Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-11-04 / 64. szám
257 — Bíikiivesti levél* Bukarest 1873. oct.25. Nem kétlem, hogy Dr. Cseh Károly Bukurestben tartózkodása óta tudomást vehetett ugyan arról, hogy a bukaresti kormány a magyar egylet létezését meg nem tűri5 de azt tagadni merem, hogy ismerné az okát a kormány ezen magatartásának, a magyar egylet irányában. Az ok pedig igen egyszerű megfejtést vár, tudása csak a bukuresti magyar nép életében rejlik. Mert az érthető,hogy egy ur szolgájának egy egylet alakítását, melyben nem ő maga az ur meg nem engedi, s meg nem engedheti csupán az autoritás tekintetéből is. Hogy miért mondok itt urat, és szolgát, azt megfejtem,* mert annyi igaz, hogy a romániai ur az ott lakó magyarságot másnak* nem tekintheti, s pedig joggal mint szolgáját s alárendeltjét. Mert ha bármely kissé jobb módú román udvarába benézünk, a szolgai személyzetet a szobaleánytól le egész az utolsó favágóig magyar ajkúnak találjuk. Ez azonban semmit sem tenne még, csak bár becsületesen élnének; de le alacsonyodnak oly annyira, hogy méltán megmondva nem érdemesítik magokat az ember nevezetre sem. Bukurestben elmondhatjuk „ha kutyához dobunk az is magyar.“ Ennek oka a túlságos bevándorlás, melyet fájdalom a magyar kormány megszüntetni még nem tudott, s nem is fog addig, mig az eidélyrészi határokon erélyes hivatalnokok nem lesznek. E szavakat nem a levegőből, s azokat nem is más súgta fülembe; hanem szemtanú valék sept. 5 én mind azon gazságoknál, melyeket a tömösi vám hivatalnokai elkövettek. A fuvaros, ki szekerére felrak nyolcz — tizenkét náromszéki és csiki alig 15—20 éves leányt, kiket útlevél nélkül be transportât Bukurestbe; ha a vámba érkezik nyugodtan száll le szekeréről, útlevelével s minden szekerén levő személyre számító két két forinttal kezében, be megy az illető hivatalba, s útlevelét az asztalra téve, azt a forintosokkal nyomtatja meg. A hivatalnok tudja hányat ütött ilyenkor az óra, s még csak azt kérdi az illetőtől „hozott-e háromszéki pogácsát?!“ Erre természetes „igen“ lesz a felelet, s a fuvaros, ki már ilyes mire elvan készülve, 10—15 pogácsát a nagyságos hivatalnokné-nait ajánl. Ennyiből áll a vásár, a fuvaros elhajt, a hivatalba pedig a bankók zsebbe csuSZnak. Ebből magyarázható aztán, hogy a magyar miniszteri rendelet daczára, melyet az útlevél kiadóihoz intéz; anélkül mégis tömegesen mennek át Romániába, hol bár csak a magyar név becsületét őrizzék meg. Hányszor de hánynak a Bukuresti magyarok közül kötöttem szivére a magyar név becsületben tartását De szavam a pusztába hangzott el, s jutalma jó indulatomnak megvetés volt. Kísérletet tevék Nagy István a „Hunia“ elnökével és még másoknál eszméim kivitelével, mely nem volt mas mint egy általános „mivelödo kör“ alakitasa, melynek czélja az lett volna, hogy honfi társaink hetenként egy vagy kétszer összejöjj eQek és a mig írni és olvasni nem tudó egyéneket (kiknek miveletlensége okozza a megvetést a románok részéről) tanítsák vagy tanitassák az ott levő nehány magyar tanitó által. De Nagy ur mint elnök, s mint vezére ott levő hazánkfiainak „bukuresti magyar egyletet alakitott“ noha megvolt mondva, hogy az ezen czimmel fenn nem álhat oly hazában mint Románia, hol a román gyerekkel születik az ellenséges indulat a magyarok ellen; meg volt mondva az elnök urnák az ellenséges indulat kitörésének ideje is. Az egylet eltörlesere irányzott tervek valósultak is, midőn az elnök ur a „bukuresti magyar egylet“ részére örökös áron házat vett. A mint ez megtörtént a bukuresti kormánytól egy rendelet jött, mely megtiltja a magyar egylet létezését. Az elnök ur még most se vette komolyon a dolgot, s fejét csak is vagyona állásánál fogva fenn- hordá; többek tanácsát még most sem fogadá el. Ő Cuza vajda rendeletére támaszkodott, mely annak idejében elismerte az egylet létezését, mi akkor még nem is volt oly erőben mind jelenleg. Nagy mint elnök és Szabó, mint titkár augusztus hóban a miniszterhez idéztettek mindkettő el is ment, s miután a miniszter urnák tudtára adák, hogy mijáratban vannak, a miniszter ur tüzbe jött s ezen szavakat mondá: „mit akartok ti? —---------- egyletet a lakítotok ? — —- — — nem köszönitek meg, hogy itt laktok és hogy munkátokért dusáson megfizetünk? Nem adtok hálát, hogy ennetek adunk. Takarodjatok hazátokba s ott alakítsatok egyleteket, különben zsup- pon kisértetlek ki innen mindnyájatokat“. így fogadá a miniszter ur a két küldetett, kik a „takarodjatok“ szó után, ott h ágyú к megszepenve e nem várt fogadtatásért. Az egyleti tagok össze hivattak a teendőkről tanácskozandók. A g} illés azonban mást nem tett, mint elhatározá még egyszer kérelemmel járulni a miniszter ur elébe. A miniszter ur meghallgatá a küldöttek kérelmét kik kifejték, hogy egyletük nem politikai czélu, a melylyel vádoltatik ; hanem egyszerit oskolai alapon nyugszik, és hogy az egyletnek nincs más czélja mint az ev. refi oskola mellé egy reáloskolát alaki In i minden felekezeti és nemzetiségi jelleg nélkül. De ezen nyilatkozat nem kasztrált semmit, mivel már későn tétetett. A miniszter ur nagyobb tüzbe jött, s a küldöteket szidalmakkal parancsolá a távozásra. A miniszter ugyan nem bánt finomul a küldöttekkel, de szigorú eljárását én legalább helyeslem, hogy száljon a félelem a bevándorolni akarókra. Az egylet elnökének jobb lesz a mint eddig mondottam is, hogy „bukuresti magyar egylet“ czinr helyet „oskolai egyesület“ ezinret használjon. És az egylet vagyonát ne telkek vásárlásra; hanem a már ott levő magyarok szellemi életük gyarapítására fordítsa, s igyekezzék azon, hogy honfi társai művelődjenek, mert ő miattök a románok az egész magyar nemzetet műveletlennek tartják. S egy átaljában jó volna ha az összes Romániai magyarság a bevándorlást szünnik meg elősegitni az által, hogy a még magyhonbau lévő rokonyaikat, fa- lujok és városok belieket be csábítják.' Nefessék Romániát paradicsamnak mert az nagyrészben valótlan, hisz a magyarnak van hazája. Málnásy. Vidé к. Udvarhely, okt. 29. Mióta a kolera rémhíre városunkat rettegésbe ejté, a társas élet egyhangúságba esett. — Alig 4—5 egyént vitt el tőlünk a járvány; de azért még mindig tilosak a tánczmulatságok, mit egyébként csak heteseim lehel, minthogy a fölhevülés utáni meghűlés veszélyes szokott lenni. Volt azonban a hatósági intézkedésnek komikus oldala is. Midőn az első koleraeset előfordult, megtiltatoít a harangozás a temetésnél, nehogy a sok harangozás rémülést okozzon a lakosságnál. Tehát egy temetés harangozás nélkül nem okoz rémületet? midőn épen ezen kivételesség az egész várost megzavard! Az is furcsa volt, hogy azok, kik a betegek meglátogatták, a temetés után elfogadtak és a halottas házba elzárattak; de a betegápolónő s a hajdúk, kik a halott körül szolgálatot tettek, a város minden házaiba szabadon eljárhattak. Most jön még a java. A halottas házba zárt egyének szökési kísérletet tevén, ezt meglátta egy főur, és ime az intelligens ur föladd a szökevényeket s újra a halottas házba záratta azokat. Valóságos isten csodája, hogy ily intézkedések mellett még találkozott valaki a későbbi kolerások ápolására, vagy csak meglátogatására is! ...............Emberbaráti t ény ért 14 napi fogsággal lakolni, még pedig oly helyiségben, hol egy ragályos b eteg halt meg, és ily fogsággal úri kisasszonyokat büntetni, ilyesmi csak Udvarhelyit történhetik. Itt történhetik meg az is, hogy az állam nagy költséggel fölállít egy reáltanodát, ellátja azt jeles tanárokkal és tanszerekkel, és éppen ezen város nem ad bele tanítványokat. A városi hatóság ad hozzá épületet, de a városi polgárság nem ad bele tanulót! Van itt egy zálogház, néhány derék egyén ha- zafiságból és polgártársai javára kezeli annak ügyeit; de nem bir az igazgatóság egy közgyűlést létre hozni, mert a részvényesek nem tartják érdemesnek a gyűlésre összejönni. Elvárják azonban a jó osztalékot a nyereményből. A városi közgyűlések is többször ficti- óval lesznek csak határozat képesek. Itt pedig sok interpellatio és indítvány elkelne. De maradjon csak minden a réginél! Ilyen a mi polgárságunk. A reáltanodát a vidék népesíti keservesen; a városi polgárnak nem kell tudomány és előmehetel, neki csak a német járma kell és a bor. Mák sa 1873. október 31. Legyen szives egy kevés tért engedni becses lapjában, hogy azon egyéniségnek, kinek czikke ügybarát név alatt közelebbi lapjában megjelent a mak- sai iskolaszék s megválasztott tanitója tárgyában röviden felelhessek. Két tétel van a czikkben, melyekre támasztotta honfitársunk azon álitását, hogy Máksán az iskolaszék a tanitó választáskor, igyekezett egy kitűnő szegénységi bizonyítványt állítani ki eljárta felől, tudniillik: „az iskolát még. eddig a szerencsés véletlenre bízta, — s hogy a jelentkező három férfi s egy tanítónő közül a többség egyéni érdeke a nevelés ügy kárára győzött, mivel a megválasztottnál a tanító legfőbb testi kelléke a látás hiányzik annyira hogy 8 — 10 lépésnyi távra nem ismeri fel az előtte lévő személyt vagy tárgyat, mind a két tétel nem igaz. A leánytanitó, Kanyó Zsigmond honfi társunkhoz eddig is minden évben községünkből úgy vidékről többen el mentünk őt tapasztalásunk bovitése végett meglátogatni, ki a maikor igényhez mérten gyakorlott és kitűnő tanitó, tiszta jellemmel bir s hogy 8 — Ю lépésre nem ismeri fel az előtte lévő tárgyat, — merő rágalom. Mi, tisztelt ur! a fiatal kezdő tanitó tehetségét mérlegelve az ön szerint öregnek nevezett de szilárd gyakorlott tanitó jártasságát többre becsültük sem hogy azt mellőzhettük volna s látszik hogy ön!3 ügy * barátunk. Kanyó Zsigmondot mint hosszufalusi iskola- tanitót nem volt szerencsés a tanítás körül szemlélhetni, mert ekkor bisonnyal legyőzte volna önmagát, s nem törne pálczát egy tanitó jellemén. Egy iskolaszéki tag. Külföld. A spanyol republikánus hajóraj Cartegana előtt ismét megjelent, de a tüzelést még nem kezdte meg, Ismét jelentik, hogy Estellanál a republikánus és car- lista csapatok közt a csata minden órán váratik. Don Carlos Esteiiában van. A spanyol lázadók, mint a „Times»-nek Carta- genából 24-ról távirják, a kikötőbe négy elkobzott hajót vittek, de két elfoglalt vitorlás hajót a kikötőn kívül hagytak. A hajók szállitmáuyát 5Ö0 ezer font sterlingre becsülik. Egy más kirándulást emlegetnek, me, lyet Barcelonába szándékoznak tenni. Cai'tagenából a lázadók kitörést intéztek 26-án- mely azonban egyetlen lövés nélkül dugába dőlt. Az este érkezett franczia lapok táviratai nagy meghason- lásról beszélnek, mely lázadók főnökeit egymással tökéletes hadilábra helyezte. Galvez, Contresas, Barcia és Dabako főnökök mind meg annyi külön párt s külön törekvés vezéreiül tekinthetők: a mi az ostromlóknak nem csekély előnyére szolgál. A franczia minisztertanács meghasoDlott a restau- ratio kezdése fölött. Hogy a monarchia kikiáltására szükséges többséget összetér eintsék 250 ezer frankot vagy pair méltóságot ígérnek a szavazónak.. Ennek daczára naponként többen és többen áspártolnak a republikánusokkoz. Törökország és Ausztria-Magyarorszák közt felmerült viszály Törökország által adott elégtétel következtében tökéletesen elintéztetett. Milán fejedelem tegnap Belgrádta érkezett s legünnepélyesebben fogadtatott. Helyi különfélék. * Súlyos testi sértés. Schuller János, szent- péteri lakos, f. hó 29-én, d. u. 3 órakor, egy huszár szakaszvezető felvigyázása alatt — beteg huszárokat szállított a brassói katonai kórházban. Miután a huszárokat a koródába beszállította, szekerével a fapiaczra ment, s ott várt a szakaszvezetőre, kivel még azon nap Szentpéterre visszatérni akart. A Bolonya külvárosban betértek egy korcsmába, hol sokáig időztek. Schuller reggelfelé gondolta magában, jó lenne már utazni, de a szakaszvezető parancsa nélkül, ki megparancsolta, hogy a Nro. I-hez hajtson, s ott bort és pálinkát kért számára azt nem tehette. Itt mind a ketten tovább pityizalták. A szekeres felszólította egyszer a szakaszvezétőt, hogy menjenek haza, mire az megharagudva kardjával fejehez és karára vágott, s e részeken megsértette. Suljosan sertett Schuller Jánost szekerén a polgári koródába szállították, hol betegen fekszik s az orvosok véleménye szerint kevés a íe- mény életben maradásához. — A szakaszvezető a katonai járörség által a laktanyába kísértetett be. — Az eljárás bűntettes ellen a kir. törvényszék által meg- indittatott. Vegyes. _ a „Neues Fremden Blatt» 295 dik számában következő fontos ítéletet olvastuk: Bankkörökben nagy feltűnést okozott a legfelsőbb törvényszék azon Ítélete, melynél fogva a megbízó a megbízottnak ч
