Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-04-13 / 30. szám
29. szám Szerkesztőségi i»oda-. Fépiac, Csulftk-féle liá/, hevá a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : Pollák Mór könyvnyomdája, ho . á a hirdetések és előfizetési péuzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyfírgö, 1879. Vasárnap, április 13. IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap heten kint kétszer: csütörtökön és Tasárn*) Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordva, vágyj vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr.. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. Æ feifimszéy yjl Házíípa r-&gy[etés a 8ísepsl«szerstgjfíifgyi ünMniftes ftivafeabs kizlanye. Előfizetési felhívás IX. évfolyamának II. negyedére. Előfizetési feltételek : Ápr.--június .............................1 fi t 50 kr. Kü lföldre egész évre .... 8 frt к Г Az előfizetési pénzek a ,Nemere“ kiadó- hivatalának Pollák Mór könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők |рЩГ* Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo- mattathatunk. A „Nemere“ kiafióhivatuhi Egy román lap polémiája, A »Gazet’a Transylvaniei* a következő vezércikket hoz a, melyet hu fordításban mi is közlünk, mert nagyon iliustrálja az a román atyafiak »testvéries* gondolkozását, „Mialatt — mondja az idézett lap — az országgyűlés közoktatási bizottságának tagjai : Trefort, Grünwald, Molnár, Csengeri stb. urak a magyárnyélv kötelező tanitatásának legpraktikusabb módja felett tanácskoztak — a »Pesti Napló«, a kormánypárttól különvált deákisták közlönye egy cikket hozott, a melyben ismét »testvéries* szavakat intéz az erdélyi és magyar- országi románokhoz és szoros szövetségre szólítja fel őket a magyarokkal, nem felejtvén el azonban fenyegetéssel élni azon esetre, ha a románok az adott tanácsot nem fogadnák el. A »Pesti Napló* argumentumai, melyeket nézete mellett felhoz, nem újak előttünk, mind amellett oly. variációt nyújtanak, melyet érdekesnek nevezhetnénk, ha a thema, melyről szó-Vallás és rajongás. (Folytatás ) Mint már mondám, a pársik legnagyobbrészt nagy és kis, -.de becsületes kereskedők, de nem huzók-vonók ; kis nyerességgel is megelégésznek, ennek következtében nemcsak vagyonosak, hanem sokan gazdagok is és nem ritkák közöttük, a kik millókkal bírnak, mert a Bombaion általi kereskedés nagyobb, részint az ő kezökön fordul meg és csak azóta emelkedett oly magasra a mióta ók megtelepedtek. Emlitém, hogy a pársik tüzimádók azaz ók a tüzet a legtisztább elemnek tartják s a lángokban az istenséget képzelik ; ezért ha egy pársinak a háza 4ég, ö családostól és cselédestül menekül ugyan a házból, de nem viszen semmit magával. A hogy a háztól egy bizonyos távolságra van, megfordul a tűz felé, de se nem sir, se nem jajgat, hanem a kezeit összekulcsolja és mindaddig imádkozik, mig a háza elég. Ez sokszor nagy kárt okozott, — ezért a kormány, hol pársik laknak, a tűzoltást megteszi, de a költséget megtérítteti, mit ők köszönet mellett jószivvel meg is térítenek. — Hanem most már ők is kezdik veszedelmes istenüket, ha az. mint veres kakas megjelenik a házon, fecskendőkkel és más oltó szerzkkel elkergetni. — Nincs az a hatalom e földön, mely egy pársit jóval vagy roszszal arra tudna birni, hogy kovács vagy lakatos mesterember legyen, mert a vasnak tűzbe dugása által az istenség meg lenne tertőztetve. Ha a párs haldoklik, rokonai megcsípnek egy kutyát s a haldóklónak ágylábához kötik és mindaddig verik, mig a beteg kimúlik. Ez azért történik, mert ők abban a hiedelemben vannak, hogy a haldokló van, bennünket illetőleg nem lenne oly szomorú. Nagyon jellemző az erdélyi és magyarországi románok és magyarok közötti viszonyra nézve, hogy egy első rangú magyar közlöny, midőn oly nagy és fontos kérdésről, mint milyen ezen két nép kibékitése, szól s védelmezni akarván a magyaroknak velünk szemben eddig köve'et.t eljárását, nem bir más fontosabb indokot fölhozni, hanem kénytelen a napi nagy politikából merített bánális frázisokra szorulni Nagyon jól tudjuk, hogy a budapestiek szeretnek minden alkalommal magas politikát űzni Szép, ha valaki magas politikára is képes midőn ismeri szomszéda'nak is szenvedéseit és baja;t, de legjobb, legokosabb és leghasznosabb politika az, mely arra tanitja az embert, hogy előbb saját ügyei után lásson, jól és kellőleg rendezze dolgait saját házában, s előbb saját küszöbe előtt seperjen. A »Pesti Napló«, úgy látszik, nincs eléggé áthatva ezen igazságtól, mert több mint lovagias rugékonysággal s könnyűséggel teszi túl magát az erdélyi és magyarországi románok számtalan panaszán, mint milyen az agrárius kérdés is, mely maga is bizonyítja, hogy nyílt seb népünkre nézve s bírálni akarván az ezen országokbeli románok szituációját, majdnem kizáró’ag Oroszországgal és Romániával, és a szentpétervári és bukuresti államférfiak által követett politikával foglalkozik. C Mit vagyunk mi okai annak, ha Oroszország el akarja nyelni Bulgáriát, azután Romániát és később minket is a magyarokkal együtt? Mi viszonylatban áll e félelmes muszka terv Erdélynek és Magyarországnak belügyeivel, az agrárius kérdésekkel s egyéb bajainkkal ? Le- hetségrs-e vájjon, hogy ezen panaszok s bajok megszűnjenek azon okon, mert a ,,P. Napló“ Oroszországnak ezen titkos tervét felfedezte? Mi azt hisszük, hogy midőn egy országot valamely külellenség fenyeget, elég, ha annak fiai vérüket ontják megmentésére, de nem tudunk egyetlen esetet sem a világtörténelemből arra, hogy egy nép kénytelen legyen feladni minden jogait és lemondjon az életről — azért, ágyánál egy jó és egy gonosz lélek áll készen a lelket elfogni s a melyik hamarább elfoghassa, az viszi magával. De hogy a g'onosz ne közeledhessen, a kutyát verik, mert az az eborditástól leginkább fél és nem mer közeledni s igy a jó lélek fogja el a haldokló lelkét. Mindebből talán valaki azt fogja következtetni, hogy a pársik valami tudatlan emberek lehetnek, de ez nagyon csalatkozna, mert ha szintén nem is bölcsek, mégis az angolok után a legmiveltebbek Keletindiában s akár melyik más polgárosodott nép előtt nem fognának szégyent vallani. — Úgy hiszem, hogy mindezek után nem kételkedhetünk abban, hogy ezen pársik azok, kik kik nemkeresztény létökre Krisztus ezen szavait : „szeressed felebarátodat, mint önön magadat“ — leghívebben teljesítették és teljesitik. Bocsánatot kérek, ha terjedelmes lettem, de tudván azt, hogy a történelemben előforduló zoroaster vagy zerdus hit oly röviden van érintve, hogy az ember még csak fogalmat sem szerezhet magának róla, ennek következtében bátorkodtam saját kevés tanulmányomat egy kis keretbe foglalni s a végett a tisztelt olvasó közönség elébe terjeszteni, hogy meggyő ződve legyünk arról, hogy egy némely ős vallásban mily üdvös elvek rejlettek. Mily bölcsészeti mély fogalom szükségeltetik arra, hogy egy vallásilag évszázadokon át üldözött, elnyomott és megvetett néptöredék embergyülölővé ne váljon, sőt hogy az embereknek jólétét és haladását előmozdítsa? Mily szilárd elvi meggyőződésnek kell ezekben a pársikban rejleni, hogy őket annyi nyomor- gatás után sem tudták eltántorítani? Félre téve a félreteendőket, úgy hiszem, hogy ezen ős vallásnak elve s ennek követői most is tisztelni és becsülni valók. Térjünk innen a kitűzött célhoz, a keresztény hit fejlődéséhez s érintsünk ebből egy pár történelmi főbb eseményt a legújabb időkig. — A mert fenyegetve látja magát bármily hatalmas és veszélyes ellenség részéről. Ellenkezőleg, ép a hasonló veszély közeledése fel kell hogy ébressze a népet mély álmából, hogy visszanyerje s újra megacélozza erőit azon időre, midőn a támadás kívülről bekövetkezik. Midőn kettő szövetkezik, kell hogy — ha nem is független, de legalább egyenlően jogosítottak legyenek ; szövetségről tehát a szó valódi értelmében csak a magyar állam és Románia, vagyis az erdélyi, magyarországi és horvátországi népek és a romániai nép között lehet szó. Jellemző itten, hogy a ,,Pesti Napló“ bennünket erdélyi és magyarországi románokat nem tekint kiegészítő részéül azon népességnek, mely Romániával jogosítva van szövetséget kötni, de a mellett, hogy ily fontos állami kérdésben teljesen ignorât bennünket, más, résiről felelősökké tesz minket azon esetre, ha a Romániával való szövetség nem jön létre, — azt mondván, hogy tőlünk sok, sőt minden függ. A „Pesti Napló“ biztosit bennünket, hogy ha nem leszünk eléggé „hű és őszinte“ polgárok, hogy ,a magy?r nemzet és kormánya“ megbízhasson bennünk, a magyarok nem fogják védelmük alá venni Romániát, hanem inkább engedni fogják hogy Oroszország elnyelje és miután „másod sorban*- Magyarországot is fenyegeti a muszka, ez a magyarokat is megtámadhatja és mindennek mi és csakis mi leszünk az okai És miért ? Mert mi is, a három milli > román követeljük, hogy az emberiséghez méltó existenciánk legyen és ne legyünk többé páriáit a magyar faj emelkedésere és dicsőítésére. A „Pesti Napló“ biztosítékot is kér tőlünk, azt kívánja, hogy győzzük meg a magyarokat loyalitásunk és hazafiságunk félő', sőt mi több, azt követeli, hogy a nemzetiségi béke felett mi erdélyi románok őrködjünk püspökeinkkel. Más ssóval „a magyar nemzet és kormánya“ legyen ment ezen kötelességtől is és semmit se tegyen a népek közötti jó egyetértés helyreállítására ; különös logika. A magyarok külön biztosítékot kívánnak tőlünk loyalitásunk dolgában; hát mi biztosítékot adtak ők nekünk arra nézve, hogy hogy Krisztus tana terjedett s a pápában az egyházi hatalom összpontosult, bekövetkezett azoknak rajongása s uralomvágya is, mely utóbbit a theo- kráciai hatalomban évszázadokon át Európán gyakoroltak is, fájdalom, az emberiségnek kiszámíthatatlan szellemi s anyagi kárára. A pápai rajongás- nak s uralomvágynak első főbb következménye volt, hogy a görög császárok, kiknek oly dicső múlt lebegett még szemeik előtt, megalázva érezték volna magukat, hogy egy római püspök felsőséget gyakoroljon rajtuk, s az egyházi egyenetlenség színe alatt megvallottak a latin egyháztól, s igy megtörtént az első szakadás. A pápák rajongásának nagyszerű s a történelemben egyedül álló példája a keresztes háborúk. — Ha az ember azon időkre visszatekint, nem tudja, mit bámuljon inkább: a pápák rajongását, vagy a nemzeteknek vakbuzgóságát. Mennyi vér és vagyonáldozat siker, azaz. állandó siker nélkül ! Ha azon erőt, melyet oly célszerűtlen fecséreltek el, értelmesebben használják fel : minden bizonynyal a dolog másképen üt ki. — El a a kereszténység Syriában meghonosulhatott volna, akkor Kisázsiában az egyesült Tigris s Euphrates torkolatáig a keresztény hit elterjedett volna, a Kaukázusban nem volna a mohamedánizmusnak, mert már uto-ik évben az akkori kauka- ziai Semiramis, Tamara királyné :t népeket a keresztény hitre téritette volt, csak az ő ha'ála s a mohamedán hit haladása után lett az utóbbi túlnyomó a Kaukázusban. A görög császárság még most is állana s a törököknek még hire sem lett volna Európában. Ha a Sat el arab (arabs folyó az egyesült Tigris s Euphratesnek arabs neve) partjain települhettek volna meg, a mohamedánizmus el lett volna választva; egyik felét képezte volna Arábia s Afrika, a másikat Persia és Középázsia s igy a mohamedánizmus meg lett volna bénítva. —
