Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-23 / 78. szám
Brassó, 1873 Harmadévi fol) am 78. szám. Kedd, decz. 23 J Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. A r a: Egész évre . . . 0 ft. — kr Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre ... 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Halp iaoz 311. szám, ^ Kiadó - hivatal ugyanott. Politikai, köagazdásoati és társadalmi lap, Hirdetési dij: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyabb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felliivás a czimü politikai, társadalmi és közgazdászai lap IV. évfolyamára. Előfizetési feltételek: Egész évre . . . G írt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba, halpiacz 311. szám alatt küldendők. A lsienfiera®ä szerkesztősége. férfiainak csatlakozása folytán egy oly erős és tömör párt keletkezzen, mely az ország sorsának vezetésére képesítve, e munkájában határozott és szabadelvű politikát követ, azt minden józan gondolkodású hazafinak óhajtania kell! Es a kormányválság? Az, daczára, hogy hetek óta mindenki által hangoztatik még ed- digelé egyátalán nem állott be, sőt ministereink mindannyian igen jól találják magukat a bársonyszékekben. Az egész kormányválság Kerkápoly és Tisza lemondásában és a lemondás elfogadásában áll. No de hogy — ismét — e két miniszter távozása jó példa mutatás lesz a többiek számára is, azt a politikai combinatiók után szintén bizonyosnak tarthatjuk. És hogy ez bekövetkezzék, azt az ország szomorú helyzete pa- rancsolólag követeli! A válság. Bnda-Pest, decz, 19 Pártválság, kormányválság, pénzválság és mindenféle válság! Ennél már többet akarva sem idézhetnénk elő! Ezen szavakat lehet hallani utón útfélen, hírlapokban úgymint kaszinókban, kávéházakban és magánkörökben. Pe dig ha jól szemügyre vesszük a dolgot azt tapasztaljuk, hogy a pártválság eddigelé nem nyilatkozott egyébben, mint hogy a balközép és Deák-párt kebeléből kiszakadt egy a mily csekély számú ép oly nagy nyomatékkai biró centrum, Ghiczy Kálmán vezérlete alatt. No de hogy az igazi pártválságra ez által az ut meg van nyitva, annyi bizonyos. Hogy pedig ebből a centrumból a jobb- és baloldal szabadelvű Hanem már a pénzválsággal másként állunk. Ezt a kérdést tisztába hozni teljesen lehetetlen. A szavaknak a miket napestig hallasz 90°/. mindenesetre „pénzválság, krach, deficzit“ — de azért a kitől halljuk még tán sokkal töb bet költnek most, mint mikor még nem voltak mindezen szomorú hangzású szavak a politikai és társadalmi élet szótárába felvéve. A képviselő, ki előbb pár perczczel hivatkozva a fenyegető pénzügyi veszélyre, mely az államot éri, ha egetrázó takarékosságot nem tanúsítunk a „Buffet" étlapjának legdrágább étkeit keresi s pazar jó kedvében, hogy sikerült neki a pénzválság vészterhes fellegeire a „tisztelt házat“ megdöbbentő hatással figyelmeztetnie, finom havanna Virginiák és londres szivarok bodor íüstyei mellett dobja oda a tízest a „Buffet“ csinos pinezérnőjének. Hazamenet, — ha pénz válság előtt gyalog tette meg e fáradságos utat, most — mindenesetre bérkocsiba ül! A hírlapíró, ki épen most végezett be egy rettentő vésztjosló czik- ket, az ország tönkrejutását hirdetvén a kö- nyelmü pararlás folytán, s elkeseredésében Hantéval felkiált „Hagyjatok fel minden reménynyel“ ma van igazán kellő kedvében. És ez igy megy minden nemen, rangon és osztályon keresztül! Vagy tán a nők kivételt képeznek ezen visszás állapot alól ? A világért sem, az a nő, a ki eddig soha sem is gondolt a bálokkal, annál- kevésbé a társas estélyekkel, most már jó előre készül a technikus bálra szintúgy mint a jogászbálra, az orvosokéra nem kevésbé mint a Hajósok báljára! És ezenkívül nincsen egyetlen társas estély vagy bármi néven nevezendő mulatság, ahol ott ne lenne és a mi fő — fényesen öltözve. — A színház napirenden van. Bizony el lehet mondani, hogy a pénzvál- ság valóságos válságot idézett elő az emberek agyában. Mert annyi bizonyos, hogy a roppant takarékosság, melyet oly nagy mérvben hangoztat mindenki, az államháztartásban, egyleteknél, társulatoknál stb. nyilatkozik ugyan némileg, — de az is csak aprólékosségban — inig ellenben az egyéniségek a személyek sokkal takarékosabbak voltak ezelőtt mint most, midőn pénz válság- van. Egyébiránt ezt meglehet magyarázni a magyarember jellem vor ásából; mert Hisz „a sirva vigadó magyar“ bujában gondolja magában, ha már igy vagyunk, menjen a többi is Utána! így a válságok mindenféle neméiő szóló nagy hű-hó, kitűnik, hogy bizony sokkal Karácson estéjén. (Töredék.) Karácson-est ! Oh a szép, a fényteljes idő, mely a szorongó szivekről tova űzi a búnak sötét fátyolát s mindent gyönyörrel hat át, rózsaszinbe varázsol ! E boldog órában nem érezzük többé a balsors nyomását s bánatunk önterhét. Elmerülünk a szép, vidám órák örömeinek tiszta, ezüst-hullámiba s oly odaadólag s benső hévvel eljátszunk egy szebb, már rég letűnt időszak babgyöngyeivel. Boldogok vagyunk, habár csak egy órára is, boldogok, mert karácson eslvéje van és a zöld karácsonfa égő mécseivel egy szép, vidám múltról beszél: ifjú-álom s gyermeki őrömről, a föld legdrágább kincséről! Varázs-költészet rejlik ez estvében, melynek fénylő sugárai életünk legtávolabbi koráig elhatnak s a mely mindig képes megifjitni a szivet, mert mindig uj boldogságtól áthatott emberek állják körül a csillogó fát s ez által a letűnt tündérvilágot szemeink elé varázsolják. Es a kinek szive nem dobog többé ily bűvös órákért; kinek szive meghűlt s megdermedt az élet zajában; a ki mogorván, bizonyos gyűlölettel tekint a karácson-esti örömre és boldogságra; kire nézve a pénz és üzérkedés minden s karácson-esti költészet és csillogó mécsfény csak haszontalan dőreségnek látszik : az olvassa végig a jeles ángol humoristikus, Boz Dickensnek „Vig karácson!“ czimü beszélyét s tavaszi fuvalatként bizonyos borzongást érez lelke fölött átvonulni, mely felolvasztja agyának merev, zord gondolatit és ő melegen, szeretettel fogja az emberiséget átölelni. Oly költészet, oly lelki mélység s lelki melegség van e műben, hogy ha tartalmát röviden elmeséljük, át kell hatnia minden szivet s mindenütt élénk viszhangra találnia. A nagy angol iró emlitett művében a „karácsom angyal" egy- öreg, kiéhezett fösvényt keres fel, ki semmit sem ismer, csak pénzét s üzletét és egy vigasztalan, nyomorult életet szűk marokkal s kőkemény szívvel és kit most a karácsoni angyal visszavezet gyermekkora napjaiba, az ifjúi ábrándok tájaira, midőn szive fiatal volt és átérezni tudta a karácson költészetét, boldogságát s midőn minden hangosan kiáltotta hozzá: „Boldog karácsont!“ ... És most ez utolsó karácson estvén örvendő unokaöcse kívánságára ezt mondatá vele jég hideg szive: Humbug, a mit boszélsz ! Az angyal visszavezeti ifjúsága idejébe, midőn a szegény inas oly boldog, mert ismét karácson lett és gazdájának nagy, diszes házába mindenki összegyűlt, hogy az estvét megünnepeljék; és midőn egyetlen nyájas tekintet főnökének szeméből őt annyira boldoggá, kimondhatlan boldoggá tette. Majd szomorú karácsonok következnek. Gyöngéd, szerető neje könyezve ül ott s igy panaszol: „Nem élek többé szivedben ; neked csak egy gondolatod van, hogy gazdaggá légy. A te szived megszűnt dobogni az életért, igazán boldog lenni s örömmel számitgatni, hogy mennyit nyertél ez által.“ Aztán elvált a durva, megkövült férjtől, pedig egykor oly nagyon szerették egymást, akkor, midőn még mindketten szegények voltak és az élet rózsaszínben ragyogott előttük ............ Mily szegénynyé, mily koldussá teszen valakit mégis az a — pénz! Az angyal ezután karácsoni ajándékokkal meg terhelten átvezeti ama vén zsugorit a mai kor tarka nevető csoportjain, mindenütt vidám, boldog arezokat mutat neki, melyek ezen szép s vidám estve öröm ságáritól áthatva, boldogan mosolyogva tekintenek a jövőbe. „Nem volt kellemes idő s mégis olyan vonzó derültség szállongott a levegőben, hogy a legragyogóbb tavaszi napfény vagy a legtisztább nyári lég hiába versenyzett volna azzal“ — mondja Dickens lelkesülve; s ki nem érezte arczán ezen levegő meleg fu- vallását ? daczára hogy a leghidegebb szél süvöltött odakünn és a hó talán lábnyi vastag rétegben terült el az utón és utczákon. Egyetlen estvéje ez a mindenütt viszbangzó örömnek és boldogságnak: az utczai lárma elhangzik, sőt a nagyobb városok is nyugodtab- ban látszanak fölléjegzeni s azon kevés szerencsétlenek, kik egyetlen házi tűzhely körül sem települhettek le, csendesebben, zajtalabbanul haladnak végig az utczákon, mint máskor ............Igen! ez estve oly csendes és bizalmat ébresztő, mint egy sem az évben ; ez estvét isteni béke hatja át, mely a legkeményebb szívbe is képes béjutni ............ Aztán az angyal megmutatja a fösvény nagybátyának Írnoka karácson-estéjét, ki különben szegényesen s gondok közt él családjával, ma azonban oly igen boldog, mert karácson van és a legelbagyottabb kebelbe is egy kevés boldogságfény sugárzik alá. A gyermekek ujjongva rohantak a szobában, ők már előre megérezték a libapecsenye szagját, mely ott sül számokra a kenyérsütőnél s a mely mint drága ékszer fogja ma diszitni rég sóvárgott vacsorájokat Akkor belép atyjok, ki legifjabb fiát, a beteges nyomorék Tiny Tim-t ölében hozza, kivel a templomban volt s ki ott gyermeki áhítattal igy szólt atyjához : „én remélem, hogy az emberek látásomra Krisztusra
