Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-15 / 30. szám
117 keltet a Baromságban. Nemcsak a magyar tanügynek lenne nagy kárára ezen áthelyezés, hanem egyúttal mintegy készakarva szolgáltatná ki az eddig kivívott előnyöket az ellenség kezébe.“ Lehet, hogy mindez igen helyes észrevétel, azonban Hunyadmegyében is elkerülhetetlenül szükséges a tanügyi kormányzat változtatása. „Hon.“ (Naszód vidéke) elhatározta, hogy Gizella főher- czegnöt nászünnepe alkalmával az ottani népviselet után készített egész mennyasszonyi öltözékkel ajándékozza meg, és az érdekes ajándékot fölirat kíséretében, a magy. kir. belügyminisztérium utján juttatja Gizella töherczegnöhöz. (A in.-vásárhelyi) jótékony nöegylet folyó hó 6-án tartott ülésében elhatározta egy állandó műkedvelői szín- társulatot alakítani, s mielőtt a kolozsvári nemzeti szín- társulat megjönne, egy pár előadást rendez, melyek közül a második tiszta jövedelmét a világtárlatra küldendő iparosok felsegélésére szánta. (A ll.-szebeni) képviselőtestület a bécsi közkiálli- tás czéljaira 3000 frtot adományozott, s ez összeg mi- képpeni kezelését egy általa kinevezett bizottságra ruházta. Ez értelemben nevezett bizottság az illető ösz- szeget tizennégy 150 forintos utazási ösztöndíjra osztotta fel. (A kalb, autonómiai) gyűlés a jövő hó 1-ső nap- jái*a Károly-fehérvárra már össze van hiva. (A szerzetesek eltörlésére) nézve a katholiküs Csik- szék bizottsági gyűlésen élénk eszmecserére adott alkalmat egy bizottsági tagnak azon indítványa, hogy az országgyűlés feliratilag kéressék meg a kormánynak oly megbízás adására, hogy az még a jelen ülésszak alatt terjesszen bé törvényjavaslatot a szerzetek, s nevezetesen a szent Ferenczieknek eltörlése és vagvonuknak állami kezelés alá leendő rendeltetése iránt; hosszabb vita után e kérdés úgy döntetett el, hogy az indítványt elvben pártolják ugyan, de a felirat elmarad, hanem megvárják mind a kormánytól , mind az országgyűléstől, hogy az oly régen vajúdó katholiküs autonómia kérdését illetőleg szabadelvű irányban mielőbb intézkedni fog. (Kézdi-Yasárheljt) lövész-egylet van alakulófélben. (Az „Apollo“) czimü zenészeti szakközlöny és zenemű-folyóirat második kötetének 7-ik száma megjelent a következő zenemű tartalommal : Ködfátyolképek. Egy ifjú leány sirjánál. Honvesztett. Polka mazurka. Talpra magyar, csárdás. Ezen zenemű folyóirat és zenészeti szaklapra az előfizetés egész évre 6 frt egy fél évre 3 írt. (A „Katholik(IS Reform“) czimü Hatala Péter által szerkesztett uj kath. hetilap első száma megjelent, feladatához méltó tartalommal. közgazdaság. Kell-e sót adni a juhoknak, mikor és mennyit? Hogy a só a juhok egészsége fentartására nagyon szükséges, azt minden juh-tenyésztő, minden felügyelő, minden gazdaságiró elismeri ; de a nézetek, hogy mikor és mekkora mértékben adandó — nagyon különbözők. Hires juhász Pete Ferencz a juhtenyésztésről irt s a nemzeti gazdahivatal által 1814-ben kiadott munkája 107-dik lapján e van: „Tavaszszal és akár mikor nedves időben gyakran kell a juhokat sózatni ; mert több haszontalan nedvességet szednek bé az eleséggel, s a levegő vastagsága is megterheli a tagjokat, melyek együtt veszedelmesek és mindenféle rothasztó nyavalyákat szerezhetnének, ha sóval ellene nem állanánk. »Semmi hibát nem követ el az, ki a juhoknak minden harmad, vagy negyed nap sót teszen eléjekbe nyalni, ha nedves idő jár. Egy hétben pedig egyszer, ha szárazabb idők vannak.“ Ezen nézet szerént tehát nedves időben több, száraz időben kevesebb só adandó. Ezen állításnak ellenébe igen tapasztalt gazda, több uradalmak kormányzója, a magyar tudós társaság rendes tagja Balásházi János „Gyűjtemény a juhtenyésztésről“ irt munkája 11 kötet 101-dik lapján ezt mondja: „Sót csak akkor kell nyalatni a juhokkal, mikor a gyuladó nyavalyáktól kell tartani, s midőn a plánták kevés nedvességgel bírván, a juhok ganajzatjokat egyes golyóbisokban hullatják. Hogyha olyan állapotban adjuk juhainknak, midőn a valóságos elgyengüléstől okozott nyavalyáktól tart az ember, vagy az már jelenségeit is mutatja: ezen esetben valóságos ártalmára van a juhoknak. Én gondolom, hogy 1813. 14. 15. 16-ikigen nedves esztendőkben, melyekben annyi sok juhok eldög- lettek, legalább felét sóval ölték meg. Azon idétlen gondolat, hogy a só az élő testet a rothadástól menti, sok tenyésztőket a veszedelem meg- kettőztetésére vitt. Midőn a plánták tavaszszal és időközben kövér esőzések után nagyon sarjadzanak, szinte megesik ilyenkor is, hogy lágy ganajzás mellett is a juhok sónya lás kívánságot mutatnak — mely ugyan ritkábban történik — akkor is kívánságait teljesíteni kell. De mivel a só magában ártalmas lehetne, szükséges azt némely más orvosi szerekkel elegyíteni, melyek a feleslegi nedvességet a gyakortai vizellet és kigőzölgés fentartása által enyhítik, s egyszersmind a belső részekben való férgek kifejlődését akadályozzák, s a gyomorban támadható savanyúságot megtörik. Ilyenek a fénylő korom, büdöskö és oltatlan mészpor.“ i Balásházinak ezen nézete szerint tehát nedves idő járáskor kevesebb só adandó, ebemben Pethe nézete szerint több. Több nevezetes munkáiról ismeretes gazdaségi-iró Leibiczer János „Juhtartás“ 113-ik lapján ezt mondja: „Tudjuk hogy a só puhító tulajdonságai által, ha erős táplálás adatik —- hízásra, ha pedig gyenge a táplálás — feloldásra ingerli a testet. Ennélfogva analógia szerént könnyen átláthatni, hogy huzamos száraz időben annnyival szükségesebb a só a juhoknak, a mennyivel azt károsnak kikiáltották némelyek. , Huzamosabb nedves időben félbe kell azt hagyni, és a juhászok minden ellenségük mellett is nedves esztendőkben csak nagy vigyázattal keli sót adni a juhoknak.“ Ennek ellenébe Staut József cs. kir. felhadnagy, a gazdaság, különösen a juhtenyésztés iránt nagy előszeretettel viseltetvén, több rendbeli utazásaiban mi nevezetes jeleneteket látott, feljegyezte s a „Mezei gazda kézi könyvéiben kiadta. Ezen munkája 75-dik lapján ezt irja: Szükséges sót is gyakrabban a juhoknak adni; ha 100 nagyobb s apróbb juhnak minden két hétben egyszer 10 fontnyit nyújtanak, elegendő lészen, mivel akkor minden sózásnál egy egy dai’abra másfél lat jut; de nedves, ködös mocskos télen minden héten kell a juhokat sóval tartani. Elleniben nyáron, kivált nagy melegben elég minden harmadik héten egyszer velők sót nyalatni.“ — Nem említek több ellenkező nézetet. Az előhozattak is elégségesek arra, hogy a juhtenyésztőt zavarba hozzák. Több nevezetes gazdasági irók nincsenek tisztá ban azon nézettel : esős, vagy száraz időben kell-e a juhoknak több vagy kevesebb sót adii. Ha a különböző s többnyire helyes adatokkal támogatott nézeteket fontolgatjuk, szinte rettegünk juhainknak sót adni, és nem adni. Azonban ne vesződjünk sokat a külömböző nézetekkel ! Menjünk az eredeti kútfőre s vizsgáljuk a só j hatását. Tapasztalásból — az a legbiztosabb gazdasági könyv — tudjuk, hogy a só az emésztést és vizelle- tet elősegélli, a ganajzást lágyítja : szóval laxál ; s I ennélfogva a szorulást akadályozza, a forróságot enyhíti. Szinte ezt lehet mondani a tavaszi és meleg nyári ! esőzések utáni fris növésekről is, nemkülönbem a túl- j ságos nedvességgel telt fii, és gyök eledelekről is. Innen méltán lehet következtetni, hogy sót csak akkor kell adni a juhoknak, mikor a gyuladásos nyavalyáktól lehet tartani, s midőn a növények kevés nedvességük miatt a juhok ganéjokat kemény golyóbisokban hullatják. Ily esetben magok a juhok bőgésök, falrágások, vokandok túrások evése által jelentik a só iránti kedveket. Ilyenkor só kell nekik. Ellenben, midőn a tavaszi vagy nyári esőzések után nőni szokott legelői fris növések miatt már is has- sikuíás mutatkozik : szükségtelen a só. Magyarországon több ezer birka volt felügyeletem , alatt, több majorokba felosztva. Minden két hétbe egyszer sózattam őket. A sónak mázsáját vettem 10—12 I frton. Ily drága só mellett 5—6 ezer birka sózása figyelmet érdemelt. A sónyalás mindig itatás után történt, de soha itatás előtt. A sózó vályúk a birka istáló háta megetti tágas téren elég mennyiségben — bogy a birkák ne tolakodjanak — voltak felállítva. Nedves, ködös időben, midőn a birkasereg az alvóiból kiment, nem is ügyelt a sózó hely felé. Ellenben nyári száraz napokonkénti kihajtáskor rendesen a sózó I vályúkhoz szaladtak, s ott tátogtak bögések közt mind ; addig inig „Bandi“ nevezetű kolompos vezér ürüt indulásra nem figyelmeztette a juhász ezen szókkal „Indulj Bandi!“ Hasonlólag estéli hazajövetelkor száraz időben bögésök közt szaladtak a sózó vályú felé, s csak is a „Fordíts“ nevezetű púimnak sikerült a serget megfordítani. Nedves, ködös, esős időkben ily jelenetek nem fordultak elő. Ezen természet szerinti ösztönből Ítélve, én is szinte merem állítani, hogy száraz időben kedvesebben veszik a juhok a sót, mint nedvesben. Mennyi sót kell adni a juhoknak? A juhoknak adandó sómennyiséget Íróasztalnál bajos megállítani. Ha a legelő szikes, — sós — a viz salétromos : — Magyarországon sok helyt található — nem csak hogy sót nem kapnak a juhok, mig ezen legelőn járnak, de az itatással is nagyon óvatosan kell bánni Több birkaispántól hallottam ily nyilatkozatot: „En annyi versen hintek sót a sózó vályúba, mig birkáim ott nem hagyják.“ Nézetem szerint ez annyit tesz: annyi sót kell adni a juhoknak, mennyit fel tudnak nyalni. Másoktól meg ily nyilatkozatokat hallottam. „Fel- ! ügyeletéin alatti birkák akkor nyalnak sót, és annyit, mikor és mennyit akarnak; mivel a kősó folyvást az akolban több darabokban ki van téve tetszés szerinti i használatra.“ Ezen sózási rendszerek nemcsak károsok, de veszedelmesek is. Ha addig hintjük a sót a vályúba, mig a juhok ott hagyják, vagy az akolban több darabokban folyvást ki van téve, csupán játsziságból is nyalakodni fognak nemcsak az anyák, de a szopó bárányok is. Már pedig az anyáknak bárányozás alatt és a szopó bárányoknak, mig legalább 1 hónapot be nem töltöttek —• a hasmenés kikerülhetése végett sót nem szoktunk adni. A kősó nyalatás azért is hibás, mivel akkor nem lehet az időjárás szerinti száritó vagy erősitő keveréket használni. Ha a só az akolban folyvásti használatra több darabokra ki van téve, könnyen történhetik, hogy az egész gyapjút elsózzuk, s a bárány bőrével fizet. Én, a mint emlitém, felügyeletem allatti majorokba elhelyezve volt birkáknak minden két hétben egyszer adtam darált sót sózó vályúkba hintve. Száraz időben minden keverék nélkül kaptak, nedves időben „Balásházi“ keverékkel. Azon birkák, melyek szikes legelőn jártak, ritkábban kaptak sót, de nem is kívántak. Az anyák elles béálltával s a bárányok egy hónap betöltése előtt éppen nem kaptak sót, s eszerént a só nem kapási idő körülbelül két hónapba került. Esztendő végével a felemésztett sómennyiséget a birkák számával öszvehasonlitva nem esett egy birkára egyszeri nyalásra 1 lat egészen. Azonban megjegyezni kívánom, hogy a kiszámításnál a fiatalokat is öreg számba vettem. En tisztán meg vagyok győződve, hogy ha a juhok minden két hétben egyszer megsózatnak, a nagy juhok 1 lat, a fiatalabbak J/2 lat sókapás mellett egészségesek maradnak. Ekkor jól lakik a kecske is, megmarad a káposzta is. Hogy a sok só a juhot sok nyavalyától megmenti, csupa babona. Kapjanak a juhok rendesen sót, de hogy a kősó mindig előttük álljon, ebben több a kár mint a haszon. Nem kell felejteni, hogy a juh mentői gyakrabban kap sót, annál gyakrabban kívánja; de alig hiszem, hogy ez a juhra vagy tulajdonosra hasznos lenne. Erdélyben ámbár olcsóbb a só, mint Magyarországon; még is nagy hiba az, hogy a juhászok (bács) egész télen át az akolban tartják a sót több darabokban. Még nagyobb hiba az, hogy bárányozás beálltával csaknem elölik az anyákat sóval. Ez nagy tudatlanságra mutat. Ezen bácsok a sóban — kivált bárányozás alatt és után — valami különös gyógyerőt képzelnek, s nagyon bajos őket az ellenkezőről meggyőzni. Nyári fe- jés alatt „Isztina“ (fejő szin) körül ott hever a só több darabokban, kitéve gyakori esőzéseknek is. Nyal a juh akkor mikor kedve tartja, és annyit, mennyit akar. Erős nedves-e az időjárás, vagy száraz arról szó sincs. Az isztinák rendesen oldalon vannak, hová tengelyen bajos a trágyázás. Az aljban foly a patak. Ha
