Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-17 / 5. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 5. szám. .Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 it- — kr- Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . • 1 it. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastrornutcz/’564 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászaid és társadalmi lap. Félitek, jail. 17. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési fciliivá 99>^гчМ czimii polifikai, közgazdászai! és társadalmi lap Hl. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — kr. Fél у) о ^ y) Negyed „ 1 „ 50 „ Külföldre egész évre 7 frt. Félévre 3 frt. 50 kr. A „Xemere“ szerkesztősége. A székely nemzet története megírása ügyében. II. Múlt számunkban közöltük Simon Elek indítványát a székely nemzet története megírása ügyében. Ez indítvány kifolyása azon meggyőződésnek, hogy anemzeti létnek egyik íőtámasza a nemzeti történelem tanulmányozása becsben tartása. A nemzet története mutatja dicső ősök kö- vetésreméltó példáját, éleszti a haza fejlődése és alkotmánya iránti érdeklődést, gyúlasztja a sziv- ben a honszeretet lángját, szilárdítja a nemzeti Öntudatot. S kivált a székelj mi lelkesítse nemzete dicső'sége iránt, mi erősítse őt nemzetisége fentartásáévt folytatott küzdelmében, mi fejlesz- sze benne a nemzeti öntudatot és büszkeséget — ha nem a nemzeti történelem? Ez bizonyltja, hogy századok harczát diadalmasan vivott nemzetünknek van létjoga e földön, hogy ősrégi életrevaló fajunknak van létjoga e bérezés hazában; ez buzdít bennünket, hogy honunknak őseink vérével áztatott és vitézségével megőrzött földjét a béke áldásai által virágoztassuk. Elődeink erős karral oltalmazták e földet, a civilizatió védbástyáját, mig nyűgöt népei a mivelődés gyümölcseit élveztek. Ebben áll főkép a tai jogosultságunk nyűgöt miveltségébez, ez egyszersmind intés nem a pihenésre, hanem a haladásra, a versenyre nyugatnak kedvező körülmények közt fejlődött nemzeteivel. Jelenleg a civilisatiót nem kell védenünk kelet ellen, de fel kell használnunk minden eszközt saját fajunk fenntartása és fejlesztésére, hogy nem csak a mull, de a jelen jogaival léphessünk a culturné- pek sorába, hogy — ha szükségeltetnék — mü- velődésvédő szerepet vállalhassunk a jövő történelmében is. S mindennek fő-támasza és előmozdítója a hazai történet iránti érdeklődés, lelkesültség. Azért hazafias örömmel üdvözöljük Simon Elek indítványát egy nemzeti jutalomdíj kitűzése érdekében a székely nemzet története megírására. Meg vagyunk győződve, hogy egész Magyarhon, de kivált a székelység mindent megtesz ez ügyben. Lelkes áldozatkészséggel fog minden székely tehetsége szerint járulni a jutalomdíjhoz, mely igy a dicső nemzethez méltó jelentékenységre fog nőni. Fáradhatlan buzgósággal fogjuk levéltáraink és iratainkat közrebocsátani, a tudó- mányos kutatásban segédkezni.Es hazánk történetírói közt fog akadni, ki ez ügyet tanulmányozása és munkásságának méltó tárgyává fogja tenni, s az által kiérdemelni saját magának egy helyet azon pantlieonban, melyet hazájának ál lit. Már is általános viszhangra talált az eszme, és az adakozások szépen folynak. A „Nemere“ mint a Székelység kiváló képviselője nem fog hátra maradni. Reméljük, hogy tisztán hazafias irányú, áldozatkész törekvésünk mégis fog elismerésre és pártolásra találni, hogy lapunk általános támogatásban fog részesittetni. Mi részünkről a „NEiMEBE*1, egész tiszta jövedelmét a székely nemzeti történet megírása jutalomdijára szánjuk, s ! ezáltal pártolóinknak a „Nemere“ által közvetlen i nyújtott előnyök mellett alkalmat adunk, két ! hazafias és nemzetünkre nézve fölötte lényeges vállalatot — a „Nemere“ és a Székely történet megírása ügyét — egyszerre előmozdítani. Kérjük továbbá honfitársainkat, a székely nemzeti történet jutalomdíjára szánt nemes ajánlatok és adakozásokat szerkesztőségünkliez beküldeni, hogy azokat illetékes helyre juttatni és azokról hazafias köszönettel számolni tudhassunk. Egyelőre a nemes ügy nevében bálát szavazunk tkt. Fódor József urnák, ki az elsők egyike mindenütt, hol a székely nemzetért tenni vagy szólani kell, s ezen czélra is egy aranyat küldött be hozzánk. Isten áldása legyen e szent ügyen ! Szerkesztőség. Brassó, 1873. év január havában. Háromszéki leányárvaház. Volt alkalmunk e fölötte fontos hazai és jótékony ügyben már többször szót emelni ; most azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy e nemes czélra tett nagylelkű adakozások közlését megkezdhetjük nyilvános elismerést és köszönetét szavazván a buzgó gyűjtők és lelkes adakozóknak. А ш. évi októberhó 16-án Kézdi-Vásárhelyt tartott első gyűlésben alapitoltak : Báró Szentkereszti Stefanie 500 frt. Hankó Lotti 50 kr. idősb. Nagy Lázárné 100 frt. Tóth Istvánné 100 frt. Csiszár Mihályné 50 frt. Szabó Mózesné 100 frt. Dézsi Bálintné 50 frt. Kölönte Lászlóné 50 frt. Kolonie Mózesné 25 frt. Kovács Aronné 50 frt. Kupán Józsefné 50 frt. Csiszár Pálné 50 frt. Szőcs Józsefné 50 frt. Fi- tzus Mártonná 50 frt. Nagy Lajosné 25 frt. Bertalan Ilona 25 frt. Jancsó Károlyné 25 frt. Polgm. Nagy Da- niné 25 ht. В. Szeníkeresziy Stefanie ő nagysága ivén alapítottak: Fogarasy Mihály érd. rom. kath. püspök ö Exja 100 irt. B. Wodianer Albert 20 frt. B. Bornemisza Leopold 20 frt. Gróf Bethlen Gáborné szül. Gróf Bethlen Leopoldina 100 frt. Gróf Bethlen Gábor 100 frt. Béldi Tivadarné 100 frt. Gr. Béldi György érd. urb. kötvényben 100 frt. Gr. Péchy EniárffieLSf) fft. Sigmond Elekné 5 frt. Hankó Lászlóné iv én alapítók : Nagy Józsefné 25 frt. Kovács Izráné 25 frt. Mál- nási Kristofné 25 frt. Kovács Gábor 25. Hankó Lászlóné és Málnási Kristofné ivén alapítók: Tuzson Jánosné 50 frt. Szőcs Jánosné 25 frt. jWellnreiter Györgyné 25 frt. Saska Antalné 25 frt. Zajzon Lazámé ivén alapítók: Zajzon Lázárné 25 frt. Kovács Károlyné 25 frt. T. Hankó Lászlóné nrasszony gyűjteményei K.-Yásárhelyröl. Idősb. Nagy Ferenczné 5 frt. Csutak Ferenczné 1 frt. Szőcs Bálintné 5 frt. id. Szőcs Mihályné 1 frt. я A természettudomány mint a közlekedés előmozdítója. Képek és vázlatok az életből. Deák Gerőtől. (Folytatás.) 2) Közlekedési utak. A jármüvek folyvást előbbre haladó tökélyesbülé- se szükségkép a közlekedési utak tökélyesülését vonta maga után. Az a keskeny ösvény, mely előbb tüske és bokor közt, hegyen-völgyön kigyózott végig, idővel egyenes és sima úttá s utoljára valóságos művészi járdánynyá változott. Még ma'is sok helyt utaznak az emberek főleg gyéren lakott és messze kiterjedő rónákon úgy, hogy nincs pontoson megjelölve az út, hanem szántóföldeken és réteken át egyenes irányban haladnak utazási czél- pontjuk felé. így van ez pl. az alföld végtelen pusztáin. Epen igy volt ez kezdetben mindenütt, a mennyiben mindenki, a legegyenesebb irányt és a legkényelmesebb helyet választotta utazása alkalmával s csak miután a földbirtok jobban lön szabályozva és a lakosság sűrűbben telepedi le egymás mellé, indult meg a közlekedés bizonyos meghatározott útakon. Két hatalom lépett fel azonnal, melyek a közlekedést növelék és az utcsinálásra nagy befolyással voltak: a háború és a kereskedés. Az első, hogy gyorsabban s kisebb fáradtsággal lehessen nagy csapatokat tovaszállitni, a második pedig, mint minden em béri szorgalom és munkásság legfőbb emeltyűje. Már az ókori történelemben látjuk kiemelve az Egyiptomiak utait, melyek két oldalon vizárkokkal voltak ellátva, hogy mindig szárazok és kemények lehessenek. Jobbak voltak a syriaiaké, mivel ezek kidomborodva voltak készítve és a középen kimagasodtak, hogy az esővíz lefolyjon rólok s az ut folyvást tiszta és szilárd legyen. A görögök pedig már nagy és lapos kőtáblákkal borították bé utczáikat. Mégis valódi mü- .utakat csak az étruszkoknál találunk, mert ezek az ut felületét poronddal hintették be s ebbe bazaltköveket illesztettek és a kissé kiemelkedő és domború szekérút két oldalán gyalogjárdányt csináltak. A rómaiak vitték az ókor útépitészetét a tökély fokára; még ma is gyakran fedeznek fel itt-ott annyi századok óta romok által betemetett „római utakat“, melyek fényesen igazolják ama rendkiviil magasra emelkedett nép vállalkozási szellemét. Egyik remeke ezen órómai müútaknak a Róma mellett lévő via Appia. A merre csak a rómaiak diadalmenete vonult, mindenütt meghonositák építészeti modorukat. így épitettek nálunk Erdélyben — főleg ïïunyadmegyében Hátszegvidékén — számos római utat; de eleink nem igen siettek utánozni őket e jeles és hasznos művészetükben. E miatt nálunk is — valamint egész közép Európában az utcsinálás mestersége pangni kezdett és az egész középkorban — habár a kereskedés és forgalom élénksége folytán várni lehetett volna — semmi feltűnő elő- haladást sem volt képes tenni. A múlt század közepe táján azonban egy szerencsés felfedezés egészen uj lendületet adott az útépítésnek. Az amérikai Mac Adómnak köszönhetjük e vívmányt, ki 1836-ban halt meg. Ez a nagy köveket mintegy 3 hüvelyk átmérőjű darabokba törette, melyeket az utaknak már megkészitett s mindkét oldalán kissé lejtős felületén elszóratott; azután pedig egy nehéz hengerrel vagy sulyokkal ismét jól meghengereltette vagy sulykoltatta. Miután ezen úgynevezett „macádámizálás“ mindenütt elterjedt, az ángol Telfort által feltalált kövezés által az utcsinálás sokkal nagyobb tökélyre jutott. Ez által lassanként a miveit világ különböző részeit czélszeríien készített, kényelmes útvonal hálózta bé. Később még használhatlan pusztákon, mocsárokon és folyókon is vittek át közlekedési utakat. Egész sziklákat vettettek fel s hordtak szét, mélységeket és nagy árkokat kitöltöttek, óriási hegytömegeket átfúrtak, rohamos vizeket a legcsodálatosb merészséggel áthidaltak sat. síit. A vasutak szemlé1 ésénél ismét visszatérünk az emberi kéz teremtésére s akkor aztán jobban betudjuk látni, hogy az utcsinálást csaknem a lcgnagyobb- szerü és legbámulatosbnak tarthatjuk minden emberi építmények közt. (Folytatása következik.)
