Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-12-12 / 75. szám
— 295 — vágyból illusoriüssá. Az ily esetektől visszariad minden miveit kedélyű ember, s a társadalom a, községi hatóságok lelkiismeretes eljárásra vannak utalva. Az oroszlán-rész itt is nekünk jut kimiután az erkölcstelen üzelmek tárgyait székelyleányainkból szemelik a szennyes üzérek ki. — Még szerencsének tartjuk, hogy a női szemérem és erkölcsi érzet egyeseket a lealjasodás büzhödt posványától megment. Figyelő. A tizbarczai magyar falusiak erdőségeitől való megfosztása 0. li.-tól. (V. folytatás) Az 1819/20-ki conscriptio, melyet Brassó saját hivatalnokai által ugv állított össze, a mint akart, megadta az addig csak emlegetett, de soha sem élvezett földesúri czimot. (Ha tőldes ur lett volna, nem kellett volna a türkösi lelkésztől korcsoma jogot vásárolni) s aztán az Apr. Comp. III. rész 29, 32, ez. hivatkozva) _ mely a régálékat a donatárius földes urnák biztosítja, — lefoglalta a maga számára a tizfalu minden regáléit, azok közt a korcsmajogot is. Törvénytelenül ! megtámadott s később lefoglalt korcsma és malomjoga, és a szintén erőszakkal 1791-ben lefoglalt közhelyek miatt folytonosan perelt a tizfalu népe 1755-től 1848-ig; a kormányszék és az udvarhoz 44-szer adtak bé Írást, panaszt és kérelmet ezen kérelmek párja mind meg van) és igy jogaik érvényét mindig és folyton evidentiában tartották, igazságuk jogfolytonosságát következetesen megvédtek, s igy az igazságszolgáltatás múltban való mulasztásait és részre haj- lását e tekintetben a jelennek kell helyre pótolni, s Brassót az illetéktelen regálék szedésétől eltiltani. Vonjuk már most egybe a feunebbieket, s azok világánál huzzuk ki a történelmi és jogi consequentiákat. Tudjuk, hogy Erdélyben az úrbéri viszonyok már a mult időkről a legnagyobb zavarban jöttek át a jelenre, mert az intézkedések, mik e téren történtek, mind a törvény- hozás mellőzésével önkényüleg jöttek létre. Ilyen volt a legelső 1769-ki urbér szabályozás ; ilyen József császár pátense, ilyen az 1819—20-iki Czirák-féle úrbéri conscriptio. 1846-47-ben Erdély szabadelvű ellenzéke komolyan akarta az úrbéri viszonyokat rendezni, de a conservativek leszavazták. 1848 a szabadnép, szabadföld nagy elvét kimondotta, az elsőt fontosabb részére: a szabadnópre nézve létre is hozta; de a szabad földre vonatkozólag véglegesen nem intézkedett; a chaoticus úrbéri viszonyokat rendezni nem lévén ideje, e kérdés gyakorlati megoladását a jövőre hagyta. Kétségtelen, hogy ha az alkotmányt és a szabadságot vérté nem fülasszák a muszka szuronyok, akkor az 1848-diki törvényhozás utódja e nagy kérdést is igazságosan oldotta volna meg; de a szolgaság utómaradványait eltüntető szabadság helyett jött az absolitismus, mely ez ügyeket ezélzatosan ösz- szebonyolitotta 1850-ben ugyan proforma az úrbéri kérdés tárgyalására bizalmi férfiakat hívtak Bécsbe; ezek a többek közt fel is szóllaltak a barczasági magyar faluk érdekében; de szavuk mit sem nyomott, mert akkor már készen volt a tűzhelyhez közel melegedő szászok által előzetesen elkészített terv, mely 1854. jun. hóban kelt úrbéri nyílt parancs alakjában látott napvilágot. Ennél félszegebb, igazságtalanabb, részrehajlóbb mű még soha létre nem jött; mert az a vármegyékra ugyan megállított némi szabályzatot, de a székelyföldi úrbéri viszonyokat alig érinti, a királyföldieket meg sem emlité, mi által a zavarosban való halászatnak tágtér nyittatott, mit a szász circuinspec- tusság felhasználni el sem mulasztott; nevezetesen Brassónak jutott ki ezen atyafiságos osztályban az oroszlány rész, mert ő a soha senki által nem ismert, semmi jogczimmel nem biró, s csak bitorolt állítólagos földes úri czimét az állammal nagyon borsosán fizettette meg: ugyan is a barczasági magyar falukért úrbéri kárpótlás czimén kapott; tőkét 144706 frt. ,20 kr. kamatot 71588 frt. 29 kr- tized tőkét 94970 frt. 12 kr. kamatot 27507 frt. 48 kr, összesen 346772 frt, 09 krt. mig más részről a szegény barczasági magyar néppel is meg akarta e képzelt czimet fizettetni- s a Bezirkerek segélyével lefoglalta a faluknak 60,000 hold erdőségét, a ml legalább is 5—6 millió irtot meg ér, s azt most is kezén tartja, (a nép erdői; ma is, az igaz, de erőszakkal ránk vetett erdészei és erdőpásztorui elannyira adóztatnak a záloglással, hogy többre megyen mint adónk, és szed a mi erdőnkből zálogot, és elöljáróságuknak nem szabad tudni, mennyit vészén bé évenként. Fővárosi levelek. Budapest decz. 2-án. Budapest ünnepies szint öltött. A király 25 éves jubileumának megünneplésében a hű magyar nemzet fővárosa is ki akart tűnni. A mily csekélyek voltak az előkészületek ez ünnepélyre, ép oly meglepő lett az eredmény. Nov. 28-án este 7 órakor a kerepesi utón a nemzeti színháznál vette kezdetét az Uunepélyesség. A színház előtti téren tüzorkánkénl esapongnak fölfelé a szél által is élesztett, ez alkalomra ezernyi lángsugárral felszerelt világitó lámpák. Mig a szinház kezdetét venué, fussunk el a főváros egyéb pontjaira is, hogy ne mulasszunk el a látni valókból semmit. Bár merre megyünk mindenfelé néptolongással és nagyszerű fény látvány ossággal találkozunk. Az országút egész hosszában csupa fénytengerben úszik, a hatvani és váczi utczák versenyeznek a vakító fényesség elé. állításában. Kimegyünk a dunapartra, mily nagyszerű látvány! A szőke Duna csöndes vizében miriád fénysugár verődik vissza. A budai ormókról sugárzó fóny- a némán folydogáló vén Duna habjaival gyermekesen játszva akarja felvidítani, de a „Buda, Mohács, Nándornál elfutó“ nagyon komolyan viseli magát, a syreni csábok nem tudják öt eltántorítani, s nem tudják vele elfeledtetni a költő szavait: „Tán honom könye vagy te nagy folyó!“ — Hány óra? Mindjárt 7. Mit mélázunk itt a Duna- partjain, még elmulasztjuk a szinházat. Jól van, hát menjünk a színházba. A szinházba azonban most bejutni, illetőleg a szinház kapuját elérni ez titáni munkát igényel. A tömeg lázas izgatottsággal várja a királyi pár megérkeztét. Font 7 óra. Egyszerre nagy zsibongás támad. Jönnek a fölségek! Helyet! Helyet!------Csak ugyan lovas huszárok vágtatnak elöl, helyet csinálni Nem sokára jön a király nyitott kocsiban főhad • segéde kíséretében, utána a királyné zárt kocsiban Egetrázó lelkesült éljen kiáltások üdvözlik a király, párt a tömeg részéről. A szinház fedélzetéről szivár. ványszint szóró viljanyos fény löyel a királyi kocsikra megvilágítva a bent ülők arezait. -------— — Belépünk a szinházba. A főváros legelőkelőbb közönsége van ott a zsúfolásig összegyuródva. A páholyokból a mágnás publikum minden csillogó ékessége köti le figyelmedet. A zártszéki közönség frakkos és fehérnyakkendős serege százával irányozza távcsöveit, a bájt, szépséget, csillogást és fényt rejtegető páholyok felé. De egyszerre mintha varázs működnék, páholy- zártszék, karzat és minden egy czélpont felé függeszt; kiváncsi szemeit. Ez a czélpont a királyi páholy. A mint ő felségeik beléptek a szinházi publikum dörgő éljenével fogadtattak. Milyen volt a királyné? Hogy volt öltözve? Mint nézett ki? Bizonyosén e kérdések lebegnek bájos olvasóim ajkain. Ne hogy igen hosszú legyek leírásomban, inkább nagyon is lakenicus leszek; tehát megnyerő volt, Öltözete fényes és nagyon jól nézett ki. Most pedig kezdetét vette a díszelőadás. A függöny fölgördül és egy, Molnár György szinházi rendező által elővarázsolt tündéri kép ragadja el a néző közönséget, elkezdve a földszinti királyi páholytól föl a karzatokig. A szinház összes személyzete van egy bűbájosán csoportosított rózsalánezban felállítva. Itt sugárzó kék szemek hódítanak, ott a báj és szépség ragad el, emitt a kecs, amott a plastika — tova pedig a holló fekete haj, a villogó sötét szemek, a csáb és hoditó szépség tulajdonossá —------működik közre, hogy elhódítson! Szinház után egy uj dörgő éljen, és a közönség szélyel oszlik s a királyi pár a vár palotába tér, hogy holnap fogadja a tisztelgő küldöttségeket. Én pedig befejezem tárczámat, nehogy hosszúra nyúlva ne láthasson napvilágot! Molnár Lajos. Vidék. Háromszék 1873. decz. hóban. Vájjon a törvényhatóság képviseletének virilis részénél szembetünőleg kirívó yisszaélés valaha ér-e véget? Vájjon az évenként összeülő igazolóválaszt- mányt fogja-e azon nemes törekvés vezérelni, hogy a törvénynek tisztelet és igazságos végrehajtás által életet és tekintélyt eszközöljön? Nem tudjuk. 1873. deczember 16-án az igazolóválasztmány összeül és hogy mikép jár el, majd elmondjuk. Szeretnék, ha a törvény hű végrehajtása feletti örömünk' nek adhatunk kifejezést. Ha végig nézzük Háromszék törvényhatóságunk 1873. évi képviseletének virilisi névsorát, a visszaélések miatt keserű fájdalom fogja el az ember keblét. Vannak azok között, kiknél az adófizetés tán már ki is ment divatból, vannak, kiknek adójuk meg sem közelii! azon összeget, mely után törvényadta virilisi jo- got gyakorolhatna, és mások rovására mégis virilisnek vau felvéve. Hogy mikép történhetett ez, röviden megmondjuk. Találkoztak élelmes egyének, kik felhasználták az igazolóyálasztmány szükség parancsolta azon különben hibás eljárását, hogy a törvénynyel szembe, az elöljárók egyszerű kimutatásuk alapján állapíttatott meg a névsor, s nem irtóztak valótlan összegek kimutatásával, más illetékes polgári jogán tapodni. E kirívó visszaélésen segíteni kell, mert hanem nevetségessé válik maga a törvény. A törvény határozottan megszabta, hogy a virili' sek névsora az adóhivatal hivatalos kimutatása alapján igazittatik évről évre ki, annál fogva, miután már te- lekkönyvünk van, hal kinek-kinek tisztában áll a birtoka, s ez a birtok adót, a ház jövedelem- és személy adót pedig az erre vonatkozó táblázatok világosan kitüntetik: az 1874. évre a törvényt csak igazságosan és pontosan kell végrehajtani, kiki a maga helyére lesz beosztható. Ezt kell szem előtt tartani s a bajon se- gitni lehet. Az igazolóválasztmány hazafiassága bár eléggé biztos zálogál szolgál a törvény pontos végrehajtása iránti várakozásomnak, mindazonáltal bizalommal aján lanók, hogy a törvénynek életet és tekintélyt igyekezzék annak pontos végrehajtása által eszközölni. Több jegosult virilis. Sz.-Udvarhely, 1873. decz. 6. A mult hónap első felében nálunk beállott fagy és hó, mely sejteni engedé, hogy utczáinkat csakhamar a csengő és gyorsan cSuszamló szánkák vig zaja fogja betölteni és mely az erdők ragadozó lakóit is a helységekhez közelebb csalá, — a nem sokára bekövetkezett enyhébb időjárás folytán sártengerré lett. Ez azonban nem tartoztató vissza az udvarhelyi közönséget, hogy a városi dalegylet által a székbázánál mult hó 29-én tartott s tánczvigalómmal összekötött dalestélyen szép számmal részt ne vegyen. A dalestély műsorozatába több és szépen sikerült darab volt felvéve, nevezetesen: 1) „Éji dal“ Marsch- ner; 2) „Népdal egyveleg“; 3) „Dalárkedv mazur“ Zsas- kovszky; 4) „Nászkar“ Lobengrinből; 5) „Deres a fű“ népdal Zimaytól; 6) „Marseillaise.“ Általában el lehet mondani, hogy nemes dalárdánk áthatva ezen művészetnek, mint társadalmi tényezőnek fontosságától, az egyes darabok betanulásánál és eléneklésénél már is oly szabatosságot tanúsít» őt az árnyalatokra is már annyi gondot fordít, hogy bizton reméljük, a jövő május havában íendezendö dalár zászlószentelés alkalmával városunk nem épen jelentéktelen ünnepélynek leend szemtanúja. A nőkkel énekelt két vegyeskar is szépen sikerült. A műsorozat leéneklése után a zene ráharsant, és Polyhymnia kegyeltjei a jelen volt szép számú s válogatott diszes közönséggel tánezra kerekedtek; a boldog megelégedés nem egy arczról sugárzott le, úgy, hogy a társaság csak reggel felé oszlott el. Itten helyén van megemlíteni Udvarhelyszék fő- királybirája mtgos Dániel Gábor urnák azon kiváló szívességét, hogy a helyiséget minden díjfizetés nélkül méltoztatott átengedni a dalárdának. Ő Felsége a király uralkodásának 25 éves jubi- euma e hó 2-án nálunk is a legnagyobb pietással tartatott meg. Isteni tisztelet volt a helybeli rom. ka- tholicus és református templomokban, melyben az itt állomásozó cs. k. 23. vadászzászlóaly tisztikara, a királyi, széki ás városi tisztviselők, az ipar-egyesületek és tanuló ifjúság testületileg részt vettek; délben köz- ebéd volt, hol szivemelő pohárköszöntések moudattak el ő Felsége a király és királyné, valamint fenséges családja egészségére, a hazára stb. estve pedig fényes kivilágítás. Társas életünk még egy kiemelendő mozzanatáról sem akarunk megfeledkezni, mely egyhangú csendéletünkbe uj pezsgést öntött belé. Értjük a székelyudvarhelyi társas kör megalakultát, melynek czélja felolvasások tartása, szavallás, táncz és más kedély - vidámitó játékok rendezése s ezek által a finomabb társadalmi szokások elsajátítása; azonban bármennyire is pártoljuk az eszmét, nem hallgathatjuk el roszalás nélkül a rendezőknek azon tapintatlan eljárását, mely szerint a mindkét nembeli tagok meghívásánál eljárásaikat túlságos kékvérű szellem lengette át. A nők szavazásra bocsáttatván és a szavazatok töböségehez képest intéztetett csak hozzájuk ameghivás, minek eredménye az lett, hogy több úri kisasszony a társas körbe be nem juthatott.
