Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-09-19 / 53. szám
Brassé, 1873. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken, Á í* * a : ji Egész évre I! ft. — I elévre . . . . 3 l't. — Ь Negyedévre . . kr. kr, . 1 ft. 50 kr. A. szerkesztő irodája: Halp iacz 97. szám, Felhívás a magyar írókhoz. Magyarhon legliűbb fiai közt, a dicső szé- J kely nemzetben két nagy eszme lelt villámgyorsan j korazenivé, két eszme, mely jogosan igényli az j általános pártolást, méltán megérdemli egy j nemzet lelkesülését. Mindkettő szülője a kegyelet lévén, az egyik feladatául tűzte az ősök dicsfényét a feledékenység homályából a törté- j nelem napvilágára hozni, nagy elődök emléké- j nek felelevenítése által az utódokat, követésre lelkesitni, vezércsillagu! adván a jövőnek tenge- ; rén rényét a múltnak. A másik pedig hivatásául ! vallja őrangyala lenni az elhagyott gyermeknek, j letörölni a sziilőtlen könyeif, megtartani a hazá- | nak és emberiségnek a hon gyámoltalan kisdedeit. Ott lelkes férfiak nemzeti kegyelettel törekszenek hírneves ősök elmúlt dicsőségét meg- : őrizni, itt kivált buzgó hölgyek emberbaráti kö- nyöriilettel gondoskodnak névtelen árvák jövő i boldogságáról. ÍO О Értem a székely nemzeti történet megírását és a székely árvaházak alapítását. Az általános lelkesedés, az egyetemes pár- ; tolás és áldozatkészség, melyet e két ügy kii- j lönösön a székelyföldön keltett, világosan tanús- ! koclik fontosságuk, nép- és korszerűségűkről. Minden rangú és rendű honfi sietett buzgón közreműködni tehetsége és körülményei szerint; j я ha vannak is, a kik eddig keitek, Be rima- radni egy sem fog azok közül, kik lelkesülni tudnak minden szép, jó és nemesért. Különösön a Kézdi-Vásárhelyt felállítandó háromszéki leányárvaház körüli buzgóságot és érdeklődést, volt alkalmunk tapasztalni, mely nemes ügyben báró Szentkereszty Stephanie ШчШфГЪпЛ ü'i nr irr,.ifc-.rMHTÁROZA. A vág vidéki székely telep feloszlása. (Folytatás.) Azonban írencséiű Csák Máté (Matheus) 1206-kannádon méltóságra jutván, nem sokára megtagaclá az engedelmességet Ш. Endre királytól és a vágvidéki székely telepet is bevond Mát.vus-föld határába; azonban megerősítő a székelyek személyes nemesi jogait, mit mint nádor könnyen eszközölhetett; kedvezett is nekik, hogy bennük hű vitézeket nyerjen tervei kivitelére. így azután, midőn Csák Máté 1321 ben meghalt , a vágvidéki székelyek már régi nemes-emberek nek tekintettek még IV. Béla szabadságlevele alapján s. Venczel és Ottó királyok nem sokat törődtek a székely és nemesi jog közti különbséggel ; Róbert Károly pedig, miután az egész hadügynek uj szervezetet adott, és a nemességet inkább ezaporitá mint fogyasztá, örömest elismerte a vágvidéki székelyeket valóságos magyar nemesekül. Trencaéni Csák Máté halála után T321) már nem találunk a vágvidéki területen székelyeket, hanem helyükben csak nemes-embereket áíalános jogi értelemben. Most még azon kérdés merül fel, mely területet foglalta magában a vágvidéki székely telep? Az 1258-iki okmány szerint Boleráz falutól nyugatra már székelyek laktak;5) az 1263 körül kiadott okmány pedig ezen telepet vágvidéltinek nevezi (Siculi de Wagh): *) tehát a székely telep egy része érintette *) Székely oklevéltár 13. lapján, XI. sz. a. 9) Székely oklevéltál’ 15, lapján, XIII. sz. a. Harmadévi folyam 53. szám. дигпп.-г-,Péntek, szeptember 19. ГйП ГГГ» rilfl 1ИШИИИ1 Щ, унт. -УЯИД közgazdássati ás társadalmi lap, ^ Hirdetési díj: :j 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. 1—10 sornyi hirdetés ára mindig' • 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvé- Л. tetnek a szerkesztőségnél. ő méltósága teremtő, irány tadó és lelkesítő elnöklete alatt Háromszék derék hölgyei valóban ritka fáradhat]an buzgóságot fejtettek ki, melynek áldásos eredménye lön, hogy jövő hó elején a háromszéki leányárvaház Kézdi-Vásárhelyt meg fog nyittatni. A vidéki hírlapok kötelessége, minden tehetséget és befolyást, a sajtó egész hatalmát felhasználva korszerű nemes eszméket, hazafias törekvéseket a képviselt vidékeken népszerükkétenni, érvényesitni és terjeszteni. Alólirt, mint az érdekelt vidék közlönye — a „Nem éré “-nek szerkesztője hivatva érzem magam, irodalmi utón közreműködni az említett magasztos czél valósítására, — Felbátorítva azon siker által, melyet a kolozsvári és maros-vásárhelyi leány árvaházak javára szerkesztett „Részvét-album“ eredményezett, elhatároztam egy hasonnevű albumnak a kézdi-vásárhelyi árvaház javára szerkesztése és kiadása által ez ügy iránt, érdeklődő magyar íróknak alkalmat nyújtani arra, hogy elmeszüleményeik felajánlása által e nemes czélra közreműködjenek. Tisztelettel kérem tehát magyar Írótáljaimat, szíveskedjenek becses müveiket — költemények, beszélyek, tanulmányok sat. — evégre hozzám minél hamarabb beküld ve rendelkezésemre bocsátani. Az album előfizetés utján jelenik meg „Pol- lák & Hermann“ ezégii saját nyomdánkban s kiállításra nézve üzletünk ajánló mestermüve lesz. Az album összes jövedelme — leszámítva azon költségeket, melyekbe a mű saját üzletünknek kerül — a Kézdi-Vásárhelyt jövő hó elején megnyitandó háromszéki leányárvaházra lesz ajánlva. Brassó, 1873, szept. havában. Ilerrmaim Antal, a „Nemere“ szerkesztője. A pályát választó székely tanuló ifjúsághoz. Mióta székelyföldünk — úgy a hogy __ v asúti összeköttetésbe lépett a világgal, fiai rég meghazudtolták azon bal véleményt, hogy mi csak pap és proeator nemzet volnánk. Tömegesen látjuk tudományszomjos székely fiainkat csekély módjokhoz képest más. például technikai pályákra is lépni, s ott is — dicsérettel legyen mondva — meg tudják mutatni, hogy a székely megállja a sarat! Van arra is képessége, hajlama, csak adassák alkalom ezt bebizonyíthatni. Nem mulaszthatjuk azonban több okoknál lógva az őstermelő bányászati és erdészeti szak iránt is a tisztességes jövőt biztositő tudományos pályára szándékozó székely fiák figyelmét fel» hivni. — Mindenekelőtt ugyanis Székelyföldünk az honunkban, hol e szakismeretek gyakorlati érvényesítésére legnagyobb szükség van. Ott látni ]r W, ]Vu-Ii 1'iij:iW* vao’v lefí’kezdetlf'/j-c^ bh állapotban a bánya és erdőben rejlő természeti kincseket, pedig ki vau leginkább utalva körülményeinél fogva e kincsek értékesítésére, hogyha nem épen a székely, ki már-már a napi kenyeret is alig tudja kicsikarni a túlnépesedés miatt —• hagyományos mezőgazdasága által elcsigázott parányi földjétől? I a Vág folyót. Ha most meggondoljuk azt, hogy a í Morva folyó közelében Székely neve falu is volt, mely I most tótosan Szikula nevet visel, ha tekintetbe vesz- ; szűk, hogy szintén a Morva folyó mellett vannak szé- kelyesen hangzó helységek, mint Magyarfalva, Jakab- falva: el kell fogadnunk azon nézetet, hogy a vágvidéki székely telep nyugatról keletre a Morva folyótól a Vág folyóig terjedt. 10) De meddig terjedt e telep északi és déli irányban? Ezt is megfejthetjük megközelítőleg egy megbízható családi hagyományból. A Trencsén megyéből Komárom és Székes-Fehér megyébe leszármazott Szombathy családnál nemzedékről nemzedékre átment családi hagyomány szerint: A trencsénmegyei Szombatin család az erdélyi Székelyföldnek Szombat földéről származott át Magyar- országba, és Trencsén megyében megtelepedvén, még IV. Béla királytól nyerte a nemességet. n) Ezen családi hagyomány a történelem adataival ; mindenben összevág, és igy nincs ok valódiságán ké- j telkedni, mely következő bizonyítékok által is támo- ! galtátik. A csíki krónika világosan említi, hogy Ruha ro- ; vő bán leánya élj egyeztetett Bors fiának, Szombathelyalj rovóbánjának. “) Tehat létezett a Székelyföldön I Szombat földe, melynek táborozási és gyülésezési helye Szombathelynek neveztetett, midőn a székelyek 10) Szabó Károly is ezen nézetben van, azon különbséggel, hogy a területet a Morva folyótól Boleváz faluig tártja (uem a Vág folyóig). Székely oklevéltár 13, lapján három jegyzetben. 11) „Ejus (Ruháé) filia deapensata filio B ours ravonbano terra« Szombatkelyalj,“ Székely n. conetit. 271. 1, még sátorokban és nem házakban laktak, s e föld egy kisebb rovóbán alatt állt; külön kis rovóbán alatt állt a Szombathelyalj földe, melynek kis rovóbánja Bors fia volt. De Szombati család is létezett a Székelyföldön, még pedig a mostani Udvarhelyszék területén. Ezen Szombati család már sok tagból állhatott a csíki krónika első Írásakor, mert ez többes- számban említi igy: Comkattak Szombatiak. A leíró a görög hetüket magyar betűknek nézvén, azokat igy másolta le; de könnyű a másolat hibáját fölismerni, miután a görög Írásban a C — Sz, а b hasonlít a magyar к-hoz, a görög ü pedig írásban majdnem egyenlő a kettőzött görög //-vei: tehát e három betűt helyesen .olvasva, tisztán „Szombatiak“ olvasandó. Hogy a tulajdonnevek többnyire görög jegyű iratokból másoltattak le, a csíki krónika maga is bevallja. 1Я) Ezek után nincs ok azon kételkedni, hogy a Székelyföldről Trencsén megyébe átszármazott Szombatinak a székelyföldi Szombat földén lakott Szombatiaktól eredtek, és a vágvidéki székely telep tagjai közt jutottak Magyorországba, mint ezt családi hagyományuk tartja.*) 12) A csíki krónikán kivül III. Endrének 1291-ben törteat erdélyi útja alkalmával kiadott egyik okmánya szintén említi székely Szombathelyt, melynek birtokába Ugrin (talán Ugrón) visszahelyeztetett. L. Horváth Mihály Magyarország történelme II. kiad. 475. lap. 13J A latin szöveg idéztetett már: a ") jegyzetben. A csíki krónika más helyén (2S3. lapon) ez áll „Hic plnres enumerantur Uteris graecia inserti.“ *) E becses és érdekes történeti tanulmány szerzője Dr. Szombathy Ignácz ur, külön füzetben adván ki „A vágvidéki székely telep“ monográfiáját, helyesnek látjuk e mii közlését lapunkban beszüntetni.
