Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-06-29 / 52. szám
52. saàm, fi ? Szerkeszt«)-égi Ircda Sepsi Szcntgy* rgyön B a ref. kollégium épületé- jj; ben, hová a Inp szellemi részét illető közlemények küldendők • Kiadó hivatal : POLLÁIC ,MÓR könyvnyomdája es koir-v- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-S/entgyörgy, 1879 Vasárnap junius 29 IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és vas&r»*p : ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . , 6 Irt — kr. Fél évre . . .3 frt — kr. Negyedévre . . I fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. П ffáMmszéüd háziipar-egjffefci; is a r,sepsí-szentgsrőrgyi önkéntes tizníté-egytet33 hivatalds közíinjf®. J IX. évfolyamának lí. felére Előfizetési teltételek : Julius — szeptember . 1 frt 50 kr Julius —december . . . . . 3 frt — kr Külföldre íj évre ..... 4 frt — kr Az előfizetési pénzek н „Nemere“ kiadóién utalónak P о 1 1 н к M ó г könyvnyomdájába Sepsi-Szenfg'yörgyre kiiIdei dők Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo- mattathatunk. ■‘лЦЦЦ A „Nemere“ kiadóhivatala. Bái’ó Kemény Gábor erdélyi útjához. S.Szentgyörgy 1S79. jun 27. Báró Ivem ’ny Gábor földm. ipar-és kereskedelmi miniszter ur, a mint ezt a lapokból már olvastuk, 14 napi körutat tesz. Erdélyben. Utazásának legtöbb idejét Háromszékmegyére szánta, hol a határszéli vámokat, a sepsiszentgyörgyi szövő tanműhelyt, e megye bőriparát s-tb. fogja megtekinteni. A miniszter, ur utazásának kétségkívül fontos céljai vannak s nagy horderejűek lesznek itt szerzett tapasztalatai megyénk ipari, kereskedelmi és gazdasági viszonyait illetőleg*. Örömmel fogadjuk a szakavatott minisztert, kinek széles ismereteitől s az erdélyi részek közgazdasági állapotai iránt eddig is tanúsított lelkes érdeklődéseitől mi is igen sokat várunk és remélünk. Gazdasági viszonyainkra uj korszak állott be az ő működésével.-ébredünk ! Nem jóltevő álomból, mely uj erőt öntött a meglazult izmokba s gyorsabb lüktetésnek indítja a test vérkeringését, hanem egy kinos álomkórból ébredünk, a mely lassan, alattömban, úgy szólva r^tudtunkan kívül szoritá körülöttünk poîÿpkarjait, s sorvasztó ölelése alatt rémséges kápratokkal népesité a lázban gyötört agyat. A végkimerülés felé közelgő szervezet megfeszítő megmaradt erejét s a polyp karok lehullottak, szétzülöttek, mint a völgyet átszoritó köd oszlik szét egy erőteljes szélrohamtól. A beteg lábbadozni kezd, ereje gyarapszik és munkához fog. Ébredünk. A u e m z;e t ébred. A szervezet erőteljessége feltételezi,hogy annak minden részecs- kéje egészséges, erős legyen ; csak akkor fejtheti ki teljes mérvben és haszonnal a reá várakozó munkát. Távol maradhatnánk e mi, a nemzet szervezetének egyik alkotó eleme, azon üdvös mozgalmaktól, a melyek nemzeti jobblétünk helyreállítása és emelése érdekében az ország különböző vidékein oly lélekemelő kifejezésekben és tettekben nyilvánultak?! Nem! Mi azt akarjuk, hogy a nemzeti nagy szervezet velünk és általunk gyarapodjék, hatalmasodjék, közeledjék az emberi tökéletesedés tetőpontja: a boldogság felé. Késnünk nem szabad, a kínálkozó alkalom eszélyes felhasználásának elmulasztása egyértelmű, volna a saját vérünk megtagadásával, hallgatag bevallása a fejlődés-képesség hiányának ; néma kinyilatkoztatása annak, hogy érdemetlennek tartjuk magunkat részét képezhetni a legdicsőbb nemzetnek. És még több volna ez : öngyilkosság, midőn az élet szebb része mosolyog felénk. Jusson eszünkbe a Menenius Agrippa meséje a várost odahagyott plebejusokhoz ! * S. Félreeső kis megyénk a lábbadozás stadiu mában van s nem fogja bizonyára vétkesen elmulasztani az alkalmat, hogy anyagi erejét épségbe n visszaszerezhesse. Sokban maradtunk el mi, olyanokban, a melyek az életfeltétel által ezutánra már nemcsak akcessorikusan, hanem elmaradhatlanul megkívántainak. Helyzetünk a javak pusztulása folytán fe - lette sül) os. És mi az oka a pusztulásnak ? Az hogy nem tudjuk megőrizni a mink van. Engedjük veszni, mert nem vesszük magunk nak azt a fáradságot, hogy megtanuljuk, elsajátít suk a módokat a melyek által megőrizni, fejleszteni tudnók a meglevőt. S ha a mit bírunk, meg nem becsüljük s akkor sírunk érette késő könnyeket, midőn örökre elveszett : következik a szidalom szomszéd, község, kormány ellen s várjuk fa lülről — égből és bársonyszékekből — a megváltást : hátha egyszerre tejjel-mézzel folyó Kanaánra virradnánk. Gazdasági rendszerünk többé nem nyújt olyan jövedelmet, hogy okszerűen még nélkülözhető szükségletekre is gondolhassunk, sőt alig fedezhető vele a nélkülözhetlen. A piaci termelés mellett egészen elhanyagoltuk az állattenyésztést ; leszállóit a kenyértermények ára, a kivitel csökkent, mert az amerikai, különösen a kaliforniai, ausztráliai és újabban az indiai óriási behozatal annyira elárasztotta az európai piacokat, hogy a mi terményeinkre ez idő szerint ott semmi szükség. E mellett konstatálva lett az országos gazdasági kongresszus által, hogy közvetlen közelünkben, Dil- Oroszországban mondhatni még* bölcsőjében van a piaci termelés az elérhető maximumhoz képest, noha már is megsemmisüléssel fenyegeti még Ten- maradt kivitelünket. Az állattenyésztés elhanyagolása, ennek folytán a növényi trágya hiánya rémesen sietteti a talaj kimerülést. Szakadatlanul apad a termőképesség, mert a növényi tápszerektől megfosztott föld uj erőbe helyezését elmulasztjuk. V Adalékok a Háromszéken 18534-Ik évben lefolyt „Várady“-ügyh.öz.Többszöri sürgetésnek kell engednem e tárgy közlésére, kapkodott és laza állású jegyzeteimet rendszerint nem elég hü emlékező tehetségemmel fűzve össze ; s azért ha a tüzetesség* a várakozást iti-ott csak hézagosán elégítheti ki, elnézést kérek, mert az esemény már harmadfél évtizedes. Reményiem azonban, hogy a közlés a tárgy menetrendét és átlagos felderítését ábrázolja. De'mi ez a tárgy? Röviden kimondva: ez az 1848|g-iki magyar forradalom utósugara. Tudják ezt ma is sokan az azon korból élők .közül, hacsak ki- vülegesén is; de igen sokan nem tudják, a kiket az uj nemzedékből különösen tudni megillethetne. Tudjuk, hogy a viszhang a figyelmet érdekelni szokta ; ily érdekesen viszhangzik a forradalom a „VáradU-ügyben melynek hálózata Budapestről Kolozsvárra s onnan Küküllőmegyén át az egész Székelyföldre kiterjedve volt, szítva külföldről a forradalom menekültjei által. Mi céllal? Részint lehetőleg a levert forradalmat felújítani, részint a mégis ki nem oltható alkotmányos szabadság koz- ohajának tanujelül kifejezést adni. Mert a forradalom fegyverei megszűntek működni Világosnál, de a becsületes szivek künn és benn a hazában nem szűntek meg dobogni a szabadságért. Í A forradalom lehető felújítása szitva volt, mielőtt emléke hülni kezdene kívülről, a hazában már 1852-ben, ami azon évben behatott Budapestről Maros- és Udvarhelyszékig, más év tavaszán pedig Háromszékre, Csikba is átterjedt, egyszersmind Erdővidékre is. A mi Háromszéken, Csikban és Erdővidéken történt e tárgyban, annak titkos biztosa volt Váradi József, kiről is veszi nevezetét a „Váradi ügy.“ Ki volt Váradi József ? Egy hunyad- megyei bánpataki eredetű nőtlen nemes ifjú, mint egy 3° éves, forradalmi volt százados, a kit háromszéki titkos állomására Makk ezredes és Gál Sándor egyetértőleg neveztek ki Ivossuthtól vett megbízatásuk folytán. Makk volt mindenfelé a beható közlöny az összes magyar területen, s a hol megfordult, „Péteri!“ álnévvel járt ; és a deli szép külsejű s megnyerőleg nyájas Váradi tőle füg*gött, mint alattvalója, valamint Gál Sándortól is. Mert Gál S. Stambulban állomásozott és Makk Bukurestben. Az ügy tehát általános volt, Ivossuthtól indult ki és annak háromszéki ága az itt működő titkos biztos nevéről veszi a „Váradi ügy“ külön nevezetét. Az ügy háromszéki ágát ismertem és ismerem, ha nem minden részleteiben is, legalább bővebben mint más compromittáltak, annyira, hogy adhatok felőle felvilágosítást. Ami ezen kívül Erdélyben folyt, arról kevés vagy távoli értesülésem volt; a Királyhágón túl e tárgyban történtekről épen nem tudok. És igy a hiromszéki ág „Váradi ügy“ a következő : Mint fiát taníttató apa, 1853 nyári vizsgára mentem a székelykereszturi gymnasiumba, hol esetleg a papi házhoz látogatóba jönni láttam ke- reszturköri martonosi Gálfi Mihályt, még pedig jött keresztúri apósától Berecki Ferenctől és közölt valamit nagy titkon a pappal, Csíki Áronnal. Az előtt hallottunk volt azon évben a Királyhágón túl megindult ügyről. Gálfi, Berecki és Csíki azon évben befogatván, eszembe jutott a szemem előtt történt óvatos közié?. De már azon évi tél végén Háromszéken is Sepsi-Sztgyörgyöu hirlett, hogy egy titkos biztos ott megfordult és már onnan el is távozott, miután a mostani Bazár telken akkor állott vendéglőben egyről másról tudomást vett. Tehát járt, eltűnt és nem volt Holott mégis volt. Ugyanis alig nehány nappal azután hozzám jöttek : forradalmi százados Vas István és hadnagy Ütő Dániel, mondván, hogy feltalálták az eltüntet, Váradi József nevű s állomása van Zoltánban Benkő Rafaelne asszonyságnál. Azt feleltem rá: jól van! adjátok át neki üdvözletemet ! Az üdvözlet megment ; és jött reá viszont üdvözlet levélkében, még pedig az árméniai ábc titkos jegyű betűivel irva, hozzácsatolva magyar betűkkel! világítása is, a mi ebből állott : Tavaszelő 18-án 1853. A nem várt, de annál meglepőbb őszinte örömet s tán viszonyai közt némi elismerő méltány- dus jutalmat adó szives üdvözletét óhajtja hová hamarább egy meleg baráti kézszoritás mellett megköszönni a hazafias érzelmek fönségét s az ezeket növesztő lelki emléket leginkább méltányolni tudó, magányában is a szives megemlékezés által fölkeresett igaz hontárs József. Vettem tőle azután is egy levelet örmény abc jegyekkel írottat ; többet nem is, mert azután mindig személyesen találkoztunk, ott, nálam, vagy egyebütt. Találkozásaink tárgyai voltak : társak toborzása, közlekedések elintézése, irod izás, tanácskozások, tájékozások, kísérleti és kiviteli, végrehajtási tervek, pénzkérdés stb. A tervek nagyobb és kisebbszerüek lévén, volt közöttök olyan is, a mit ma sem merészelnék kimondani. Végleges cél volt a magyar kormány visszaállítása. Világitó igazolásul szolgáljanak jegyzeteim, melyeket az eredetiekből másoltam a következőkben : T С7Я ГГ1 —-----------Az erdélyi szabaditó hadsereg parancsa hi vatalból Váradi József urnák. Stámbul, 17. május 1852. Sajnálom esetét, de ki az oka? Már itt elárulta magát, nem követvén tanácsom . Ne feledje, hogy járt azon ember, ki némának adta ki magát és utoljára megszólalt. Önnek már a hajón nyomára ál ott az osztrák kém. A honvédhad reor-
