Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-04-20 / 32. szám

— 123 — celsusi hang illik Paracelsushoz és célirányos is le­hetett, de senkinek sem szép, legkevésbé indoko­latlanul. További mondásai nem érvek. Különben elismeréssel vagyok ön iránt. Szakéi tő nro 11. KÖZGAZDASÁG. Mily esetben előnyös az érvé;;ás házi ál­latainknál ? Igen gyakori eset, hogy a gazda, — mihelyt e^yik, vagy másik állata megbetegszik, — azonnal eret vágat rajta, a nélkül, hogy megfontolná, he lyén van e az, vagy nincs ; — sőt némely vidéken minden évben vért bocsátanak az állatokból, külö nősen a lovakból, tekintet nélkül arra, hogy bete­gek e azok va-y nem? tehát pusztán szokásból. — Az érvágásnak indokai igen különbözők s egymás­tól igen eltérik. — Némelyek ugyan ama helyes szempontból indulnak ki, hogy az érvágás csak a valóban beteg állatoknál ajánlandó ; e mellett azon­ban azon hibába esnek, hogy azt minden féle betegségben alkalmazni akarják. Mások ellen­ben oly véleményben vannak, miszerint évenként, és pediz tavaszszal, azért kell vért bocsátani a lo vakból, hogy azok a betegségektől megóvassanak. Vannak azonban olyanok is’ a kik nem gondolnak sem erre, sem arra ; hanem az érvágást, mint már mondottuk, pusztán szokásból gyakorolják, fia ku­tatjuk a dolgot, azt fogjuk találni, hogy abban va­lamennyien megegyeznek, miszerint minden jelen levő és bekövetkezhető bajnak oka egyedül a vér­ben fekszik. Lássuk csak mennyiben v*n igazuk. A vér ama különféle elemekből álló veres szinü folyadék, mely a szivből mint központból az üte- rek által a test minden részébe elvezettetvén, mi­után élenyét és egyéb tápanyagait azoknak átadta — a viszereken a szivbe visszatér, magával vivén szénsavat és egyéb elhasznált, részint a táplálko­zásra nem alkalmas anyagokat. A vérnek ez az útja neveztetik nagyvérkeringésnek. A tápanyagai­tól megfosztott szénsavtartalmu vérnek élenyülés végett, tehát hogy ismét táplálékonynyá váljék, a szív jobb feléből a tüdőbe kell mennie, onnét pe­dig már megfrissült, élenydus állapotban vissza a szív bal felébe. Ez a kis vérkeringés. Tehát a mint látjuk, a vér összetétele ne n mindig ugyanaz, ha­nem az állati testnek majdnem minden szervében különböző. A feladat, mit a vérnek a szervezetben teljesítenie kell, igen fontos és röviden a követke­zőkben körvonalozható : i) Az élet fentartásához szükséges élenyt a tüdőbe felveszi és minden leg- *kisebb testrészecskéhez elvezeti, z) A gyomorban és belcsatornában kiválasztott s az úgynevezett chylus-edények által felvett tápanyagokat a test egyes részeihez juttatja, hogy azokat a szervezet áthasonithassa s általuk az elhasználás következ­tében létrejött veszteséget pótolhassa. 3) Úgy a véx*, valamint az úgynevezett lymph edények mind azon anyagokat, melyek az életműködés elősegíté­sére alkalmatlanokká váltak, vagy pedig beteges változások következtében jöttek létre, — az egész állati testben fe veszik és a megfelelő szervekhez vezetik, hogy ott kiválasztassanak. így választatik ki pl. a szénsav a tüdőben, a vizelet a vesékben, az epe a májban stb. Szóval, a vér lényeges alkatré­sze a szervezetnek, feltétele az állati életnek ; min­den kevesbitése, vagy vegyületének szándékosan előidézett megváltozása tehát kell hogy befolyással birjim az egész test tevékenységére. Vannak azon­ban esetek, midőn az érvágás nemcsak megenged­hető, sőt elkerülhetlenül szükséges, mint < ly me­nedék, melytől az állat életben maradása függ. így pl, jól táplált vérmes állatoknál és csakis ilye­neknél, a fontosabb szervek, nevezetesen a tüdő, a.y, gyomor és bél hevesen fellépő lázas gyuladá- sának kezdődéselcor. Ezen igen gyors lefolyású és könnyen halállal végződhető bajokban az általános vérmennyiség kevesbitése következtében a megtá­madott részekhez kevesebb vér juthatván, ennek csekélyebb nyomása, az edényekben gyorsabb és könnyebb mozgása és állományának változása foly­tán a gyuladás csillapul, s a baj lassúbb menetűvé VAliik ; tehát időt nyerünk arra, hogy a megfelelő orvos szerek alkalmazása által a szervezetre hat­hassunk, s ez által a teljes gyógyulás útját egyen­gethessük ; a mi ha egyéb körülmények is kedve­zők, be.is következik. Ily esetekben tehát az érvá­gás nagy fontossággal bir, s a leghathatósabb gyógymódok egyikének tekinthető. Egészen más hatása van azonban az általá nos vérbocsátásnak gyeng'e s már huzamosabb idő óta beteg) állatoknál. Az ilyennek a vére ugyanis a hosszú időn át tartott rendellenes, beteg állapot folytán átalakul, megromlik, mit a minden beteg- séggel karöltve járó étvágyhiány és emésztési za­varok még inkább elősegítenek. A kiválasztási és életmüködési folyamatok, minők a lélekzés, bőrpá­rolgás stb. a beteg állatnál is végbe mennek, még pedig többnyire fokozott mértékben. E folyamatok a vér által tartatnak fenn ez pedig az ahoz szük­séges anyagokat a táplálékból nyeri. Világos tehát, hogy ha csekélyebb mennyisé­gű tápanyag vétetik fel, a vérnek is szegényebb­nek kell lennie. Már most ily esetben az amúgy is tápszegény vérből 3—4 litert kibocsátunk, mint ez igen gyakran történni szokott, ez által az e^ész benső életfolyamat szükségkép annyira megzavar- tatik, hogy a rendes állapotba való visszatérhetés­nek reménye is alig marad fenn, föle,- azon eset­ben, midőn még hozzá oly gyógyszerek is alkal­maztatnak ; melyek a kórnak nem felelnek meg. A vér, valamint a betegség 'keletkezésekor mmt tényező szerepel, u-y egyszersmind a gyógyí­tásnál is fontos szerepet játszik, a mennyiben az ő feladata a jelenlevő gyuladási terményeket felol­dani, felvenni és kiválasztani. Ha tehát valamely állat már hosszabb idő óta beteg, igen lesoványodott, bágyadt és erőtlen, vagy pedig már magában véve gyengén fejlődött: akkor minden érvágás ártalmas. Oly esetekben igyekeznünk kell, hogy az állat megfelelő táplálás által több és jobb vért kapjon, nem pedig oktala­nul arra törekednünk, hoL'y érvágás által élet­anyaga végmaradékától is meMosztassék. De az egészséges állatnál is lehetetlen, hogy az érvágás hasznos legyen ; sőt inkább beteges ál­lapot, mesterséges vérszegénység idéztetik elő ál tala. Ama hitnek, hogy a május 1 én, vagy hold- t ltekor való érvágás e betegségeket megakadá­lyozza, semmi alapja sincs. Ez csak oly tévhit, mint számos más. mikkel népünk, fájdalom még ma is bővelkedik. Érvágás után nehány nap múlva az egészséges marhának ismét anyagi és olyan vére lesz, mint az érvágás előtt volt. Mire való tehát az élet gépezetére szándéko­san zavarólag hatni? Mire való a testben oly ok­talanul és cél nélkül apasztani ama folyadékot, mely alapfeltétele az életnek ? És ha már valakinek az a bogara van, hogy marhájának „sürü és heves a vére“ hát adjon neki kevesebb és silányabb takatmányt ; célját igy min­den érvágás nélkül is el fogja érni. Erdélyi Károly. Szeged. — Felolvastatott Kézdi-Vásárhelytt 1879 ápril hó 6 án rendezett hangversenyen. tlVHnt az őrült, ki letépte láncát Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve törte át a gátat, El akarta nyelni a világot.* Petőfi. A múlt idők eseményeinek bírálata a jövő bölcsészeiének kezdete. Mielőtt a bekövet­kezett katasztrófa részleteiről szólanánk, mielőtt megkisérleném a veszteséget lefesteni, mely éré a hazát, célom a város történetének rövid váz­latát adni, melyből ki fog derülni, mily kegyelet fűzi e várost hazánk történetéhez, minő derék — tiszta magyar volt lakossága. Magyarhon déli ré­szén, a Tisza jobb partján annak egy feltűnőbb kanyarulatánál feküdt 14 négyszögmértföldet tevő roppant birtokával Szeged. Mint az ősrégi váró sok legnagyobb részének, úgy Szegednek eredetét is sürü homály födi. A régi görög és római irók, kik a najdani Pannónia s Dacia történetét megvi­lágítják, Duna-Tisza közének első lakóiról mélyen hallgatnak, minthogy oda sem ők berontani, sem a görögök behatolni nem merészeltek. Plinius bi­zonysága szerint e vidék első népe a dák, vagy geta nemzet volt, mely harcias fénykorát Decebal nevű királya alatt érte el, a kinek elhaltéval a le- igázott Dácia román tartománynyá lön s kipusz­tul városai a győztes Trajan által 1 ómaikkal tele­pitettek be. E telepek kikutátásai 1 asztalan fárad­ság marad történetbuváraink előtt. Timon 39 ró­mai telep nevét sorolja fel, melyek között a mu­nie pâlis jogokkal felruházott Tibiscum igényli fi­gyelmünket, mivel ezen telep helye olasz történőt - irók által azon tájra tétetik, hol a hasonnevű fo­lyam a Marost magába foglalja, már pedig* a li- szába a Maros ott ömlik be, a hol Szeged állott. Mások Tibiscum alatt Temesvárt értelmezik. Is­merve Trajan fegyvereinek győzelmét, nagyon va­lószínűtlen, hogy mig 'Temesvárit római telepet alapított, a gyönyörű lapályon, kedvező fekvésű helyen, mely az 6 kor szokásainak — vizek köze­lében lakni — megfelelt, e helyen, hol Szeged ál­lott, telepet ne alapított volna. Béla király névte­len jegyzőjének irataiból tudjuk, hogy a délma­gyarországi honfoglalás fővonala épen a mai Sze­ged vidékén vonul keresztül, miért csakis a külö­nös véletlennek tulajdonítható, hogy mig a tőle nem igen távol eső Kanizsa mindjárt » honfoglalás elején, sőt Szeged birtoka Tápé is már 1138 ban mint községek tűnnek fel, addig Szegednek nyo­mát sem leljük. Előkori élete terjedelmességének legelső bizonyítékát III. Ince pápának 1190-iki le­vele szolgáltatja, mely szerint Szeged, már a mon­dott évben főesperesi hely, tehát népesebb város volt. II. En^re 1222-ben aranybullában elrendeli, a királyi ső ezentúl csak is Zoloch és Szegvéden, vagyis Szolnok és Szegeden tartassák. ^ Hogy ezen kifejlődéshez évszázadok voltak szükségesek, min­denki átláthatja s ez elegendőieg indokolja azt, ha eredetét jóval korábbi időre helyezzük. — A nagy tatárjárás zivatara a Duna Tiszaközi városokkal egyetemben Szegedet is elseperte, de a tatárok kivonulása után IV. Béla gondos ápolása alatt csak hamar ismét kikelt hamvaiból s sebes léptekkel haladott előre, Károly, Lajos, Zsigmond, de kivált dicső Mát/ is királyunk pártfogása alatt bámulatos nagysággá emelkedett. 1433-ban a Duna-lisza kö­zében utazó Bertrandon de Brocquier igy ir : „Sze­ged egy nagy nyílt s egyetlen nagy utcából álló város, mely nekem mintegy mértföldnyi nagynak látszott. “ ^ Rubigali Pál „roppant nagynak“, egy névtelen írója a XVI. századnak „régente népes, nagy szabad városnak“, Istvánffy Miklós hirneves történetiró „kiterjedett hires városnak“ nevezi ; a Dózsa-féle lázadás leírásánál „nagy népességű vá­rosnak“ mondatik. — A török hadjáratok idején a Duna-Tiszaköz védbástyája volt, meggátolva az idegen elemek betörését; e korbani fényét s nagy­ságát igazolja a diadalmas török basa Kemalnak naplója, mely igy hangzik : „Magyarország keleti részében volt egy nagy város, mely gyülhelylyül szolgált a hitetleneknek s mintegy forrást képezett melyből harcosainak hullámai özönlöttek. E város Szeged. Ellenség falaira ez ideig soha sem tette lábát.“ 1444-ben Murad követséget indított az al- királynak vélt Hunyadi Jánoshoz, hogy vele békét kössön. Hunyadi a követséget felvilágosította a té­vedésről s irt a királynak, kérve, hogy „junius ^^sán a követséggel tanácskozandó, Szegedre jöjjön“, hová Ulászló — mint tudjuk, el is ment. (Szegedi béke 1444. junius 13.) Mátyás király ide­jében már négy plébániája volt, tehát ugyanannyi városrészszel birt. Mátyás király 1458-ban szt. Mik­lós napjára, azaz december 6 ára Szegedre ország­gyűlést hivott össze, hol is az alsó városi szent fe- renciek egyházának 3000 embert bőven befogadó cinteremében gyűltek össze. Számtalan nevezetes épülettel birt, melyek közül csak tizenhét nagy templomának, a királyi várnak, Zsigmond, valamint II. Ulászló palotáinak emléke jutott el hozzánk. — Birtoka kezdetben csakis közeiére szorítkozott. 1247-ben mint királyi adományt kapta Tápét, 1369- ben Balaki Ilonától a balaki részbirtokot már mint község vette meg örök áron 65 darab aranyért ; az 1411-ben Zsigmond király kiadott oklevele a gyula; s szentiványi birtokkal ajándékozta meg Szeged szabad királyi várost. 1431-ben Barla Ist­ván, 1453 ban Csirkédi testvérektől 100 aranyért vásárolt iszonyú birtokot, 1502-ben a Benkovics családtól Dorozsmát vette tartozás fejében zálogul, így terjedett birtoka fokonkint jelen roppant ki­terjedéséig. Népességét illetőleg annyi áll, hogy a mohácsi vész előtti korszakban a több városok vi­szonyaihoz képest igen nagy számú lakossággal birt. Némely történészek, köztök Szerdahelyi és Vedres is azt állítják, hogy Nándorfehérvár fel­mentésekor Szeged városa 40 000 halászt menesz­tett segéb. ül. Jogunk van ezen állítás valóságán kétkedni s e számot túlzásnak tartani, mely hihe­tőleg* tévedésen alapszik, mert ha csak halászt ily számmal küldött volna, mily roppant nagy számot kellett volna tennie lakosságának. Előkori lakos­ságát illetőleg, kivévén természetesen a jövevénye­ket, kik időnként közé telepedtek, — tősgyökeres magyar volt. A budapesti egyetem tudós tanára : Wenzel Gusztáv igy nyilatkozott : „.Szeged és Te­mesvár két szerencsés város, melyek a magyar nemzet legfelsőbb nyilatkozó városalapitói geniusá- nak köszönik létök t ; nincs több városunk széles e hazában, mint e kettő, melyek a magyar szel­lemnek megfelelőleg tisztán magyar alapitásuak“. Temesvár az idő folyamában idegen elemek által annyira inficiálva lett, hogy magyar alapítása ma csak történeti érdekkel bir, mig Szeged mindez- ideig* megtartotta azon bélyeget, melyet magyar alapítás nyomott reá “ Szeged az egyedüli város tehát, melyet kegyelettel említhetünk ez idő sze­rint, mint egyedüli tradicionális nemzeti város. — Lakosainak foglalkozása, fekvésének kedvezése alatt, a nádrengetegek, tavak, folyók a vadászat, halászat volt. Ézenfőlül foglalkoztak földmivelés s állattenyésztéssel. E kettős iparág a magyar jellem kiválóbb sajátságai közé tartozik s igy Szeged tős gyökeres magyar népe e helyen történt megállapo­dás után nyomban űzni kezdé is Hogy testvéreink földmivelők voltak, bizonyítják a Zsigmond-kori francia utazó szavai : „Szeged mindenféle termék­ben dus vidéken fekszik, a föld innen Pestig róna és termékeny. Ily állapotban találta azt a mohácsi vész is, mely után, mint Szulejman basa naplójába feljegyző, lisztben, búzában, árpában s egyéb élés­ben teljességgel elmerült ; találhatni itt sok vad lovat, de értik is zabolázni és szelídíteni ; oly ol­csók, hoL’y 10 magyar forintért egy igen szép, kocsiba való lovat kaphatna Adott is Szulejman a mohácsi vész után a hadi zsákmányból ízkender basának 50,000, Cselebi defserdárnak 20,000 darab juhot osztalékul. E mellett a szőllőmívelés Szeged hajdani nagyságának egyik főtényezője volt. Ma­gyar ember a bort mindig szerette, ez öröklött tulajdona. (Folytatása következik,) KÜLÖNFÉLÉK — Rudolf trónörökös madridi hir szerint má­jus hó i-én Barcellonába érkezik s onnan madrid- ba megy, hogy Alfonzó királyt meglátogassa. A trónörökös visszautaztában egy udvari vadászaton is részt fog venni Barcellonában és aztán a „Ma­ximilian“ yachton meglátogatja Andalúzia nehány kikötőjét A trónörökös két hónapot töltene Spa nyolországban. — Értesítés. A székely mivelődési és közgaz dasági egyletnek Háromszék vidéki választmánya f. hó 23-án d. e. 10 órakor a megyeház nagyter­mében gyűlést fog tartani, melyre a tárgyak rend-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents