Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-11 / 66. szám
Brassó, 1873 к— Megjelenik ez a lap bet:>n- kint kétszer, kedden és pénteken, A r a: Egész évié . . . ô ft. — Félévre -, . . . 3 ft. — ,| Negyedévre ... 1 ft. 50 A szerkesztő irodája : Halp iacz 311. szám, Kiadó - hivatal ugyanott 1 Harmadévi folyam 66. szám. Politikai, kösgaadássati 0$ társadalmi lap. kedd, nov. 11. Hirdetési dij: 4 hasábos gaimond sorért, vagy annak helyéért 4 1er. 1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr, — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. 11 Brassó, 1873. nov. 10. Az állam vajúdások hazája a franczia állam, közelebbről megint teherben volt. Terhessé lett a Bourbon-Orleans cselszövények által a franczia trónra kiszemelt Chambord gróffal. A szü- Jés az anya veszélyeztetésén kívül szerencsés volt. V. Henrik halva született, s Chambord gróf visszaballaghat frohnsdorfi magányába, el- mélkedhetik a szerzett, tapasztalatok felett, elvének s hagyományainak élhet, melyeket a szabad franczia nemzet kellőleg respektálni nem tudott. A franczia állam, a telivér legitimisták ha- I zug, s a Bourbon-Orleansház önérdeke miatt ; megindított, s a királynak kiszemelt Chambord gróf által váratlanul tönkretett cselszövények mellett marad köztársaságnak továbbra is, hogy meddig, biztosan nem mondhatjuk meg, sok időt azomban köztársasági életének nem jósolhatunk; miután koronája aligha nem az uralomért versengő családok játáklabdájává lesz. Francziaország a Bourbon dynastia elüze- t.ésétől fogva sokat, sokat szenvedett, sok államot rázkodtató phasis-on diadalmasan tette magát túl, dicsőségesen bontakozott ki a Robes- pier, Marat, Dante rémuralma borzadalmaiból, átélte a Bounepartek dicsőségteljes korszakát, midőn a franczia sasok diadallal repdestek Európán keresztül, midőn a vén Európának szellemi és anyagi irányban törvényeket diktált s Europa vezérállama volt: átélte a kommunisták az emberinem haladásával ellentétes, mindent szétromboló barbár uralmát ; át e szégyenteljes vereség napját Az állami csapások, s az államforma huzamos változásai a franczia államot alapjában renditek meg; de az életképes államépületet sarkaiból kiforgatni nem tudák. — Francziaország XVI Lajos lefejeztetése, s a köztársaság első kikiáltása olta a Scylla és Cha- rybuis játékszere, s ugyiátszik az marad hosszas időn keresztül. Francziaország —- a végletek állama sokat, sokat tanult, s ma a szenvedések oskolája bevégeztévei aligha tapasztaltabb és féltékenyebb érdekeit illetőleg, mind midőn a szenvedéseket, a sors csapásait először Ízlelé meg. A tranczia élénk, sanguinikus, s minden nemes és magasztos iránt lelkesülni tudó népet nem elégít ki egy a romai bíboros asszony kötényébe kapaszkodó monarcha, nem a fényes eredmények nélkül leélt uralkodás; neki dicsőség kell, ő dicsőséget szomjaz, s a dicsőségért minden egyes franczia életét, vagyonát a haza oltárára kész tenni. A Napóleonok iránti magasztos lelkeswlt- ség, az imádásíg emelkedő ragaszkodás, a franczia sasok diadalmas repülésében rejlenek. V. Henrik meteor volt a franczia monarchia egén, a mily gyorsan tűnt fel; oly hamar enyészett is el. — Letűnése előtt meghajlik a história, meg a franczia köztársaság, miután az eivszilárdság, habár nevetséges és kicsinyes tárgyakhoz kötve is —• becsülést viv ki magának mindig. V. Henrik lélekjelenlétet, szilárd jellemet tanúsított, midőn elődje Lajos Fülöp szerepét magára válalni vonakodott, s nem ajánlkozott az izzó parázs fölé épített trón elfoglalására, s nem ajánlkozott magát az esélyek változékony szeszélyére bizni. Pedig hatalmas erők szegődtek hozzá, s egyengeték a tért a franczia trónra. Teljes hatalmát fejté ki érdekében a biboros asszony szolganépe, a franczia papság, s a legitimisták érdekhajhászó’ tömege a milliókért s az érdemkeresztekérí kész volt lealázni magát, kész a franczia népet. Ezek mindannyian V. Henrik uralkodásához koték a franczia állam aranykorát, s főkép saját joblétüket. A franozia papság egyháza érdekén kívül közérdeket nem esmer; s ha saját érdekei fényé gettetnek, kész a végletekig harczolni, de a non possumus teréről le nem tér. A hyerarchia legerősebben a franczia államban üté fel fejét, még az autodafék hazája Spanyolország is szabadabban mozoghat, mint a magasztos eszmék hazája. És sajátságos. E papságot a szabad mozgalmak áradatával szemben a franczia nép istapolá, mely ez istáp elenyésztével érzékenyveszteséget is szenvedett, s viszont a franczia nép -az, mely fejét több Ízben a legérzékenyebben üté le. Fonlaneableau a romai egyháznak az, a mi államéletünkben Mohács, a franczia császárságnak Waterloo. Alig fogható meg, hogy azon nemzet, mely Europa minden szabadabb instituíióit teremtő, mely liberális volt az eszményiségig, mikép tűri a sötétség vitézei uralmát? De a franczia állam a végletek állama, s a végletek itt is ölelkeznek! A franczia állam V. Henrikben a Bourban dynastianak utolsó, a sirhoz közel álló sarjadékát kapta volna fejéül, a Bourbonok és Orleanok gyáva, s ingadozó politikája tévedéseivel együtt. Kapott volna egy beteges főt, mely az uralko dás satyraja let volna, mely helyett más gondolkozik, s más tartja a szorosan vett hatalmat A fejedelem várkastélya. — Beszélj a Kaukázusból. — Vaeano Mario Emil után Kőrösy László. (Vége ) Csak jól jegyezd meg hogy nekem azt a tarka alakos kelyhet nyújtsd — mindenki előtt!“ — Parancsának eugedelmeskedni megígértem. Azután széles kezét vállamra tévé. Össze borzadtam. — „Igen uram — rálaszolék —• mindent megfogok tenni! “ — Ő meghallgatott és újra rámtekinte, szomorú arczával. — „Ha már meghaltam — folytatá tovább — úgy nem fognak veled törődni. Te eltávozol — és magányosan lész. Menj azután Derbentbe és keresd föl az öreg Arszbeku orvost. Vedd ezt a gyűrűt és rejtsd el jól. Menj hát halálom után az orvoshoz, mutasd meg neki azt a gyűrűt és mond, bogy Hengis azt kívánja, miszerint téged magához vegyen. Megakarod e ezt tenni?“ — — „Te akarod uram! De hisz még nem fogsz meghalni?“ — — „Mit éi tsz te alioz gyermek! Tudod-e azt mily, könnyen végez a halál, tudod-e azt hogy mi a halál?“ — — „Tudom — uram. Bátyám egykor leesett a szikláról és meghalt. Atyám egy ruhába födte a te temet és eltakaritá a völgyben.“ —; A fejedelem most hozzám hajolt és sötét szemei aí é i sz emeimbe mélyedtek.- „Sírtál te akkor?“ — kérdé. — „Nem, hanem féltem.“ — — „Mitől?“ — — „A — haláltól, uram !“ — — „Miért?“ — — „Nem tudom. Csak attól félek, hogy újra fölébredhetne.“ —-— „És nem örülnél te ennek? Nem szeretted a bátyád.?“ — — „Igen én forrón szeretém őt, de lia kikelne sírjából, úgy nem lenne már többé ember, hanem gonosz szellem. És azért azon éjjel, midőn ő meghalt, nem aludtam kunyhónkban.“ — — „Tőlem is fogsz félni, ha meghaltam?“ —— „Te nem fegsz meghalni!“ — rebegtem. — „Es ha mégis, hallod-e én nem akarom, hogy te félj tőlem — mondá erősen és fekete szemeit élénk ragy°gás lepte el — Azt akarom, hogy síromhoz kisérj el, miszerint ezt majd megtudhasd mutatni Arsbekunak. Hallod, meg akarod ezt tenni?“ —• — „ Mindent megteszek uram, a mit csak te parancsolsz“ — mondám remegve és megcsókoltam ruhájának szegélyét. IV Másnap reggel már körül volt véve a várkastély az oroszok által. Egész lándzsaerdő állott a vigan ugrándozó lovacskák között, Es Hengis Tabló a vár udvarán állva, magasztaló szavakkal beszélt Pétervárról. A harezosok csodálkozva tekintének föl és fejeiket rázták. A fejedelem azután a legbarátságosabb oroszról a“czárról kezdett beszélni. Elmondá, hogy mily boldog az alattuki élet és mily nevetséges a félelem és ellenállás. f Es e szavak szive mélyéből eredtek. Mert hisz ő két Ízben megmenté a várat. De Hengis Tabló belátta, hogy a vár vége bekövetkezik, vége már hatalmának, melyet a hegy vidék körül gyakorolt. Belátta, nem képes a rohanó árnak ellen állni. — És kis idő múlva már ott lengett a fehér zászló. Néhány követ sisak és pajzs nélkül, lement az orosz táborába. A várHegnagyobb termében Hengis Tabló, katonái a küldöttekre várakozik. Körülöttük az édes erzerumi borral töltött am- phózák állottak, mellettük poharak, melyek közül lomb rul volt csavarva. A fejedelem ünnepélyesen állott vitézei közelében Fekete haja és szakálla nagyobb tekintélyt kölcsönzött mint egyébkor bőrszínű arczáuak. Érett czitrom szinü talár födte fejedellmi hagjait, melyet piros övvel kötött körül. Ekkor a győzök, az uj kormányzók léptei közeledtek. Éu a trón előtt állottam és a béke poharat tar- tám készletben. Szép verő fényes nap volt. Az emberek és oszlopok árnyai hosszúra nyúltak. A fejedelem intett, hogy pohárnoki tisztemet betölthetem. És én megtőltém az ö tarka alakos kelyhét. Keblemben alig birtam elviselni azt a gondolatot hogy itt e kehelyben a halál lakik! — — — — Kezeim az átnyujtáskor úgy remegtek, hogy a kehelyből kidőlt kevés bor. De Tabló gyorsan átvevé a poharat és erő érczes bangón igy üdvözlé az oroszt: — „Éljen a czár! — és ajkai körül a belső dalom vonásai foglaltak ;i ilyet. —
