zonda, Zsakó, Zambó, Vida, Vaska, Vargyas, Vor- gyas, Vég, stb.

Hunkori emléknek, vehető továbbá m) a The- odosius-féle aranyok gyakori s már több Ízben mennyiségben történt találása, mely aranyokkal Theodosziosz Attilának adózott ; n) és a hun-sytha irmodor, melynek történeti emlékezetét Kézaitól fogva legrégibb Íróink fentartatott s kézzel fogható bizonyítékai a Csik-Szent Mihályi csik-szent- miklósi s az énlaki egyház felirataiban a jelenkorig maradtak fenn, melynek eredetére nézve, a mit a régi hazai krónikákban és íróinknál fennmaradt hagyomány részint Scythiába helyez, részint fajrokon elődeinknek a hunoknak tulajdonit, — Szabó Károly jeles tudósunk megjegyzi, hegy az, a magyarok Európába költözését meg'előzötd’korra s fajunk ősi északnyugati ázsiai honába helyezendő s hogy továbbá ezen Írásnak, a székelyek közötti fennmaradisa — mert történelmi adataink és emlékeink azt hazánkban csak a Székelyföldön hirdetik divatozottnak — azon szóhigyományt támogatja, mely szerint a székelyek — részint — Attila hunjainak maradványai o) Több helynév, íőleg a Kénos és Págás székely falvak nevei, melyek a „per m;dia viscera scinderentur“ és a „per media viscera transfigatur“ — hun székely sanctiók végrehajtásának színhelyéül szolgálván, nevüket hagyomány szerint innen vették. Végül p) a t *jútról (hadak-utja) szóló Chaba-monda, mely hagyomány-