Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-28 / 25. szám
Brass«, 1872. Másod évi folyam 25. szám. Csütörtök, márezius 28. Megjelenik ez alapheten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 Hasábos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előíizetésl felhívás „1Е1ПЁВЁ“ politikai, közgazdászati és társadalmi lapra. Az első évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegyedes előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmasb időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Elöüzeté8i árak: Egész évre 6 fît — kr. Fél 3 Г) —— Я Negyed „ 1 T) 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Helyzetünk és teendőink.*) Az országgyűlésről érkező hírek, melyek szerint a balpártnak sikerülend nehány törvény létrejövetelét megakadályozni, némelyeket aggodalommal, másokat örömmel töltenek el, a szerint a minő álláspontot kiki elfoglal. Igaz ugyan, hogy a constitutionalismns néha védtelen tesz ki a többség kénye — kedvének egy különben *) Szívesen nyitunk tért ezen alkalomszerű és gönci dal irt czikknek, habár az abban foglalt nézeteket nem mindenben osztjuk. Igen helyén van, hogy a közeledő választásokra épen teendőink vitatásával készüljünk elő. Szerk. ; tiszteletet parancsoló minoritást, és néha ez is azon elkeseredett szándékra ragadtatja el magát, hogy minden a törvény körén belől található fegyvert felhasználjon hatalmas ellenével szemben. S ily lieves összekoccanásoknak alig van alkotmányos gyógyszere, vagy ha léteznék is, annak alkalmazása a legtöbb esetben még veszedelmesebb magánál a bajnál is. Nincs alkotmányos törvényezikk, mely a többséget hatalmának fölhasználásában akadályozná, s nem volna más részt tanácsos, a szólásszabadságot az országgyűlésen békóba verni, — mert ez kétélű fegyver, az országgyűlés föloszlatása pedig végső eszköz. Nem vagyunk hivatva a jelen országgyűlési krisist birálgatni, de szeretnők, ha annak valódi honszerelem, engedékenység és méltányosság minkét oldalon minél előbb végett vetnének. Alig lévén kilátás, hogy az uj választások országgyűlési két főpártunk állásában lényeges változást hozzanak létre, s ennélfogva újból heves vitáknak nézvén elébe, melyeknek alig leend nevezetes practicus eredményük: vájjon nem volna-e jó, ha mindkét párt jelesei, fölhagyván egyelőre államjogi vitákkal s kivetkezve eltérő elveik tálszigoruságából, kezet fognának s vállvetve fáradoznának belviszonyaink rendezésében ? A tekintetes szerkesztőség engedelmével elmondom ebbeli nézeteimet s azt is, hogy mit tartok a jövő országgyűlés és saját főteendőinknek a közel jövőben. 1) Az Ausztriával történt kiegyezkedést egészben s nagyban el kellene fogadni ezen legfőbb okoknál fogva: az bilaterális contractus lévén, a szerződésre lépett félek egyikének nem szabad azt a másik beleegyezése nélkül föloldani a kitűzött idő előtt; ezen kiegyezkedés még csak öt évig lévén mindkét félre kötelező, mely idő leteltével reánk nézve kedvezőbb szerződésre léphetünk a birodalom másik felével, — léphetünk akkor, ha addig a drága időt nem vesztegetvén el államjogi kérdésekkel, belviszonyain- kat rendezzük, a népnevelés, mivelődés, haderőnk emeléséről s más halaszthatlan reformokról gondoskodunk. Nem tekintve azonban eme kiegyezkedést valami tökéletesnek, kívánnám, hogy addig is, a mig azt törvényes utón reánk nézve kedvező módon megváltoztathatnék, az abban bennfoglalt jónak alapján pénz- és vérügyeinket a lehető legönállóbb lábra állitsuk, ezekben sokkal szabadabban mozoghassunk, mint mostariig. 2) Külpolitikánkat illetőleg egész erőnkből oda kell hatnunk, hogy barátságos viszonyban éljünk a hatalmakkal; jelenleg kivált zilált belviszonyaink folytán igen gyöngék vagyunk, mintsem hogy valamely nagy hatalom előtt félelmes ellenség, vagy pedig igen kívánatos szövetséges lehessünk ; épen azért, a.) hogy tőlünk mint ellenségtől rettegjenek mind a Spree, mind a Newa partján s bárhol is, és hogy barátságunk után fáradozzék bármelyik nagy hatalom, — épen ezért föl kell használnunk à béke idő minden per- ezét, hogy haderőnket fejlesszük, honvédségünket hazafias szellemben neveljük, és azon színvonalra emeljük a melyen a világ bármelyik katonai testületé áll; egyenlő lévén akkor honvédségünk képzettség- és miveltségben a külföldi katonasággal, e fölött azon előnyben fog állani, hogy minden actiójának nagyobb nyomatékot adand a magyarnak még egy nemzettől is eddig utói nem ért oroszlánbátorsága. b) Pénzviszonyaink jobbrafordulta föltételezi főleg a földmivelés, ipar és kereskedelem ésszerű kezelését és emelését, hazánk természet adta dus gazdagságának rationalis kiaknázását; föltételez mind a kormány, mind egyesek részéről okos takarékosságot ottan, a hol annak helye van, s bőkezűséget ottan, hol ni. az államsegély dúsan kamatozó tőkének tekintendő. c) Hogy hadi hatalmunkat erőnk egész megfeszítésével emelnünk és pénzügyi zilált helyzetünknek csakugyan mielőbb véget kell vetnünk: e mellett hatalmasan tanúskodik egyetlen egy pillantás, melyet roppant két szomszédunkra — a Porosz — és Oroszra vetünk. Szövetségeseink nem lévén sehol, jelenlegi helyzetünkben e kettő közül bármelyik — bár bajjal is — elnyelhetne. De mi lenne akkor belőlünk, ha ez a két óriás vesztünkre szövetkeznék? az osztrák-magyar birodalom egy máESZ f álf láe Mutatvány „A nápolyiak Magyarországon,“ czimíí történeti beszélyből (Vége). De egy perez, s a tiszta ég im elborul, mintha fátyolt akarna magára venni, de hisz miért? halottja nincs . . . a nap aranyozott sugárait szét szaggátják a felhő rojtok ; sötét, mindég sötétebb lesz a felhő, végre a nap mint szemérmes lány a bíín elöl elfordítja arczát, hogy ne lássa a gonosztevőket, sötét, mindég sötétebb lesz az ég. Szellő paripáját előre küldi a vihar, hogy hajtsa és gyorsítsa lépteit a fényes utazóknak, miért? . . . azért, hogy a fergeteg ha jő, itt ne érje majd: de hiába minden, a lázadás e nagy fergeteg nyomokba van. A Horvátinak hirét vevén a királynő jöttének, egy aljas bérencz haddal, gyorsan mint a gondolat, titkon mint a hűn, rohanva mint az ár, előtörnek. ... Az ut mellett levő erdő teljesen elfedte őket, s nem látták előbb a királynő kísérői, csak akkor a midőn már a távolság alig egy nyillüvésnyi volt köztök és az üldözök között. A rablók és gyilkosok bátran rohantak elő; nem is csoda, mert itt nem ellenség közelgett, hanem pénz és kincsekben, bűn és erényben gazdag csapat, a rablók pedig ilyet keresnek Horváthországban, épen úgy mint Póris körül. Л becsületes rablók, ha gyilkolni akarnak, vagy fosztogatni, megvárják az éjszakát; ezek a vakmerő gyilkosok még éjszakát sem várnak; nem is a kincsekre vágynak ök, hanem a hatalom és dicsőséget üldözék, azért rohannak igy világos nappal, hogy lássanak és láttasanak. A bérencz szolga had vad dühvei rontott elő, s a királynő kocsiját fedező kis csapat bátran állott ellent For- gácb vezérlete alatt, iszonyú volt a megtámadás, még iszonyúbb a védelem, a rettentő Horváti elől van a támadó harezosok között, s a nádortól tanult „vágdd“ jelszót lelkesítve kiáltja ; az összecsapás iszonyú : Horváti és For- gáchban a szikla és fergeteg találkozott, a példátlan hősiesség, és rettenthetetlen bátorság védelme feltartja a támadókat, de győzelemre ezek sem juthatnak; a királynő kocsija a nádor vezérlete, s környezetének fedezete alatt mindig gyorsabban halad előre, azon reményben, bogy mig Forgách és vitéz társai küzdenek — a túlnyomó támadók ellen, — addig elmenekülnek ; . . , de a végzet könyvében más volt megírva : a bosszuállás angyala csattogtatta szárnyát a hatalmas nádor és a királynő feje fellett; s Forgách a vitéz és bátor védő vezér levágatásával azonnal lecsapott; az élet és halál, a menekülés és fogság válasz fala Forgáchban összeomlott, s mint a gátat szakított ár rohant előre, az üldöző tömeg : — a nádor tettel beszélve buzditá vitézeit, я kardjával a királynő kocsija köré inté őket, s csak nem emberi erőt felül haladó liarcz fejlődik ki, a kevés kisérö és a sokkal nagyobb szánni támadók között; vannak kik futásban keresnek menedéket, eladva a vitézséget és becsületet az életért, mint a nádor fia Miklós vagy azért talán, hogy egykor ö a bosszuállás eszköze legyen. Egyetlen egy védője van még a királynőnek életben, ott áll mint bástya a nádor, a veszély nagysága mely- lyel küzd, a drága kincsnek fensége a miért karczol, egy aránt nevelik erejét és elszántságát. A nap egésszen elfedte arczát, hogy ne lássa az irtóztató vérengzést, mérgébe sirt a szellő, dühébe dúlt a fergeteg, azt szánta tán, hogy az ember ily embertelenné lett. — Majd a fergeteg is bámult — megretten a szél is, csend és némaság áll be mindenütt, csak a királynő „segítség“ „Uram Jézus“ egymást felváltó szava hangzott, csak a kardok egymásba csapása adott uj meg uj kétségbe ejtő csörrenést; a nádor egyik kezével pánezélos testéből szedte az oda repülő nyilakat, még a másikkal vitézi kardját hatalmasan forgatá; egy maga védte a királynő kocsiját úgy, hogy a túlnyomó erőnek szégyen dühét fokozta fel, s hogy minél előbb boldoguljanak a gyilkosok, az aljas ravaszságot és cselt is segítségül kellett hivni, hogy megöljék azt ki mindeneknél nagyobb vitéz, és nagyobb vétkes vala; a nádort egy korvát midőn a vitéz nádor a királynő kocsijának hátat vetve, a legiszonyúbb védelmi harezot harczolá, a kocsi alá bujt, s lerántá lábáról ___egy rémes szó hangzott fülébe „vágd“ e gy éles kard villant meg felette, s a nádor feje le volt vágva .... egy jaj sikoltás a királynő kocsijában és egy erős szivdobbánás .... a rablók között egy borzasztó éljen, az égen fent egy dördiilet, mely itt lent a gyilkosoknak azt jelenté, hogy elég. A királynő jajsikoltása s a nagy szivdobbanás, a nádor utolsó „királynő“ szava, a hazaszeretet, és a szerelem búrjain együtt és egyszerre haltak el. A nádort a gonosz, s a bűnös „vágd“ szaváért igy bőszül ta meg a nemezis. A nádor halott, a királynő fogoly lett. A hatalmas királynőt, a szép özvegy, s a gyönyörű király leányt, a diukovári ut, néni a lcuályi palotába, hanem a börtönbe vezeté. A királynő gyászolta nagy him férjét, elvesztette hatalmát és most egyszerre pártfogója és szabadsága lett oda. A királynő öltözékében
