Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-07-13 / 56. szám

56. szám, Szoi'lieSztöhégl in.(la Sep*i Szén így-' rgyori a ref. kollégium épüleié- bcn, hová a bp szellemi részét illető közlemények küldendők • Sepsi-Sxentgyörgy, IS7D Vasárnap július 13 IX. évfolyam, Kiadó hivatal : j^OLLÁfC JAÓ R könyvnyomdája es könv kereskedése, hová a hirdetések é* előfizetési pénzek Vérmentesen intézendők. A П--------Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Há romszék! ftázifpap-egjfiei" és a „e&psi-szetrtgySrgjf önkéntes * ■ ­Megjelenik ezen lap heUaf kint kétszer: csütörtökön és vasárnap J ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . t fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyllttór sora 15 kr. Előfizetési felhívás a IX. évfolyamának II. felén1 :i 1: Előfizetési (eltételek : Julius—szeptember .... 1 írt 50 Kr Julius—december.......................3 Irt - kr Kü lföldre lél évre.......................4 írt - kr Az előfizetési pénzek n ,Nemere“ kiadó­hivatalának Pollák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldet dók Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem ntjo- mattathutuuk. A „Nemere“ kiadóliivatahi. Wenckheim Béla báró, Pesten 1811. február 16-ikán született. Családja még csak 90 évvel aze­lőtt 1791 ben nyerte el a magyar indigenatust 1000 aranyért, de már igen kiváló állást foglalt el a magyar hazafias főrendek közt. Béla báró Pesten tanult s már ió éves korában végzett jogász volt ; 18 éves korában juratus s mire 19. éves lett, az ügyvédi diploma már a zsebében volt. Gyermek korától fogva sajátja volt az a ked vés szeretetre méltó modor, mely halálos ágyáig, soha el nem hagyta. A közrendii ifjúságtól nem­csak soha el nem vonult, sőt azok és a nép közt töltötte legszívesebben üres idejét. Mint jogász, édes atyjának báró Wenckheim Józsefnek, aradi főispáni székébe iktatása alkalmával, mint patva- rista gr. Zichy Ferencz kir. biztos bevonulásánál^ a banderisták kösd tűnt ki ; az 1830 iki országgyű­lés alatt történt, hogy az ifjúság egy este az ak­kor hiies Lóci banda zenéje mellett mulatott és a báró Wenckheim Béla indítványára az akkor Po­zsonyban időző Taticseff orosz nagykövet lakása elé vonulva éji zenét adott. A nagykövet termei­ben egy begyült főrangú társaság nagy élvezettel hallgatta a jó magyar zenét, utóbb a vendégek megbízták gróf Desewffy Aurélt, kérje el az ifjú­ságtól a bandát egy táncra. Az iiják szívesen en­gedtek a kívánságnak. A banda felment, de az egy táncból három is lett sőt. több is. Boszantotta az ifjúságot, hogy a társaság ily gyöngédtelenül megszegte adott szavát. Wenckheim felment a nagy követ termébe, a banda elé állt és felszólitá hagyja itt a termet. A cigányok nem mertek en­gedelmeskedni. A fiatal báró kiveszi a primás ke­zéből a hegedűt és távozik ; a cigányok önkény­telenül utána mentek. Az ifjak egy darabig mul- lattak és azután-— miután megszerezték maguknak az elégtételt — visszaküldték a cigányokat a társa­sághoz. Pozsonyban napokig egyébről se beszél­tek, mint a fiatal báró merész felléptéről az egy- begyült arisztokráciával szemben. 1842-ben a gróf Teleki Józseffel főispáni be- k tatására Békésmegyébe utazott Károlyi György igróf elé lovagló fényes bandérium vezére volt s ő nyújtotta át neki azon diszzászlót, melyet az uj fő- hpánnak, bizodalmuk, szeretetök zálogául, a me­gye előkelő hölgyei készítettek s melyért viszon­zásul a főispán neje, Zichy Karolina grófnő saját­kezűig hímezett egy ma is meglevő drága lobo­gót a megye számára. A méltánylás, melyben felülről részesült, nbm volt kevesebb, mint a szeretet, mely a nép részé­ről átkarolta, 1848-ban Békésmegye főispáni szé­kébe emeltetett s István főhercegnek Magyaror­szág nádorának főudvarmesterévé neveztetett ki. 1849-ben külföldre menekült. Megkegyelmezése után visszatérvén a hazába, hol minden más tér a társadalmin kívül el volt előtte zárva, Széchenyi egyesületi eszméit karolta fel s a pesti nemzeti kaszinó, a lóverseny, a csákói vadászegylet nagy­részben az ő buzgóságának köszönhették, hogy új­ból felmerültek. Az októberi napokat megelőzőleg élénk részt vett a '! refort Ágoston által megindí­tott béké.smegyei gazdasági egylet létrehozásában, 1862 ben ismét Békésmegye főispánjának ne veztetett ki. Megyéjét leghamarább szervezte. Ki­csiny dolog, de mégis nagyon jellemzi, hogy mi­dőn a december 11 én tartott tisztujitás alkalmá­val a közönség erősen kiáltozott s eg*y hang an­nak rendreutasítását kívánta, mosolyogva szólalt : „hagyjuk el azt, hiszen oly jól esik a fülnek e tiz év óta nem hallott zaj.“ F naptól fogva ismét vezére s moderátora lett Wenckheim Béla báróJBékésmegyének, épen úgy szeretett, épen úgy tisztelt vezére, mint ré- genten. Szeretni volt is okuk. Csak azon egy vonást említjük fel működéséből, hogy olyan tiszt­viselők fizetését, kiknek családi körülményeiknél fogva a megye ^díjazása föntartásukra nem volt elegendő, saját erszényéből szokta megtoldani, Az alkotmány helyreállítását megelőző mun­kában befolyásos és tevékeny rés ze van. ő volt az esztergomi értekezlet vezérszónoka, s csakha­mar az elsők leg dső sorába emelkedett úgy a nemzet bizodalmában mint a politikai körök tisz­teletében. A király szemei is megakadtak, a ritka becsületesség, loyalitás és önzetlen hazafiság e pél­dányképen, s már jáv.tl a koros ázás előtt msgtul- ta magának nyerni a király becsülését és bizal­mát, mely mondhatni benső barátsággá nemesült azóta. Az alkotmány helyre állításakor, övé lett az Andrássy kabinetben a belügyminiszteri tárca. Aki ismeri a koronázás után kitört megyei oppo zició heves napjait, tudja mily nehéz feladattal kel­lett az akkori belügyminiszternek küzdeni. A rend és a parlamentarizmus érdekei egyfelől s másfelől a megyei autonómia szeretett ügye, gyakran, igen kinos dilemmákba hozták Wenckheim Béla bárót Éhez járult a nagy adminisztratív feladatok meg­oldása, melyekkel tökéletes parlag talajon előké­születlenül kellett megküzdeni. A nagy munka és a folytonos vesződség megtörték erejét ; a sajtó kicsinyes üldöző hadjárata, mely egész divattá lett ellene, elkedvetlenitték : s egy halálos baj csirái­val, melynek ma áldozata lett, távozott a belügyi kormányszékről, melyet a legjobb szándokkal fog lalt el s becsületes jó akarattal igyekezett betöl­teni. De csakhamar ismét a korona tanácsosai közt találjuk. Fesztetics gróf visszavonulása a ki­rály személye kürüli miniszteirum éléről, Wenck- heimot nélkülözhetetlené tette. Tán az egész or- zságban senki nem volt alkalmasabb, ez ép oly kényes, mint kiválló bizalmi állás elfoglalására. Mintha a természet egyenesen arra rendelte vol­na. Tiszta jelleme, lovaglás modora, derült kedé" lyes s az a zavartalan erkölcsi öszhang, mely egész lényét áthatotta, kipróbált hazafisággal s érinthe­tetlen loyalitással párosulva : olyanná tatte e fér­fiút, a kiben a nemzet és király egyformán meg­bízhatott. S a felség oldala melletti miniszterséget akkor elfoglalva, többet meg nem vált attól ha­lála napjáig. 1875-iki miniszterelnöksége, hová szintén mint a két fuzionált párt bizalmi férfia emelkedett, csak intermezzo volt. Miniszterelnök­sége rövid féléve alatt sem vált meg kedves tár­cájától ; a felség személye körüli minisztarséget magának tartotta meg kabinetjében, s mikor az elnökséget 1875 őszén Tisza Kálmánnak által ad ta. maga ismét visszatért Bécsbe a király ol­dalához. E kiváló bizalmi helyen érte utói a halál. 1870-ben mutatkozott vese baja, mely akkor el­vesztette akut jellegét, lappangó chronicus bajjá lett Több Ízben megzavarta egészségét hevesebb jelentkezésekkel, s igy éppen akkor is, midőn a miniszterelnökséget Bittótól átvette, sokat szenve. dett. Igazán önfeláldozás ez akkor tájban külö nősen terhes állást elfogadni s vészvéttel emléke­zünk vissza ma is, midőn a sápadt arcú összeesett alak, reszkető gyönge hangon tartott programbe­szédet a képviselőházban. Oly gyenge volt, hogy alig birt állni, oly roszult volt, hogy el nem mond­hatta beszédét, úgy kellett azt felolvasnia, s a papiros majd kiesett reszkető kezéből. Sokan mondták i ez hamarább meghal, mintsem meg­buknék. Igazuk lett. Wenckheim Béla meghalt, de meg nem bu­kott soha. Nem oly hamar még sem, mint akkor hitték ! — Attól fogva még négy évig szolgálta a hazát. Betegsége csak pár hét előtt vön ve­szélyes fordulatot, s a múlt hó utolsó napjaiban szombatról vasárnapra virradólag halálossá lett. Azóta folyton küzdött a bizonyos halállal. Kilencz nap! kilencz éjjel! Az orvosok az első perctől fog/а r;nb/t> lennek nyilvánították a beteg állapotját ; de a roppant szívós természet csak dacolt a halállal. Időnként annyira felül került a bajnak, hogy a laikusok már már reményt kezdek táplálni felgyó­gyulása iránt. — Hiú remény ! 7 - én reggel 9 órakor beállott a végső halál­tusa. Dr. Lumniczer már 8 órakor reggel ott volt a betegnél, később dr. Korányi is megérkezett s mindvégig ott maradtak. Ezenkívül számos rokon és jóbarát állt a bí- teg ágya körül a végső pillanatig, kik már napak óta állandó k rnyezetét képezik, u. m a boldogult öcscse : Wenckheim Viktor b, a Zichyélr, Almásy György gr., Szapáry Antal gr , Kray báró és Kray Márie báróné, Dessewffy grófné s-tb., továb­bá Tisza Lajos és Szlávy József, a képviselőház elnöke. A boldogult végső porcéit teljesen eszméle­ten kivid töltötte. Nem ismert meg senkit, nem beszélt semmit, csak olykor-olykor észrivdiető vo- naglása, nyöszörgése és testének rángatódzása árulták el, hogy nem végképen a halálé. xi órakor a nemzeti casinó épületén, már csüggött fekete zászló, a kapun e lakonikus jelen­tés volt kiszegezve : ‘ ■' „Wenckheim Béla báró megszűnt élni“ Áldott legyen a haló porában, a m'dyen áldott volt élete. A mint a „ B. JC о r t.“ - nek Bécsből távirják a hadügyminisztériumban a főhadbizotság illetve a gazdasági szakosztály vazetésével ideigle­nesen Tamberth főhadbiztos bízatott meg. — A báró Bibra altábornagy halála által megürült osz­tályfőnöki állás csak később fog betöltetni. B e m e n n e k-e a csehek a reichsrathba vagy nem? Nincs ember, ki e kérdésre egész bizony - sággal válaszolhatna. A vajúdó osztrák-cseh ki­egyezésről minduntalan ellentmondó hírek érkez­nek. Mrg csak minap jelentették a bécsi lapok, hogy Rieger és Clam Martinicz csehvezérek közt megállapodás történt a reichsrathba lépésre nézve. — Most pedig Prágából azt sürgönyzik, hogy a csehek lapjaiban legközelebb hitelesen de- mentirozva lesz azon hir, hogy a csehek a feudá­lisokká! megegyeztek, Rieger nem is érintkezett e napokban Clam Martinitz gróffal. Taaff; grófnak Prágában tartózkodása a reichsrathba lépé* ügyét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents