Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-23 / 41. szám
Brassó, 1873. Harmad évi toljam 41. szám. Fentek, május 23. Megjelenik ez alapheten- kint kétszer, kedden-és pénteken. Ara:. Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 кг. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr* (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.—Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Előfizetési felhívás n czinu'i politikai, közgazdászat! és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4 frt. — kr Május —szeptember . 2 « 50 T) Május—junius . . . 1 V) V) Egy hóra . . . . ---3 СЛ о n A „Nemere“ egész tiszta jöv edel me a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. gg"1 ............... - ' "-"-I*-1 1 " 'L ■ L---L-LL ; H étfalusi magyar és román bajok. Ш. Mielőtt Brassó városa a kutyaadóra gondolt volna, szemeit azon sudár fenyőfákra veté, melyek Hétfalu bérczein és völgyein oly szépen és gyorsan nőnek mint Libanon czédrusai. Ha minden tőkére csak egy félhuszast vetek s az! eddigi szabad épületfa-vágást betiltom — gon-: dolá magában Brassó — ezerszerte több jövedelmen lesz, mint mennyit az a tenyeremnyi „Malomdomb“ hajthatott volna, különben ahoz ! úgy is igéuyt tartok, mert idők múltával az épületrom alatt megtaláljuk az alapba betett emlékkövet, mely a birtokos részére fog tanúskodni. — A mi nem sikerül egyszer, megpróbáljuk tizszer, főleg ha Sc.hmerling-Nádasdy- j Maager kormány viszi a főszerepet Szent István birodalmában. Szegény Hétfalu ! nem elég, hogy lisztedet, italodat megvámolja Brassó, most szabad epü- letfádra kerül a sor. Uj perlekedés, uj költség, uj keserűség, uj küzdelem ! Könnyen érthetjük, hogy Brassóban nincs orvosság. Ismét a derék Gödri János vette oltalmába a segélykeresőket. Történt az is, hogy némely elöljáró más utón fogott a dologhoz, mint ő tanácsolta s ismét jöttek a panaszok, hogy a város bölcs circum- spectusságán s kémkedésén megtört az üdvös kezdet, akkor a nemes férfiú haragra lobbanva galléron ragadta az ügyetlen bírót s mint Luther kalamárisát az ördögfelé, úgy löké le szegény, ügyetlent, szász inspector kegye és községe jóléte közt ingadozót a meredek lépcsőkön. Kár hogy Hétfalunak kenyerét evő de jogait pusztító idegen jegyzői nem juthattak a lelökött biró sorsára, mert arra ők mint Brassó kedvenczei százszorta érdemesebbek voltak. Ha Brassó városa határozattá emelhette volna, hogy minden fenyőtökére 25 váltó kraj- czárt vessen, ismét bebizonyithatá, hogy ő földesül-, mert szabadon, kénye kedve szerint intézkedik e nép birtokában és szabad használatában levő erdőkkel. De a szándokával most legalább nagy ku- dorczat vallott. Gödri megnyerte a pert Grüner, brassóvidéki elnök hivataloskodása alatt. Brassó visszautasittatott és Hétfalu győzött, ismét mint az előtt szabadon használta gazdag erdeit. Eljött 1852/3. Most vagy soha, gondola magában Hamari Péter barczavizi korcsómájá- ban a sörös krügli mellett s a mit ő gondoft,- azt a város gondolta. A határfelméréskor kirándul egy brassói bizottmány Tömös völgyébe, hol a hasonnevű Tömösfolyó választja el Tür- kös és Bácsfalu erdő és legelő területét a brassóitól. A két község képviselői békésen haladnak az Alsó-Száraztömös völgyéig, itt hirtelen megállapodnak a szász urak és fegyveres erővel kényszerítik a falusi bizottmányt a Tömös jobb oldalára átcsapni és Alsó Száraztömös vizét Brassó határául elismerni, a városnak hagyván milliókat érő Száraztömös, Szuszáj és Csaplya erdő, legelő és kaszáló helyeket. Rég vágyott erre Brassó foga, de dicséretére legyen mondva a két községnek, itt a bölcs urak terve mindig megtört a derék elöljárók és ősei birtokát el nem áruló nép éber vigyázásán, meg nem ingatható hűségén. A két község bizottmánya ünnepélyesen óvást tesz e hallhatlan, szemtelen fellépés és követelés ellen. Es Brassó városa nem rettegve Isten büntető igazságától, nem lelkiismerete fur- dalásától, nem egy későbbi kor kárhoztató ítéletétől, határához kapcsolja nevezett területet s máig is magáénak mondja, de ezer szerencse nem használja, mert jaj annak, a ki lábát és fejszéjét oda vinné, mert e helyek többet érnek mint az universités minden kincsei, akkor megszakadna az egyvallásuság alapján kifejlett egyetértés, egyetérzés, mely már is mindinkább fogy és hidegül a szász politika folytán. Mit ér a szép hit, ha nincsen kenyér, emeld föl Anteust a földről s elvesztette miuden erejét. Jakó, War- ton, N. N., Hincz ügyvédek álltak a két község élére. Birkózott a két szegény község köröm- szakadtig a hatalmas, pénzes Brassóval, mely most a favágást is betiltotta az elvett erdőrészekben; száz meg száz ölfa rothadt ott, mert a kitűzött terminusig nem birták hazatakaritani a szegény emberek. Es miért tehette ezt a város, könnyen megérthetjük, nehogy valamely megkért bizottmány későbbi időkben az ott levő vágott ölfákról a községek részére tanúskodjék. Ez erdőrészek lezárása által főjövedelmétől fosztá meg a város a bácsfalvi és türkösi magyarokat. A románok csak annyiban érezték a megszorítást, hogy drágábban kellett a szükséges tűzifát beszerezniük. Felemlitésre méltó Brassó városának, illetőleg tanácsának a sok panaszra kiadott egy váspxaæssasan! g> A bécsi világkiállítás. (Saját közkiállitási tudósítónktól.) (Folytatás és vége.) П. Bées es a világkiállilás. Mint minden nagyszerű intézmény, úgy a bécsi világkiállítás is ezrével számlálja áldozatait; már a kiállítási palota telepítésénél több száz ember veszté el életét; mily nagy azonban azok száma, kik a vásosunk- ban uralkodó nagy drágaság miatt kényszerülve valá- nak életmódúkat a legnélkülözhetlenebbre szorítani — s ha legalább igy kijönnének!? A lakosság másik, tehetősebb része a legnagyobb érdekkel kiséri a dolgok folyamát; s mig a pénzaristo- kratia polyvaként szórja a pénzt, addig az iparos ember azon töri fejét, miutonmódon sikerülendne az idegeneket legkönnyebben teljesen kizsebelni. így állnak a dolgok? A bécsiek minden alkalmat megragadnak, bol könnyű módon pénz szerezhető ; nem csoda tehát, ha a drágaság napról napra növekszik. A város-tanács mindent elkövet, mi e túlzott követelésekre gátot vet, azonban a tanácsi kar lazasága az ellenfél makacssága irányában nem képes e bajon segiteni. Ki a fővárosi életet nem ismeri, nincs fogalma azon fény és pompáról, melylyel a coquette Vindobona vendégeit vonzani igyekszik. Bées toilettât csinál ! ! ! S ha mindjárt a naiv szemlélő meglepetve érzi magát a fény és pompa felett ; úgy az elfogulatlan vizsgáló rövid birálat múlva csakhamar átlátja; mily gyarló az emberi erő rövid idő alatt egy világvárost felcicoI mázni; „les extremes se touchent“ itt a legrikitóbb I módon nyilatkozik. Hol egy év előtt a gázolhatlan tócsák és szemét I halmok rengetegében, a rongy-zsidón kívül, semmi em- ! béri lény nem mutatkozék ; ma tündér paloták emelked- I nek, aranynyal rojtozott bársony nadrágu komornyikok J sürögnek-forognak : a marquise rejtélyes boudoirjától pár lépésnyire rongyba burkolt alakok turkálnak a hulladékokban: palota, tócsa; színház, szemétdomb barát ságosan osztoznak a helyben. A világ kétes figyelemmel bámulja az óriási müvet és seregük tengereken keresztül a fővárosba ; ki a föld valamennyi nemzeteit önszemével látni kívánja, itt van alkalma; főleg japán küldé százával alattvalóit, kik tölünk a kaukázusi faj gyermekeitől, csak is fakó- szinü arcok és charakteristikus szempillájok által különböznek; ruházatokra nézve azonban Becs valamennyi dandyaival versenyeznek. Ha már maga a város ily festői érdekes képet nyújt, mily megragadó látvány tárul fel szemeink előtt, I ha a világkiállítás palotájának belsejét először szemléljük meg; önkénytelenül a bábéi tornya mesés története jut eszünkbe; itt egy német munkás anyanyelvén akar közlekedni hollandi szomszédjával, mi többnyire sikerül nem úgy azonban, ha egy franczia vagy angol munkás ide vetődik; a diseurs elnémul s kiki dolga után lát. Kimondhhatlan érzülettel ballagék a rotunde óriási termébe. Mi távolról mint a méhek csendes zummogása hallatszott, közelről mint az Aetna gyomrában kovácsoló cyklopsok földrenditő kalapácsolása üti meg fülemet — még egy lépés és én benvalék, előttem egy világ müve, egy világ nemzete. Ш. Mielőtt ez óriási csarnok küszöbét átlépém, elha- tározám magamban az egészet higgadtan megszemlélni ; most azonban, a mint ben vagyok úgy cselekszem mint azon született vak, kinek szeméről a hályogot leveszik: mindent látok ; azonban az egésznek csak elmosott körrajzát vagyok képes észrevenni; — a nagy fény, a nagy zaj, a látandók számlálhatlan sokasága elkábit. Ilyen volt az első benyomás hatása. Azonban nem sokára ismét kijózanodék és rövid habozás után megkezdém körutamat a rotunde körül, vagy a mi egy — a világ körül. Mindenek előtt a rotunde belsejét szemléiéin meg|; az egésznek nagy hasonlósága van egy óriási ütönélküli haranghoz, fenn a kupola tetején óriási ablakok eresz- tetik be a nap sugarait, lejebb, — meglehetős távolban egymástól két ráczozott karzat vonja a rotunde belsejének felső részét át; a fal szürkés szinét óriási koszorús angyalok díszítik, a terem közepén egy óriási szökőkút, nagy terjedelmű bassins-jével, melyből fan- tastikus mythologiai tengeri n}7mphák és szörnyek emelkednek — az egésznek megragadó szint kölcsönöz. Még egy világkiállítás sem volt kész a meghatározott napon ; HI. Napoleon hordók és csomagok köze- I pette tartá megnyitó beszédét ; —- a bécsi kiállítás ámbár e hó elseje óta megnyitva, alig lesz e hóban kész, s ki nem csak a rotunde-ot hanem a galleriákat is látni kívánja, számos kellemetlenségeknek van kitéve. r En azonban vissza nem ijedék és szemlémet megkezdém. Mi a rotunde-ban figyelmemet magára voná azon számos buffettek voltak, hol a gazdag ember mesés összegért a legkiválogatottabb csemegékkel tractáltat- hatik, továbbá számos fiatal nők, kik mindennemű újságokat és kiállítási katalógusokat árulnak. A rotunde-ban még nagyban dolgoznak ; az eddig kiállítottak között legérdekesebbek : „Sarg“ bécsi gyárosnak milly-gyertyából emelt nagy státuája; egy lipcsei szűcsnek kiállított müvei, egy franczia vas- és
