Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-03-21 / 23. szám

88

A következő programm aláírás végett ki fog nyomattatni s a királyföldi magyarok és németeknek (nemszászok) is aláírásra bocsájtatni.

1) A Királyföld, azaz, azon történeti 9 szék és két kerület (districtus) melyek jelen terjedelmükben mai napig municipális törvénykezési jogot gyakoroltak, osztassék fel az 1870. 42. t. ez. értelmében 5 önálló municipiumra, élén egy-egy főispánnal (kivalasztandók ezekből a szabad kir városok) és ezen 5 municipium kerekittessék ki a közigazgatas könny ebbitese érdekében.

2) A kir. városok t. i. Szászváros, Szászsebes, Nagyszeben, Medgyes, Brassó és Besztercze képezzenek ugyanannyi municipiumokat az emlitett 1870. 42. t. ez. 1. §-a értelmében.

3) Ezen önálló municipiumok valamint a hozzá tartozó községek szerkesztessenek az 1870. 42. és 1871. 18 t. ez. értelmében, egyedül a királyföldi 100 éves szabad és egyenjogúság által követelt azon kivétellel, begy valamennyi municipális képviselő testületek választás utján töltessenek be és hogy az activ és passiv választási jog a municipiumban minden állampolgárt illessen, a mint ő azt a községben is gyakorolja, az 1870 18. t. ez. 38 §. szerint.

4) Az előzmények természetes következménye képen az eddig fenállott intézmények, mint az u. n. szász egyetem, szászispánság és ispán szüntessenek be; a mi pedig a Királyföld vagyonát illeti, a melyet eddig az egyetem kezelt és mely csupán kezelési szempontból nem követel egyetemet és ispánságot, azon intézkedés történjék, hogy ezen vagyon forrásai, természete és rendeltetése kipuhatoltassék ; ezen utóbbi ügy végeldönté- seig pedig ezen vagyon kezeltessék a királyföldi lakosok t. i. az 1 pontban emlitett történeti municipiumok ideiglenes bizottsága által.

Midőn a fentebbi megállapodást közöljük, mindenekelőtt ki kell emelnünk elösmerésünket a román értekezlet alkotmányos felfogása iránt.

A passivista Grazetta ugyan is arra izgatott, hogy mellőzve országgyűlést és törvényt, egyenesen az uralkodóhoz forduljanak a Királyföld rendezése ügyében. Hogy azon eljárás a létező alkotmány és törvények sértő mellőzése lett volna,^ azt mindenki beláthatja.

Örvendetes jele a román politika érettségének, hogy ezen alkotmánytalan eszme a szebeni értekezleten figyelembe sem vétetett.

Az is igen örvendetes, hogy ezen alkotmányos eljáráshoz a jelen volt passivisták is csatlakoztak. Az alkotmány terén való közreműködéssel bizonyára többet használnak nemzetüknek s a hazának, mint az eddigi duzzogással s ki tudja milyen bizonytalan politikai manna várásával.

A megállapított pontozatok érdemére nézve most csak annyi az észrevételünk, hogy nézetünk szerint az értekezlet sokat veszített álláspontja előnyeiből az által, hogy midőn a Királyföld különleges szervezete ellen tiltakozik, maga is kivételeket kér a törvény alól.

A mi meggyőződésünk szerint a Királyföld szervezete kérdésének egyetlen helyes megoldása az, hogy terjesztessék ki ide is feltétlenül mind a köztörvényhatóságok, mind a községek rendezéséről szóló törvények hatálya.

Ha azon törvényekben hiányos, vagy czél- talan intézkedések foglaltatnak, azokon lehet segíteni a maga rendjén és módján.

Első és főczél, hogy a kivételességek megszűnjenek, s ez a terület is, úgy szólva, vissza- csatoltassék az ország többi részének egybefüg- gésébe.

Talán a román értekezlet is azért ment túl a czélon, hogy legyen miből engednie a helyes álláspontig.

Ily kérdésekben azonban, -mi legalább, sikeresebbnek tartjuk első szóra is a helyes közép utón maradni.

Ezen egyen kívül az értekezlet alkotmányos és velünk rokonszenvező magatartását hasonló rokonszenvtink nyilvánításával viszonozzuk.

A királyföldi románok programmjáról

a ,,Kelet“ két czikket közöl ; az elsőaek kivonata következő :

Mi az öt önálló municipiumot illeti, ez teljesen jogosult; a municipiumok területi kikerekitésével naponta foglalkozik a sajtó, tagadhatatlan, hogy közigazgatásunk javitása érdekében ez előbb utóbb elintézendő ügy. Az országban sehol sincs terület, mely eldara- boltság és aránytalanság tekintetében a szászföldi székek és kerületekkel versenyezhetne s azon fonákság, miszerint a Király föld egy magára 22 követet küld, mennyit Magyarországnak több helyit 4 akkora területe sem, még inkább megköveteli, hogy a 11 kerület ötre szállittassék le. Ezt azonban czélszerüen nem most, hanem a valószinüleg nemsokára bekövetkező s az ország összes területét illető felosztásnál lehet eszközölni, mely |nézettink szerént még a választási törvényt is meg kellene hogy előzze.

A kir. városok külön választását illető követelés szintén jogosult. E tekintetben jobboldali körökben is merültek fel eltérő nézetek s a minisztérium által tárgyalt királyföldi törvény is valószinüleg azon reményben hagyta a városokat a székek- és vidékekkel egybeforrvaj, hogy egykoron talán az ország többi szabad kir. városai is a megyékbe olvasztatnak,

IE tervnek ellene moudauak azon egymástól szerfelett különböző érdekek is, melyek a városban és megyében j felszinre jutnak.

A város a kézipart, a megye földipart űzi s már ezen két különböző hivatás az egymástól teljesen elütő I viszonyoknak alapindokát képezi s megteremti egyszers- ; mind a versengés tárgyát, mely vagy a megye, vagy a város legyőzetésével s e szerint valamelyik érdekének j háttérbe szorításával fog végződni. Ez s más okokból ; is helyeseljük a románok követelését a kir. városok kiválasztását illetőleg; mi ha megtörténnék, természetesen több más kérdést is tolna előtérbe. Mindenek felett,' ha a területi felosztást nem vinnék most keresztül, azon egyenetlenség fordulna elő, hogy a 11, je- ! lenben székváros közül az öt királyi, azért csak, mert j királyi, független municipiummá válnék, a többiek pe- ! dig jövőre is a székkel maradnának egybeforrva. Ez j visszásság volna ugyan némileg, de azért nem olyan,

! mely az eszmét megbuktassa.

A székek külön főispánságainak szükségessége iránti követelés a román programúiban annál nagyobb erőt nyer, mert 11 helyett csak öt felállítását kívánja.

Évnegyedes jelentés

Brassovidék iskolatanácsa elölt márczius 21-ikén 1873-ban.

(Felolvasta a tanfelügyelő.)

Tisztelt Iskolatanács! A lefolyt polgári év második felében újból begyüjtvén és összeállítván ezen törvényhatóság népiskolai statistikai adatait, azokból a következő átalános eredmény tűnt ki: Brassóvidéken van jelenleg 12 községi, 53 felekezeti összesen Gö nép- } iskola. I

A G—12 éves tankötelesek száma 10184, — í 12—15 éveseké 4194, — összesen 14378.

Az elemi népiskolákat látogatja összesen 5228 hu i és 4360 leány, összesen 9597, — ismétlő iskolát 1090 I fiú, 995 leány, — 2085. Ezekhez számitva azokat is, a kik magán intézetbe, felső nép-, vagy középtanodába járnak, Brassó város és vidék iskolakötelesei közül ezen kimutatás szerint összesen 122G8 növendék jár jelenleg iskolába.

Ha a tényleg iskolába járóknak ezen számát a 'kimutatott iskolakötelesekével összehasonlítjuk, igen kedvező eredmény, a legutóbbi kimutatáshoz képest is j meglepő elöhaladás mutatkozik ; mert mig a vallás és ! közoktatási miniszter urnák a múlt évben készített or i szágos jelentése szerint Brassóban és vidékén az ösz- ! szes iskolaköteleseknek csak 61.78% látogatta tényleg j az iskolákat : a mostani adatok szerint ezen arány ! 85.2 %-ra emelkedik, tehát oly magasra, hogy az elébb ! emlitett országos kimutatás szerint csakis 7 törvényha- ! tóság áll e tekintetben Brassovidék előtt.

Sőt egy kis szépitési hajlammal megáldva igen könnyű volna még sokkal fentebb csigáznom az eredményt, természetesen csak a papíron, és a valóság rovására.

A brassóvidéki evangelicus szász népiskolák köréből ugyanis 6—f5 év közt lévő 2667 iskolakötelessel szemben 3979 iskolába járó van kimutatva, tehát kereken 150 %• ^em kellene egyéb, csak az, hogy ezt az 1312 többletet számítsam az iskolába járók fentebb kimutatott főösszegéhez: mindjárt úgy tűnnék föl, hogy Brassó városban és vidéken az egész iskolakötelezettség kora alatt alig hiányzik vagyegy gyerek az iskolából.

Azzal az eredménynyel aztán lehetne dicsekedni, csakhogy nem volna igaz.

Mert ezen 1312 többletet a szász iskolákban nem más felekezetek oda járó iskolakötelesei, hanem saját magoknak az iskolakötelezettségi koron fölül, lévő s

vasárnapi vallásos tanításra, meg a felnőttek oktatására járó egyháztagjai teszik ki.

Már most ha ezen számot az iskolába járók főösszege közé fölvettem volna, ugyanaannyi iskolakötelesnek iskolába nem járása lenne elpalástolva.

Itt azonban kimutattam azért, hogy legyen tudva ezen felekezetnek e nemű törekvése is, a mely minden méltánylást érdemel.

En a fentebb kimutatott 85 %ot is iöen kedvező aránynak tartom a helyzethez mérve; kötelességem tehát fölemlíteni kételyeimet ezen testület előtt.

1869-ben 16.599-re л-olt számitva Brassovidék ösz- : szes iskolaköteleseinek száma. A mostani számítás csakis 14,378-at adott ki.

Ez 2200 különbség, a mi rendkívül kedvezőleg hat az iskolába járók arányának emelésére.

Ha a torokgyík áldozatait néhány csángó községben, főként Pürkereczen, pár százra tehetjük is; áta- lában nem uralkodtak c törvényhatóságban a lefolyt 4 év alatt olyan rendkívüli körülmények, melyek az iskolaköteles gyermekeknek ily nagy mérvű, 13 °/0ra tehető fogyatkozását indokolnák. Nem marad tehát egyéb föltevés, mint az, hogy a két rendbeli összeszámitás közül valamelyik hibás ; s habár feltétlen pontosságot egyiktől sem követelhetni; az alábbiakból kitűnik, hogy melyik hitelessége mellett szól inkább a valószínűség.

1869-ben miniszteri rendelettel voltak kötelezve mind az egyházi, mind a községi és vidéki hatóságok 1 az iskolakötelesek összeszámítására.

Nem állott tehát a kimutatás egyszerű anyakönyvi kivonatból, hanem kiegészítette azt a másutt született beköltözőitek számával a községi hatóság.

Jelenleg egyszerüleg a tanfelügyelő kötelességévé j volt teve az adatok összeállitasa. Nincs okom pana- ! szólni az egyházi és iskolai hatóságokra, mert kérésem folytán készséggel kiszolgáltatták mindnyájan a rendelkezésükre álló adatokat. A közigazgatási hatóság azou- i ban elmulasztotta kiegészíteni ezen adatokat a másutt ■ született beköltözőitekkel ; s e nemű kivánatommal egyszerüleg az illető lelkészekhez utasított.

Főként helyit a városban állottak elő ebből következőleg a feltűnő különbözetek; a mi igen természetes: mert itt sokkal nagyobb a be-, és kivándorlás; és a nagy szám s elszórt területen lakás miatt csaknem lehetetlen, hogy egy-egy lelkész személyes ismeretség alapján nyilván tarthassa egyháza híveinek népesedési mozgalmát.

Hogy föltevésem nemcsak elméleti, de tényekkel van már bizonyítva, arra nézve legyen elég a követke- I zoket említenem :

A rom. katk. lelkészi hivatal hozzávetőlegesen j 750-re tette felekezete brassai iskolaköteleseinek szá- j mát; látván a nagy eltérést az 1869-iki kimutatástól , mely ezen törvényhatóság köztiszteletü akkori I föbirajának vezetése alatt készíttetett, személyesen figyelmeztettem az illető esperes-plebanos urat arra, hogy lehetetlen miszerint 4 év alatt 1584-ről 650-re apadott volna felekezete iskolaköteleseinek száma. Nevezett ur [kijelentvén, hogy még az anyakönyv alapján is csak 1 hozzávetőlegesen számíthat, a pár nappal elébb kiállított táblázatban a íOO-at 950-re változtatta, mint mondá, egy újabb combinatió alapján.

Láthatja azonban a tisztelt iskolatanács, hogy ezen I szám is mily messze jár a négy év előtti kimutatástól.

Még inkább kitűnik a kimutatott iskolaköteles szám megbízhatatlansága a következő adatból.

Fölkérésemre á tks. városi tanács szives volt ösz- szeállitani a Brassóban lé\7ö összes iparos tanonezok kimutatását, melyet a legközelebbi napokban kaptam kezeimhez. Ezen kimutatás szerint van Brassóban összesen 626 iparos tanuló. Azok közt, a mint összeszámítottam, Ibi van olyan, a ki az iskolakötelezettség korába esik és nem Brassóban született.

Ilyeneket az anyakönyvek alapján fölszámítani teljes lehetetlen.

Lényegesen változtatja még az iskolakötelesek és iskolába járók közötti arányt azon körülmény is, hogy Brassónak mind három felekezeti központi iskolájába ; számos más község- és más törvényhatóságbeli növendék jár. így például az evang. központi iskola részéről ki van mutatva, hogy az 1284 létszám közül felénél több: 674 idegen illetőségű.

Ezeket tehát a brassó városi és vidéki iskolakötelesek javára beszámítani csak annyiban lehet, a menynyiben nem valamely más törvényhatóság szülöttei. Ez azonban nincs részletesen kimutatva.

Sokkal megbízhatóbbak adataink a tényleg iskolába járókra vonatkozólag, sőt azokat annyiban teljesen í megbízhatóknak lehet venni, a mennyiben Brassóváros- ! nak és vidéknek az 1868. XXXVHÍ. t. ez. körébe eső ; iskoláiba tényleg annyi növendék jár, a mennyi ki van j mutatva.