Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-04-08 / 28. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 28. szám. Kedd, april 8. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. NEMERE. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. ezimii politikai, közgazdászati és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Mait számunkkal kezdődött a III. évfolyam 2. évnegyede, melyben a „Nemere“ meg fogja tartani eddigi irányát, képviselvén a Székelyföld érdekeit és a királyföldi magyarság ügyeit. Azáltal, hogy a pártolás hiánya miatt megszűnt „Udvarhely“ müködéskörét is elvállalta, növekedtek kötelességei, de gyarapodtak anyagi és erkölcsi erői is. Midőn tehát törekszik kettős feladatot teljesiteni, olvasóinak ezzel összekötött kettős előnyt fog egyszerre nyújthatni. Kérjük tehát a t. ez. közönséget, szíveskedjék az előfizetéseket minél hamarabb megtenni illetőleg megujitani. Több részrőli óhajnak eleget teendők, ezután a „ Nem éré “-t megjelenése napján fogjuk postára tenni, hogy vidéki olvasóink szerdán [mikor nem kapnak pesti lapokat] és szombaton olvashassák. Városi előfizetőinket kérjük, szállásaikat kiadó hivatalunknál pontosan feljegyeztetni, mivel a jövő évnegyedben a lapokat milicien díj nélkül házhoz fogjuk küldeni. Előfizetési árak: Április—deczember . 4 frt. 50 kr. Április-szeptember . 3 „ — „ Április—juni . . . 1 „ 50 „ Egy hóra „ 50 „ A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva. A „Xemere“ szerkesztősége. Szász panaszok. ni. A magyar nemzetnek az egész németség kiirtására ezélzó törekvése meglátszik a következőkből : 1) B. Apor Károly ki akarta küszöbölni a német nyelvet a brassai törvényszékből. Ezt mondja a „Kr. Ztg.“ Ez azonban egy rettenetes nagy hazugság. Sem b. Apor, sem más országos hatóság soha, de soha sem kívánta, hogy német telek anyanyelvükön ki ne hallgattassanak; azoktól német beadványaik el ne fogazassanak; azokhoz közlemények német nyelven ne intéztessenek. B. Apor, mint miniszteri biztos csak annyit bátorkodott követelni, hogy a magyar és román honpolgárok is a törvényben megadott határok közt hasonlókép használhassák anyanyelvűket. S továbbá, hogy a törvényszék, mint országos hatóság saját kebelében és más országos hatóságokkal szemben használja az ország hivatalos nyelvét. E tekintetben a Kronstädternek ha kifogása van, az csak arra vonatkozhatik, hogy Magyar- ország hivatalos nyelve miért a magyar és miért nem a német. Hanem ezért aztán ép annyi oka van megharagudni a világ mindazon országaira, a melyek hasonlókép valamely más, és nem a német nyelvet használják hivatalos nyelvül. Ebbe tartoznak, kettőn kivül, a világ minden államai. Kérjük, juttasson iszonyú haragjából azokra is. 2) Abból látszik továbbá a németek ellen intézett kiirtási szándékunk, hogy tőlük az ők talmácsi, szelistyei és törcsvári javadalmaikat el akarják venni. E már szent igaz ! A Törcsvár-kerületi falvak csakugyan perelnek Brassóvárossal bizonyos fekvőségek felett; s nyilván való, hogy el is veszik, ha nekik lesznek adva. De hiszen Bras- sóvárosnak sincs egyéb szándoka azon esetre, ha részére fog eldőlni a per ; ő is elveszi akkor amazoktól. Minden per alatti tárgyat el akar venni mindenik perlekedő fél a másiktól ; per pedig csakugyan foly itt is, másutt is elégséges. Iszonyú dolog volna, ha minden per nemzetek kiirtását és a cultura üldözését jelentené. De ha a kérdés alattiak kivételesen csakugyan azt jelentik, akkor nemcsak a németség ellen van intézve ezen törekvés; hanem ép oly nagy mértékben a magyar és román nemzetek ellen is, mert tudvalevőleg a törcsvári községekkel perben álló Brassóvárosnak magyar és román lakosa két annyinál is több van, mint szász ajkú. Különben is elébb azt kell bebizonyítani, hogy az összes német nemzet és az összes német cultura kizárólag a törcsvári, szelistyei és talmácsi uradalmakból táplálkozik: csakis akkor fogja ezeknek elvevési szándéka a német faj kiirtására és a német cultura elnyomására irányzott törekvést jelenteni. 3) Kilátszik harmadszor, a németek kiirtására irányzott törekvésünk a Tóth Vilinosféle törvényjavaslatból, mely ha keresztül vitetik, a szászok nemzeti egysége és igy németségük tönkre van téve. Ebben az egy pontban mi is egyetértünk a t. collegával. Valóban veszedelmes elnyomási szándék a szászok ellen, hogy nekik külön Co- mest, quasi vajdát akar adui a „Tóthische“ javaslat; hogy városaikat kivételes kedvezményekben részesíti ; hogy azoknak a vidékek feletti tutorkodását fenntartja; hogy számokra fiók-or- szággyülést tart fenn az universitásban. Minthogy pedig a szászok ellen intézett ezen elnyomás megvalósításával okvetetlen kiirtatnék az egész német nemzet : mi is arra szavazunk, hogy ki kell terjeszteni a Királyföldre is az ország minden törvényét, melyek alatt magyar, német, tót, rácz, román, szerb megőrizhette nemzetiségét. 4) Hát az milyen veszedelmes dolog a németség ellen, hogy az országos közoktatási tanács az ország minden iskolájába be akarta vinni a magyar nyelvet? Itt már töredelmesen bevalljuk, hogy közoktatási tanácsunk öreg urai, elragadtatva a cul- tura hatalma által, valóban olyasmit javasoltak, a mit Nagy-Németország sokkal nagyobb mértékben megvalósított saját területén a német nyelvre nézve. Hanem abból is látszik, mily kevéssé vagyunk mi fogékonyak a culturára, hogy az ország minisztere a törvényhozás elébe tejesztendő javaslatba nem vette föl ezen indítványt: ellenkezőleg újból is érvényre emeli azon törvényes intézkedést, hogy még állami iskolákban is használtassák előadásra az illető lakosság többségének anyanyelve. Aztán ha ez a javaslat törvényerőre emelkedett volna is, ha sérelmes, vajon kizárólag né- metgyülöletetjelentett volna-e? vajon nem épen úgy sértette volna Magyarország egyéb ajkú lakosságát? Vagy hát azok nem számítanak, csak a német, illetőleg a szász? 5) De az már csak világos, hogy Madarász el akarta törölni Ausztriát a Magyarországgal közös térképről! Szó, a mi szó, az a Madarász gonosz egy tatár; mi is megijedtünk, hogy egyszeribe fel fogja falni a 40 millió németet. Hanem hála Istennek! Magyarország képviselőházának többsége megmentette a világot ettől a szörnyű pusztulástól. E tekintetben biztosítva vagyunk a jövőre is, mert akármily mérges legyen Madarász, mindamellett ő is csak egy votmn ; s azzal szemben iszonyú többséget képeznek 20 szász vitézeink. 6) No de azt csak nem tagadhatjuk, hogy a magyar kormány 3 éven át makacsul törekedett Brassóra tukmálni egy községi iskolát, még pedig bizonyosan magyar nyelvűt! Ezt már csakugyan nem lehet tagadni; csak azt nem tudtuk mostanig, hogy a német nemzet kiirtásával egy értelmű, ha Brassóban lesz bár egyetlen törvényszerű népiskola, s az iskolakötelesek nem lesznek minden évben ezerével jegyezve a hiányzók közé! No hát ezek a szász szomszéd panaszai, a melyekből világos, a mit ő czikke elején mondott, hogy „a magyar lapok megtámadnak mindent, a mi német; hogy a magyarság átalában gyűlöli a német culturát s a németséget kiirtani szeretné.“ Ez ugyancsak be van bizonyítva! Hallók-e szász szomszéd! Az mégis csak nevetséges volna egy kicsit, ha önök velünk szemben akarnák eljátszani a farkas és bárány meséjét, még pedig úgy, hogy a farkas szerepe önökre essék! Annak sem szokott komoly vége lenni, mikor más állat búvik az oroszlány bőrébe, miként önök a nagy német nemzet köpenyege alá. Ne ijesztgessék hát ezt a szegény magyart folyvást, mert bizony még nagyon meg talál ijedni. Bécsi világkiállítás. A bécsi világtárlat magyar osztályának előmunkálatai már annyira előre haladtak, hogy a kiállítandó tárgyak, különösen pedig az azok elhelyezésére szánt szekrények, asztalok és állványok beküldésének mi sem áll útjában. A kiállítás helyére naponként érkező tárgyak roppant mennyisége, azok gyors lerakását és az illető bizottságoknak való rögtöni átadását majdnem lehetetlenné teszi. Igen kívánatos tehát, sőt a tisztelt kiállító urak érdekében szükséges, hogy kiállítandó tárgyaik a velük közölt szállítási körlevél értelmében — a lehető legrövidebb idő alatt — vagy a legközelébbi gyűjtő helyhez, vagy egyenesen Bécsbe szállíttassanak. Ez alkalommal ismételve figyelmeztetnek a t. kiállító urak, miszerint a csomaglásnál az előirt nyomtatványokat használják, mivel a bizottság a hibásan czimzett és felszerelt tárgyért jótállást nem vállalhat magára. Véghatáridőül a tárgyak Bécsbe küldésére april hó 20-a tűzetett ki. Bécsben 1873. april 1-én. , NEMETH s. k., kiáll. mk. kormánybiztos. A királyföldi románok kérvénye a kormányhoz a királyföld rendezése tárgyában. A románok, mint már olvasóink tudják, több pontba foglalták programmjukat, melyből itt egy kivonatot közlünk : Mig az állam községei és municipiumai az 1872. 42. t. ez. és 1871. 18. t. ez. értelmében lettek szervezve, a királvföld szervezése végett a törvényhozó testület 1868. 43. t. ez. 10-ik §-ában egy különleges törvényt igért, hasonlóan az 1870-iki 42-iki törvényezikk 88- dik §-a. Ezen czélból a belügyminiszter ur az 1871-ben Nagyszebenben összegyűlt u. n. szász egyetem véleményét kérte be, mely a minisztériumnak két szász párt részéröl Ъ javaslatot, és még egy harmadikat egy bras sói szász tag (Zaminer Ede) részéröl nyújtott be, mely utóbbi javaslat, minthogy némileg a körülményeknek látszólag megfelelt, — az egybegyült egyetemi néhány
