Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-01-03 / 1. szám

adjak az őt illető tiszteletet s nagy eszméik meg­valósítására körünkben lelkesen munkálunk? Mi ez utóbbi állapot létrejövésére vágytunk állandókig; s csakis örömmel tudjuk fogadni, midőn ez irány felé látjuk alakulni viszonya­inkat. Mi remélünk és óhajtunk boldog uj évet abazának. Rókanyomok. Л „Krön Städter“ anyának szomorú innepjei vannak. Már karácson előtt siralmason pana­szolt, bogy a „Nemere“ s annak méltó társa, a „Kelet“ elrontották a szász nemzet karácson- ját. Utóbb az egész magyar sajtóra panaszko­dik; azt mondja, nem értheti, hogy mért lettünk ellenségei mindnyájan a szász nemzetnek; mért gyűlöli minden magyar hírlapíró őket any- nyira. E tekintetben— úgy mond — csak az együtt lakó magyarok képeznek di­cséretes kivételt. Erre s az efféle rókafogásokra két meg­jegyzésünk van. Első az, hogy ne tessék a „KronstUdter“- nek összetéveszteni a magafaj táj u előcsahosokat és az utálatosságig önző szász bureaucratiát a nyugalmas, munkás szász polgársággal. Sem mi, sem a sajtó többi része, nem bán­tottuk soha a saját körében csendesen megférő szász ajkú honpolgárokat. Hanem igen is orruk­ra ütünk, a mennyire erőnktől telik, önöknek; a kik egykor ránk vezették a muszkát; a kik most fel akarnák darabolni ősi magyar birodal­munkat; a kik elzárják Európa legszabadabb alkotmánya áldásait a körükben lakó néptől, még saját véreiktől is, annál inkább a más ajkú honpolgároktól. Önöknek, a mint látszik, 700 esztendő nem volt elég annak megtanulására, hogy miféle or­szágban laknak. Önök iskoláiban ma is azt ta­nítják még, hogy Magyarország Kronlandja Ausztriának; épen önnek decz. 30-iki számában valamely sületlen tárczaczikk azon kezdődik, hogy mikor valaki Oláhországből Brassóba jött oszt r á к földre érkezett. Az effélékéit kell, hogy körmükre üssünk önöknek mindannyiszor, azért is, hogy a jóra képes szász népet ilyen lelkiösmeretlenül félre vezetik. Az a kormos azonban nem a népnek szól; hanem önöknek, tiszteletre nem méltó előcsaho- sok. Ez különben már régi fogása a szász bu- reaukratiának,hogy mihelyt valamely csinyen rajta veszt, mindjárt a szász nép hátát fordítja. A minap is, mikor a „Fester L1.“ fejökre olvasott a német lapokban való denunciáskodás- ért, azzal idétlenkedett ez a 36 esztendős elv- telenség, hogy hiszen azokat a czikkeket nem az egész szász nemzet írja. Ezt ugyan nem volt mért bizonyitnia; úgy is tudtuk, hogy minden állam- és magyar nem­zet ellenes bűnt néhányan szoktak ők elkövetni. A nép bűne csak az, hogy ezekre hallgat. A mi azt illeti, hogy minden magyar hir- ! lapiró ellenségük, csupán az együtt lakó pol­gárság nem, ez uj fogás ugyan; de jól ösmer- jük rókaczéljait. Arravaló az egész, hogy azt hazudhassák Pesten, miszerint a Királyföldön lakó magyar­polgárság ugyancsak elégedett a szász kiváltsá­gok undorító légkörében. Ez a rágalom ritkítja párját a merészségben, j Hát nem volt elég a románokkal és néme tekkel kötött testvéri szövetség? Vajon nem önöknek szólott az? Nem volt elég a választás) alkalmával itt és Szebenben, Kőhalomban ta­núsított magunktartása, tiltakozásunk? Nem elég: e, hogy a brassai magyar kereskedők épen leg­közelebbről kiléptek a szászokkal közös egy- ; létből? Nem elég bizonyság e lapunknak min­den száma arra, hogy mi tiltakozunk minden különlegesség ellen s a szászországi viszonyok­kal ugyancsak nem vagyunk megelégedve? Ha még több bizonyság is kell, majd fog- i nak hallani önök azon határozott tiltakozásról, a mely a Királyföld minden magyar polgárától aláírva a jog-egyenlőség nevében fogja kérni1 az országgyűléstől, hogy az önök universitásá- ; nak fogadatlan pvokatorságát számba se vegye. Szűnjenek meg hát az efféle rókáskodások- kal, mert senkit sem vezetnek félre. Tiltakozás a száezvároei magyarság részéről a szász egyetem 12 pontja ellen. Tisztelt Szerkesztő ur! Alólirtak nem tartják szükségesnek, hogy hosszas indokolással éljenek akkor, midőn a szász egyetem 12 pontja ellen a nyilvánosság előtt nyilatkozni sietnek. J Azt, mit a magyar királyság minden hazafias érzelmű j nemzete elitéit; mely ellen az összes magyar sajtó — ; pártkülönbség nélkül — felszólalt : a szászvárosi ma­gyarság miként fogadhatná el nyugodt lelkiösmerettel ? Azon szomorú helyzetbe jutottunk, hogy a szász universitás gyűlésére küldött egyik képviselőnk ama pontokat elfogadta. Mi vezette öt e hazafiatlanságra ? számoljon erről az ö lelke! Mi a szászvárosi magyarság nevében szent köte­lességünknek ismerjük, hogy e nyilatkozatunkban egy­szersmind képviselőnk eljárását is roszszaljuk. S igy tehát a nagy közönség előtt határozottan tiltakozunk, mintha a képviselő ur a 12 pont aláírása által saját meggyőződésünknek és hazafiasságunknak akart volna kifejezést adni. A mit tett, azt a mi nevünkben ugyan, de nem óhajunk, nem akaratunk szerint tette. Mert egyikünk sem akarja, nem óhajtja, hogy továbbra is szász urai- mék különleges politikája, anyagi fejlődésünket, nemzeti szabadságunkat korlátozó kényuralma alatt nyögjünk. Már pedig a szebeni hires pontok e politikát és kény­uralmat törekszenek városunk és székünkben ezután is biztositni, fentartani. Epen azért nyilvánosan tiltakozunk szász atyánk­fiái hazafiatlan törekvései ellen. S egyszersmind egész készséggel sorakozunk Un­nék becses lapja által létrehozott párt — az egyenlőség, testvériség és szabadság — hívei közé s hazafias örö­münkre szolgáknál, ha a „Nemere-párt“ ünnepélyes óvá­sát az összes szászvárosi magyarság is aláírhatja.*) Szászváros, 1872. decz. 31. Több magyar pо 1 gár. Vidé к. Polgári kasinó alakulása Csernátfaluban. Négyfalu értelmiségének régi- és közóhaja volt egy központi helyen kaszinót alakítani, de fájdalom ezen nemes szándékot elhárithatlan akadályok már több Ízben gátolták meg. Most azonban sikerült mégis a nehézségeket le­győzve — folyó év deczember hó 21-én egy polgári kasinót alakítani. A kaszinó tisztviselői a következő egyének let­tek, u. m. Teörök Károly elnök, Popovics János al- elnök, Hamar Albert jegyző, Versa Elek pénztárnok, Vakholcl Géza gazda. Ugyan ekkor választotta meg a közgyűlés a 10 tagból álló kasinói választmányt. Nemkülönben az alapszabályok kikészítése végett is egy öt tagból álló bizottmányt küldött ki. A társalgó egyletnek ez időszerűit 53 rendes tagja van, kik fejenkint 4 forint évi részvényt fizetnek a pénztárba. Helyisége a Csernátfaluban levő aranyhordó czi- mii vendéglőnek első emeleti s külön feljárattal ellátott két terme; ezek közül az egyik olvasó, a másik tár­salgó szoba gyanánt szolgál, — s kizárólag a kasinói tagok rendelkezésére és‘ pedig haszonbérmentesen en­gedtettek át. A kasinó használatára egyelőre a következő la- ! pok állanak, u. m. „Romanul“, „Federatiunea“, „Pester ! Lloyd“, „Gemeinde Zeitung“, „Kronstädter“, „Pesti. Napló“, „Ellenőr“, „Vasárnapi Újság“, „Nemere“ és „Igazmondó“. Az előadottakból kifolyólag vannak még némi1 megjegyzéseim a közgyűlés egyes határozatait illetőleg; Ugyanis, hogy a közgyűlés midőn kasinót alakí­tott, nem magán, hanem nyilvános jellegű egyletet ki- j vánt : ezt nagyon helyesenüette ! Mert bizonyos megállapitott rend és szabályok nélkül egy testület ügyeijsemjvezethetők helyesen. De még nyilvános jogosultság nélkül, mint ille- ) *) Örvendünk, hogy ez ügybeni felszólításunk ily ha- j mar talált viszhangra. Reméljük, hogy ezen nyilatkozat - nem marad egyedül. Szerk. tékes, törvényes testület nem is működhetik úgy, mint nemes czéljai igénylik. Sőt a kasinó működésének határideje, jövője: csak nyilvános jellege folytán, s jogosultsággal felru­házott alapszabályai által lehet állandókig biztosítva. Elismerést érdemel továbbá a közgyűlés azon hu- manistikus határozatáért is, melyszerint a többféle rang­és állás-fokozat válaszfalaitól egészen ment „polgári“ kasinót alakított. Ez nagyon helyes és korszerű határozat, mert midőn ama testületben egyházi és világi hivatalnokok úgy, mint épen kereskedők és iparosok egyaránt tár­sulnak, ezzel kifejezés van adva azon elvnek, mely­szerint a becsületes munkás iparosnak ép úgy helye és joga van eme testülethez — mint épen az első ál­lamhivatalnoknak. De van még egy harmadik és szinte nevezetes határozata ama közgyűlésnek, melyszerint nem csupán és kizárólag német, vagy román, vagy magyar; hanem épen három nemzetiségű „egyesült“ prlgári kasinót alakított, hol mind a három nemzetiség szép számú rendes tagok által van képviselve. Ennek bizonysága azon körülmény, hogy a legte­kintélyesebb napi lapok mind a három nemzetiség nyel­vén irva — egyenlő arányban rendeltettek meg; de még továbbá az is, hogy a kasinói választmány, nem­különben az alapszabályt készítő bizottmány mind a három nemzetiségbeli tagokból aránylagosan van meg­alakítva. » Ezen tények szerint tehát az elszigetelő nemzeti­ségi válaszfalak lerontattak, s mindegyik nemzetiség — egy testületben — egyesült és testvériesült; hol köl­csönös tiszteletben elismerésben, egyenlő kötelmek tel­jesítésében, és egyenlő jogok élvezetében részesül. Vajha ezen egyesült 3 nemzetiségű polgári kasinó egy tevékeny, testvéries, hosszú életnek örvendhetne, hogy igy az évről évre nyújtandó irodalmi gazdag kin­cseivel, s az együttes társalgásból eredendő jótékony kedvezményeivel sokáig és áldásteljesen használhasson.*) Hosszufalu deczember 28. 1872. Egy ü g y b a r á t. Vélemények a szász universitás hires 12 pontjáról. (Vége.) Iparkodtunk múlt két czikkünkben vázolni a czél- zatokat, melyeket az érintett 11 poi\t magában rejt; mindezt betetőzi a 12-ik, mely kimondja, hzgy ez ál­lamtörvénynek szánt pontok alapelvein belől a király­földi municipális és községi ügyek további rendezése egyetemi statútumok, illetőleg az egyes kerületi és köz­ségi rendszabások által eszközlendő. Befejezésül pedig ez áll: Az imént említett államtörvény későbbi megvál­toztatásai a szász nemzeti egyetem kihallgatása után a Magyarország és Erdély egyesítésének részletes rende­zéséről szóló 1868. XLIH. t. ez. 10 és 11-ik §§. értel­mében történjenek. Az egyetem tehát 12 pontjában elhallgatta a maga, a kerületek és községek hatáskörének meghatározását, nem szól a képviseletek szervezéséről, nem a hivatal­nokok választásának részletes módozatáról, szóval érin­tetlenül hagyja fenn magának a Királyföld rendezését, hűségesen gondoskodik azonban, hogy az állam többi lakosaira nézve kötelező törvények a Királyföldön ha­tályukat veszítsék és e negativ nagy semmit, mely csak az állam ellen bástyázza körül a szászokat, a Királyföld rendezéséről szóló törvény czim alatt el akarják fogad­tatni az országgyűléssel. Valóban az ismert furfangosság mellett bámulandó a szászoknak nemzetünk barbársá­gába fektetett könnyelmű bizalma, miszerint úgy vélik, hogy hongyülésünket nehány ravasz hízelgéssel annyira elbóditják, hogy be nem fogja látni, miszerint e pontok törvénynyé emelése az ország bizonyos részére nézve egy második teljhatalmú országgyűlést hoz világra, egy oly országgyűlést, mely léteiének első perezében tör- vényszerint a magyar állam tősgyökeres jogait nyir­bálná meg. Mi sorsa volna a Királyföldön a szászok számát kétszeresen felülhaladó románságnak, a meglehetős számú magyarságnak, ha az országgyűlés az egyetemre bizná a 11 szék és uggyanannyi város municipális jogainak meghatározását? Nem nyögött maga a szászság mind­eddig az universitás utján bureaucratiájának pénzsik­kasztásokkal s a legönzöbb embertelenségekkel vegyitett zsarnokoskodása alatt? annyira, hogy a kormánynak több ízben biztosokat kellett küldenie s vizsgálatot tar­tania, hogy megtisztítsa a szász nemzetet önfekélyeitöl ; *) Méltó sikert kívánunk e nemes iránynak — örülve, hogy a testvériesülésnek általunk elhintett mag­va vi-dékünken termékeny földre talált. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents