Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-11 / 3. szám

— 10 —

Pest, január 5.

Bármily csöndes is legyen a beállott uj évben a főváros politikai élete, mégis feszült várakozással várjuk a Bécsböl érkező s hazánk integritásának “megszilárdulásához vezető nagy fontosságú horvát kiegyezési alkudozások eredményeit, melyeket Lányai ministerelnök vezet kölcsönös egyetértésben a horvát pártok vezérferfiaival.

Még a múlt évi dec. 28-án kezdődtek meg e tárgyalások, s ma már véget értek, miután úgy a nemzeti párt- beliek, mint az uniót óhajtók átadták nyilatkozatjokat a miniszterelnöknek , ki is azokat sietett о felsége elebe juttatni.

Horvátország Magyarországnak már régtől fogva ra- konczátlan gyermeke, ki sohasem igyekezett helyzete előnyös oldalait fölfogni. S ahelyett, hogy a törvényszerüleg kimondott unió által , szorosabban csatlakozva hozzánk, mint testvérek együtt, karöltve jártunk volna közös érdekeink és czéljaink elérésére — horvát rokonaink a vak szenvedély, gyűlölet által elragadtatva, hol a muszkával, csehekkel koketiroztak, hol pedig bár mily elemekkel készek voltak egy „követ fújniu — csakhogy ábrándjoknak élhessenek. Ök egy független s Magyarországtól külön vált Horvátország idéaljáórt rajongnak, mi tekintve országok kicsinységét, csaknem a nevetségességgel határos egy örült idea. Hogy őket a cseh, a muszka nemzet csak hit vány eszközül használja föl tervei valósítására, — kétsé get nem szenved. S ök még is Magyarországot ellenségeiknek tekintik.

kis miért ? Hisz van autonomiájok a legtágasabb alapra fektetve. Önmaguk kezelik pénzügyeiket, önmagok rendelkeznek a törvény korlátái közt nevelési ügyükről. A törvényhozásba direct és indirect befolynak ; a közös kormányban részt vesznek, anyanyelvűk használatában nincsenek korlátolva. Szóval Horvátország mind azon sar- kolatos jogokat élvezi, melyeket az alkotmány mindnyájunk számára biztosit. Es nekik még is sérelmük van ellenünk! Ez gyakran igy van az életben: hogy haragszunk jótevőinkre.

De úgy látszik, végre a horvát oppositió is be kezdi látni zagyva tévedéseit és botor hibáit, s e végből kész örömmel engedett kívánságaiknak Lónyai gróf, midőn mind két pártnak meghallgatva sérelmeit, alkalmat nyújtott nekik a kibékülésre.

Hogy ezen egyezkedés eredményét mi siker koronázza, arra még e pillanatban nem felelhetünk biztosan. De Lónyay gr. közbenjárása minden esetre lehetővé teszi legalább azt : hogy végre úgy az ország, mint a közvélemény tájékozva lesz a horvát pártvezérek értekezletei s emlékiratai után a horvát nemzet kívánságai iránt. S a nemzet közvéleménye fogja maga о kívánságokat méltányolni, vagy elvetni.

Magyarország államférfiai egy fehér lapot adtak a horvát nemzetnek, mely hetükre vár. Legyen e nemzet eszólyes, s vésse reá a honszeretet, a testvéri érzelem ragyogó, maradandó betűit azon tette által, hogy a többi társ nemzeteinkkel ö is szivéből közre kiván munkálni a szent István birodalma integritásának megszilárdításában. Vajha az uj év beáltával közjogi nehézségeinken is tulesj nénk, hogy annál nagyobb erővel foghassunk reformjaink rendezéséhez és keresztül viteléhez. Y.

F с 1 h i v á s.

A háromszéki Deákpártnak folyó 1872-ik év január 29-ikén d. e. 10 órakor Sepsi-Szt.-Györgyön a városház nagy termében telyes gyűlése leszen, mely oly hazafi bizalommal hozatik köztudomásra, hogy az elv és párttagok i hazafi kötelességüknek fogják tartani mentői többen megjelenni.

Páva, 1872. jan. 7.

Pünkösti József korelnök.

Vidé к.

Hétfalu, 1872 január 9-én.

Minekutána Pánczél Joachim brassai senator ur a brassai magyar királyi társas törvényszékhez bírónak neveztetett ki, a hétfalusi közigazgatási felügyelőség tisztje is reá nézve — természetesen — megszűnt ; — ennélfogva — de természetesen csak a legközelebbi szervező választásig — a brassai tanács móltóságos Reich senator urat nevezte ki ex ofio nógyfalusi kerületi felügyelővé ! — — — A nemes mindig előre látó tanács tán elfeledte a még nem rég múlt zajzoni esetet? — — nem árt visszapillantva előre látónak és igy bölcsnek lenni ! — — és megfontolni, hogy a tisztviselő t. i. a közigazgatási felügyelő vau a népért és nem a nép az ő kedvéért, és a nép igényei rokonszenve sat. rendelkező viszonyok közt is veendő tekintetbe, — különben annyi tárgy közt ez is elfért volna a vidéki képviselet múltkori prog- rammjába.

T ö b b polgár.

Kézdi-Vásárhely 1871. január 5.

Kedves ismeretlen szerkesztő ur! Ne tessék megue- heztelni, az ismeretlen alatt csak azt értem, hogy személyesen nincs szerencsém ismerni; do neve eléggé ismeretes a kedves „Nemere“ hasábjairól.

Csak azt akartam élőbeszédül megmondani, hogy nincs hálátlanabb szerep, mint a milyet egy vidéki levelező játszik. Ha nagy dolgokat nem ir, a szerkesztő fitymálja s nem küld tiszteletpéldányt ; ha a vidékről ir pik- kant dolgokat kötelességmulasztásról, hanyagságról, hivatali visszaélésről vagy épen tétlenségről, — s több ilyen szép dolgokról a melyek a jelen átmeneti korszakban oly dúson tenyésznek : jaj neki ! ha megtudják nevét, s ha nem tudják meg rá fogják, s igy is, úgy is jaj a fejének ! Ha nem ir igazat nyakon csípik, ha igazat ir betörik a feje. Ha a szépekről csúfot ir : na aztán van drága dolga, pedig ilyent sokat lehetne Írni. Ha a csúfról ir szépet — mi szinte lehetséges — akkor igazán zsákba került feje a szépek társaságában.

Tehát csakugyan nem irigylésre méltó helyzet a vidéki levelezőé ? Ö a dicsőség rózsái mellett szüntelen érzi annak szúró töviseit. Elismerem e helyzetet, de mivel a közügyet oly szentnek tartom, hogy szolgálatában a kellemetlenségeket is örömmel ’elviselem, azért ha szívesen látott vendég leszek, örömmel csapok fel zászlója alá .köz- harezosnak ; karczolni a sötétség, előítélet, tévedés önhit- ség, részrehajlás, visszaélés, közöny s a jelenben több másnemű melegen ápolt fogyatkozások"ellen.*)

Hol is kezdjem tehát? Valami, szépet szeretnék irr.i első levelemben, hogy senkit, magamra ne zúdítsak. Megkaptam! Városunk legszebb^leányát Hankó Lujzát Zajzou Lázár ügyvéd karácson másod napján a hymen rózsa lán- czával magához kötötte, sok más fiatal irigylésére. Áldás a frigyre! Na ez elég szép, s tán senki sem haragszik érte.

Az is nagyon szép, hogy Nagy Mihály a farsangra városunkban ütötte fel jól rendezett társulatával Thalia sátorát, s a legválogatottabb darabokkal, s összhangzatos előadásokkal kívánja városi és vidéki közönségünk unalmas idejét hasznos, mulatattató és gyönyört okozó estékké varázsolni. Hanem az már nem szép a közönségtől, hogy részvétlenség és hidegség miatt dideregni kénytelen a színpadon még az olyan jeles színész is mint Tóth Jenő, ki akár népszínmű előadásával, akár vígjátéki humorával vagy drámai emelkedettségével képc3 Ionne a vásárhelyi közönséget riadó tapsokra buzdítani.

Kitiinőbb tagjai még a társulatnak Mártonná mint primadonna és Márton az öreg szerepekben. JÉs ezzel hagyjuk őket, csak Tóth Jenőt vagyunk bátrak újból a közönség mélyebb pártfogásába ajánlani.

r. 1.

Román lapszemle.

A „Tat ria“ 24 ik számában hálát mond az istennek hogy alkotmányunk üdvös intézményei egy évvel időssel)- bek. Háláját e szavakban fejezi ki : „Dicsőség istennek a magasban ! Békesség és jó akarat embereknek a földön. Ezen bibliai szavakkal üdvözöljük olvasóinkat karácson előestéjén, mert az isten megengedte, hogy polgártársaink hő óhajait valósulva láthassuk szemeink előtt : Magyarországnak a lajlántuli részektől függetlenségét, felelős minisztériumot , képviselő parlamentet, a municipiumok és igazságszolgáltatás újabb szervezetét, a honvédelmi rendszer üdvös bevezetését, a határőrvidék polgárosítását, a jury intézményét, és sokat még effélét, melyek már többé nem pium desideriumok, és melyekre évekkel ezelőtt nem is mertünk gondolni.

Ámbár ezekkel még sokaknak kívánsága nincs kielégítve, — és a törvényhozó testület előtt a teendőknek egész halmaza áll : mégis hálát mondunk istennek, hogy ennyivel sok millió óhajtása és hő kívánsága beteljesedett.

Hogy mihamarább valósuljanak többi kiválnalraaink is, szükségünk van a biblia egy más passusára is : „Békesség s jó akarat Magyarország népei közt!“ Itt pedig a belbékét értjük és azt óhajtunk hazánk miden nyelvű vagy politikai felekezetei között. Mind a mi eddig történt, békesség utján jött létre; azért óhajtunk mi kölcsönös bókét és jóakaratot a hon minden polgárai között, mert hisz- szük, hogy kívánalmaink beteljesednek. A bölcsönös biza*) Csak tessék! Ürömmel nyitunk tért közérdekű leveleinek. Szerk.

letet“ a hazaszeretet alapította s a hazaszeretet tartotta fenn mind e mai napig; meg vagyok győződve, hogy működésében ez az irány, megmarad időről időre, nemzedékről nemzedékre, ügy legyen!.. Es most uraim! imádkozzunk foglaljuk imánkba: „Isten áld meg a magyart.“

E fölhívásra egyetemi tanuló Deák Gerő művezetése alatt énekeltük a legszebb magyar imát „Isten áld meg a magyart“, melynek végeztével Rickl Gyula Berzsenyink: „Búcsuzás Kemenes-aljától“ és Hegedűs Istváu saját e uap emlékére irt „Magyarok külföldön“ czimü igen szép költeményét szavalta el, mely mindnyájunk szivében a szent hazaszeretet isteni virágát még inkább meggyökereztetó. E két költeményt követte a legnagyobb költeménynek „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar“ elének- lése, melylyel a tulajdonképi ünnepély be is végződött.

Az est hátra levő részét szebbnél szebb magyar népdalok dalolása, zamatos jó magyar bor és vig társalgás között töltöttük el. Egyik felköszöntés a másikat érte, éltet tűk szeretett hazánkat, kultúránkat, tanítóinkat, honvéde- inket, szabad sajtót, ipart, kereskedelmet, szóval mindent, mi imádott honunk fel virágozására befoly; s végül,# hogy ez estélyt még emlékezetesebbé tegyük, elnökünk fölhívására adakoztunk mindannyian tehetségünk szerint a Kolozsvárit fölállítandó „szeretet ház“ alapjára.

így temettük el mi Berlin magyarjai kedves olvasóim az ó- és igy üdvözöltük az uj évet, mely hogy „boldog“ legyen, tiszta szívből kívánja.

Bodő József, egyetemi polgár.

A brassai románok társadalmi életéből.

Vasárnap, január 7-ikén farsangunkat a román torna- és zene egylet nyitotta meg egy ép oly kedelyes mint élvezetteljes tánczczal összekötött dalestélylyel.

Az estélyre igen szép és nagy társaság gyűlt össze, románok és magyarokból.

Igen nagy hatású volt a vegyeskar összhangzatos és

érzelemteljes első dala ....

! ^

Ha a szöveget nem értettük, éreztük azt.

A duett Dr. Popp és Lengeruné urhölgytől viszont nem maradt taps nélkül, sőt többszörösöu riadó zajjal tört ki.

Az olasz Ferettinek magán szereplése megrázta a publikumot és a siker kétségen kivill kétszeres leend nála, ha érzelmeinek kifejezésében nem rejlik annyi pathos.

A rendezőség úgy látszik oly kiváló tapintatos figyelemmel volt ez estély iránt, mely biztosította a sikert. Addig is mig a táncz elkezdődött volna, az ily vigalmak éltető légköre — a pezsgő kedélyesség — sem itt, sem amott nem hiányzott. Mintegy előkészítette a kifogyhatlan kedélyességet a bekövetkezett tánezra.

Fél tizenegykor hangzott a zene, s mi mint engedelmes szófagadó gyermekek, összeüttük bokánkat, csordultig töltöttük a kelyhet, és folyt a táncz jobbra-balra hogy csak úgy repedt a lábbeli és a sziv.

A pezsgő kedély reggeli öt óráig tartott, a mikor

mindenki — legalább azt hisszük — a legszebb emlékkel távozott onnan.

Ránk — a kik először vettünk részt a románok zene. és tánczestélyén, nem tagadhatjuk el, hogy a meglepetés nagy volt. Annyi élvezetet mint ez estély nyújtott, csak a cultura magaslatán álló nép működésétől várhatunk. Es hogy ők ott állnak, s hogy méltó helyet foglalnak el a cnltur nemzetek között : eléggé meggyőzhetett bárkit csak ez estély is.

De a kinek az nem elég, mondunk annak többet is. Nézzük meg csak társalgó egyletüket, annak szellemi úgy mint kiil berendezése csak azt mutatja, hogy hivatásukat megértették, és csatlakoztak azon lobogó alá, melyre a van irva: „előre!“

Ha még ez sem elég, tekintsük meg nőegyletüket. Uly- szerti tevékenység által, mely önmaguknak előhaladást, másnak gyönyört adott — alakítottak oly nőegyletet, mely ma 50— 60 ezer forinttal rendelkezik, tís miért? hogy a szegény gyerekeket felsegéljék ; de nemcsak anyagaiig, hanem szellemileg is, a mennyiben azoknak kiképzéséről ők maguk gondoskodnak.

A részvétnek e neme vájjon nem azt mutatja-e, I hogy ők előre haladtak, és ma azon helyet foglalják el, melyet számokra kijelölt önmivelödésük. Csak előre! a tevékenység magával hordja édes gyömölcseit, mig a szen- vedőlegesség megöl.