Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-07-31 / 61. szám
gósitását. Vagy volt az „E—c“-riek megbízható adata, midőn ama hírt közié vagy nem voit. Ha volt, akkor maga ellen vétkezik, midőn a mi cáfolatunk ellenében azzal fel nem lép, ha pedig nem volt, akkor rajtunk a sor kérdeni, vájjon micsoda frivolitás az, ilyen híreket szilárd alap nélkül or szággá bocsátani és ki azj a ki lelketlenül játszik az ország érdekeivel, a nemzet nyugalmával és hitével, mi e, vagy az „E—su ? Csináljen e kérdésre rímet a collega ur, ha tud. Ellenzékünk taktikájának egy második érdekes momentumával találkozunk a „B ad arorszá g“-ban, amint a politikai élet elkeresztelte ama habarék-közlönyt, mely a haza szent nevével burkolgatja szentsógtelen működését. Midőn külügyi hivatalunkban az Alimpicscsel való alkudozásuk befejeztettek, ez azon értelemben jelentetett a közönségnek, hogy a szerb ügynökkel tisztába jutottunk az idevágó kérdések egész ösz- szege felett; de Alimpics ép oly kevéssé volt felhatalmazva az ügynek eldöntésére s véglegezésére mint a magyar-osztrák megbízottak. A létrejött megállapodások definitiv elfogadása után tehát a i kormány megbízottai minden részletre nézve megegyeztek sőt fogalmazták az okmányt is, mely a megkötendő szerződés pontozatait tartalmazza. Ez elég világos és egyelőre elég siker is, mert a két fél bizottai csak ismerik kormányuk intentióit és ha ők meg bírnak egyezni, fel lehet tenni, hogy meg fognak egyezni a kormányok is. A tények ezen igazsághü előadásának ellentmondott a „N. fr. Presse“ azt állítva, hogy nem mentünk semmire hogy semminemű egyezkedés nem történt és midőn a félhivatalos dementiket figyelembe venni vonakodott az államügyészség utján küldöttek neki a végprotokollom azon tételeit, melyek a kormány párti hírlapok jelentéseit bizonyították A „Nr. fr. Pr.“ azután közölte az illető okmányokat, melyek csakugyan a mellett tanúskodtak hogy a két fél minden némi fontosággal biró részletre nézve megegyezett. A „N. fr. Pr.“ azonban e kérdésben is ellenzéki álláspontot foglal el. Miért ? nagyon könnyű kitalálni. Az osztrák államvasutnak érdeke forog szóban ellentétben a magyar érdekkel és a „N. fr. Pr.“ nem érzi magát hivatva a magyar érdekek védelmezésére. Ebben még van ész és logika sőt tán egy kis hazafiság is. De hol találjuk e szentháromság nyomát a „Badamrszág“-nak azon kifakadásaiban, melyekkel ezen ügyben is a „N. fr. Pr.“ mellé áll ? Hát csakugyan abban áll az uj divatu ellenzék feladata, hogy az érdekeit mindenkor s mindenben prédává bocsássa ? Hanem persze azok részéről, a kik Sturm és Giskráéknak láldyás zenével akartak tisztelkedni, még ilyesmin sem szabad csodálkozni. Azt szokták mondani, az őrültségben is van medhodus. Ellenzéket illetőleg ezt meg kell fordítani : „Ebben a methodusban őrültség van. Milyen szomorú tünemény az e 1 - 1 e n z é к nálunk, olyan mulatságos tud lenni néha-néha a Lajtán-tuli. Hetek óta beszélnek a Novi-Bazárba való előhatolásról. Eleinte rémitő dolgokat meséltek azon veszélyekről melyek előnyomulandó katonáinkat fenyegetik. A kormány erre egész őszinteséggel tudatja az tényállását. A porta és Ausztria-Magyarország részéről megbízottak fognak kiküldetni annak megállapítására, mily utakon haladjanak elő katonáink, mely helységeket szállják meg, hol biztosságban vannak egyrészt s hol másrészt ellátásuk nehézségek nélkül történhetik. fadjuk azt is, hogy a porta csak nemrég nevezte ki Husszein pasát biztosául és hogy ez a napokban indult el Konstantinápolyból, Várnán «s alkalmasint Budapesten keresztül vevén útját Szerajevóba. A tényállás ezen alapos ismeretének A imdt héten itt volt Nyéki színtársulata. A födött sétányban tartott négy előadást. A szereplők az egy Aradinét kivéve mindnyájan gyengék és mégis örvendettünk ittlétüknek, mert legalább négy estén kiragadták a i ü r d ő t egy haíigu ságából. Közönség mindig nagy számmal volt, ami az itteni magyarságnak csak dicséretére vállhatik. Megjegyzem, hogy a fürdővendégeknek legalább is kétharmada mag'yar, mely ritka eset onnan magyarázható, hogy az előpataki cura még mindig tait. Majd ha ennek vég'e lesz reméljük, hogy a mostani körülbelől 800 vendég ezerre is fel fog szaporodni. Csak legyen hová elszállásolni őket. iegnap itt volt Gönci Pál miniszteri osztály- tanácsos ur nehány sepsiszentgyörg-yi ur kíséretében. Megnézték a fürdőt mindén irányban, hogy miként tetszett azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a „Három huszárában nem ebédelhettek valami nagyszerűen, legalább az arcukból azt olvastam ki. Ily esetben legalább ügyelhetnének egy lassé a vendéglősök, mert bizony mondom én nekik, hogy az nem válnék szégyenükre. Bocsásson _ meg a szerkesztő ur, hogy a szép 1 usnádról ily sivár levelet irok. El kellett nehány dolgot mondanom, figyelmeztetésül a fürdőbirto- kosságnak, mert a fürdőnek csak úgy szerezhetnek hitelt, ha a vendégek kényelmére igyekeznek minden kitelhetőt megtenni, ha odahatnak, hogy a publikum jo és olcsó szobát kaphasson, ha a vendéglősök nem egyedül saját hasznukra gondolnak, hanem a közönség zsebére is. Jövő levelem talán mulaítatóbb lesz. Addig is isten velünk ! Boreas. dacára azonban minduntalan más meg más kacsákat tálaltak fel közönségnek. Majd azt hiresztelték hogy holnap holnapután de mindenesetre a legközelebbi napokban indulnak csapataink Novi-Bazárba majd pedig azt hangoztatták, hogy a kormány a terv kivitelétől elijesztetett és elöhatolásunk ad ca- lendas graecas napoltatott el. Mindezen változatos állításokkal szemközt ismételve hangsúlyoztuk, hogy e percig sem a menés, sem a maradás nincs elhatározva, hogy a bizottság lelelét várjuk és csak azután fog a kérdés eldöntetni. A napokban a „ N. f r. Pr.“ ugyanis azt hirdette, hogy Szerajevoból már nagyszerű élelmezési szállítmányok mennek a déli határhelységek felé és hogy az előőrsi szolgálat úgy rendeztetett mint háború idejében. Hozzá tévé e lap, hogy a két kormány biztosait 4—5000 emberünk fogja ki- kisérm — testőrség gyanánt. A „Wiener Abendpost“ ezen adatok összegét légből kapottnak nyilvánította. Erre nekiáll egy másik ellenzéki lap és vezércikkben magyarázza ki e cáfolatból hogy nem megyünk Novi-Bazárba, hogy azt a kormány az „Abonpost“-ban egész világosan kijelenti. A mi ellenzéki lapjaink rögtön utána járják a bolondját. Tudják miért ? így készítik elő furfangosan a vá dakat. Ka későbben a kiküldött bizottság véleménye mégis olyan talál lenni, hogy egy két hónap múlva iudulnak Növi Bazárba, cikkor az ellenzéki urak erkölcsteljes megütközéssel azt fogják hirdetni: „Lám megint hazudtak, mégis csak mennek, pedig hányszor jelentették ki, hogy nem fognak menni.“ Konstatáljuk^ tehát újra meg újra a tényállást rövideden. A Novi-Bazárba való előnyomulást illetőleg a további intézkedés a kiküldött osztrák-magyar és török bizottság nyilatkozataitól függ egyrészt másrészt pedig a kormány azon szilárd elhatározásától, hogy valami komolyabb áldozatokat az ügy ne követeljen. Minden ezzel ellenkező állítás üres combinatio vagy 'roszhiszemü koholmány. A Mromszéki felső népiskolák érdekében tartott értekezlet. S.Szentgyörgj, 1879. jul. 28. G ö n с y Pál, miniszteri tanácsos jelenlétében P otsa József főispán ur elnöklete alatt folyó hó 26-án tartatott meg azon értekezlet, melynek megállapodása felől lapunk múlt számából már értesült az olvasó. Az értekezlet minden részletében tanulságos volt, elannyira, hogy mi kedves szolgálatot vélünk teljesíteni, mikor most utólagosan az értekezlet lefolyásáról részletesebb tudósítást közlünk. A mondott napon, d. e. 10 órakor nyitotta meg főispán ur az értekezletet, melynek tagjai a közig, bizottság és gondnoki kar képviselőiből állottak. Elnök ur megnyitó beszédében előterjesztette az értekezlet célját : a három s különösen a helybeli felső népiskolának megfelelő szervezete felől tanácskozni, — a tagokat üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta. Jegyzőül Vájná Sándor kir. tanfelügyelő kéretett fel. Elnök kitűzi a tanácskozás tárgyául szolgáló első kérdésr, hogy a helybeli felső népiskola jelenlegi szervezete mellett megállhat-e ? A kérdéshez első sorban Kü nie József orsz. képviselő szólott. Ö — úgymond régebben .is felfejtette, hogy a helybeli felső népiskola, mint ilyen nem felel meg feladatának. Nem felel meg pedig azért, mivel népünk, mely gyermekét neveltetni akarja, egyszersmind kenyeret is akar biztositni fiának; ha áldozatot hoz, azt azért teszi, hogy biztos pályát nyújtson, nzt a felső népiskolai intézmény jelen szervezete mellett meg nem adja a tanuló ifjúnak s azért a helybeli nagy tanintézetet (ref középtanoda) inkább tartja céljainak megfelelő iskolának. A városi nép polgárai szintén nem ok- tattatják itt gyermekeiket, a vidék gazdaközönsége pedig, mely a gazdászati szakosztály kedvéért küldi be gyermekét, nem látja elérve az óhajtott célt. Gazdasági szakosztálylyal összekötött tanintézetnek itt helye nincs. Nézete szerint egy gazdasági intézet sokkal inkább prosperálna vidéken, hol a gazdaközönség közvetlen tapasztalatot szerezhetne az ott látott és hallott gyakorlati és elméleti gazdasági teendőkről. A helybeli gazd. szakosztály is tehát, mint ilyen, beszüntetendő. Óhajtja azoban, hogy legyen e városnak és vidéknek a jelenlegi tanintézetek mellett olyan iskolája, mely necsak tudományos, hanem egyéb reális irányt is képviselve, kenyeret adjon a tanulni akaró ifjú kezébe. A felső népiskolát jelenlegi szervezetében célravezetőnek nem tartja, beszüntetését indítványozza. Horváth László : A felső népiskola szervezetét illető kérdés a gondnoksági gyűléseket is többször foglalkoztatta már. A gondnokság saját tapasztalatai alapján ki is mondotta, hogy a felső népiskola jelen állapotában tovább meg nem tűrhető. Ezen véleményben osztozott maga a tanítói kar is. Itt nincsenek nagyobb birtokesok, tehát az ifjú hasznát sem venné a gazd. szakosztály által nyújtott ismereteknek. Hanem igenis van szükség olyan tanintézetre, melyből a növendékek minél hamarább pályára juthatnak el. Ilyennek tartotta a gondnokság a polgári iskolát, honnan a távirda, posta stb. hivatalokhoz felvétetnek a tanuló ifjak. Ezen álláspontot foglalta el a gondnokság, ezt fejezte ki egy hivatalos feliratában is s ennélfogva ajánlja ő is, hogy ezen felső népiskola alakittas sék át polgári iskolává. Császár Bálint : a város közönsége névé h ben szól. A helybeli felső népiskola fennállását ; város nem óhajtotta s nem óhajtja ma sem. A kép-q viselet ezen véleményét jegyzőkönyvileg is kife jezte ; ő tehát a közönség nevében kéri ezen isko-e Iának, mint ilyennek beszüntetését. Révay Lajos : Mikor ezen iskola felállítását ról volt szó, már akkor belátta, hogy ez nem lesív életrevaló. A tapasztalat, az eredmény meg is mu и tatta, hogy feltevésében nem csalódott. A felsői népisk. mégmost egy „zsákutca“, melybe bejutni lee hét csak s kimenni nem. Nincs azonban azon né zetben, hogy ez megizüntettessék, hanem óhajtja.ü hogy olyan intézetté fejlesztessék, mely viszonyba- hozatván másnemű, felsőbb tanintézetekkel, az élet szükségleteinek inkább megfeleljen. Elnök: Miután a többség a helybeli felső) népiskolának jelen szervezetében való fennállását;s nem óhajtja, az értekezlet megállapodása gyanánt) 1 kijelenti, hogy ez intézet beszüntetendőnek véleményeztetik. Egyszersmind felteszi a második kér-n dést : „minő tanintézetté óhajtaná az értekezlet átalakíttatni a helybeli felső népiskolát.“ Császár Bálint : A hely Deli felső népiskola helyett mülakatos tanmühelylyel megtoldandó pol- ; gári iskola felállítását indítványozza. Az indokok kifejtésére Gönczi-P. minist, tanácsos urat kéri fel. Künle József: Igen érdekesen és több helyen élénk tetszésnyilatkozatok között hosszasak-•< ban szól az ipar rendeltetéséről, az ipar hasznáról egy kultur államban. Elmondja, hogy oly országnak, melynek ipara van, élete is van. Csak az ipar ad erőt a társadalomnak ; ipar nélkül hanyatlásnak indulnak az államok. A hol nincs ipar, ottlJ gyenge az állam élete ; csak ott virágzik a nép erkölcsi és anyagi tekintetben, ahol az ipar általánossá lett. Érdekes esetet hoz fel egy budapesti ) gépgyárnál történt látogatása alkalmából arra. nézve, hogy a magyar mennyire nem látható У még a gyári munkások között. Ott ugyanis,,.: bármerre fordult, mind mütt németül, csehül,, olaszul beszéltek s magyar ember a roppant munkások között csupán hét volt. Az igazgatóhoz au feletti csudálkozását kifejezendő, kérdést intézett )) s azon választ nyeré : „Die ungaren lemen nichts !“ Szeretne olyan embereket küldeni fel pl. oda is, az állam által subventionalt gépgyárba, kik itt nálunk szerezték meg arra a szükséges élőké- I szüleieket. Csakhogy fájdalom, ma az iparosságnak nincs népszerűsége. Minden ember ur és tanító о akar lenni, mesterember senki sem szeret lenni. ,í Nálunk mesterember a legalsóbb néposztály. Ennek pedig hátrányait nagyon is érezzük mindnyájan. Szükségét látja egy oly tanintézetnek, melyben bizonyos mesterségre való előkészületet szereznének meg az ifjak, kik aztán tovább folytathatnák s magasabb tökélyre emelhetnék . a külföldi vagy hazai gyárakban itt szerzett ismeretüket. Hogy minő jellegű legyen ez iskola, még nem f tudja, csak a főbb vonásokat adta meg hozzá s felkéri Göncy Pál min. tanácsos urat, adja meg e tárgyban a szükséges felvilágosítást. Göncy Pál min. tanácsos: A múlt évben n a gondnoki kar a közig. biz. utján felterjesztést n küldött volt ft közokt. minisztériumhoz, melyben ni világosan ki volt fejezve, hogy itt a felső népiskola ilyen szervezetében a gazdasági szakosztályai, meg g nem állhat. A közokt. minisztérium, hogy az ügyet minél behatóbb tanulmányozás alá vehesse, vála- j szában egy e tárgyban leküldendő miniszteri biz • > tos előterjesztésétől tette függővé további intézke-- déseit. A min. biztos az ő személyében lett ki küldve s mint ilyen, az alkalmat örömmel használja *[ fel, hogy e kérdésben nyilatkozzék. Nyilatkozik >1 úgy, a mint a helyi viszonyokkal megismerkedhe- -9 tett s a mint ismeri a kormánynak e kérdés körüli intentióit. A közelebbről tartott közoktatási L enquette kimondotta, hogy különösen mostanában az elméleti ismeretek megszerzésére szánt módoza- -a tok áramlata, ha igy tart tovább is, mihamarább cl elsodor bennünket. A gyakorlati élet postulatumai ia háttérbe szorulnak a theoretikus tudnivalók mellett, .11 Dolgozni kevés ember akar, ur lenni mindenki ijj szeretne. Ez a társadalom nyomorúsága. Majdnem rn minden ember hivatalnok kívánna lenni, a kor- i márty pénztárából szeretné fizetését venni s ha erre sí anyagi viszonyai miatt nem képes,lesz napszámos. Az ur és napszámos között eddig még áthatlan m ür tátong. Ezen hézagot kitölteni a társadalommal Je kezet fogva a kormánynak hivatása. Beláttuk azt mindnyájan, hogy az újabb időben úgynevezett Jí „iparosok“ a paraszt embernél alább állanak. Az ipar fejletlenségének ők maguk az okai. Ha egy- szer mesteremberekké lettek, üzletük tökéletesité- sére nem sokat gondolnak; iparukon kívül földmi- -ii velésre adják magukat nagy kárára s látható, érez hető hátrányára az ipari fejlődésnek. Ilyen álla- -e pótban az ipar nem is ipar. Oda kell hatni, hogy az iparosok értelmes emberekké fejlesztessenek. d Hatnunk kell oda, hogy az iparosság elkerülhet- - len segédeszközét, az alkotó rajzolást megta--£ nulhassák. Korunkban az ipar, különösen a fa fém, ur vas és agyagipar felé, azok tökéletesítése, haszno- - sitása felé vergál. A suszter, tímár, stb. mester- -n ségek kevesebb alkotó tehetségre utalják az em- n bért, mint az előbbiek. Azoknak van hivatásuk, azokat kell minden utón oly magaslatra emelnünk, hogy feleslegessé tegyék a külföldnek eddig még gí
