Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-01 / 35. szám

— 141 területén, ne akarna vagy egy, vagy más irányban intézkedni.

Ma legjobb akarat melett sem teheti, korlátolva van a kir. belügyi minisztérium által. — Akad itt ott erélyes alispán nehány erélyes szolgabiró, ezek reá beszéllésének sikerül is azután a községeket hevonni, s a példa mutatja, azért, mert egyik megye összes községei például 1200 forinttal támogatják a házi ipart, e miatt ezek nem lettek szegényebbek s nem lennének sehol sem azok.

Ha azonban a népet ily módon bevonjuk — s pedig jogosan bevonhatjuk az aktióba, — akkor nem volna szabad egyetlenegy — magát a müveit osztályhoz sorozó s hazafinak nevező — egyénnek se lenni e hazában, ki év.enkint legalább két forinttal ne járuljouegyik vagy másik házi ipar egyesülethez. —

Van-e ember, ki hazáját szereti s mégis ennek jövő felvirágoztatásáért évi 2 forintot megtudjon tagadni még akkor is, ha mindjárt az ügyben nem bízik ? Ott, hol egészséges társadalom van ott nem található, — nálunk igen is sok van.

Miért ? talán nem érezzük, hogy uj jövedelmi forrásokat kell nyitni, ha fenn akarjuk tartani magunkat ? Talán nem tudunk egy oly eszmeért lel kesülni, melynek érvényesítése tagadhatlanul a közművelődés és közvagyonosodás emeltyűje ?

Korántsem azért. — Lelkesülni is tudunk inkább mint akár mely más nemzet, és naponta elpanaszoljuk, hogy ez igy nem maradhat, meg van támadva a nemzeti tőke, hozzá kell valamihez fogni mi újabb kereseti forrásokat nyit. —

De van egy nagy hibánk. Ez a könnyű vé- rüség, könnyelműség; — s még nagyobb hibánk, hogy minden cselekvésünk hőmérője a politikai pártok egymás közötti egyenetlenség. Az ellenzék nem a kormány ellenzéke, hanem az országé, mivel a mit a kormány legjobb meggyőződése szerint óhajt végrehajtani a közgazdászati téren, az ellenzék pártot alkot az országban, — gáncsol mindent, követet olyat, mit maga soha sem tudna létesíteni.

Tudom jól, hogy szavaim visszatetszést okoznak, de épen én reá tudok ujjal mutatni azokra, kik egy választási mozgalom előtt a házi ipart politikai célokra felhasználták a választások után csak nevéről ösmerik a házi ipart. — Ujjal tudok reá mutatni azokra, kik az iparos osztály legbensőbb barátjainak mutatták be magukat a választási időszak alatt, ennek elmúltával tagadják, hogy az iparnak e hazában jogosultsága volna.

Vegyünk példát Francia- és Angolországról. Hiszen oly szívesen hivatkozunk ezekre sóhajtjuk utánozni intézményeiket.

Ha e két nemzet kormánya az ország anyagi és közművelődési javítására célzó intézkedést tesz, ez nem támadtatik meg soha, hanem minden ember magáévá teszi az ügyet, s keres oly politikai mozzanatot, mely alkalmas arra, hogy a kormány és pártja ellen támadást intézzen.

Vagy hallotta e valaki valaha hogy Francia- országban lerontotta volna a császárság azt, mit a királyság például a borászat érdekében tett, vagy a köztársaság, mit a császárság ez irányban folytatott ?

Avagy hallotta-e valaha valaki, hogy két élesen szemben álló nagypolitikai párt ellentétben állott volna egymással akkor midőn az orsók tévé- kenységét, vagy a bérrendszert, vagy a kőszénbányák tulajdonosait a felbujtogatott munkások ellen védelem alá keile venni ?

Bizonyára nem. —

Midőn ezeket felemlítem, nem kívánok oktatólag fellépni; sokkal csekélyebnek tartom magamat hogy sem valami uj kultust kívánnék terjeszteni ; szándékom csupán az eltagadhatlan állapot consta- tálása, és szándékom emlékeztetni arra, mit a gyakorlati élet tanít, t. i. hogy soha egy államban sem teremtetett valami nagy és nem 3s, ha a müveit osztály egy része bár mi címen visszavonta magát.

Mind ezen bajokon egyedül a törvényhozás segíthet s pedig két irányban. Törvény által az illető miniszterek dotatiójának bár mérsékelt, de a szükség parancsolta aránybani emelése által -— a törvényhozók termében, s jó példával buzgó részt véttel kerületeikben.

Nékem gyakori szerencsém van képviselőkkel találkozni a vidéken, egyetlen egytől sem hallottam, hogy a házi ipar céljából indított mozgalom nem üdvös, de épen úgy nem hallottam, hogy a házi ipar érdekében valamelyik igyekezett volna pártot szerezni s felszóllalni úgy, mint ezt az ügy nagy fontossága megkívánta volna.

Ez nincs rendjén. A törvényhozót honatyá nak nevezik, ha jogos ez elnevezés, .akkor a törvényhozóra az atyai kötelesség minden ágaiban egyaránt sulyosodik.

Már volt egyszer alkalmam egy nyilvános felolvasásban arról szólani, hogy mit várhatnánk a főúri és a papi rendtől a házi ipar fejlesztése tárgyában.

Több hely en rósz néven vétetett ebeli őszinte nézet nyilvánításom, mi azonban nem tart vissza ez alkalommal is kijelenteni azt, miszerint legbensőbb meggyőződésem, hogy hazánkban az ipar és háziipar emelkedését mindenek felett a főúri rend és a klérus mozdíthatja elő.

Vége köv.

A fővárosból,

(Május elsején)

Bőm . . bőm . . mindenfelé harsogó és cifra zene hangzik fel. A főváros magas épületei között majd itt, majd ott tűnik fel egy banda, hullámzó nép mindmegannyi hírnökei a tavasz első napjának. A sikamlós kövezeten már kora reggel címeres fogatok robognak végig, uszályos selyem ruhák vonulnak el, majd megint felgalyazott lármázó szekerek, ünnepies harangzúgás, költözködés, már mint nevezni szoktuk hurcolkodás, a házakból kihordott bútorok megannyi halmazai — oh költözködés . . be keserű vagy . . keserű emlékek ! A bútorok e prózai átszállításába semmi öröm, mennyi bu, sokszor jó óra, egy kimond ha ti an kedves egyiittlét leli elszállítását egy más messze utcába talán örök re . .? Kiadás, fényűzés leli magyarázatát a húr- colkodásban hisz itt a fővárosban még a költözködés is fényűzéssel jár sok magas fokot ér, hogy ha.a társadalmi osztályok és a rang lajtorjáján emelkedünk föl a „statusadósság“ felhős régióiba még ezt is megfoghatónak, sőt természetesnek leljük.

£ pazarlási versenyről t. olvasóim aligha tudnak s áldják sorsukat, hogy nem tudnak. Ma is igaz az a régi közmondás : Ignoti nulla Cupido, „a mit nem lát az ember, arra nem is fáj a foga. Magam is a hurcolkoclók között vagyok — két éve, hogy járom a nagykereszt utca zsidó küszöbeit — kimondhatatlan fájdalom fogja el a szivet. Azt a fadarabot, azt az érzéketlen bútort megsiratja a szomszéd, a jó barát, a . . . milyen gyenge az emberi szív . . még a bútort is megsiratja. Itt minden lépten-nyomon látvány csiklandozza szemeinket. Olvasóink kétségkívül irigylik tőlünk e magas müél- veket.

Méltán . . . Most viszik bútoraimat, könyvemet, lapjaimat mindent a. Zerg'e-utcába. Szekérre hányva már ott fetreng széken, kedves könyveim újságaim, asztalom, melyen annyi sok kedves órát töltöttünk együtt . . . s tova viszik dübörögve, az egész közönség sajnálta, hogy oly hamar távoz niok kelle, lelkűkből osztozának a közsajnálkozásban. Szivük, látom, hogy úgy ver mintha vei. к menne a szekérrel, eg’yíitt ver a dübörgéssel . . . menni kellett, a kérlelhetlen házi ur, a ki különben nagy paraszt, hisz a miveltséget nem a csizmadia töke mellett tanulják —- mitsem engedett a magas házbér összegből.

Ki a legboldogabb május elsején, mint a házmester és felesége ?

Ezeket kétségkívül a vidék is ismeri, de azt hiszem csak „en miniature“, mig nálunk minden „nagyságos“ lévén a kisvárosi prókátor és miniszteri tanácsossá lett „uraság-októl“ le a házmester feleségéig, ki noha hétköznapokon csebreket mosogat és a ház előtt sepreget : vasárnap ő az első arany láncával derekán. Clemensben elragadtatással szól a királyi 25 éves lakodalomról. Nemde, hogy az egész élet maga nem egyéb, mint merő látszat.

Május elseje felséges nap, hisz a tavasz mi- nálunk nem március 21-én kezdődik, legyen az a verőfényes napok verőfényes napja ; nálunk a tavasz május i-én kezdődik legyen ez a hóbortos április elsejének még hóbortosabb áprilisé. Ám, de most is petyereg az idő, mint a gyerek, szegény költözködők, csak hurcolkodjatok, megszoktam a sors szeszélyét, mert sokan megcsaltak már; ki eddig szeretni tudott, mind megcsalt.

Bizony édes keserű érzelmek ezek, de ki tehet róla? Talán az annyira gyenge emberi szív ? Május elseje . . . költözködnek, ped g nem jól teszik, mert igaz az, mit egy költő mond — ha már költő mondja . . . hogy egy költözködés felér egy tűzzel. En is azt mondom . - már, hogy ne mondanám szives olvasóim, mikor egy költözködés oly nagy bánattal ér fel, a bánat pedig az emberi szivet fájdalmasan égeti, a bútort csak a tűz égeti, melyet újra megvenni egyedül pénzünk bánja meg Emez pótolható, amazt csak az pótolja, hogy újra szomszédok ;> újra . . jó bárótok leszünk . . . Adja az ég. Jövő levelét már a Zerge-piacról intézi a „Nemere“ külmunkatársa

Dézsa Géza.

KÜLÖNFÉLÉK

— A háromszéiiüiegyei Márkos községben f. évi március hóban kiütött keleti marhavész tényleg megszűnvén, miután a törvényszabta 21 napi felügyeleti idő alatt újabb betegedés elő nem fordult és a vészes udvar fertőtlenítése szabályszerűen véghez vitetett : Magyarország területe — az 1874. évi XX. törvénycikk 46. § a alapján — ezennel vészmentesnek nyilvánittatik. Kelt Budapesten i860, évi április hó 26-án. A főldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium.

— A sepsiszentgyörgyi „Székely-Mikó“ . tanodában a szegedi árvízkárosultak részére adakoztak, a tanárok részéről: Görög István 5 frt, Bo- doz Domokos 2 frt, dr. Szász István 2 frt, Simó Dénes I frt, Törös Mózes 1 frt, Albert Károly 1 frt, András Ferenc 1 frt, Antallá Elek 50 kr, ösz- szesen 13 frt 50 kr. -— A tanulók részéről történt adakozásokat jövő számunk hozni fogja.

— A kézdlvítsárhelyl „közművelődési egyesü- tet" f. hó 4-én 25-ik előadását fogja tartani. Gratulálunk a derék társulatnak s egyszersmind meg emlitjük, miszerint az estély igen élvezetesnek Ígérkezik. Lesz alkalmi felolvasás Szotyori Józseftől, működik a dalszakosztály s adatni fog a „Magyar fiuk Bécsben“cimü érdekes 3 felv. vigiáték. K.- Pásárhely város közönsége minden esetre kellő pártfogásban fogja részesíteni e derék egyesületet.

— A Székely nemzeti múzeumról lapunk egyik számában megjelent közleményre vonatkozólag a következő sorokat vettük :

Тек. szerkesztő ur !

Becses lapja, a „Nemere“ 31 számában „kii lönfélék“ cimü rovat alatt „a Sz* nemzeti muzeunv elkészült helyiségéről szóló közleménynyel szembe, fel vagyok hatalmazva a „Cserey Székely nemzeti muzeum“ nagylelkű alapitója által annak határozott kijelentésére, hogy ő nagysága nem csak hogy nem akadályoztatta annak illető helyére való leköltöztetését, de ő maga sürgette nem egyszer, s igy annak, ho-ry a leköltöztetés „még mindig késik az éji homályban,“ ő nagyságán kívül eső okai lehetnek, melyeknek elhárítana 1 a milyen kedves a nyilvánosságnak, U nagysága előtt ép olyan kivánatos. Legyen szabad reménylenem, hogy a közvélemény tájékozásául irt e nehány sort becses lapja legközelebbi számában szives lesz közre adni.

K.-Vásárhelyit, 1879. april 28,

Székely János, ref. pap

— Tudósítás. Van szerencsém tudatni azon tisztelt szülőkkel, a kik engem bizalmukkal megajándékozni méltóztatnak és kedves kisdedeiket gyermekkertembe gondjaim alá adni szándékoznak, hogy a „Gyermekkert“ helyiségét Kórházsor 539. sz. a. mltsg. Székely Gergely ur házához tettem át, s legfőbb törekvésemet oda irányoztam, ho>y a kisdedeknek az itteni nagy gyümölcsös kertemben kedves és célszerű mulató helyet berendezzek, valamint a tantermet is a szükséges kellékekkel ellátni kötelességemnek tartottam, hogy a tisztelt szülők megelégedését minden tekintetben kiérdemelhessem. NAGY OLIVIA gyermekker- tésznő.

— Adakozás. A „Nemere“ f. évi 30-ik szá- máben megjelent — N. Aj tán tartott —műkedvelő színi előadás jövedelmiről közlött értesítésem után az alföldi árvízkárosultak javára átvettem bölöni id. Barabás Sándor úrtól 1 frt. felülfizetést, mely összeget illető helyre juttatás végett át is adtam a járási tkts szolgabiró urnák. BŐD A SAMU.

Az árvizkárosultak javára a belügy minisztériumnál a hivatalos kimutatás szerint begyült eddig I.484.883 frt 50 kr. Újabb adományok: a meini.i- geni lap gyűjtése 500 frt a „Remsch. Ztg“ gyűjtése 710 márka, 2 db. 73 márk 50 fdléres német állami kötvény, a mezöberényi „leánykoszoru" gyűjtése 125 frt, Sopronmegve közönsége a nemesi pénztárból 1000 fc, a siegeni (Westphalia) zeneegylet hangversenyének jövedelme 636 márka stb.

— K'-ápntkiu herceg gyilkosa. A moszkva_

„Russkiju Wjedomosti“ nak Írják Charkovból a kö_ vetkezőket : A minap az itteni vendéglők egyiké^ be egy fiatal ember érkezett, ki feltűnő viseletére^ magára vonta a közfigyelmet. Csakhamar Limesen^ ko az alrendőrfőnök is a vendéglőbe jött, s ekko_ a fiatal ember hozzá lépett is igy szólt : „Admi

nisztrátor ön ?“ — „Láthatja, monda limcsenko^ egyenruhájára mutatván.“ „Akkor érdekes ujsa^ got mondhatok önnek“, folytata az ismeretlen fivérem, beszéljen“, viszonzá a rendőrtiszt.„En vagyok Krapotkin herceg gyilkosa !“ kiáltá az ismeretlen s hirtelen eltűnt sz ajtón. Az utcán azonban utolérték s elfogták. „Agyon lőhettek, —- mondo- gata most a fogoly börtönében es birói előtt

de meg ne kegyelmezzetek, mert ostoba kegyelmetekre semmi szükségem ! “

_T'zeuegy óra alatt. Egy humpoleci posztó

gyáros Dite Imre vállalkozott arra, hogy az ш alkodé számára 10—12 óra alatt teljesen kész vadászöltönyt készít olyan gyapjúból, melyet még csak akkor nyírnak le a birkáról. E hó 23 an a kísérlet megtörtént s pedig a legfényesebb sikerrel. Reggel 6 órakor elkezdtek nyírni 12 db. előbb a városi orvos által teljesen egészségesnek nyilván - nitott birkát. 6 óra 8 perckor a szükséges gyapjú- mennyiség már le volt nyírva, hat óra 1 perckoi megborzolva, 6 óra 37 perckor megfestve, csakha- már megványolva, megfésülve, 8 órára mar fonállá fonatott, s 8 óra 14 perckor rajta volt az orsokon. Ezután a szövés megkezdődvén, u óra 10 percre mar készen volt 7 három negyed rőf poszto. Ezt 12 óra 3 percre megmángorolták, 12 óra 14 percre megmosták, 12 óra 31 percre megszáradt, 12 ó. a 45 percre megnyirták 1 óra 7 percre megtisztították, I óra 10 percre megkefélték, 1 óra 15 percre kivasalták. A posztó tehát hét óra 13 perc alatt teljesen készen volt. Most a szabómühedybe került s ott rögtön kiszabatván, a kabát, mellény és nadrág (P u. 5 órára meg volt varrva. Az öszes munka tehát I г óra hosszáig tartott.

—- lilegrázó látványban gyönyörködik a ko lozsvári bámész nép a temetőben. Baloghnénak a Nemzeti száloda egykori tulajdonosának bebalzsamozott, holttestot kivettetett sírboltjából s egész meztelenül a balzsam által megovótt ép testtel he- verpár napja szabadon. Úgy mondják, írja a „Kelet’ egyik kolozsvári tekintélyes egyéniségnél bizonyos