Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-24 / 33. szám

— 137 — részletes jelentést a központi választmányhoz, hogy ahoz képest a további lépéseket a központi vá­lasztmányhoz megtehesse. Midőn a fennebbieket szerencsénk van tekts. főjegyző urnák tudomására juttatni, egyszersmind tisztelettel felkérjük a tkts. főjegyző urat, mint a haromszékmegyei vidéki választmány elnökét, mél- töztassék a vezetése alatti székely egyleti vidéki választmány közreműködésével úgy intézkedni, hogy a tervbe vett székely kiállitás, mely a szé- kelységre s egyesületünk életéfjen egy nagy jelen­tőségű momentumot fo^ jelezni, minél szebb siker­rel jöhessen létre, nevezetesen méltóztassék első sorban a székely föld előg*es beutazására kiküldött szakbiztosunkat T. Binder Lajos gépészmérnököt s a sepsi-sztgyörgyi fonó-, szövő intézet igazgató­ját, ezen kőrútjában gyámoiitani és gyámolittatni, becses tanácsával őt, a hol kell, útba igazitani, Egyszersmind azt is tudatni kivánjuk, hogy a vezetése alatt álló vidéki választmánynak a kiál­litás kivitelére szükség esetében bizonyos össze­get a közp. választmány kész rendelkezésére bo­csátani. A székelység érdekében e nagy jelentőség­gel biró tervezetet ismételten ajánlva becses figyel­mébe, vagyunk hazafias tisztelettel a tekintetes fő­jegyző urnák A székely művelődési és közgazdasági egye­sület közp. választmányának Budapesten március 28-án 1879. tartott üléséből alázatos szolgái Hajós János, Buzogány Áron, elnök. titkár. A választmány e leiratot örömmel fogadta, mely által a székely házi ipar terjesztése és fejlő dése nagyban előlesz mozdítva. Erre nézve Binder Lajos urat ellátatja megyénként ajánló levelekkel gondoskodik időnként szünidő kieszközléséről, ajánlja a választmány, hogy a kijelölt tárgyakról minden székhelyen legalább két hónappal egy fi- ók-kiállitás rendeztessék. Gondoskodni fog a választ­mány, hogy Binder ur közvetlenül is megszemlél hesse az ipari — foglalkozást s őt egy „székely­ipar“ cirnü munka megírására felkéri s költségek fedezésére a székely egylet központi választmányát felhívja. A kiállitás idejére nézve pedig inegjegyzé a választmány, hogy a tervezett központi kiállitás ez évben az idő rövidsége miatt nem tartható meg s az csakis a jövő évben létesülhet. Egyszersmind a megyénez kérést intéz a választmány, hogy e nagy fontosságú ügyet tőle kitelhető segélyben ré­szesítse. A budapesti Tarcali Endrének központi vá­lasztmány által leküldött levele, melyben Udvar­hely Marosmegye részére a lentermelést ajánlja, tárgyalás alá vétetett. E célból felhivatott Tarcali ur egy, a lentermelést népszerű nyelven tárgyazó s egész székely földre készítendő munka megírá­sára, melyet a választm. megvit-tás után a közp. választmánynak kinyomatásra ajánlani fog*. A gyűlés fél I órakor ért véget. Jagócsy Póterffy József értesítése a házi iparról. (Folytatás) Az egyesület úgy alakult, hogy Pozsony, Trencsény, Nyitra és Bars megyék összes községei tagok lettek,, Zólyom Árva, Liptó és Turócz me­gyékből pedig magányosok és nehány község lé­pett be egyesületbe. (Ha az utóbbi négy megyében a társadalmi élet nem volna teljesen és tökélete­sen — s pedig főleg vál sztási mozgalmak és nem­zetiségi animositás által tönkre téve, az egyetület ma két oly erőt tudna kifejteni s bizonyára min­den megyében volna már nyoma föllépésünknek.) Pozsonyt tüztük székhelyül ; ezt azért, mert előttem egy oly alkotás megteremtésének szüksége lebegett, melyet épen e határszéli nagy városban tartottam szükségesnek és kivihetőnek. — Ez volt egy női ipartanitónő képezde. Alább kimutatom, menyiben volt helyes előre­látásom. Az egyesület 1874. december 12-én alakult. Tehát akkor, midőn a ‘társadalom a cholera-jár vány és a legnagyobb, még ma sem gyógyított pénz és közgazdászati válság által mélyen volt sújtva. Első alkotásai ez egyesületnek a zay ugróczi mümetszészeti, második a somorjai kosárfonó, har­madik a pozsonyi nőipar tanműhely voltak. Az elsőbe úgy mint a másodikba 12 és 14 ut­cai gyerekeket a harmadikba Trencsén, Nyitra, Bars és Árva megyékből a legalantabb középosz­tály legszegényebb leánygyermekeit, szám szerint 18-at vettünk fel. E három alkotás eredménye gyanánt legyen elég röviden annyit felemliteni, hogy ; a zay ugroczi műfaragások a világtárlaton a legnagyobb elismerésben részesültek : a tanmű­helyből eddig három kész tanító került ki, s nö­vendékei akár minemü mümetszésie vállalkoznak ; bogy a kosárfonó tanműhely készítményei különö­sen az üvegbe fonások Párizsban feltűnést okoztak s kosarai Morvába és Sziléziába vitetnek ki ; hogy a Pozsonyi nőipar tanmünely ipartanitónő képezdévé lett, állami jelleget nyert, ez országnak múlt évben 17, ez idén 23 képesitelt ipartanitónőt adott s ma az intézetnek hatvan bent­lakó növendéke van 29 törvényhatóság területéről, s hogy ez intézet úgy belszervezetében mint neve­lési rendszerében a magyarosztrák, sőt a német birodalomban is páratlanul áll, — hogy végre a pozsonyi ipartanitónő képezde a múlt év­ben már hét nőipar tanműhelyt nyitott mint saját fiókjait, mig egyet Beregmegyének, egyet az állam­nak rendezett be s látott el tanítónőkkel. Az egyesület híven programjához, nem mu­lasztotta el kitűnő növendékeket segélyézni. így a zay-ugróczi tanműhelyben ez időszerint is őt nö­vendék élvezi az egyesület ösztöndíját, mi egyen­ként és évenként a ruházatot ide nem számítva 144 forint. Továbbá kiképeztetett egy fiatal embert Stut- gartban a harmonium és harmonika, úgy a zon gora építés czéljából, kit, miután tökéletesen mes­terré avattatott fel, Beszterczebányán helyezett el a czélból, hogy első készítményeit a legközelebbi országos kiállításban felmutathassa. Hogy ezen egyesület mindezt rövid négy év alatt megtehesse, köszönni lehet Zimmermann Já­nos szász kir. kereskedelmi tanácsos hazánkfiának ki eddig harminczkét ezer márka adománnyal tá­mogatta az egyesület czéljait. De köszönni lehet a kitűnő vezetésnek, mely Rakovszky István cs. kir. kamurés elnöklete alatti választmány által ke­zeltetik s Pozsony, Trencsény, Nyitra és Bars me­gyék által kitünően pártoltatik. A második lépés volt a házi ipart terjesztő felvidéki egyesület alakítása a kassai iparkamara területén Szepes, Gömör, Zemplén, Borsod és Abauj megyék hozájárulásaival. (Sáros megyét' nem lehe­tett bevonni, mert ................s ezt kíméletből a kü­lö nben jeles és jó hazafiak iránt elhalgatom. Ezen egyesület alkotásai ; a rimaszombati és homónnai müfaragó műhelyek, a sátor-alja újhelyi kosárfonó műhely, a robsinai márvány és kigyókő esztergályozó műhely, a kassai kötszövészeti tanműhely. Ez utóbbi megérdemli, hogy nehány szót mond ják róla. A kötszövészeti (Wirkerei) ipar egyike azon nevezetes házi iparoknak, mely nélkül semmiféle ilynemű gyár fenn nem állhat, nem versenyezhet. Ezen iparnak temelvényeiért hazánkból éven- kint a legcsekélyebb számításban három millió fo­rint megy leginkább Csehországba. Ezen ipar mint házi ipar aránylag hihetetlen csekély tőkével honosítható mog itt nálunk, hol a szövés és fonás a néppel született hajlam. Es mert ennek igazságát Trefort minister ő nmga átlátta, egy müveit technikus küldött kül­földre, ki ott ez ipart gyakorlatilag* két éven át tanulta. Visszatérvén, ismét Zimmermann János ha­zánkfiának, a kjrályi kormánynak, a kassai derék iparkamarának s a felvidéki egyesületnek adomá­nyaiból felállította a tanműhelyt, melynek ez idő szerint királyi felügyelője. Hosszú volna leirni e tanműhely szervezetét és eddig feltüntetett eredményeit és megvagyok győ­ződve, hogy ecsetelésem hihetetlen volna : röviden utalhatok a legközelebbi fehérvári országos kiállí­tásra és az ügy érdekében minden müveit ember felkérhetek, hogyha útja Kassán viszi keresztül, tekintse meg e fiatal intézményt, melyet Ő Felsége koronás királyunk látogatására érdemesített s leg­magasabb megelégedésére méltatott. Ezen egyesület a leghatósb párfogói gyanánt eddig a kassai ipar kamarát, Zimmermann János, újabb időben Szepesmegye érd ^főispánját, Zemp- lénmegye főjegyzőjét, és az egylet választmányá­nak tagjait nevezheti. Harmadik egyesület a háromszéki vagyis a házi ipart terjesztő székely egyesület, székhelye Sepsi-Szentgyörgy. Ennek két tanműhelye van, egyik a kézdivá- sárhelyi müfaragó -tanműhely, mely az ottani f. népiskola kiegészítő része ; — másik a sepsi-szent györgyi szövészeti tanmühyly. Ez utóbbi úgy mint a kassai kötszövészeti tanműhely egy yépész mérnök által vezettetik, kit szintén Trefort miniszter ur ő nmga képeztetett ki e czélra, s rendelt oda mint kir. felügyelőt. Ezen tanműhely létesítéséhez szintén Zimmer­man János adott tízezer négyszáz márkát. Ezen tanműhelybe főleg szőnyeg áry és asz­tal térítők szövése tanittatik. NYÍL ÁTKOZ ÁT. Tekintetes szerkesztő ur ! A „helyraigazitás helyreigazítása“ cim alatt becses lapjában megjelent cikkre vonatkozólag van szerencsém a következőket válaszolni. Legyen szives kéziratomat elolvasni s meg­győződik a t. ur, hogy én nem müfaragási, de müfaragászati s nem technikai, hanem m e chanikai munkát írtam s érteden, s általában csodálkoznom kell azon roszakarat vagy'tudatlan- ság felett mely a kéziratokat igy elferdíti, azt kell hinnem, hogy maga a cikkíró ur volt helyreigazí­tásomnak correctora. A mi a festődére tett megjegyzését illeti, arra csak az a megjegyzésem, hogy én azt nem írtam, a festődé a külföldivel már versenyképes ezt úgy látszik a t. ur gondolta ki, épen úgy, mint azt, hogy azon nyomott szövet nem elég* tartós szinü. ifidén a jelen közleményem felvételéért szi­ves köszönetét mondok a t. szerkesztőségnek, egy­úttal kijelentem, hogy a cikkíró ur jelen soraimat mint utolsó választ tekintse. A t. szerkesztő urnák kész szolgája Binder Lajos, gépész mérnök. (Mikor t. Binder urnák fenntebbi válaszát köz­readjuk, magunk is elismerjük, hogy a kérdéses kifejezések tévesen csúsztak be az eredetiek he­lyett. Ez azonban a dolog lényegén nem változtat semmit, egyszersmind kijelentjük, hogy a cikk írója a correcturát illetőleg semmi viszonyban nem áll lapunkhoz. Szerk) Szeged. (Vége) 1458 ban Mátyás király egy levele megtiltja a pétervári apatnak a szegedi polg'árok borszállit- mányának akadályt gördíteni eléje s figyelmezteti, miszerint a IV. Béla, Endre, Károly Lajos és Zsig- mond királyok által a szegedieknek kiadott okle­velek épségben fentartatnak s azokat tiszteletben tartsa. Lehat már IV. Béla alatt bortermelők vol­tak s haladtak e téren, mert jelenben 11,426 hűd sző lő birtoka van a városnak. Egyéb ipart illető­leg tudjuk, hogy a magyar ember kivált kezdetben semmitől sem irtózott inkább, mint a mesterségtől s többre becsülte fegyverét, mint bármely kézmű­ipart. Tudjuk, hogy őseinknek voltak ugyan mes­terségeik, melyektől az eredetiséget el nem vitat­hatjuk, azonban az első szent királyok idejében ki- válólag külföldről beédesgetett jövevények űzték. A rákosi szabadságharc idején tűz által megemész- te'cvén a városnak jegyzőkönyvei, az abban űzött régi mesterségek nemeiről keveset tudunk. Vállá­sát illetőleg leszámítva természetesen a jövevény csekély számú görögöket, zsidókat és izmaelitákat egész a mohácsi vészig tisztán római katholikus volt. Meggyőződhettünk a hallottakból arról, hogy Szeged ősi tiszta magyar város, mely nemzetünk történetével szoros összefüggésben áll s ha az idő rövidsége múltjának leírásával kimerítőbben foglal­koznom nem tiltotta volna, úgy bebizonyítottam volna, hogy nincs mozzanat hazánk fontosabb ese­ményei között, melyben e város ne szerepelne, — nincs sorscsapás nemzetünk történetében, melyben e város ne osztozott volna, nem volt uralkodó ki­rályunk, ki e város népének hűsége, vitézsége s áldozatkészségéről bizonyítékot ne kapott volna. „Az elemek irigyhk emberi kezek müveit“, mond a nagy német költő. Viz, tűz az emberiség böl­csője a sötét korban félelmes tisztelet tárgyai vol­tak. Csendes működésük jótékony kedves tünemé­nyek, mig áttörve a korláton, vad erejök dühe el­len küzdve gyakran tehetetlennek mutatkozik em­beri erőnk. Áz emberi erő ezen gyengesége s az elemek dühének áldozata lett Szeged is. Március 12-én az éjjeli órákban megkondult a vészharang, mely 80,000 magyar életveszélyét hirdeté, m gkon- dult a vészharang, mely felkeltve Szeged népét, hirdetője lett az ezereknek bekövetkezett végórá­nak. A harang kongását halálhörgés, özvegyek, árvák, gyámoltalan aggok, sinlödő betegek jajve- székelese, a nyomor s fájdalom sikoltásai követék, fellármázva egész hazánkat, segélyre hiva nemze - tünket. A szegediek kiáltásai hangzottak hazánk bércein s rónáin, viszhangot leltek a külföld ide­gen kebleiben. Szegedet ma gyászolja a haza, si­ratja a magyar nemzet, fájlalja az egész világ. — Jólétnek örülve, boldogan éltek lakói, virágzott ipar, kereskedelem ; gondtalan dolgozá földét a szántóvető, ápolá tőkéit a bortermelő, vig dallam­mal clanolt a folyó partján a halász, gondosan ne­veié az anya magzatát romlatlan erkölcs s isten­félelemre, büszkén oktatá az atya fiát ősi erények becsületesség s honszeretet mellett magyar jellem elsajátítására. Izzadott a szorgalom, munkált az iparkodás. Isten áldása látszott lebegni e város fölött s nemzetünk védangyala őrköde e tiszta. — őseihez hü maradott nép fölött. Naponta ezrével gyűlt össze a nép, 19 imaházból küldeni imát a föld kormányzójához a magyar haza, magyar nem­zet, magyar város jólétének további virágzásáért. A magyar imát nem érté meg az ég, magyarok nagy istene magfeledkezett áhítattal hozzá ragasz­kodó magyar népéről, mert megengedé történni azt, minek nem lett volt szabad bekövetkeznie, ha ésszerűség jóindulattal párosul a földön, ha irgalom honol az égben. A katasztrófa bekövetkezett s a város, mely a föld menyasszonyi arcán mint szép­ségjel terült el, már nincs többé. E szó alatt Sze­ged pusztulást kell értenünk ma s a helyen, a hol álla egykoron virágzóan, ott temetőt talál az uta­zó. A Tiszának zabolátlan hullámai elfödék e vá­rost s elmosták színhelyéről. Magasra emelt házai rommá dőltek, birtokosaik sírjává váltak s a rom mint sirjelző áll még csak. Duna-Tisza közének véd- bástyája leomlott s nincs többé gát, mely megóvja a rajta lakó magyarságot idegen elemek benyo­mulásától. Fényes paloták, koldus kunyhóból egy­aránt csak pusztulás szól hozzánk s a halál rotha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents