Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-06-11 / 47. szám
47 szám. Szerkesztő égi iroda Sepsi-Szentgy rgyön a ref. kollégium épületében, hová a lnp szellemi részét illető közlemények küldendők' Kiadó hivatal : ^OLLÁK fAÓ R könyvnyomdája es könvv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők Sepsi-Szentffyörgy, 1870 Csütörtök junius 11 IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közmizdászati lap. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és vasár ap : ELŐFIZETÉSI FELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy7 vidékre postár küldve Egé«z évre 6 frt — kr. Fél évre í írt kr Negyedévre . i ttt 30 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. ft rrHaramszèkE fiázilpar-egyEefc” és a „sepsí-szeixtgyorgyE ©ctkéimtes tüzaEfcáegylct/13 fiEvatalas közlönye. Az iparosság kérdődéhez S.-Sztgj örgy, jun. 10. II. Az ipar fejlesztésének leghata’masabb rugói : a hozzáfűzött számtalan bal és előítéletek eloszlatása, az iparosság iránti érzület felébresztése, minden leendő ip?ros számára a kellő műveltség biztosítása és végre oly rendszabá lyok hozatala a melyek a szorgalmast és jelest előre segítik a nem iparosnak valót pedig leszorítják a térről. Ezek természetesen még mind a pium de- sideriumok sorába tartoznak, de erős akarat és kitartással mindnyájan átküzdhetök Mindenek előtt az ipatosoknak kell magukért tenni. Folytonos művelődés és a készítmények tökéletesbitése által odatörekedni, hogy a társadalmi élet színvonalára jussanak, hogy egy oly erős középosztály alkossanak, a mely a külföldivel minden irányban versenyre kelhessen és végre a mennyiben az adott körülmények között lehetséges minden oly külföldi gyártmányt kiszorítani az országból, a melyet itthon is meglehet készíteni Politikus nemzet vagyunk Nálunk mindenki hivatást és jogot érez magában a kormány eljárásait birálgatni, latolgatni s valahányszor dolgai nem úgy folynak mint ö akarná, a kormányra appelálni, attól várva bajainak orvoslását, jóllétének emelését. Pedig a legtöbbször bajaink, nyomorúságaink, indító oka bennünk rejlik. Nem vagyunk eléggé practikusok, irtózunk a munkától, gazdálkodni meg épen nem tudunk. A legdemokratikusabb állam is csak úgy állhat fenn, ha annak alkotó elemei, a polgárok igyekeznek minden lehető módon annak céljait elősegíteni, A senki gyermeke. — Egy orvos emlékeiből. — — Csalódik grófnő. Sőt inkább ; a regénynek még folytatása is van. — Mondja hát, mondja tovább — szólott a grófnő látható izgatottsággal. — Ön megtudta a gyermek szüleit, vagy anyját legalább, mi ? S kiderült, hogy legalább is az udvari körökhöz tartoznak? — Nem, grófnő. Ezeket nem tudtam meg ; nem is kerestem. A gyermekkel azonban találkoztam később, — Ah ne mondja ! S hogyan történt ez érdekes fölismerés ? — Egy kis kertem van a város közelében, a hol néha napszámosokkal dolgoztatok. Egy reggel beállít hozzám egy cz-i asszony, munkát keresve.. Pelfogtam. Volt vele egy vézna, fonnyadt gyermek mintegy három éves. Sápadt, sovány arca részvétre indított s kérdém anyját, hogy talán valami baja van. — Mi baja volna ! Hogy olyan úri szinü ? Hát hiszem ezek az úri gyerekek mind ilyenek. — Hát ez nem a kend gyermeke ! — Tudja isten, hogy kié. Hozzám úgy hozta el a zsidó, a ki az efféle gyerekekkel kereskedik. Tőle kapom a tartást is, hónaponként nyolc forin tot. Hogy ő mit kap, azt nem tudom. De vigyázok is rá, a mint tetszik látni. Soha sem hagyom el magamtól. Ölömbe vettem a szegény gyermeket nagy okos szemei félve függtek rajtam, mi alatt megtapogattam vékony kis karjait. Aztán van kendnek több is ily gyermeke, — kérdém az asszonyt: — Volt. De bizony most csak ez az egy van Tetszik tudni, sok az irigy embar. Aztán a zsidó is annak adja inkább, a ki kevesebbért tartja el, — mert annál több marad neki. De van nálunk olyan is elég, a kinek nyolc-tiz is van, s abból ha minden egyes polgár betöltötte becsülettel hivatását, nem várván azt, hogy mások tegyenek érte. Franciaország sem erkölcsi, vagy társadalmi, sem ipari tekintetben nem képes a respublika áldásai alatt nagyobb haladást felmutatni, mint a császárság korában. A mennyiben haladás látszanék, azt egyenesen a tudornám. ok emelkedése és népszerűsítésének lehet köszönni A mily mértekben terjednek a demokraticus elvek, oly mértékben szaporodik a demagógok, a doiogkerülö' politikusom száma Elég bizonyság erre az újabb időben meg indult nihilista mozgalom E kitérést csak azért tettem, hogy átlássák iparosaink, miszerint nem a kormányok egészen okai az iparf-jletlenségének, s bár mennyire izgassanak is nálunk egyes hazafiat- lan agitátorok a kormány ellen, az senkit sem gátol munkája teljesítésében, sem abban, hogy belőle jó és vagyonos iparos ne lehessen. Hogy csak direct a korm myra való támaszkodás balfelfogás eredménye, azt nevesebb iparosaink nagy része átlátta, s a második iparos congressuson, mely csak most tartatott meg Budapesten annak kifejezést is adott Ezen congresszuson eló'terjesztett határozati javaslatok, a melyek mindnyájan iparunk emelkedését célozzák annyira practicusok, hogy azoknak keresztülvitelét, minden egyes iparosnak a legmelegebben pártolni és elősegíteni kell. Ezen congressuson merült fel azon kérdés is, hogy oly iparos iskolákat állítsanak, a melyekben theoreticus ismeretek elsajátítása mellett gond legyen fordítva arra is, hogy az ifjak jól berendezett műhelyekben, jó mesterek vezetése mellett gyakorlati kiképzést is nyerjenek. Ez mind nagyon szép, csak attól tartok, négyet is szoptat egyszerre, pedig* neki magának már négy esztendeje, hogy nem volt gyermeke. — S hogy győzi ápolni ? — Hát hiszem, kérem alásan, mi ápolás kell az ilyennek ? Ha az isten el akarja venni, elveszi, ha tejbe vajba fürösztjük is. Gyenge nyápicz teremtés a legtöbbje. A melyik meg* erős, megél, ha mindjárt habart habot szopik is. No, de meg nem is adhatunk nekik csukoládét azért a rongyos 8 forintért. Azután meg* a legtöbbjének el is tűnik az anyja s a zsidó neiti fizet. Hát azután miből tápláljuk, miből ruházzák az ilyet ? Biz az elpusztul végre s még a kakas se kukorikol utána. De még az is megesik, hogy egyik-másik azért kap pénzt hogy megvitte a halál hírét a gyereknek. Mert van ám ilyen szüle. . . . — Azóta, grófnő, magam is meggyőződtem, hogy ez az asszony igazat beszél. Bajártam azokat a helységeket, melyekbe a „senki gyermekeit viszik, „ápolás végett“ s a mit ott tapasztaltam, minden fogalmat meghalad. Hisz a grófnő bizonynyal olvasta a Kuthy „Hazai rejtelmeit“ s emlékszik még a „vörös dajkára“. Állithatom'asszonyom hogy az nemhogy a felcsigázott költői fantázia túlzása lenne, hanem még halvány másolata sincs a valónak. Csak egyszer menjen végig a grófnő e helységek valamely utcáján, minden szemétdombon minden ház előtti csatornalefolyás körül ö tével- hatával fog ön látni ilyen nyomorult gyermekeket elcsenevészett testtel szomorú, kiaszott arcokkal, lomhán lézengve, többnyire sirva, elkényszeredve nem úgy mint ama gyermekek vidám csoportja, melyen meglátszik a szülei gond, szeretet nyoma, mely játszik, ujong kacag, pajkoskodik s elevenen zsibong és majd kicsattan az egészségtől. Ezek csak árnyéka a gyermeknek, nem gyermekek. Az or vos, ha rátekint, megmondhatja nekik, hány hétig él. A legnagyobb részét éhen vagy oly táplálékkal ölik el, melytől biztosan el kell vesznie. Némelyiknek ütések kék és véres foltjai látszanak kis testén s a fele e gyermekeknek már ily kiskorába nyomorék, megropp int derékkal, kificamult lábbal, vagy béna kézzel. hogy az ifjak ioen s theor-ticusok lesznek s ennek a gyakorlati részt alárendelik. Gazdasági tanintézetek felállításánál is épen e téren tévedtek leginkább, úgy hogy az innen kikerült tanulóknak csak igen kevés percentje válik be jó gyakorlati gazdának Ki kell törvénvileg mondani, ho^y minden iparos tanoncnak lega’ább is 14 édesnek kell lenni midőn vaiame y műhelybe belép s végezni 4 gymnnsialis osztályt, vagy felsőbb népiskolát. A ki ezen osztályokról nem képes bizonyítványt elómutatni, az a mesterek á!tál elutas;ttassék. Az in*si év terjedjen három évre s ekkor fe szabadulván csakugyan 3 évet töltsön el saját mestere, vagy tnás mester műhelyében Aztán nyujtassék alkalom arra, hogy távolabbi városok, esetleg külföldi mesterek műhelyét is legalább két évig látogathassa Ezen idő letelté'el, ha saját javára üzletet akar nyhani köteleztessék arra, hogy úgy az üzleti dolgokba vágó theorethikus ismeretekből, valamint az illető kézműipar gyakorlati részéből egy arra kinevezett vizsgáló bizottság előtt vizsgálatot álljon ki Ha e bizottság megvan győződve arról, hogy az illető' feddhetlen életű és szorgalmas, mesterségét érti és annak célját felfogni képes, akkor adassék meg neki azon jog, hogy üzletet nyithasson. Csak diplomatikus mesterek élvezhessenek polgári jogokat Ily gondolatok igaz, hogy a régi céhrendszer eszméjét idézik fel emlékünkben s tán sokan osdi- sággal vádolhatnak — mindazonáltal megvagyok győződve arról, hogy csak ily, vagy ehez hasonló rendszabályok által lehet iparunkat a helyes fejlődés útjára terelni s azon folytonosan tökéletesíteni. rzn. г 1-rn.i ír аааайад ï a a i-™ — De hát a megjegyzett gyermek ? kérdé a grófnő türelmetlenül, —- arról ön egészen elfeledkezik. — A megjegyzett gyermek az volt, melyet az ölömben tartottam. Kissé lecsúszott válláról szennyes ingecskéje s nem csekély meglepetésemre megpillantottam a négy himlőhelyet. Azonnal eszembe jutott ama rejtélyes éjszaka s hirtelen meg néztem a gyermek másik vállát is. Ott volt a három himlőhely egy sorjábán. összevetettem az időt a gyermek korával. Minden összevágott. — Nem látogatták meg* a gyermeket szülei soha ? kérdém a parasztasszonyt. — Nem uram, de egyszer magához vette a zsidó, mint mondá, hogy megmutassa az anyjának, a ki igen nagy úri dáma. — Es rendesen kapom a nyolc forintomat, hát mit törődiem én a többivel ? . . — Én aztán, asszonyom folyvást figyelemmel kisértem a gyermek sorát. Többször meglátogattam az asszonyt s buzdittotam, hogy csak viseljen rá, gondot s volt gondom rá, hogy a buzdítás ne csak puszta szóból álljon. Isten áldja meg érte! — mondá a grófnő igaz bensőségről tanúskodó hangon. — Hát aztán ? — Mikor a gyermek növekedett, elkértem az asszonytól. Ö ezért rendesen kapta а 8 forintját, s mindig beszámolhatott a gyermekkel, ha arra kerül a sor. A hu szépen fejlett, magához tért nálam csinos fickó vált belőle, eszes, okos. Büszkeségem telt benne, hogy embert faragok a senki fiából. Gondoltam magamban : neked nincs gyermeked, hát ez legyen a tied, a kit a sors már két ízben hozott ily csodálatos módon utadba. Neveld föl derék, becsületes embernek s adj neki nevet. Lehetett már úgy 15 éves. Egy nap haza térve, szállásomat tárva nyitva, fiókjaimat feltörve találom. Harminc évi keserves keresetemnek lagnagyobb része oda. — Nem lehetett kétségem benne : a „senki fia“ vitte el. — Ah, a szerencsétlen ! S nem kerestette ? kérdé a grófnő izgatottan. — Igen, de hiába. Nem került meg s én nem is találkoztam vele, csak tegnap.
