Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-25 / 42. szám

42 szám. Szerliesztü-sígi iroda Fepsi Szçntgyôrgyôn a ref. kollégium épületé­ben, imv.i a lep szellemi részét illet kfizl emé nvek külileliclűk ő Kiadó hivatal : jJOLLÁK JAÓ R ! könyvnyomdája es könyv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek b énné n lesen intézendő k. Sepsi-Szentgvörgy, 1870 .Vasárnap május 25 IX. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és vaaür. : Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. EK atn El. OK1ZLTV.F1 l'M.'l Helyben házhoz hordva vidékre postán kübl Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . t fit 50 kr. Hirdet in én y ok dija: 3 hasábos petit-si 1 ért, vagy auuak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Ä „Háromszéki ttáziípar-egyiet81 és a „sepsí-szeotgförgyt önkéntes tOnltt-egylet“ hívatalas közlönye. Kelet-Kumélia. Már csakis kevés idő van hátra s elmond­hatjuk nemsokára — Írja a ,Hon* — hogy a berlini szerződés teljesen életbelépett s min­den pontjában végre van haj;va, Különösen a mi Kelet; Ruméi iát illeti, melyben beláthatlan végű bonyodalmak és zavarok kezdtek lábra kapni, melyek a keleti kérdést újra napi rendre tűzni fenyegetőztek, szép haladást tett a ber­lini szerződés végrehajtásának ügye. Mint a táviró jelenti, a szultán jóváhag) ta a nemzetközi bizottság által Kelet-Rumélia szá­mára kidolgozott statútumot; a kormányzóvá kinevezett Aleko pasa, kinek ez állásra történt kineveztetéséhez a hatalmak is már beleegye­zésüket adták, jövő szombaton foglalja el ál­lását a tartományi székvárosban, Philippopolban; a szultán kinevezte már a ruméliai milicia és csendőrség főnökét is Vitalis ezredes személyé­ben. Stolypin tábornok kivonul Phidppopolból s a muszka tisztviselőket bensziilöttekkel helye- lesiti, hogy mire Aleko pasa megérkezik a tar­tományba, ne találjon a közigazgatás külön­böző p-'Icáin muszka elemeket ; a muszka csa­patok serényen folytatják utjokat Oroszország felé s Kelet-Rumélia bolgárai a cár ukáza és proklamációja, meg magának Dondukoff hgnek önmagát demen'irozó azon újabb nyilatkozata által, hogy „a cár most békét akar,« teljesen meg vannak puhítva s mert jobbat nem tehet­nek, hagyják megvirradni az uj aerát. Tehát nyomról-n}ómra mindenütt és mindegyre hát­rál Európa keletén az, a mi muszka és tért enged annak, a mi európai határozati és nem­zetközi megállapodás Mind az, a mi most Kelet-Ruméliában ké­szülőben van, rövid szavakkal annyit jelent, hogy most kerül vissza Kelet Rumélia a szultán fen- halósága alá, bár az előbbihez képest válto­zott formájú viszonyban, de lényegileg mégis oda vissza kerül. Ez egyik legnagyobb vívmánya a berlini szerződésnek. Volt idő, mikor, látva a muszka intrigákal, izgatásukat s a kitört lázadásokat, kételkedtünk a berlini szerződés ide vonatkozó határozatainak keresztülvitelében, de most már Andrássy gr. erőfeszítései és éréi y e folytán el- г. ondhatjuk, hogy ebben is győzött a berlini szerződés a muszka vellehások fölött. Még pe­dig fényesen. Beaconsfieid lord szavaira náiunk bizonyára mindenki pártkülönbség nélkül nagy súlyt fek­tet, elannylra, hogy pl. a magyar ellenzék, ha kormányunk, vagy'- Andrássy gr. mondaná ugyan azt, mit az angol kormányelnök mond, nem venné úgy figyelembe. Tehát hallgassa meg, mit mondott Bea­consfieid lord az angol felsőházban tartott be­szédében Kelet-Ruméliáról : „A berlini szerző­dés ádal a szultán katonai és politikai tekin­télye megszilárdiitatott Kelet-Ruméliában ; nem csak joga van a Balkán-hegyláncot megtartani s a Fekete tengernek egy nevezetes kikötőjét megszállni, de bár Ruméliának autonómiája lesz аI. Összes politikai és katonai hatóság biztosítva lett a szultán számára az által, hogy a katona tiszteket s a rendőrség tisztjeit a szultán ne­vezi ki s azok neki fogadnak hűséget “ Nem magyar kormány s nem Andrássy gr. tünteti fel igy a berlini szerződés ide vágó ha­tározatait, hanem az angol kormányelnök sigy tán más színben fogják látni ellenzéki lapjaink a berlini szerződés által alkotott uj helyzetet mint nézték eddig Miután itt hivatkozánk Beaconsfieid beszé­dére nem tehetjük, hogy egyúttal ne reflek­táljunk egyik habarék lap azon neki vadult vád­jaira, hogy Andrássy gróf koncessiót tett a muszkának, mert beleegyezett abba, hogy az orosz csapatok Ivelct-Ruméliából aug. 3-ikáig vonuljanak ! i, holott pedig a habarék lap ok­talan okoskodása szerint már május 3-án véget kellett volna érni az orosz okkupáciönak. íme mit. mondott erre nézve a felsöházban tartott szónoklatában Beaconsfieid lord, ki tán elég authentikus tekintély lesz a habarék lap előtt: Én a berlini szerződés 22. cikkelyét épen abban az érteimben magyarázom, mint az orosz kormány s én és nemes barátom, Salis- buri lord, kik részt vettünk eme tárgyalások­ban, soha sem tértünk el nézeteinkben egymás­tól, kivéve ezt az egyetlen pontot. Miután az okkupációra nézve 9 hónap en­gedtetett, én ezt úgy fogtam fel. hogy a ki­vonulásnak a 9 hó végén kell kezdődnie. Ha az lett volna cél, hogy a kivonulás a 9 hónap letelte előtt vegye kezdetét, akkor az oklui- pació időtartama aránylag megszorittatott vol­na. A mint most a dolgok állanak, a kivonulás május 3-án kellett hogy kezdetét vegye." És hogy csakugyan május 3-án vette kez­detét az orosz csapatok kivonulása, hogy lehe­tővé tétetett még most Alekó pasának kine- vezletése és állásának elfoglalása: ebben az ér­dem oroszlánrésze bizonyosan Andrássy grófot i leti meg. Hanem hát a habarék lap elég go­nosz vagy buta az hirdetni még’s, hogy Au- drássy concessiót tett Oroszországnak az okku- páció időtartama tekintetében ; az az Andiássy ki a berlini szerződés idevonatkozó cikkének magyarázatában sokkal szigorúbb volt és sok­kal tovább ment mint maga az ellenzékünknél is, különben méltán oly nagy tekintélynek ör­vendő angol kormányelnök Elég az hozzá, hogy most már a dolgok uj rendje meghonosul KeletRuméliában is; niég csak pár bét s az egész európai kelet magára fogja ölteni azt az alakot, melyet nem Orosz­ország, hanem nyugoii Európa akart és állapí­tott meg. * Tisza Kálmán miniszterelnök, Péchy közle­kedési és br. Kemény kereskedelmi miniszterek a zágrábi és bródi kereskedelmi kamaráknak több tagból álló küldöttségégét 21-én fogadták, mely a bródi vaspálya-hidépitkezés tárgyában jelent meg. A küldöttség egy emíékiratott nyújtott át, mely­ben panaszolják, hogy Horvátország kereskedelmi ügyei elhanyagoltainak és hogy a bródi Száva hid alacsony volta miatt a közlekedés telyesen fenn­akadt. A miniszterek kijelentették, hogy ők tudo­mást nyerve az ügyről, már korábban fontosságá­hoz mérten megfelelően méltatták e kérdést, s nem fogják elmulasztani beható vizsgálat után a kellő lépéseket megtenni. A küldöttség innen Bécsbe megy, hogy a közös hadügyminiszternél, s végül ő Felségénél is kihallgatást nyerjen. A képviselőházi véderő bizottság máj. 19-én tartott ülésében tárgyalás alá vette a sorkatona­ságnak, tengerészeinek éz honvédségnek beszál­lásolásából keletkező teher arányosabb felosztása céljából a megyék által kivethető pótadóról szóló tvjavaslatot. A bizottság rövid eszmecsere után a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta és a részletekben tett némi módosítások után azt telje­sen befejezte. Márkus István előadó a jelentés el­készítésével megbizatván, az ülés, melyen a kor­mány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és Szende Béla honv. miniszter voltak jelen, esti 8 órakor véget ért. A dunai hajózás és a berlini béke. Az osz­trák és magyar kormányok közt a magyar minisz­terek legközelebbi bécsi időzése alkalmával tanács­kozások fognak tartatni az iránt, minő utasítások adassanak a monarchia képviselőinek, a Duna bi­zottságban. Az 1865. nov. 2-ki hajózási szerződés (Actepublic relativ à la navigation des emboucurs et de Danube) revideálásáról van szó. A folyam­rendőrséget ugyanis irja a „N. Fr. Presse,“ — a tengertől egészen Galacigaz európai bizottság ve­szi át, mely az egészségügyi felügyeletet is gya­korolja. Ez utóbbinak költségeit ez ideitr Törökor­szág viselte. Minthogy azonban Törökország nem határos többé a Dunával az a kérdés merült fel, hogy a költségeket mikép fogják- fedezni. A gáláé­tól a vaskapuig való hajózásra azonkívül külön hajózási szabályrendeletről és folyam rendőrség­ről kell gondoskodni. A berlini szerződés 55. cikke ugyanis a következőket mondja : „Galactól a vas­kapuig terjedő vonalon való hajózásra, a folyam­rendőrségre és a felügyeletre vonatkozó rendsza­bályok a parti államok képviselőiből álló európai bizottság által fognak kidolgoztatni és összhang- zatba hozatni azon szabályokkal, melyek a Gala- con alól terjedő vonalon érvényesek “ E határo­zat szerint az európai bizottság kidolgozhatja ugyan a szabályokat, de a hajózásra való főfelügyeletet nem gyakorolhatja. Ez nem is volna kívánatos, ha­nem igenis az — jegyzi meg a nevezett lap — hogy Ausztria-Magyarország, a szomszédos álla­mok közreműködésével gyakorolja a felügyeletet. Úgyis a mi monarchiánk uralkodik nagy kereske­delmi hajórajával a Dunán és viseli majd a Vas­kapu szabályozásának költségeit. Egy Ruscsukban székelő külön bizottságot kellene alakítani, mely a vaskapu-galaci vonalon a felügyeletet gyakorolná. E bizottságban Ausztria-Magyarország elnökölne és részére szavazattöbbség volna biztosítandó. Ezen Duna bizottság esetleg azáltal lenne összeköttetés­ben az európai bizottsággal, hogy Ausztria-Magyar­ország képviselője az európai bizottságban, egy­szersmind a külön Duna-bizottságnak is tagja volna. Ausztria-Magyarországnak épen a Duna ezen ré­szén vannak fontos érdekei s csak természetes volna, hogy azoknak megóvásáról maga gondos­kodnék. Konstantinápolyból jelentik május 20-áról. A szultán már három nap óta vonakodik elfogadni Kheireddin nagyvezirt é> Karatheodory basa bel­ügyminisztert. Határozottan állítják, hogy a szul­tán maga mindent elkövet egy ó-török miniszté­rium alakítása érdekében, mely esetben az orosz befolyás biztosítva volna. A balkán-szorosok ruméliai lejtőiről az oro­szok már majdnem teljesen elvonultak. — A ke­let ruméliai milíciát Aleko basa, hir szerint, fölé­leszti a szultán iránti hűségre. Az albán mozgalomról érkező hírek szerint a prizrendi liga két zászlót és óooo. db. hátultöltő puskát küldött az epirusi albánoknak, hogy a gö­rögök elleni harcra készen legyenek. A kelet rumélUi kormányzat átadására kitű­zött nap — mint annyi más határnap — elmúlt anélkül, hogy az átadás megtörtént volna. Kons­tantinápolyi táviratok ma újabban erősitgetik ugyan hogy Aleko basa már a legközelebbi napokban elindul Philippopoliszba, s az a hir, mintha nem ő maga venné át a kormányt, hanem előbb egy tit­kár megkísértené „a tér egyengetést“, alaptalan. Mi okoza mégis a késedelmet, arról semmi tudó­sítás sem érkezik, s a késedelem annál feltűnőbb mert a kompromisszum, mely London és Szentpé­tervár közt legutóbb létre jött, s melyet a lapok­ban már előbb közölt jegyzék váltás ismertetett, legalább egyelőre azt helyezte kilátásba, hogy Oroszország nem fog nehézségeket támasztani. Hogy egyébiránt az orosz politika ma is a régi nyomokon halad, kitűnik a „Times“ egy tudósítá­sából, mely szerint Stolypin tbk, ki Aleko basá­val Kelet Rumélia kormányzatának átadása iránt értekezett maga is beismerte, hogy a legnagyobb nehézséget a bolgár milicia lógja támasztani ; Sto- lypyn tbk beismerte, hogy ő fegyverezte fel a bolgárságot, — de csak azért, úgymond, hogy na­gyobb bajokat elhárítson, mert most az oroszok igy szólhatnak a bolgárokhoz: „Európa kénysze- ritett, hogy egyelőre elválaszszunk titeket a bol­gár fejedelemségtől, de biztosítottunk számotokra oly helyzetet, hogy ha egyesülni akartok testvé­reitekkel, megtehetitetik majd minden vérontás nélkül : addig is képesekké tettünk, hogy megvéd- jétek jogaitokat.“ — Az ily nyilatkozatok vajmi kevéssé egyeznek ama loyális biztosításokkal, me­lyeket lord Dufferin alig nehány nappal ezelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents