Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-02-11 / 12. szám

Brassó, 1873.

Harmad évi folyam 12. szám.

Kedd, február I I.

—rfmawiiiii i Я11^^«я^вди»яиютоЕ1Я«дстждкясаЕза

.Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken.

Ára:

Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . lit. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Kiastromutcza 564 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425sz.

NEMERE

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtaíáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

n

m

cziïiiü politikai, közgazdászai és társadalmi lap KI. — 1873. évfolyamára.

Előfizetési árak:

Február—deczember 5 frí. 50 kr.

Február - szeptember 4 „ — „

Februar—jtini . . 2 „ 50 „

Februar — márczius . I „ - „

A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva.

A „Nemere“ szerkesztősége.

A vasút és pénzszegénységünk.

A vasút elkészülésének ideje közeleg. Bár hosszas vajúdások után a gőzmozdonyok működése nálunk is elkezdődnek. A folyó évben minden esetre reméljük, hogy szerencsénk leend hozzájuk.

Megérkezésükkel pedig sok jelenleg meglevő viszonyok meg fognak változni. Gazdászat, ipar és kereskedés más, ujalakot fognak ölteni. — Kit illőleg felkészülve talál, annak áldást, előmenetelt, virágzatot hoz; a ki pedig nem várja illő készülettel, annak számára nem jön el, az csak terheit, de nem áldásait fogja érezni, — úgy jár vele, mint az ámérikai indiánok a polgáriasultság terjedésévé] ; háttérbe kell hogy előle vonuljon.

De hát mi váljon hogyan tekintünk jöttével szembe? Váljon jgyekezünk-é hogy illő készülettel fogadjuk. Ősi állapotunkból, megcsökö- nyösödött álmainkból igyekezüuk-é kibontakozni s dolgainkat, viszonyainkat az uj korkivánalmai- hoz mérten rendezni?

Annyi bizonyos, hogy a minden mozgalom legfőbb ütere a pénz a székelyföld keleti részében csaknem merőben hiányzik. A mi e részben egyes személyek és üzleteknél talán létezik, az az általános szükséglethez képest alig jöhet említésbe. — Enélküf pedig mint jelenleg, úgy jövőben is semmi lényeges lendületet nem lehet eszközölni. Általános a panasz a székelyföldön, hogy a gazdászat magamagát megemészti. Ez igy lesz a jövőben is nemcsak a gazdászattal, hanem minden ipar- és más üzletekkel is, az azok kellő bérendezésére megkivántató tőkék hiánya mellett. A székely ember ha pénzhez akar jutni 20—25 százalékot kell hogy érette fizessen. Hol van már az az üzlet és vállalat, a mely a beléje fektetett tőkék ily terhe mellett még haszonhajtólag is megállhasson ? V —

Azért mindenekelőtt pénzforrásokat kell nyitni, a melyekből illő százalékokkal lehessen részesülni; olcsó kölcsönről kell gondoskodni. Vagy azt véli talán valaki, hogy majd elkészülnek a telekkönyvek, lesz hitel s olcsó pénz azonnal. Csalfa képzelődés. A helyi tőkék, concurrença nélkül alig fognak a viszonyon változtatni. Az idegen tőkék pedig hol vannak? Brassóban, Kolozsvárt, Pesten? Na hiszen Kolozsvárról, Pestről nem sok pénz fog ide vándorolni, s az idegen tőke elvégre is több kárt mint hasznot te- szen az összes vidéknek, mert a pénzt észrevétlenül kiszivattyúzván az elszegényedést mozdítja elő. Brassóból pedig tanúságot tehetnek azok, a kik a székelyföldről egymásra tódulnak naponként oda kölcsönért, hogy ki nem fogja a székelyföldet segiteni. Azon egypár millió forint,

mi az itteni pénzintézetekben forog, a helyi szükséglet fedezésére is alig elegendő.

A székely földnek saját magának kell, hogy pénzviszonyai rendezése végett a szükséges lépéseket megtegye, s lehető olcsó pénzt teremtsen magának.

De váljon mi módon? mert pénzt teremi te ni a semmiből az igen jó dolog volna ; hanem : hoc opus, hic labor est. —- Ezen nagy talány megfejtésére mi sem vállalkozhatunk, annyival is inkább, mivel jól tudjuk, hogy ezen tekintetben igen sok van, a mi nem is áll az embernek hatalmában, hanem külső' meg nem változtatható tényezők által intéztetik önbéfolyásunk nélkül el felettünk.

Azonban lehetetlen másfelől, hogy figyelmünket elkerülje azon körülmény, miszerint sok a székelyföld pénzviszonyaira nagy befolyással biró oly körülmény is van, a mi saját magunktól fücro\ — Ezeket azért megragadni, és minél előnyösebbekké rendezni szoros kötelesség. — Lássunk azért ezekről egy pár szóval.

Elsőbben is tagadhatatlan, hogy pénzszegénységünk egyik igen fontos okozója az, miszerint hozzánk kévés pénz jő, tőlünk kifelé pedig sok vándorol. A honnan többet veszünk el, mint a mennyit teszünk: ott bizonyosan szűkülésnek kell támadnia. Tekintsük el már csak, mily tömérdek tárgy az , a miért mi pénzt adunk ki s mi kevés az, a miért cserébe visszakapunk; s valóban nem keli pénzszegény voltunkon csodálkozni. Hogy az ipar és gyár készítményeiért adózni vagyunk kénytelenek, az nem is egészen természetellenes; de mi emellett tömérdeket adunk ki élelmi szerekért is. Ki bírná kiszámítani csak a közelebbi évben .mi pénz vándorolt bé oláhhonba gabona és sertésekért! S mindezeken még jelenleg alig is lehet se giteni. Az újabb kor azomban egy újabb pénz szivattyút is kezd használni, a minek nem csak igen könnyű szerrel ellene lehetne álla ni, hanem azt épen saját javunkra fordítani.

(Vége következik.)

Bakcsi Ferencz beszéde

a képviselőház febr. 6-iki ülésén.

Nagy sajnálattal látom, hogy Erdély költségei külön szerepelnek, még jobban sajnálom azonban, hogy a királyföld számára 159,000 frt. van felvéve. Ez a tehetnem terhelné az államot, ha a belügyminiszter eleget tesz azon kötelességének, hogy a királyföld rendezése iránt nyújtson be törvényjavaslatot. Igaz, hogy nagydolgai voltak a belügyminiszternek; a megyéket kellett rendeznie s a választásokat vezetnie, de azért e mulasztást még sem nézhetni el, mert igen sajnos eredményei lettek. En nem akarok most a királyföld rendezésének tárgyalásába bocsátkozni. Ennek akkor lesz helye, mikor ez iránt törvényjavaslat fog előttünk feküdni. De igenis constatálnom kell azt, hogy ha ezen törvényjavaslatot a belügyminiszter ur annak idejében betelj esztette volna, ma nem következnének a királyföldön oly aspiratiók, melyek a haza minden polgárában méltó indiguatiót keltenek, nem keletkeznének oly jogtalan s törvénytelen — mert államellenes — kivánutok, melyeket soha teljesíteni nem szabad, és nem keletkeznének oly nézetek, melyek a jogegyenlőséggel homlokegyenest ellenkeznek, és melyek a királyföld polgárai közt az egyenetlenség magvát már is elhintették s a haza összes polgáraira igen kedvezőtlen benyomást tettek.

Én őszintén megvallom, nem teszem fel a királyföldi kerületnek itt ülő igen tisztelt országos képviselőiről, nem teszem föl a királyföldi szász ajkú magyar honpolgártársaimnak igen nagy többségéről sem azt, hogy ök ez aspiratiókban, e kivonatokban és nézetben osztozni tudnának, nem pedig azért, mert midőn e haza minden polgárában megvan az érzék és a szeretet a jogegyenlőség iránt nem hihetem, hogy ez érzék, e

szeretet, csupán a szászokban ne volna meg, kik műveltségük elismerésére nem minden alap nélkül tartanak igényt. Nem hiszem, hogy azon aspiratiókat, kívánótokat és nézeteket a szászok igen nagy többsége osztaná s nem restelné attól az államtól külön közigazgatási területet, külön landtagot, külön kormányt, külön kormányzót kívánni, mely államtól most is 159,000 frt. segélyt kér.

Azért kérem az illető t. képviselő társaimat, mél- táztassanak oda hatni, méltóztassanak megmagyarázni szász ajkú magyar honi polgártársainknak, hogy a szózatnak e szavai: „itt élned halnod kell“ nekik is egyaránt szólnak. És pedig üdvösen és boldogul csak úgy lehet, ha senki nem kíván többet, mint a mennyi öt megilleti, ha megosztjuk a jogokat, de megosztjuk a kötelességet is, ha nem az egyenetlenség rt agvát, hanem az egyetértését hintjük el, ha nem a bizalmatlanságot, hanem a bizalmat élesítjük és tápláljuk mindenütt és mindenben és a separatistikus vonzalmak helyett megerősítjük a hazaszeretetei.

T. képviselőhöz ! Azt hiszem, hogy a szebeni uni- versitás ultimátumáról e ház mindegyik tagja tudomással bir, és igy lehetetlen, hogy a belügyminiszter maga ne tudna róla; mert hiszem az hozzá be is terjesztetett s már elő is idézte azon következményeket, melyeket emliték s a melyeknek most oly káros jelenségeit látjuk. En nem tudom, hogy a belügyminisztérium menynyibe vette, vagy nem vette tekintetbe a szebeni universités ultimátumát, de visszaidézem különösen a királyföldi kerületek országos képviselőinek emlékébe azt, hogy midőn a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény alkottatott, ők akkor a kormánynak e részben, valamint másban is minden eljárását osztották és támogatták, s ennélfogva ők igen jól tudják, hogy mennyire kérdezte meg és hallgatta ki a kormány a megyéket, hogy kell-e nekik az uj törvény vagy nem. Én meg vagyok győződve arról, hogy ők sem fogják zokon venni, ha a kormány épen annyira fogja figyelmére méltatni a szebeni universitásnak hozzá benyújtott ultimátumát a királyföld rendezésénél, annyival inkább, mert azon razziát, melyet a belügyminiszter ur hir szerint a választások után s baloldali sajtó ellen akart rendezni, én sokkal inkább helyén láttam volna a szebeni univerzitás azon tagjai ellen indítani, a kik elég hálátlanok, mondhatnám elég vakmerők voltak azon államnak területi épségét megtámadni, melynek kebelén felnőttek, s azon polgári jogegyenlőség ellen véteni, mely nekik bizonyára legtöbb előnyöket adott e hazában, s megtámadták nemcsak szóval, de tudtára adták ezt magának a belügyminiszternek írásban is.

Azt hiszem, hogy mindnyájunk nézetével találkozom, midőn megérdemlett és méltó megrovás helyett a belügyminiszternek csak egyszerűen azon óhajtásomat fejezem ki, hogy a királyföld rendezéséről mentül rö- videbb idő alatt terjesszen törvényjavaslatot a ház elé.

(Zeyk Károly kijelenti, hogy a Bakcsi által említett törvény már készen van s legközelebb elő fog terjesztetni. Brennerberg Mór ezután Bakcsi felszólalásával szemben védelmezi a szászokat. A szász egyetem nem tett mást, csak a mi joga volt. Különben ö is egyet ért arra nézve Bakcsival, hogy kívánja minél előbb a királyföld rendezését.)

Országgyűlés.

A képviselóliáz ülése február 5-én.

Madarász József a pénztőkék nagyobb mértékben megadóztatása, Irányi Dániel fényüzési adók behozatala iránt adtak be határozati javaslatokat, Kerkapoly pénzügyminiszter pedig Horn minapi kérdésére az 54 milliónyi kölcsön tárgyában adott felvilágosítást.

A költségvetések között első volt a miniszterelnöké, melynél Bobory a tiszti pótlék, Péch)'- Tamás és mások a rendelkezési alap ellen emeltek szót. A törvényelöké- szitö-bizottság költsége is többeknek szolgáltatott alkalmat a felszólalásra. A király személye körüli miniszter költségvetéséből is kitöröltetni kérte Bobory a tiszti pótlékot, — mely azonban megmaradt.

A horvát-slavonországi költségvetés szó nélkül el-