Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-07-17 / 57. szám

57 . szám, [Szerkesztőségi iroda Sepsi-Széntgyörgyon ref. kollégium épületé­ben, hová lap szellemi részét illető közlemények küldendők­Kiadó hivatttl : j^OLLÁK JAÓ R könyvnyomdája es könyv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő!:. Sepsi-S/entgyörgv, 1870 Csütörtök július 17 « IX. évfolyam. ________Politikai, társadalmi, szépirodalmi és Æ „Hifotnszékt háziípar-egyie 1.11 és a t»86ft$í-s?ftatgy6rgyi önkéntes tűző [tó-egylet“ hivatalos kSzlóraye. közgazdászat! lap. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: ostitörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. j Fél évre ... 3 frt — kr. i Negyedévre . . I bt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. " ’ " Sepsi-Szentgyörgy, 1879 juiius 15. Gőzsip füttyétől, gépek csattogásától, munká­sok zajától viszhangzó gyárak csarnokai nem nyíl tak meg előtte ; országos fontosságú szabályozási, öntözési, tagositási tervezetek szemlélete nern gyö­nyörködtette, nagy horderejű iparos és kereskedel­mi vállalatok megindításáról nem beszélhettünk előtte, bármily szives-örömest tettük volna ezt, de előadtuk lelkünk legforróbb óhajait, még ha szó nem kíséri is, már az által, hogy bemutattuk erő teljes kézműiparunknak bárkinek becsületére váló szolid termékeit, hogy értesüljön a látottakból a hiányokról, hogy gyönyörködjék a haladás vágyá­nak nyilvánításában, hogy győződjék meg arról» miszerint e nép érdemes kulturális törekvéseiben a pártolásra és képes pártolás mellett megindult nagyratörő emelkedésében elért helyét meg is tartani. Meglehet, hogy vágyaink egyelőre elérhetlen tartományba vonzanak s túlhajtó követelésekkel, gyors futamban akarjuk elérni a magaslatot. — Erőnket túlbecsülni : botorság, de készen jutni oda, a hová csak megfeszített szorgalom és munkásság vezethet : hiú kívánság volna, mert ezt véghezvinni a világ összes protekciója sem képes. Kemény Gábor ő nagyméltóságának az iparos testületek fogadása alkalmával hozzájuk intézett szavaiból következtetést vonhatunk, mennyiben számítsunk a kormány támogatására és mennyiben kell magunkra támaszkodnunk, hogy boldogulásunk felé a helyes utat megtaláljuk. Az iparosok szónokának az ipartörvények módosítását és előnyös vámtörvények alkotása ^ hangsúlyozó szavaira adott válaszában ő nméltó - sága kifejtette, hogy e két fő tényező egyike, az ipartörvény tanulmányozás alatt van, épen a mó­dosítás eszközlése végett, a második tényező azon­ban nemzetközi szerződéseken alapszik s változta­tás rajta a kormány által önkényüleg nem vihető véghez. A méltányosság határai között a kormány Adalékok a Háromszéken 1853j4-ik évben lefolyt „Várady“-tigyho2. Folytatás. Erdővidékvől : Szabó Áron, Borbáth László, Gál Dániel, Benedek Dani ifjú s még 3 vagy 4, ezek mind bibarcfalviak ; Biró Ferenc és Égető Lajos, köpeciek ; Bodosi Mihál)r, Kulcsár István, Péter Ferenc baróthiak ; két Sós Elek (apa és fiú) vargyásiak ; Nagy Ferenc oloszteleki. Küküllőmegyéből : Kóródi Samu Sülyéről és még egy társa és a jelentékeny kinézésű Perlaki Dániel régiszerü hosszú szőke hajjal. Kolozsvárról : Minorics Károly, Lugosi József és még egy. Bukurestből : Rákosi Domokos felsőcsérná- toni eredetű, br. Rozettinek egy kammerdinere (vezetékneve nem jut eszembe) és egy szabó­mester. Ezeken к vül a Marosvásárhelytt felakasztott Török János tanár, Horváth Károly és Gálfi Mi­hály is a Váradi-űgyféle compromissió vértanúi. Ezért szenvedett Tö*-ök Jánosné Gálfi Róza is, va­lamint keresztúri Berecki Ferenc és ottani pap Csíki Áron is, a ki magát szebeni fogságában bo­rotvával pusztította el. De még mennyi kerülhet vala Kálóba, több rangos állású is, a kit egyikünk vagy másikunk tudott, de elhallgattuk ! Százig is kitelhetik vala velők az összes létszám. A bibarcfalvi ifjak lélek- erőtlensége nélkül pedig alig került volna hálóba 10—12 Váradéval együtt. A tavasz bekövetkeztével mind átszállitattunk Szebenbe, négyen kívül, ezek : Váradi, Bartalis, Szabó Áron és Szász Lukács Ezek bitófára Ítél­tettek s végrehajtásra S. Sztgyörgyre vitettek. legfőbb feladatának ismeri az állampolgárok bajai­nk gyökeres orvoslását — s nem fog rajta múlni minden erejével oda hatni, hogy a jogos kívánal­mak kielégittessenek. Másfelől azonban az iparosok részéről kell hogy a mozgalom meg nduljon, kell, hogy a műve­lődés szüksége áthassa ezen osztályt minden ízé­ben s akkor a nyert áttekintési képesség' már ma­ga sok akadályt fog megszüntetni, a melyek jelen­leg elhárithatlannak látszanak. Ezen irányban — valljuk meg - sok mulasz­tás történt eddig. Nem tapasztaltuk e csak kevéssel ezelőtt az iparos tanonezok iskoláztatásánál, hogy hányán mulasztották el a szellemi kincsek megszer­zésére a tanoncot rászorítani. Pedig' e nélkül fél- szeg az ember, nincs látköre az egyénnek és el­nyomatva érzi magát az osztály. Ma már alig van van abstrakt tudomány-ág, a mely a rajzolási ügyességet nélkülözhetné ; az ipar rajzolás nélkül valódi előmenetelt nem t e - h e t. Hány iparos tanoncnak adtak erről felvilá­gosítást, pedig' mily sajnosán érzi fi felnőtt ezen hiányt ! Neveljük az iparost s z а к szerűen s ak­kor eljön az idő, midőn gyönyörködhetünk a leg­hasznosabb zenében : a gőzsip hangjában, s akkor meggyőződhetünk, hogy a kőszénfüst illata világért sem egészségtelen. — A horv át regnikoláris bizott­ság július hó 10-én — mint táviratilag is jelen­tik, ülést tartott Kresztics elnöklete alatt. Áz ü- lésen a Küldöttség g tagja volt jelen ; b., Smaics lemondott, Mrazovics és dr. Subotics betegek. Az albizottság előterjesztő megállapított üzenetét, melyet a bizottság elveiben helyeselt s melynek tárgyalását e hó 15-én kezdik meg. — Az olasz kormányválság még mindig vajúdik. A kabinet megalakulását rendkí­vül nehezíti azon körülmény, hogy a király nem hajlandó a parliaments feloszlatni, mert a karn- * Ott a két első felakasztatott, a más kettő kegyel­met nyert 20 évi fogságra. Szép kegyelem ! annál jobb a halál. Tavaszkezdeten ezen 4 egyénen kívül a töb bieket a kormány mind átszállította Szebenbe, va­lamint a haditörvényszéket is A foglyok elhelyez­tettek a zárdában és egy mészáros utcai épületbe. Biztosak voltunk afelől, hogy senki is el nem lop­hat ; de a felől is, hogy el nem illanhatunk. Tud­tuk azonban, hogy bitófára nem jutunk ; de az elitéltetés mértékének bizonytalansága mindenkit epesztett. Ezért sujtóbb a nyomozás alatti fogság. Elitéltetés után ugyan is mind a mozgáskor tágabb mind pedig a bizonytalanság megszűnik, tudva mindenki, mi a sorsa továbbá. E kérdések : sza- badulok-e ? nem-e? felakasztnak-e ? nem-e? minta rásztkórostól az ábránd, nem távoznak el az em­bertől. Aztán annak tudása, hogy a kormány a kriminálfoglyon tud szánakozni, mert ez nem neki árt, hanem másnak, a politikai foglyot pedig gyom­rából gyűlöli s irtózik tőle, mint a kígyótól, mert az ö sorsa ellen lázong ; ez is nyomasztólag ural­kodik a politikai fogoly gondolatain, hozzá szá­mítva, hog'y minden kedveseitől, szokott életren­détől el van távolitva, tán örökre is stb. Sőt azt se tudni, mi foly a falukon kívül a világban, sőt a felvigyázókkal, őrökkel találkozva is csak hideg­séget és ellenséges érzületet érezni: mind ez nem élet, nem vigalom. Ápriltől augusztus végéig eldőlt többünk sorsa. Mikor átszállítottak M.-Vásárhelyről Szebenbe, a szállítás rajtam volt kezdve fegyveres őrizettel fu­varon. Erre a fogolytársak azt mondták : „Pap elől pokolba s utánna a község !“ jts ez igaz is volt két tekintetből : mert a politikai fogság elég pokoli helyzet és az ördögök kezében voltunk s csak az ördögök táncát jártuk ; s mert Szebenben már minden részvét nélküli sőt kárörvendő idegen elem légkörében kellett sóhajtoznunk, abban a Szebenben, melyet a forradalom „bünfészek:‘ ne­vezettel tisztelt volt meg. rák feloszlatásától s illetőleg az uj választásoktól nem várja a jelenlegi helyzet megváltozását, s e mellett nem akarja az országot kitenni azon agi- tációknak, melyekkel a választások a jelenlegi körülmények között okvetlenül járnának, midőn az őrlési adó, a választási rendszer és a kamra s a szenátus közti alkotmánykérdés vannak napi­renden. _ Egy ideig szó volt arról, hogy Sella-kabinet alakitassék. Ily kabinet azonban Nicotera nélkül nem volt lehetséges ; Sella ugyan a maga részé­ről beleegyezett volna va’amiképpen abba, hogy Nicotera is belépjen a kabinetbe, de a jobboldal mérvadó személyiségei oly ellenszenvvel viseltet­nek iránta, hogy e kinevezés a pártot kétségtele­nül megoszlatja, mi által Sella kényszerítve lett volna a baloldal egy részére támaszkodni. Ily kö­rülmények között Sella maga jelentette ki, hogy minisztériumot alakítani képtelen. Ezen kombiná­ció meghiúsulta után egy uj Depretis-kabinetről volt szó, melyet sokan lehetségesnek hisznek, ha- a korábbi kabinet legellenszenvesebb tagjai nem neveztetének ki újra. A legutóbbi hírek szerint a kabinet megala­kult Tagjai lennének Cairoli, Villa, Baccarini, Grimardi, Parey, Varé, Bouelli, Acton és Mussi. — Azsidó kérdés. A hatalmak, mint tudva van, Romániát figyelmeztetni akarják, hogy a berlini szerződésnek a zsidó kérdésre vonatko­zó pontját hajtsa végre. Ez ügyben a kezdem nyező Németország volt, előbb Angliát, aztán Franciaországot szólitva föl, hogy indítványát tá­mogassák. Olaszország szintén csatlakozott a töb­bi hatalmakhoz. Miután a hatalmak megegyeztek a teendő lépés iránt, arról volt szó, melyik hatalom vegye az ügyet kezei közé és magyarázza meg Romini- ának, minthogy fenyegetésektől eleinte el akartak tekinteni. Ekkor a bécsi kabinet a hatalmak óha­ját azzal az ajánlattal előzte meg, hogy a román kormányt, mielőtt végső lépésre határozzák el ma­gukat, barátságos utón indítsák a hatalmak óhajá­nak teljesítésére. Ezzel a feladattal Hoyos gróf osztrák-magyar követ bízatott meg és utasittatott hogy a román kormánynak a hatalmak jogos kö­vetelésének nem teljesítése esetében ama hatal­mak kollektiv lépését helyezze kilátásba, kik Ro­mánia függetlenségét hivatalosan eddig még el nem ismerték. Hanem mégis nem estünk be mindenestől po­kolba, mert több kivégzés nem történt, hanem el­itélés hosszabb vagy rövidebb időre terjedő vár­fogságra : Bradra, Pétervárra, Józsefstadtba, The- rézienstadtba, Olmützbe ; némelynek az addigi nyo­mozás alat'i fogságidő könnyebb nemű büntetésül számítva be, elbocsáttatott. Ès igy a kimondott Íté­letek hangzottak húsz évi fogságtól le, fél évi beszámítással elbocsátólag. Részemre ezen utolsó legkisebb es legkönyebb ad ig volt juttatva. De ez magára nem történt, hanem amúgy emberül kellett kiokoskodnom kitelhető észfacsa- rással. És mindez többnyire a bibarcfalvi fogoly ifjak ügyetlen és tájékozatlan vallomásaiból ere­deti. Ezeknek mindent annyira megtudni és átlátni engedni, a különben igen derék Váraditól is köny- nyelmü meggondolatlanság volt. Fogságom után. Én ugyan megszabadultam, de mások sokan tovább szenvedtek. Itthon a császári szelindek Kovács kapitány felügyelete alatt amúgy ártatla­nul kellett magamat viselnem. Mint tutajdonkép el nem Ítélt, hivatali állásomba visszaállhattam, melynek azon távollétem alatti administratiojáról környéki paptársaim buzgó baráüsággol gondos­kodtak ; egyházam tagjai pedig kimondották, hogy ha több évekig elítéltetem is, maradnak a helyet­tes adminisztráczióval és más papot sehogy sem állitnak, hanem szabadulásomig fizesse nőm a papi jövedelemből a fáradozó kát. Szerencsére nem volt szükség reá, reágondolnom ma is kedvesen jön. Bármily éber .császárias felügyelet mellett is azonban volt nekem gondom arra, hogy az oly nagy féltékenységgel elfüggönyözött külföldi han­gulatra kipillanthassak, a külföldön lehűlt, de a menekülteknél csak mint tetszhalott hangulatra. Itt nevezetesen egy pár tárgyhoz juthattam : egyik egy londoni hírlapi közlemény Kossuthról nov. 13-áról 1849, a másik a Czecz János menekült em- lékirati könyve németnyelven, tán Hamburgban

Next

/
Thumbnails
Contents