Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-18 / 31. szám
Brassó. 1873. Harmad évi folyam 31. szám. Póníek. april 18. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész éyre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft.— kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Iílastrornutcza 564 szán». Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélvegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimü politikai, közgazdászat! és társadalmi lap Ili. — 1873. évfolyamára. 26. számunkkal kezdődött a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Azáltal, hogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ müködéskörét is elvállalta, növekedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesíteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szíveskedjék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megújítani. Több részrőli óhajnak eleget teendők, ezután a „ Nem éré “-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olvasóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket! kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál pontosan feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat minden díj nélkül házhoz fogjuk küldeni. Előfizetési árak: Április—deczember . 4 frt. 50 kr. Április—szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra .... — „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, apr. 10. Négy nap múlva van két éves fordulója a brassói testvériség ünnepének. Ma két éve is már sürgés-forgás volt az egész városon ; ragyogó arezok találkoztak egymással az utczákon ; mindenki érezte, hogy nem közönséges ünnep következik. A vidéken is terjedett a hir: hogy I Brassóban nagy dolog készül; s a székely ség habozás nélkül helyeselte a brassai törekvést. Vajon igazunk volt-e, midőn azon föllelkesedést olyan virágnak tekintettük, a mely gyümölcsöt tog teremni sokáig a maradék számára is? Igazunk volt-e, midőn azt hittük, hogy hazánk érdekében igen jó dolgot cselekedtünk azon napon? Igazunk volt-e, midőn őszinte bizalommal Ígértük egymásnak, hogy kézfogásunk állandó és őszinte egyetértés kezdete? Vagy talán ellenségeinknek volt igazok, a kik azt állították, hogy hólyag az egész, a melyet egy pár ember mesterségesen fújt föl, s a mely igen rövid idő alatt nevetségesen fog ösz- szeesni ? Nem hiányoztak olyanok sem, á kik pro- phetai arczczal hirdették, hogy a magyarok és románok annál csúfosabban fognak összeperelni, mentői melegebben kötötték meg a barátságot. Végül a politikusoknak azon faja, a mely nem sok jó gondolattal ajándékozta meg a világot, de gáncsol és kicsinyei mindent, a 'mihez az ő eloleges beleegyezése nincs kikérve; s a mely fajtából nagyon sok van mindenütt, főként minálunk: az a csoport éretlenségnek hirdette a brassai eseményt, s mind magyar, mind román részéről a nemzeti ügy feladásának. No hiszen minden részről kikaptak a magunkét! Egyebek közt még azzal is gyanúsítottak nemrég a „Nene fr. Presse“-ben, hogy Hohenwart és az osztrák ultramontán-foederalista párt vak, vagy megfizetett eszközei voltunk. Most, midőn két év folyt le azóta, olyan évek, a melyek alatt sok minden történt, a mi egyezségünket megingatta volna, s alig valami annak megerősítésére:.hadd nézünk körül, vajon a mi hitünk telt-e he, vagy ellenségeink jóslata; s vajon ártott-e a mi kezdeményünk Magyarország belső erősödésének, vagy tán némiképen már is javára vált. Mi itt úgy tapasztaljuk, hogy a brassai magyarok és románok barátsága két év óta nem lankadott semmit. Politikai föllépéseinkben tudott engedékeny lenni mind a két fél a másik iránt, ug) hogy az egyértelműséget minden erőfeszítés vagy mesterséges fogás nélkül értük el mindannyiszor. A magán életben kiterjedt ezen bizalom a nép legalsó rétegéig; s valóban nem hallhatott itt két év óta magyarok és románok közötti súrlódásról senki semmit. A németek nagyobb kísértésnek voltak kitéve, mert velők azt akarták elhitetni, hogy szövetségünk épen a németség ellen irányul. Mindamellett politikai jogok gyakorlatánál ép úgy. mint közös ünnepélyeknél a németség javát sorainkban láttuk s becsületes munkában izmosuk kezeiket polgártársi szeretettel szorítjuk meg akármelyik nap. S testvériségünk hatása nem állott meg itten. Vajon nem az hivta-e életre a román activista pártot, a melyhez mások közt . a derék és tevékeny szebeniek is csatlakozván oda vitték a román polgárság jelentő többségét, hogy nemzetiségük szabad fejleszthetésén kivül valóban semmi különlegest nem kívánnak a magyar államtól ; de arra sem kérnek kiváltságos állást ; bőven beérik az alkotmányban kimondott polgári jogegyenlőség megvalósításával. Tessék figyelembe venni, hogy mikép fogadta legközelebbről a magyar sajtó a románok fölterjesztését a Királyföld rendezése ügyében ! Nyugodt megfontolás, bölcs mérséklet és testvéries egyetértés mindkét részről. Ha van még némi különbség, mintha csak azért volna, bogy az előzékenység kimutatására maradjon alkalom annak leengedésénél ! Es vizszaemlékezni, bogy mi volt a ma- gyár sajtó szerepe két év előtt a románokkal szemben ! Szerdahelyi pronunciamentót s a daco- ! romanismus mindenféle nyilatkozatát kellett ül-, dözőbe venni a nélkül, hogy bár egyes jelen- az előségek nyújtottak volna reményt ezen nagy számú honpolgárok megnyugvására. Uj ég és uj* föld van e tekintetben ; s a részrebajlatlan nem fogja eltagadni, hogy annak előidézésében nem csekély érdeme van a brassai testvériségnek. Mi ezen két éves évfordulót, ha nem is az i innepély külső jeleiben, de lelki megelégedésben ép oly innepélylyé teszszük, mint a két év előtti volt; mert meggyőződésünk biztosit a felől, : hogy jó és biztos utón indultunk két év előtt. Mint elmondtuk akkor, Örömmel mondjuk el ma is, hogy : „A kinek nevében egyesülésünk történt, a ki összekötő kapcsunk minden időkön át: közös édes hazánk éljen! A királyföldi románok kérvénye a kormányhoz a királyföld rendezése tárgyában. (Folytatás.) A románok következőleg indokolják program mjuk harmadik és negyedik pontját: III. Az önkormányzati közigazgatási jog, melyet az , 1868. 43. t. ez. 10. §-a a királyföldi municipiumok szá- I mára kilátásba helyez, véleményünk szerint egyelőre az í adott viszonyok közt az 1870. 43. t. ez. értelmében a municipiumokra nézve és az 1871. 18. t. ez. értelmében a községekre nézve eléggé van biztosítva, és épen azért kívánjuk, hogy ezen törvény szerint a királyföld szervezése is hajtassák végre. De miután nemcsak a magyarországi törvényhozó testület 1848-diki t. ez. 5 §-a és az erdélyi országgyűlés ugyan ez évi tcz. 1 §-a által úgy a két ország lakóinak egyenjogúságát mint az erdélyi lakosok szabadságának megóvását biztosították, hanem különösen a magyar országgyűlés 1868. 43. tcz. 10. §-a a királyföld szervezésére nézve a törvényeken és szerződéseken alapuló jogokat, és a királyföld összes lakóinak egyenjogúságát vallás és nemzetiség különbsége nélkül biztosíttatni kívánja : két kérdés támad, vájjon minők ezen különleges jogai a királyföldnek és vájjon ezen jogok az átalános községi és municipalis törvényben biztosittatnak-e ? Az állampolgár legkülönlegesebb jogával századok óta a királyföld valamennyi lakói mint alapjoggal éltek. Ezen alapjog eredete és gyakorlatánál fogva nem lényeges tulajdona a királyföld kezelési módjának, hanem egyes lakóinak sajátja. Nem a királyföld, mint ilyen birt ezen alapjoggal mivel ezen föld királyi feudum gyanánt tekintetett, — hanem annak lakói élvezték a teljes szabadságot és egyenjogúságot elébb, mintsem az egyetem, ispánság és a municipiumok jelen felosztása ! létezett és pedig azon időben, midőn ezen szabad lakók (conditionarii regales) vallás és nemzetiség különbség nélkül képviseletüket és tisztjeiket a községekbe és mu- nicipiumokba szabadon választották. A municipiumok idővel változásoknak voltak alá vetve. Az-eredeti 11 székből kilenczet képeztek, melyekhez a királyok más királyi területeket is csatoltak ез melyekhez még a két vidék is hozzá járult. Az ispánt részint választották, részint kinevezték, és nem volt eddig szász-nemzetiségű. AtZ egyetem is sok változáson ment keresztül, sőt maga a közigazgatás alakja is változott szokások, alapszabályok és törvények szerint. Ellenben azon alapjogai a királyföldi lakóknak soha sem változnak — és nem is változhattak, mivel ezen jogokhoz, azaz a személyes és vagyon szabadság és egyenlőséghez a királyföld természete és lényege volt kötve, mi által ez az ország többi részeitől, melyekben nemesek és jobbá^'ok éltek, különbözött. Ezen okból a királyföldön nem volt, nem lehetett jobbágyság és ! jogkülönbség (diversitas jurium.) Sok állami okmányt és törvényt s királyi rendeletet említhetnénk erről, ha a tér megengedné : de ezeket ismereteseknek tételezzük fel. Ezen alapjogok természetéből folyik, hogy azok kivált szabad államban érintetlenül kell hogy maradjanak (valamint az 1868. 43. t. ez. 10. §-a is követeli); ebből folyik továbbá, hogy ezen jogok fenntartására nincs szükség egyetemmel és ispánsággal elláttatott tartományra, miután ezen intézmények épen a királyföld egyenjogúságának megsemmisítésére szolgáltak. Az 1870. 42. t. ez. 19. és 27. §-a, valamint az 1871. 18. t. ez. 34. §-a nem felel meg az említett királyföldi lakók alap- i jogainak, sem azok sajátságos viszonyainak, behozván a virilis szavazatokat és a választásokat a municipiu- raokban oly magas census által szorítván meg, a minő követeltetik az országgyűlési képviselők választásánál. A királyföld lakóinak részvételi joga a községi és mu- nicipiumi ügyekben csak a lakó minőségéhez volt egyenlően kötve mint birtokoséhoz, adófizetőéhez és hadi szolgálatra köteleséhez ! tekintet nélkül az adó nagyságára és bármely más kiváltságra. A viszonyok is, a melyekben ezen lakók éltek és még most is élnek, nem tűrték ezen jogok módositását, mivel egyrészt a királyföldön nincs nagybirtokosság, — hanem a vagyonnak apró részecskékre való felosztása valamennyi községekben, és mivel másrészt a lakók egy igen jelentékeny része valamennyi határszéli és havasi községben nem bírnak jövedelmes földbirtokkal, hanem csak terjedelmes barmászatot, kereskedelmet barom és nyers termékekkel és több ilyesmit űznek, melyeknek jövedelme a kereskedelem és ipar természeténél fogva nagyon szokott változni. Atalában ismeretes, hogy a kmályföldön laknak a nevezetes barom-tenyésztők, kiknek javára, éa
