Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-10 / 3. szám
Brassó, 1873. Harmad ovi folyam 3. szám. Péntek, ja». 10. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . ■ 6 ft.— kr. Félévre . . • • 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szára. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garraond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Milyen ellenféllel van dolgunk? „Szász Patriotismus“ czim alatt egy czikk jelent meg lapunk múlt évi utolsó számában, melyben szóról szóra idézve a Sieb. Deutsch. Wochenblatt „zum Jahresschluss“ irt czikkének egy részét, elmondottuk arra saját észrevételünket. A „Kronstädter“ erre felelni akar múlt hétfői számában s mikép felel? Legelébb is közli a Sieb. D. Wochenblatt illető czikkét, hogy megítélhessék olvasói, minő méltányossággal támadtuk meg. Figyeljenek olvasóink erre a példátlan eljárásra ! Nem azt a czikket közli, a melyet mi megróttunk s a melynek megtámadott tételét szó szerint lefordítottuk; hanem egy egészen más czikket, a melyben egyetlen szó sincs arról, a miről mi szólottánk. Mi szólottunk a Wbltt. „zum Jahresschluss“ irt czikkéről; s ő közli ugyan annak a „zum Neujahr“ irt czikkét. „Zsákot mosunk, uram!“ így aztán könnyű bebizonyítani, hogy ők mindnyájan ma született ártatlanok! Épen mintha azon állításomra, hogy a varjú repülni tud, előállana valaki s fölmutatván egy kutyakölyköt hazugsággal vádolna, mivelhogy az nem tud repülni. Ilyen tisztességes emberek a mi ellenfeleink! Hát még milyenek? Az országos közoktatási tanács egyik ülésében azon indítvány tétetett, hogy az ország területén minden nyilvános gymnasium 4 felső osztályában a magyar legyen a tannyelv. Ezért a „Krönst.“ neki ront a „Nemerének“ s Erdély vérbe-lángba borulásáról, „finis Magyariae“-ről s isten tudja, minő rémséges dolgokról beszél, állitván. hogy hazánkat mi pusztítjuk el, már t. i. a „Nemere,“ mert a nem magyar nemzetiségek nyelvét el akarjuk rabolni. Ugyan mi köze lehet a „Nemerének“ a közoktatási tanács határzatához ? Nekünk hizelegne, ha oly rémitő hatalom volnánk, hogy országos testületeink is tőlünk kérnének tanácsot; de be kell vallanunk, hogy ezen nagyszerű befolyásról saját magunk nem tudunk még semmit s legfőlebb az árva néne képzelgésében nőttünk olyan szörny-alakká, a melynek egy lehellete intézi a szelet és a vihart. Vajon annak nem mi vagyunk e az oka, hogy szent Bismark nem ül többé a porosz miniszter-elnöki széken ? Valóban nevetséges figura ez a mi ellenfelünk ! Hanem a nevetségesség nem zárja ki, hogy egyszersmind komisz is legyen. Érvek helyett megrabolja a kofák és sátoros czigányuék szótárát, hogy magához méltó- lag szitkozódhassák. Tessék neki ! Mi nem zavarjuk ezen szájize szerinti mulatságban: nem is versenyzünk vele. Azt mondja, hogy még gorombább is tud lenni. Elhisszük neki. A cloacatól nem várja senki, hogy belőle tiszta viz csörgedezzen. A közoktatási tanács nevezetes határzatáról szólni fogunk máskor, nyíltan, őszintén, abban a szellemben, a melyben lapunk minden nemzetiségi kérdést tárgyalni szokott. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy a közoktatási tanács határzata egy, senkit sem kötelező magánvélemény, a minőt szabadon nyilváníthat akármely testület, sőt akármely egyén. A magunk részéről önérzettel nyilváníthatjuk, hogy soha egy betűt sem irtunk, a miben a velünk élő nemzetiségek elnyomására adtuk volna véleményünket. Ellenkezőleg tettünk és teszünk ezután is. Következőleg a „Krönst.“-nak dühöngésével és tehetetlen rágalmaival szemben csakis a legmélyebb megvetést érezhetjük. Punctum. — V i (1 é k. Vf; Tátraiig, 1873. jan. 3. Ma a vidéki falvak képviseleti gyűlést tártának Brassóban. Még az 1849-dik évben a vidék és város által a muszkák számára beszolgáltatott naturálékat az állam pénzben kifizette vala, mely nehány 1000 forintot Brassó városa egyedül kezeihez vette s mindeddig hűségesen magánál is tartotta, megkívánván kímélni a 23 helységet az efféle aprólékos gondoktól. Ilyesmi a dolgok még jeleni rendje szerint a Királyföldön nagyon is természetes. Tudjuk, hogy azok a törvénytelen ágyon született Regulativ punctumok mily irányba terelték itten a beligazgatást, megvették azok az alapját a legkonokabb bureaukratiának; tudjuk : hogy a vidék képviselete úgy vala szervezve, hogy abban a városnak a vidék feletti uralma biztosítva legyen; tudjuk: hogy a volt szervezet nyomán, mely a vidékieket aly távul tudta tartani a kivatalviseihetéstöl, a városi patriciatus fiúról fiúra örökölt hivatalt és jövedelmet', mely az egyéni jóllehetésnek annyira kedvező alkalom mennyiféle törekvéseknek lehető szülő anyja V! Mely rendszert, a szász fajuralom ily alapokon nyugvó biztosítékát 1848 tavaszán, szebeni student Káinig Zsigmond a szebeni színpadon, versben, a magyar szabadelvű törekvésekkel és vívmányokkal szemben Isten és világ előtt a legszabadabb, legdemokrataibb, a jogegyenlőségnek legmegfelelőbbnek declamálta. Ezeket tudván: ne lehetne-é hát természetes, hogy az efféle dolgokra nézt, — mint a mai tárgyalás alatti is, — Brassó ezt mondhassa el: „A vidék én vagyok; ami enyim, az az enyűm, ami tiéd, az is az enyim.“ Ilyet mondhatni nem elég támpont rejlik-e a fundus regius még részben fennálló és fenntartani oly huzamos kitartással szándékolt szervezetében. Nóde, — a brassói nemes tanáes engedelmével legyen mondva — mi mégis úgy gondolkozunk: hogy ami a miénk, az tán mégis a miénk. Gyűlést tartátik tehát, hogy a miért már évtizedeken át kunczoráltunk a nemes tanácsnál, alázatos kérelmezésünket változtassuk komolyabbra; illetőségünk kiadásáért, kirendeléséért kopogtassunk a minisztériumnál. A magyar falvak részéről inditványoztatott, hogy a jelenlévő képviselet adja ez ügyet egy bizottmánynak át. Szász részről ez indítvány inég megfontolást igénylőnek találtatott és javasoltatott : hogy — Isten tudja már hanyadikszor — a főbíró ur kérdeztessék meg ez ügy mikénti állásáról. Úgy lett. Négy személy a főbíróhoz küldetett, de ez nem találtatott hon. Mindaz- által hirt vettünk, hogy a nemes tanács — a múlt ta- vaszszal tett lépéstételünkre archimedesi állpontjából kimozdulva, 8 hó múltával ez ügyet múlt év okt. 5-én Szebenbe a Comeshez áttette. Bár a fontolgatás miatt nehezen hatolhattunk elő, de utólagosan mégis az eredmény nemcsak kielégítő, hanem egy szebb jövőre remény nyel biztató lett. Azt miveltük, ami tán a Király földön addig nem történt. Választatott hat bizottmányi tag: két szász, két magyar két román; ennek élén álland a vidék-képviselet szószollója, prázsmári falnagy: Sander. E bizottmány ke- zelendi e vidék 23 helysége 23 éves ügyét. A szász falvak képviselőin, az egyébiránt egytől egyig becsületes, jámbor embereken nagyon látszó volt az erkölcsi bátorság hiánya, látható volt a bureau - kratia lidércznyomása. Isten velünk! Bércztövi. S.-Szentgyörgy, 1873. jan. 3-án. S.-Szentgyörgy városa a múlt év utolsó napján tartá rendkívüli bizottmányi gyűlését, melyet főispán Lázár Mihály ur ő méltósága az időközben törvényszéki birává kinevezett Hinléder Guidó városi tiszti ügyésznek ezen államásáról történt lemondása folytán — a városi tiszti ügyész megválasztása végett hivott össze. A rendkívül nagyszámmal összegyűlt bizottmányi tagok főispánjukat a tiszta öröm és őszinte szeretet azon nemével fogadták, mely csak azon egyéneket illetheti, kik a közigazgatási kormányzat e nehéz napjaiban aként tudják hivatásukat teljesiteni, hogy a bizalmat, melyet egy főispánnak személyében összpontosítani kell - nem- aláásni, hanem önfeláldazásukkal folytonosan növelni tűzték ki főfeladatul. A szűnni nem akaró éljenzések után — a főispán egy alkalmi és a város közügyéit tárgyazó beszéddel, mely egyszersmind kiemelé azon fontos hatáskört és hivatást, melyet az 1871. évi XLII. t. ez. a városi tiszti ügyészre ruház — a bizottmányi gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Felolvastatván és hitelesíttetvén a múlt bizottmányi gyűlés jegyzőkönyve — volt tiszti ügyész Hinléder Guidó ada számot ezen hivatalában történt eljárásáról. . . - Egy évi működése eredményét vázolá, melyből meggyőződhettünk, mily silány volt az előde kezelése alatt árva és városi ügyeink állapota. Elmondá, — hogy egy üres papír volt az, mit — mint tiszti ügyész elődétől átvett — s ma az összes városi, kezelése alatt lévő árva ügyekben a kellő lépések megtett«3, azoknak ügyeit tisztázta és mint befejezetteket nyugodt lelkiismerettel adhatja át utódának. Nem kíván ezért dijat, mert mint megválasztása alkalmával kijelenté.— díjtalanul vállalta el a tiszti ügyészi hivatalt, csak azt kivánja, hogy tartsa meg a város ezutánra is azon sze- retetében, melyet eddig irányában tanúsított. A bizottmányi gyűlés ezek szerint volt tiszti ügyésze lemondását tudomásul veszi — és neki a városi közügyek iránt tanúsított önfeláldozó ügybuzgalmáért — jegyzőkönyvileg örökítve szavaza köszönetét. Ezután egyik közszeretetben álló bizottmányi tagtársunk indítványa tárgyaltatott, mely szerint főispán Lázár Mihály ur ő méltóságának szemben azon eljárással, melylyel Udvarhely városában illettetett — teljes bizalom és a „Magyar Polgárban“ megjelent rágalmazó czikkekkel szemben tekintve azt, hogy a 1848—49-iki forradalmi eseményeknek városunk volt leginkább szintere, s mint ilyen legilletékesebb az, abban a korban Hái’omszék és környékén történtek megitélésére — a bizottmányi gyűlés megvetése nyilvánitassék. A bizottmányi gyűlés ezen indítványt egyhangúlag lelkesült éljenzésekkel fogadja ; azonban szeretve tisztelt főispánunk — a hazafi bánat es megilletödés sajtolta könnytől ázott szemekkel — nyilatkoztatá ki, hogy elnöke lévén a bizottmányi gyűlésnek, saját ügyében e fölötte megtisztelő bizalmat nem enuntiálhatván _ kéri az inditványozó urat, indítványát mielőtt je gyzőkönyvre vétetnék, vissza venni. A gyűlés e meglepő jelenetre ismét éljenzésekbe tört ki, — ama szívből eredő éljenzésekbe, melyeket az őszinte tisztelet, szeretet és bizalom hangja szo- lita az ajkakra. Szerettük volna itt látni a párisi hőst, a hires Ugrón Gábort, kit egyébiránt itt nyegle és henczegö irmodoráért, már gunypélda gyanánt használnak — hogy látta volna, miszerint nemcsak a petroleum szaga tud egy várost lelkesedésbe hozni, hanem a szeretet és bizalom is, melylyel szeretteink iránt viseltetünk. Ezután a tiszti ügyész választása történvén meg — szavazat többséggel Kelemen Lajos fiatal és szorgalmas ügyvédünk választatott városi tiszti tigyészszé, ki is a hivatalos esküt azonnal letéven — főispán ö méltósága a bizottmányi gyűlést bezárá.
