Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-29 / 69. szám
275 Ezen mértéknél fogva Európa mindazon harangjai között, melyekkel rendesen (tehát mozgatva) harangozni szoktak, a legnagyobb és legnehezebb, mert jólehet a moszkvai hires harang, meg a pekingi ennél nagyobbak, de ezeket nem szokták mozgásba hozni, hanem csak oldalukat kalapálni. A császár-harang öntése a város területén belül fog történni, mert kiterjedése és ' súlya sokkal nagyobb, hogysem annak nagyobb távolságra való szállítását könnyű szerrel eszközölni lehetne. (Harapat llőlgye,) kit a „Reform“ egy közleménye hozott a nyilvánosság elé, mint a „Pester Journal“ Írja, a napokban különös látogatásban részesült. — Egyik pesti zuglap szerkesztője, ki hírlap irói szerepét zsarolásra szokta felhasználni, meglátogatta a hölgyet. Nehány bevezető szó után, melyek azonnal sejteni engedték a jó ember czélját, egyenesen kijelentette, hogy azon esetben, ha nem kap bizonyos összeg pénzt, a „R. “ czíkke kérlelhetlenül Iefordittatik, s szó szerint közöltetik a német lapban. Mély bókkal végezte a mi ! emberünk előadását s várt annak eredményére. Az! eredmény nem is maradt el. A hölgy bájoson mosoly- ; gott, s tárczája után nyúlván, abból egy tiz forintos bankjegyet adott át a boldog „szerkesztőnek.“ „Uram“ ; — igy szólalt e közben meg, — „a mint hallom, azon lap azt írja, hogy szép vagyok, fogaim olyanok mint a gyöngy, kesztyűm mindig tiszta., és nagy befolyásom van a miniszterekre. Adok önnek tiz forintot, de csak azon feltétel alatt, ha — ön az említett czikket szóról- szóra lefordítja, s lapjának legközelebbi számában közzé i teszi.“ A hölgy ismét mosolyog; a szerkeeztő elárnul, s I nem jut szóhoz, de a bankjegyet zsebre teszi. Kölcsönös néma bókok, s a szerkesztő — elpárolog. — így beszélik el az esetet mely nem is érdektelen. (Szigligeti századik) szinmiivévek elfogadása alkalmával a „Figyelő“ indítványozza, hogy a derék irót a nemzet ez alkalommal megéx’demlett kitüntetésben részesítse. A napi sajtó kelyeslőleg közlötte ez indítványt, azonban kiviteléről még semmit sem hallunk. („Életképek“) czim alatt Kolozsvárit oct. hótól fogva egy szépirodalmi lap fog megindulni Kriza János szerkesztése alatt, a melyet több mint kilenczven erdélyi iró támogatna. E lap mintegy folytatása lenne a szabadság - harczok alatt Petőfy Sándor és Jókai Mór által szerkesztett „Életképekének. (Uj gróf.) Mint a „Ref.“ írja, Aczél Péter, Arad- i megye ifjú főispánja, grófi rangra fog emeltetni. Ugyan ő volt -az, ki, midőn az 50-es években a család többi tagjai bárói rangra emeltettek, mint 19 éves ifjú azt mondta, hogy inkább marad egyszerű magyar nemes, minthogy osztrák báró legyen, és ezzel a báróságot visszautasította. (A világkiállítások.) Ily czim alatt tett közzé Má- day Izidor egy útmutatást a világkiállításokban részt- venni szándékozók számára. E füzetkének egy része a világkiállítási közlönyben már napvilágot látott, azon- ben a különféle kiállítások alkalmával jutalmat nyert kiállítók névsora és egyéb közlemények, melyek különösen a kiállítókra nézve alkalmas utasításokat tartalmaznak, most először jelennek meg. (Osztrák praevaricatió.) A bécsi villágkiállitás egyik osztrák szakelnöke kéz alatt felszóllitott számos magyar bánya, ásványvíz és czukorgyár tulajdonosokat, hogy kiállítandó tárgyaikat ne a magyar, hanem az osztrák osztályba küldjék be, azzal kecsegtetvén, hogy ott több figyelmet fognak azok támasztani. Elég szégyen, hogy Magyarország nagyiparosai közt találkoztak olyanok, kik a csábításoknak engedvén, készek voltak hazájuk iparán ezen árulást elkövetni. Mig a magyar bizottság észrevette magát ezen urak be is fizettek 47000 frtot az osztrák osztály költségeinek fedezésére. Ipari miniszterünk ennek következtében osztrák collégájához fordult, kérve, hogy tiltsa be ezen praevaricatiót. Úgy látszik azonban, hogy az osztrák miniszternek is tetszett a dolog, s ezért azzal mosdott ki, hogy ő nem szólhat bele a bizottság dolgaiba. Végül a magyar miniszterek kényszerültek, ő felségéhez ez ügyben elmenni, ki is az illetékek visszafizetését elrendelte, és a magyar iparosokat saját honi osztályukra utasította. (a kaiióczai szerb egyházi congressus,) melynek folyó hó 18-án kellett volna megnyittatnia, a congres- suson prædominalô Miletics és társainak indítványa folytán keletkezett azon felségsértő határozat következtében, hogy az uralkodó semélyesitöjét: Mollináry Antal altábornagy kir. biztost az őt megillető s Mária Terézia óta részletesen körölirt ünnepélyességgel fogadni nem fogja — meg nem nyittathatott. A kir. biztos, kinek tiszteletére Pétervárad loyali- sabb polgárai és hatósága 17-én este fényes kivilágítást rendeztek s a másnapi ünnepélyes karlóczai bevonulásra is minden előkészületet megtettek, éjfélkor lön hivatalosan értesülve a fölségsértö, durva határozatáról, s ismerve magas hivatását és kötelmeit, azonnal még hajnalban levelet küldött Karlóczára Stojkovics érsekhelyetteshez, tudatváu, hogy ily körülmények közt nem fogja megnyitni a congressust. (A „Wamlerer“ szeréül) a Szerénységben a papok izgatnak az iskola-adó ellen. (Képviselőválasztás). Beszterczén augustus 6. tartatott meg a második képviselő választás, miután julius 23-én HoffgráfF ügyvéd és Décani Gusztáv tanár képviselőjelöltek egyike sem nyerte el az absolut többséget. Décani Gusztáv 561, HoffgráfF 377 szavazatot nyervén, első választatott meg. (Egy Őrült röpiratából.) Waldemár Streubel, ki Arkolay álnév alatt egész hadjáratot kezdett az újabb tüzérségi vívmányok ellen, s ki merész fellépésével, furcsábbnál furcsább eszméivel sokakat a maga részére hódított, Heidelbergben megörült. Kedélyállapotának ziláltságát, eszméinek rendezettlenségét és zavarosságát elárulták mindjárt legelső müvei. De csillogó irálya, meglepő eszméi és szokatlan eszejárása lebilincselt többeket, kik az ész rendes működésének tekintették azt, mi tulajdonképpen már az őrültség symptomája volt. Uegcsodálatosabb müve 1870-ben jelent meg, melyben az osztrák-németeket a német cultura nevében a magyarok, csehek, rumének s a többi nemzetiségek kiirtására szólítja fel. Közlünk nehány sort e műből', mely elég világosan jelzé már szerzőjének szellemi állapotát: „Ép most jelentkezik Európában számos kis népecske, melyek lármájuk által igyekeznek maguknak fontossá- : got szerezni. — E népecskék hasonlítanak egy félelmes patkánykirályhoz, mely császári önfertőzésből, dinászti- ! kus elvakultságból és népies rothadásból vette eredetét. Ez természetesen a kukaczok aranykora, kicsiny, barbár és erkölcsileg síilyedt népkukaczoké. Ezek a csehek, magyarok, szlávok, mint nyújtózkodnak, mint zabáinak és kövérednek! De jönni fog a világ nagy szelleme, haragosan s az örök igazság nevében ! G lesz az, ki ez utálatos üzelmekre —- borsot és sót fog j szórni. És akkor megdöglenek e férgek ! Mig a csehek, ; magyarok és szlávok békén vannak, mint elbizakodott1 barbárok, legfölebb töretni van igényük. A mint azonban megmozdulnak, a mint szemtelenek és rákon czát- lanok lesznek, ebből nemcsak Ausztriára, hanem az J európai szabadságra, az európai cultúrára származik veszély ! E nemzetiségek bizonyos tekintetben a művelődés tyúkszemei. Ha nem fájnak, el lehet őket, bár mindig kényelmetlenek, viselni. De ha fájni kezdenek, ki kell őket irtani pokolkővel és vitriollal. A kérdés az : Ázsia-e, vagy Európa ? barbarság-e, vagy civilisa- tió ?“ A magyarokról pedig igy szól : „A magyarok nemzetiségi tekintetben tüneménynek nevezhetők. Hasztalan keresnők hozzá hasonló néptörzset a történelemben. Elődeik született rablók, gyilkosok és emberi szöi’nyek voltak, s évszázadokon át Magyarországon az ujdonsziilött gyermekeknek csak azon rendeltetésük volt, hogy szörnyek, gyilkosok és rablók legyenek. Az öregek meghaltak, miután e rendeltetésüket betöltötték. Kételkednünk kell az isten és az emberiségben, ha e népfaj történelmét tanulmányozzuk. E történelem egyetlenegy borzasztó véi’tócsa, melybe ártatlanul milliók vére folyt, s mely mindenkit utálattal kell, hogy el- töltsön a mostani magyarok ix’ánt. Ezen emberek mindegyike olyastól szármozik, kinek kezei ártatlanul kiontott embervértől párolognok. Egy magyar család sexn ment származásánál fogva a gyalázat és gyilkosság szennyétől. A tatárok, saracexxok, törökök és egyéb barbár xiépek évszázadokon át elkövetett gyilkosságai, rablásai és kicsapongásai együttvéve sem közelitik meg e népfaj gyalázatos tettei összegét, melyeket hivatás- szerixleg űzött. Előéletük után azt kellene hinnünk, nem emberektől, hanem tigrisektől és hiérxáktól származnak.“ Ez csak elég bizonyiték lehetett mindenki előtt már 1870-ben ахта, hogy ez az ember nem rendelkezik ép észszel. És még is dicséi-ték akkor az őrültet szellemdús modoi’áéx’t! Egy boloixd persze százat csinál. Helyi különfélék. 8 lábnyi magas ember Brassóban. Egy olvasónk ezt beszéli nekünk: „Vettem a „Gx’aben“-böl egy öl tűzifát; otthon ölbe rakattam és elébe állottaxn és ime két lábbal voltam magasabb xnint az ölnyi farakás. б'-f 2'= 8'.“ A szentlélek Illczában lakik egy szomszéd, ki nagyon kedveli és keresi az igazságot — kiindulva azon elvből: in vino vexátas. Es megtámadja a józan atyafiakat s olyanokat mond nekik, melyekért — ha nem is igazak — csodálkozom hogy nem törték be a fejét. (Gyászjelentés.) Alólii'ottak mélyen megszomorodott szívvel jelentik, hogy ROEDIGER REZSŐné szül. KOVÁTSY SAROLTA f. hó 25-ikén d. u. két órakor öt heti nehéz szenvedések után inlázban meghalt. A boldogult Összesen 44 évet élt; abból 25öt az állandókig boldog családi szövetségbeix. Mont gyemnek és testvér; mint szerető hü nő és gondos édes anya örökre feledhetetlen; elvesztése örökre kipótolhatatlan. Földi részei 27-ikén d. u. 4 órakor tették örök nyugalomx-a a reformátusok szexáartása szerint, a Rózsa térexi fekvő halotti házból. Emléke áldott és kitörülhetetlen övéinek szivéből! Brassó, 1872, aug. 25. Roediger Rezső, xn. k. honvéd százados, a boldogultnak férje. Roediger Laura, Lajos és Emma, gyermekei. Kovátsy Sámuel, a boldogultnak atyja. Kovátsy Dávid, Dániel, András, Teréz De- breczi Károlyné, Mária Jankó Кá- r oly né, Polixéna b. Apor Miklós né, testvérek. A székely ló-faj megmentése érdekében (Vége.) Mint áll napjainkban túl a Királyhágón az egykoron oly jó hirü ménesek- és istállóknak ügye? xni befolyással volt sorsukra a foi'radalom, s jelenleg mennyi gond van ахта fordítva, hogy az eredeti magyar lófaj el ne kox’csosuljon? . . . mindezekre nincsenek újabb adataink. Erdély földjén az utóbbi idők alatt Lázár Mór és id. Teleki Domokos grófok fordítottak több gondot, fáx’adságot és költséget e téren, kik után kisebb mérvben még Pataki Miklós is említendő; a Wesselényi-, Bánffi, Daniel-féle fajta lovak csak hírben éhiek ; a forradalom, mint sok egyebet: ezeket is xnegsemxni- sité !... Г Es ennek ellenére, hogy túl és innen a Királyhá- gón az állam és egyesek a lótenyésztés iránt oly nagy érdekeltség-, oly nagy szenvedélylyel viseltetnek, akkora gondot és figyelmet fordítottak régebb és újabb időkben is: bámulatos az a közönyösség, az a hide, az a tátottszájuság, hogy egyesek még csak most veszik észx'e, hogy a már-már egészen elkox’csosult, már csaknem kipusztult székely lófajban egy akkox-a kincset veszítünk, a melyről alig lehet képzeletünk. Ez a székely lófaj, a székelyeknek Erdélyben letelepedése óta (ment kétségen kivid egész Attila koráig felvihető ex*edetök) itt volt az охтипк előtt, s csak most tűnt fel egyesek előtt, midőn már-már kifogyó-félbexx van, hogy ez egy tökéletes eredeti arabs faj, az ismert tiz (10) arabs lófajok közül leginkább hasonlít a kadisi fajhoz, mely nagyobb részint ott is, mint itt nálunk, leginkább teherhordásra használtatok : de ezenkívül itt nálunk rövidebb hegyi utakra használható, hol és a mikor bámulatos ügyességgel hordozzák az embereket a legéletveszélyesebb helyeken át! Kis teirnetü, zömök, nagy orrlyuku, gyors, tüzes, tax’tós, sokat és hosszú utat xxxeggyöző lovak ezek ; kellemesen, büszkeséggel mozdulnak, egyformán és mindvégig biztosan járnak, éhséget, szóraját sokáig elbh'uak; szóval: rendkívüli jó lxáixios lovak. Oroszhegyen (Udvai'helyszéken) a nevezett faj legtisztább vérében — mondják — még feltalálható lenne.*) Sötét, fekete szőrükről, s mint minden nemes fajta lovat, arról ismerhetni xneg őket, hogy iváskor térdeiket nem hajtják meg. Az igaz, hogy napjainkban a xiemzetnek sok teendője, sok megmenteni valója van; ott vaxi a többek közt lelküxiket az elmulasztásokért megtámadott, a bűnös lélek legnagyobb kínjával terhelő vétek: a csángók xnegmentése ügye ; ott vaxi a megyék egyes helységeiben már-már eloláhosodott magyarok megmentése kér- dése stb, ;... de van nekünk sok eredeti embex’üxik, a kik elég gazdagok, de vaxi kik a nemzetért s annak szent ügyeiért nem adnak egy pipa doháxxyt; de szenvedélyeikért, egy régi, sajátságos alakú pipa-, egy buldog-, agár-, kopó-, vizsláért, puska és lovakért stb. képesek nagyon sokat lxihányni, elvesztegetni ! Ezeket, ha valaki e lapok olvasói közül ilyen fajta úri embert ismer s szeszélyei neveléséibe befolyással bír: a xiemzetnek reá beszélve, hogy szerezzen egy néhány ily féle anyakanczát és mént, s e fajta székely lovakat mentse *) Tudtunk szerint a Gyimes-, Tölgyes- és Békás- szorosok legelőin is tenyésztik kiváló tisztaságban az eredeti székely lófajt.
