Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-08 / 37. szám

— 145 — Király Sándor volt sepsi-sztgyörgyi, jelen­leg hídvégi tanító ügyében a közig, bizottság fel- terjesztésére leirat jött a vall. és közokt. miniszté­riumtól, mely szerint nevezett tanítónak előbbi ál­lomásából történt elmozdítása szabályellenes ugyan, de miután időközben állomást kapott, az ügy be­fejezettnek tekintendő. Egyébre s főként a taní­tók állandósítására vonatkozólag Vájná Sándor kir. tanfelügyelő 60 nap alatt szabályrendelet készíté­sére utasittatott. — Hogy épen ITáromszékmegyére nézve miért kell külön szabályrendelet s miért kell a törvény világos szavait még specialis viszo­nyoknak megfelelő szabályrendelettel bővitni, vagy elrontani, azt már egyáltalában nem értjük Ha a tanitóválasztás minden megyében külön formák szerint fog történni, nagyon sajátságos kinézése lesz a néptanító jogát biztositó 68 iki törvénynek. Feltűnően sok község elöljárósága ellen ren­deltetett el a fegyelmi vizsgálat, legnagyobb részt azon okból, mivel vagy az iskolamulasztásokat nem jelentették be, vagy pedig a nem igazolt mulasz­tások után járó büntetési pénzt nem szedték be. Tarcali Endre titkári jelentése. Vagy nézzük meg Szászország, Würtenberg, Bajorország és Schweizot, melyeknek a hatalmas ángol és francia iparral szomszédságuknál fogva is inkább; meg lehet mérkőzni s a fejletlenebb iparú államoktól még távolabb vannak mint mi, lemon­dottak-e e téren fiiggetlenségökről és magok tö- kélyesitéséről ? ! Bizony nem ! Sőt erőt és kitartást nyertek a hatalmas szomszédoktól s ma mindannyi büszkén mondja, hogy a mije van saját szorgalma gyümölcse. Nem is lát ott az embei munka nélkül élő embert, de nem lát annyi szerencsétlen, foglalkozás nélküli ép, erős kezet is alamizsna után kinyújtva vagy pedig egyiken másikon élődőt, mint nálunk. Ezek aztán egy nemzetnek szenyfoltjai kik a leg­többször undok bönök elkövetői is, hogy magokat az éhenhalástól megvédjék. Újabb időben nálunk is a társadalmi téren való csoportulás részint azért történik, hogy a munkás kezeket munkára s igy biztos kenyér sze- rezhetésére segítse, részint pedig azért, hogy végre v&lahára ipari téren szűnjünk meg idegen érdeket gyámolitani,^idegen nemzetet gazdagítani s saját magunkról megfeledkezve felettünk uralkodóvá tenni. A társulás kezdeményezésében főérdem a magas kormányé, különösen pedig a vallás és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósá- gáé nemcsak itt, hanem az egész országban. Ér­deme van ezen egyesület megalkotása körül Ja- gocsi Péterfiy József miniszteri biztos urnák is, mint a magas kormány e célra kiküldött közegének és akkori megyei főispán mltgos Szentíványi Gyula urnák is, ki e megye lakosságához intézett felhí­vása által rövid 5 hét alatt községek és egyesek által 19 ezer írt. alapítványt teremtett a „házi ipart és ipari oktatást terjesztő egyesület'4 számára, mely­nek kamatjaiból és az évdijakból teszi alább rész­letesen kitüntetendő megkezdett és tervbe vett al­kotásait. Ily körülmények között alakult meg ezen egyesület 1876. május hó 22-én főispán mltgos Szentíványi Gyula ur elnöklete alatt, mely alakuló közgyűlésből az alapszabályok megerősítés végett a magas kormányhoz felterjesztettek és meg is erősittettek. S melyek szerint : 1. §. Célja ezen egyesületnek az ipari okta­tást előmozdítani, a házi ipart a nép között ter­jeszteni s a létező ilynemű ipart a kor igényeinek megfelelően fejleszteni. 2. §. E célból igyekezni fog az egylet, a hol azt a körülmények és viszonyok a székelyföld te­rületén megengedik és a hol a közérdekeltség ré­széről a szükséges támogatás biztosittatik, a) a kéz- és müipar elméleti és gyakorlati oktatásra megkivántató iskolát állítani és beren­dezni ; vagy végre a netalán létező ily iskolát se­gélyezni ; b) a házi ipar terjesztése és tanitása céljából tanműhelyeket alkotni és azokat berendezni ; c) iparos vándortanitást és d) ipari kiállításokat rendezni ; e) kitűnő ifjakat, a kik magokat kézmü vagy gyári iparnak szentelik, magasabb kiképzés végett ösztöndíjak által segélyezni ; f) kitűnő ipartermelvényekért, iparosokat és ezek munkásait megjutalmazni ; g) esetleg* folyó vagy röpiratok kiadása, vagy felvolvasások által az iparosok művelődésére hatni. Ily céllal kezdette meg az egyesület műkö­dését 1876 év őszén a k.-vásárhelyi müfarágó is­kola megnyitásával, melyben a növendékeket az egyesület saját költségén tartja, melyben a be­ruházásokat is ő tette s melynek vezetésével vallás és közoktatási miniszter ur ő nagyméltósága Mauthe János wiirtenbergi müfaragót bízta m 'g, kinek fizetését az állampénztárból kegyeskedett utalványozni. De nemcsak ezen segélyt adta a magas kor­mány, hanem a vallás és közoktatási és földmi ve- lési ipar és kereskedelmi minisztériumaink kivéte­lesen egyszersmindenkorra 1000—1000 frtot utal­ványoztak. (Folytatása küv.) VIDÉKI ÉLÉT Kreszterény, 1879 május 4-én. Szerencse a szerencsétlenségben. Még* alig két hónapja, hogy Eresztevényen la­kom s ime e két hónap alatt is mily sokat kelle tapasztalnom. Egyházunkat csaknem az örvény szé­lén találtam, arra a vallásos közöny, a lelkiekkel semmit nem gondoló s csak a világi dolgok után kapkodó mai kor gyermeke a kalmár szellem enged­te jutni. De a baj nem jár egyedül, ezen kiáltó szükségeinkre más szerencsétlenség következett, Mártius 26-án éjjel 1 órakor a közvetlen szomszéd­ban ismeretlen okból kiütött tűz által a papi tel­ken lévő csűr és istáló elégett. Évtizedek kellettek volna, míg e semmi jövedelemmel nem biró, csak adóssággal küzdő kicsiny egyház elégett épületei helyett újat tudott volna építeni, ha azt egyház- megyei esperes n. t. Csiszér Gábor ur előrelátó gondoskodása még nem menti a keserűségek poha­rának teljes mértékben való kiürítésétől, s az idei téli visitatió alkalmával keményen meg nem rendeli a megyebirónak az épületek biztosítását, s ellenkező esetben őt az nem teszi felelőssé, mert külön­ben bizony nagy valószínűséggel elmaradt volna a biztosítás ép úgy mint az az előtti évben el­maradt. Fogadja a n. t. esperes ur gondoskodásáért őszinte köszönetünlcet. Azonban a hol a baj a leg­nagyobb, ott vagyon az isteni segedelem is a leg­közelebb. Megyebirónk mint a biztositó intézetekkel teljesen ismeretlen, történetesen — szerencsénkre a szerencsétlenségben — egy igen jó hitelű társa­ságnál „Az első magyar általános biztositó társa­ságnál“ biztosította a felelősségére nehezedett épü­leteket. Mely társaság midőn a szerencsétlenség be­következett a 150 írtra biztosított épületekért — dacára, hogy elöljáróságunk 5 frt. megmaradott értéket jelentett be — a társaság részéről kikül­dött biztos által 148 írtra becsült pénzt ápril 27-én ügynöke ?. Jancsó Ferenc ur által hiány nélkül kifizettette — Miért mi teljes köszönetét szava­zunk ez n társaság igazgatóságának, s felhívunk mindenkit, hogy siessenek épületeiket az ennyire becsülettel működő társaságnál biztosítani. Egy eresztevényi lakos. A márkosfalvi tanitógyülés után. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja, a „Nemere“ legközelebbi számá­ban egy talpraesett, beható tudósítást olvastam a kezdi kör vándorgyűléséről, melyet Márkosf'alván tartott meg közelebbről. Megvallom, jól esett lel­kemnek a tudósítás, mert annyi tárgyilagosságot, oly sok jó akaratot és annyi szakértelmet láttam benne, mennyit ma —• engedje kimondanom — rit­kán tapasztalhatunk. Örömmel olvastam abból a szépen lefolyt gyűlés minden mozanatát és láttam, megértettem a tudósításból, hogy Háromszékmegye tanítótestülete életképes; a népnevelésügy, a köz­oktatás terén nemcsak lelkiismeretességgel, hanem szakértelemmel is mozog*. Ez az a mi jól esett nekem. Hanem azután mélyen elszomorított egy pár tétele a nevezett tudósításnak, nagyon elgondol­kodtam azok felett és lelkem elborult. Első sorban mindjárt a márkosfalvi iskoláról tett jelentésre kell észrevételeimet megtenni.A tudósítás azt mond­ja, hogy olyan az iskola, a melynek termeibe „egy önérzetes övéit szerető, becsülő gazda még barmait sem kötné bele Majd ugyanezen iskoláról azt mondja.“ kőből lehet az a szív, mely el nem szo­rul, midőn egy oly penészes, büzhödt levegőjű tan­terembe belépve, lát egymás hátára zsúfolt halvány sárga, beteges kinézésű gyermekserget, kiknek je­lentékeny része e mellett még bizonyosan testi félszegségben is szenvedhet a rósz terem és hiá­nyos berendezés miatt.“ Fájdalommal kell kimondanom, hogy én ilyen véleményt egyetlen iskoláról sem olvastam mosta­nában. Fel kell tennem ezen súlyos vádak és elszo­morító vélemény után, hogy Már kosfal va község- elöljáróságában a közügyek iránt semmi érdeklő­dés nincs. Felkeli tennem, hogy Márkosfalva köz­ség vagy szándékosan követi el a társadalom és áliami törvények ellen ezt az eléggé nem qualifi- kálható bűnt, vagy sejtelme sincs arról, mit tesz a népnevelés és mit kell cennie egy jóravaló köz­ségnek gyermekei neveltetése érdekében. Azonban akár mikép álljon is a dolog, egy bizonyos és ez az, hogy itt a felsőbb hatóságnak kellene közbe lépnie. Vannak iskolalátogatóink, van tanfelügyelőnk, van közigazgatási bizottságunk s mégis megtörténhetik ilyen nap alatt. Nem tudom még, hol van a hiba, de félek ,hogy a „maxima cul­pa“ mégis csak a községet fogja terhelni. Ha egy községben nincs érzékenység a humanitás iránt, ha saját áldozataival is nem tud sorompóba lépni a civilisált világgal, ott lehet akkor tanfelügyelő közigazgatási bizottság, iskolalátogató és minden ki, a ki felügyelhet, ha nincs község, a mely а felüg*yeletet, az ellenőrzést elfogadná és kötelessé­geit teljesítené. Azt ne mondja nekem Márkosfalva, hogy „ezu­tán építünk,“ hogy „tervben van“ „épen most akarjuk“: miért késett eddig? Szabad volt-e any- nyira késni, a mig a tanítványok „halvány, sárga, beteges gyermekekké“ váltak. Ez ellen nincs pro­testatio. Ezt a hibát nem lehet takargatni ; ennek hivatalból végére kell járni, különben elvesztjük az elöljáróságba vetett bizalmunkat. Mindenesetre óhajtanám, hogy a nyilvánosság előtt kimondott súlyos vád alól tisztázzák ki ma­gukat azok, a kik nem hibások. A másik, a mi szeget ütött fejembe, a tudó­sítás azon része volt, mely azt mondja, hogy a ta- nitó-kör kérést intéz a tanfelügyelőhöz, miszerint a „központi választmányt hivjajössze s ez által nyis son utat a közgyűlés megtartására,“ Én úgy ttu- dom, hogy erre miniszteri szabályrendelet van már régtol fogva kiadva s a közgyűlést nem kérelem utján kell megtartani, hanem minden évben okvet­lenül meg kell tartani. Hogy tavaly nem volt gyű­lés, az baj, de hogy az idén is csak még sürgetésre külön be adott kérésre tarthassuk meg, már azt nem értem. A központi választmánynak eddig is meg kel­lett volna kötelességét tennie a közgyűlés meg- tarthatására s ha nem tette meg, akkor bizony hi­bás a központi választmány. Ez azon másik része a tudósításnak, mely kel­lemetlen hangulatba ejtett engem s a melyre szin­tén felvilágosítást várok a nyilvánosság előtt. Abseiis.*) Meghívás A sepsi-sztgyörgyi önkéntes tűzoltó-egyesü­let 1879. május hó 11-én, azaz vasárnap d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. Tárgyai: 1877 és 1878. évi számadásokról az igazgatóságnak a felmentés megadása és az egye­sület alakítása. Egyszersmind felhivatik az egyesü­let minden tag*ja, hogy az ülésre teljes szereléssel je­lenjék meg. Az 1879. áprilhó 27-én tartott rendkívüli köz­gyűlésből. A parancsnokság. KÜLÖNFÉLÉK — liajnalti Lajos érseknek ápril 12-ről kelte­zett bibornoki kinevezése megérkezett már a kül­ügyminisztériumba. Kalocsán, a hol már századok óta nem székelt bibornok, ezen alkalomra nagy ünnepélyt és ovációt terveznek. Haynald Lajos egy­előre nem utazik Rómába. —-Városunk szépítése már nem késik sokáig. Az ’elöljáróság tevékenysége^ folytán ugyanis a nagy piac szabályozva, sétányszerüen fákkal lesz beültetve. Erre nézve a mérnöki hivatal már készíti a csinos tervet, mely ha valósulni fog, városunk egyike lesz a íagszebb kis városoknak. — Dr. Bercik Árpád osztálytanácsosi címmel és ranggal felruházott miniszteri titkár, a minisz­terelnökséghez valóságos osztálytanácsossá nevez­tetett ki. — Az orosz forradalmi mozgalommal .való összeköttetéssel gyanusittatnak Panin grófné, ki­nek anyja a cárnő benső bárátnéja, az első katonai auditor Philosopo.fi: neje, a császári orvos Bottkin neje s az utóbbi el is fogatott. — Solyinosi Anna к. a. a pozsonyi ipartani- tónő képezde kitünően végzett növendéke, a na­pokban hazaérkezett városunkba.Most tehát már nincs egyéb hatra, mint a tervezett női ipar tanmű­helyt mi előbb felállítani, a mi, azt hisszük nem is fog már sokáig késni. — Egy kitűnően szerkesztett megyei érte­sítő küldetett be szerkesztőségünkhöz Maros Torda vármegye 1878-iki állapotáról s a tett közigazga- tási intézkedésekről szerkeszté a megye derék al­ispánja, Szentíványi Kálmán. Az 59 lapra terjedő jelentés magába foglalja a megyei élet minden mozzanatát s hü statistikai képet nyújt a közigaz­gatás, közgazdaság és oktatásügy minden ágában. Égy tekintet az értesítőre meggyőz mindenkit ar­ról, hogy élénk közigazgatása van Maros-Tor da megyének. A közoktatásügy természetesen itt is leghátul van s legkisebb tért foglal el, hanem hát ez már bevett szokás nálunk. Érdekes az is­kolába nem járók statisztikája és a kimaradás in­dokolása. E szerint nem jár iskolába 5640 győr­inek; ezek közül 17 vak, 49 süket, 36 néma, 24 süketnéma, 35 hülye, 109 nyomorék, 684 árva 334 fejletlen, 390 cigány, 878 szolgál, T490 ,teljes sze gény, ruhátlan, 107 koldus stb. Visszatérve a szé­pen szerkesztett értesítőre, csak azt óhajtjuk, vajha nálunk is követnék a jó példát. — Veszett eb marta meg ez évi március 27-én aldobolyi ifj. Rácz Pált kit odavaló Kis Balázs mint ismeretes kuruzsló azonnal gyógykezelés alá­vett és holmi jjhókusz-pókuszszal, mely között fő szerepet a nyelven való érvágás játszott, sikerűit is a komolyabb következményeket elhárítani. Kis Balázs, mint a közegészségügyi törvények ellen vétő kérdőre vonatván, azzal igazolta magát, hogy ő gyógyította meg a falu bikáját is, melyről ok­mányt hozhat, ergo: neki joga van szenvedő em­bertársai baján segíteni. A hatóság nem volt vele egy nézeten s alkalmazta az 1879 évi XIV t, c. könyörtelen paragrafusát. *) Közöltük e cikket kevés móioiitáisil s a mennyiben meglehetős kemény vádakat involvál, az esetleg adandó válasz­nak szívesen tért nyitunk, Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents