Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-05-27 / 42. szám

164

tézkedjék gyorsan, hogy a magyar király földje ne legyen Sachsenland, hanem szép magyar hazánknak meg nem különböztetett része.

S ha megszűntek a szász kiváltságok, azon válaszfal, mely a szászok és nemszászok közt létezett, azon erjszer, mely a románt elidegenítette a magyartól, s ha bekövetkezik e tekintetben is „egy józanabb s független politika,“ melyet nemrég Deák Ferencz kívánt, akkor a testvériség magvából az egyenlőség földjén a szabadság napja alatt az egész szász és román népben kicsirázik és szilárddá fejlődik a hazafiság s minden nemzetiségek alkotmány- hű és szerető fiai lesznek e dicső magyar hazának !

A kormánynak királyföldi politikája.

Az ország közvéleménye a szászok különlegességei ellen nyilatkozott, a honi sajtó ritka egyetértéssel a haza solidaritását veszélyeztető különállás ellen felszólalt, a királyföld többi nemzetiségei, e föld lakóinak 2/3 része egyenjogúságért folyamodott s a kormány mindennek daczára minden intézkedéseiben a szász bureau- kratismusnak látszik kedvezni. Onkénytelenül kell kérdeznünk: mi okozhatja ezt?

A ki viszonyainkat behatóbban vizsgálta, három okot tarthat valószínűnek: egy küldip- lomatiait, egy conventionalist és egy belpolitikait. Nézzük egyenként.

Tudva van, hogy a bécsi politika számos tényezői nem kedveznek hazánknak és arra törekednek , hogy Magyarország idegen elemeit magyarellenes czéljaikra használhatókká tegyék. Ezen elemek közé tartozik a szász bureaukratia is. A bécsi politikának befolyása hazánk viszonyaira tagadhatatlan, s alkalmasint nem csalódnak azok, kik a szászok kényeztetett állásának egyik forrását Bécsben keresik , hol a magyarellenes clique az erdélyi szászokban mindig biztos czinkostársokra számíthat.

Továbbá a királyföld majdnem kizárólagosan szászok által van képviselve ottan, hol az ország sorsát intézik. Ezek pedig folytonosan sürögnek-forognak az illetékes helyeken. Pru- dens circumspectussággal alkalmazkodnak a viszonyokhoz, majd csusznak-másznak, majd ki- hivólag szemtelenkednek. Ütik a vasat, mig meleg s forgatják köpenyüket a szél felé. Ezek kö- rülfontak minden befolyásos ember, elámitják őket a helyzet felől s felhasználnak minden eszközt, minden körülményt önző, szentségtelen czéljaikra — és nincs ott ember, ki az állapotot behatóan ismerve a nemszászok érdekeit ezek ellen védeni tudná. S az illetékesek, részint hogy I

TÁRCZA.

A brassói magyar polgárt kör elnöke

Kászony István beszéde

a polgári kör májushó 14-iki ünnepélyes meg nyitásánál.

Tisztelt polgártársak!

Hogy az egyleti működés mily nagy horderövel bir társadalmi életünkben, mily határozott befolyást gyakorol a jóllétnek minden iránybani előmozdítására, azt mindenki, ki a közművelődési mozzanatokat csak kissé is figyelemmel kisérte, tudni fogja.

Társulatok egyleti működés utján vittek keresztül nagyszerű munkával járó vállalatokat, milyenek napjainkban a két nagy tengert összekötő suezi csatorna, aFranczia és Olaszországot kétfelé választó nagy hegységnek azon czélból történt átfúrása, hogy e két országnak vasútvonallal összekötése lehetővé tétessék. Társulatok egyleti működés utján hozták létre a vasutakat, ilyenek a gyárakat, ilyenek alapították meg a tudományos kutatásokat és adtak helyes irányt fejlődésének.

Hogy az ipar terén is még jókor belátták a tömörülés szükséges voltát, arra bizonyságot szolgáltat a jelenleg csak történeti jelentőséggel biró czéhrendszer. Igaz hogy ezen rendszer alapjáni egyesülés már túlélte magát, de el kell ismernünk, hogy annak idejében czéljá- nak emberül megfelelt; és én uraim azt mondom, miszerint ahelyett, hogy az ezen rendszer által nevelt czopf czibálásával vesztegetnék a drága időt, lássunk oly eszköz után, melvlyel azt szépen leborotválhatjuk; különben is nemcsak a kor, hanem hazai törvényhozámenekiiljenek a nem tágító impertiuentia elől, i részint pedig személyes viszonyaiknál fogva meg- j tesznek mindent a tolakodók kielégítésére. S ez ; a dolog conventional része.

Mennyire téves azoknak nézete, kik vélik, hogy a számban csekély szászoknak — kik,

; mondják, jelentéktelenségüknél fogva Magyarországot komolyan nem fenyegethetik — mesterkélt sőt erőszakolt felszinre vonása által teljesen sakkban lehet tartani a különben is elnyomott ; románokat, kik aggodalomra adhatnának okot. S 1 a paritás kedvéért s hogy lehessünk a barátságot próbára tevő balszerencsében is testvérek : elnyomatnak itt Magyarhon kifogástalan hazafiai a németek és fényes pártatlansággal magok a királyföldi magyarok is. S nem látják be az illetékesek, hogy a románoknak ismét jelenté- ! kény része elfojtott s egyelőre csak szavakban nyilatkozó dühvei figyelvén az igaztalan, eljá- 1 rásra minden tehetségét erőfeszitve arra fordítja, hogy mivelődjék, vagyonosodjék s már is minden tekintetben jelentékeny haladást mutatnak fel a közelmúltban s még nagyobbat Ígérnek jövőre. A szászok pedig elérték dicsőségük tetőpontját, nekik elszigetelt állásuk és úgy is csekély számuknak épen nem kedvező Zweikin- derwirtschaftjoknál fogva lyanyatlaniok kell. Olyan törvényt csak nem hozhatnak , mely kimondja , hogy csak szász lehet választó; akármilyen általános királyföldi törvény pedig, bármennyire kedvezzen is jelenleg a szászoknak, nem fogja megakadályozhatni azt, hogy a többi nemzetiségek minden előnynek rendszeres fel- használása mellett idővel ne kerüljenek a felényi szászság felé. A vasutak, az ipar és kereskedelem fejlődése nem fogják szaporítani számát a szász választóknak, kik kívülről sem várhatnak semmi gyarapodást, de igen is a ne m- szászok s különösön a románokét. És ki lehetne számítani az időt, midőn minden kiváltság, előjog, különállás és kedvezmény, mely a mostani viszonyoknál fogva szász kezekben van, korlátlan hatalmába kerül a román többségnek, mely elkeseredett küzdelem folytán vivandotta ki azokat. Övék lesz a mostani szász egyetemben a többség, övék az igazgatás és kezelés a királyföld összes vagyonával együtt. Ismerve van a románok „tiene minte“ természete, ha erőszakosan jutottak a hatalomhoz. Akkor a boszu, a megtorlás lesz minden vágyuk és törekvésük. Akkor nem fog velők birni a kormány, mely őket elnyomta, akkor jaj a szászoknak, kik fölöttük hatalmaskodtak, akkor a királyföldi magyaroknak, a mostani testvéreknek sem lesz irigyelendő sorsuk.

Azért a legczélszerübb és legüdvösebb poI I I Ü —————— I

sunk is lerombolva már a czéhelc eltörlése által az egyleti működés ódon falait, azzal nincs már mit bajlódnunk, de meghagyta az alapot számunkra. Építsünk uraim mi ezen alapra a korigények és életszükségeink által meghatározott terv alapján uj épületet.

Pogártársak ! Én úgy hiszem, hogy a már megalakul tnak tekinthető „brassói magyar polgári kör“ az egyleti tömörülés terén egy ily épület fog lenni. Közös hajlékul fog az szolgálni mindazon elemeknek, melyek az ipar és iparos osztály virágzásának és emelésének tényezőiként szerepelnek. Erős meggyőződésem, polgártársak, hogy ezen épület az iparos osztálynak olyan szent templomává növi ki magát, melyben minden egyes tag enyhülést, vigaszt és biztos segélyt talál.

Ezen erős hitem és meggyőződésem okadatolásául legyen szabad nekem egy kissé ezen egylet czéljainak részletezésébe bocsátkoznom.

A „brassói magyar polgári kör“ két főczél körül összpontosul: az iparos osztályt szellemileg és anyagilag gyarapítani kor és állás külömbsége nélkül, mestert és segédet egyaránt.

Az eszközök erre a szellemi részt illetőleg a következők lesznek : Az értelem fejlesztésére szolgálnak ipar szaklapok mellett több szépirodalmi és politikai lapok, népies tartalommal biró könyvek olvasása, anyanyelv, szám- és természettanból valamint a földrajz és történelemből az e végre megnyert szakférfiak által időnként tartandó előadások.

A társadalmi csinosodás az erkölcsök nemesülését elősegítő eszközök lesznek : a társulat helyiségében mindennapi társalgás; időnként rendezendő társas estélyek, melyekben minden egyes tag családostól részt vehet, az öszhangzatos ének művelése é6 az ebből tartandó előadások.

litika volna, úgy intézkedni, hogy minden nemzetiség, minden fél ne érezze magát mellőzve, elnyomva — de lehetőségig legyen megnyugtatva, megelégedve. S ha — mint rendesen történni szokott — nem lehet mindenkinek teljesen kedvébe járni, akkor inkább legyen ! meg nem elégedett azon fél, kinek elégedetlensége nem lehet hátrányos a hazára s a többire nézve, mint az, kinek elégületlenségéből a legnagyobb veszély származhatik — egészen eltekintve attól, hogy a szászok csak a jogos és igazságos helyzettel nem volnának megelégedve. Azért tehát „videant consules,“ s gondolják meg, hogy a jelen irány már természeténél fogva bizonyosan megboszulja magát a jövőben, de a nép lázas ingerültsége folytán jelenben is előidézője lehet borzasztó állapotoknak, melyekről felelősökké teszszük a haza és nemzet előtt azokat, kik a jog és alkotmány jelölte utón minden bajnak békésen elejét vehetnék azáltal, hogy ez országrészre is kiterjesztenék az általános törvényeket, érvényre juttatnák a megvál- ! tóként várt jogegyenlőséget.

A királyföldi tanfelügyelőség.

(Folytatás és vége.)

Valóban a rémes dráma már úgy látszik kész, színészeink jól játszják szerepeiket, idöközönkint csak egyes jeleneteket juttatnak a nyilvánosság elé, hogy a fül hozzá szokjék, de egy kissé még arczátlanok is, mert habár a hazai közönség s minden megye elveti a bírálaton aluli darabot, ők még is annak ismételésével kívánják ingerelni a kedélyeket. — Nagyon kívánatos volna, ha államférfiaink incognito személyesen szereznének meggyőződést az itt történtekről; de hisz ott a történelem egy felöl, s az épen folyamatban levő a magyar falvak elnyomása ügyében felmerült óriási per, ez minden esetre jellemzöleg tünteti fel a szász szük- keblüséget, s hiv képét adja az annectalási, hatalmas- kodási magyarellenes viszketegségnek.

Azonban elég volt idáig a birkatürelera, elég a tréfa; ideje hogy tisztában legyünk magunkkal és helyzetünkkel — elé a törvényjavaslattal, szakítsa ketté e gordiusi csomót a parlament, hogy tudjuk meg, ha váljon a Királyföld Magyarországhoz tartozik-e ? hanem, akkor tudni fogjuk mint idegen államiban vendégkép viselni magunkat, s azok, kik nem barátai a cultur- rendszernek, ki tudnak költözködni, mint ezt Elsass hiv népe tévé. — De ha a királyföld hazánk elidege- nithetlen része, úgy itt idegen törvényt, idegen szokást alkalmazni hazaárulás, a mit elfogadni, eltűrni hazájához hiv polgár soha se fog, a mi ellen küzdeni csak honfiúi erény és kötelesség.

Tekintsünk csak szét a legszabadabb államokban; lám a külömböző néptörzsök egy törvény, egy hatalom alatt mennyire boldogokj és megelégedettek, s | épen azért, mert ugyan egy törvény alatt állnak. Ne tegyen

Az anyagi czél, melyre egyletünk működése irányul az, hogy segéljen a) a kezdő iparosokon, kiknek a pénzhiány miatt lehetetlen iparok rendes folytatásához kezdeniük ; b) oly segédeket, kik iparuk pangása miatt nem kapnak annyi munkát, a melyből mindennapi szükségletökre elegendő pénzt kereshetnének ; c) oly iparos tanulókat, kik valamely iparos iskolában magukat tovább akarják képezni ; d) oly vándorló segédeket, kik vándorlásuk közben önhibájukon kívül pénzszükségben szenvednek.

Ez okból az egylet pénztára két tőkére oszlik u. m. tartalék ёз alaptőkére, az elsőből fedeztetnek az egylet folyó kiadásai, az utolsóból a segélyezések a fenn előadott alapon.

íme polgártársak ! ennyi nemes czélt ölel fel kebelében a „brassói magyar polgái'i kör“, hát még ha tekintetbe vesszük azt, hogy egyleti működésűnk gyakorlati eredményében mennyi üdvös mellékes czélnak leend tárháza! Itt a mester segédjével egy egyleti testületet képezvén ennek üdvös hatása el nem maradhat. A mester tanulja becsülni segédjét, s hozzá szokik azt úgy tekinteni mint vele egy állású polgárt, a segéd viszont értelmi felfogásában gyarapul, erkölcseiben finomul, társadalmi tekintetben tájékozást nyer. Továbbá az egyletnek mint ilyennek semmi politikai czélja — mint ez a már elfogadott alapszabályokban ki van mondva — nem lévén, hivatva leend az egyenlőség és testvériesség felséges eszméinek gyakorlati megvalósításán munkálni. Éppen azért óvakodni fog az egylet a nemzetieskedés- nek még csak homályos színezetét adni.

En úgy hiszem polgártársak, midőn ideiglenes egyleti működésűnket mával e helyiségben megkezdjük, a mondottak után felesleges különös szerencsekivánatain- kat összehalmoznunk, mert ott hol ily nemes czél kö-