Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-01-11 / 3. szám

Brassó. 1872.

Másod évi folyam 3. szám.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap, ira:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 50 kr.

A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám.

Hirdetési díj:

4 Hasábos garmond sorért., vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

A „Nemerére“ folyvást előfizethetni :

Egész évre .... 6 ft. — kr.

Félévre......................3 „ „ „

N

egyedévre. . . . 1 „ 50 „

Az előfizetési pénzek bérmentve küldendők a „Nemere64 szerkesztőségének Brassóba.

Brassó, jan. 9-én.

Egy alkalmat sem szoktak elszalasztani ezek a mi „Kronstädter“-beli hatalmasaink, hogy jó hazafiságukat, polgári hűségeiket felhánytor- gassák. A mig csak szóra van szükség, nincs párjok nekik a széles hazában. Az élet azonban gyakran nyújt alkalmat a kikiabált erények tényleges bebizonyítására; s ilyenkor nem egyszer maradt cserben a dicsekvés.

Mindennemű polgári erények és kötelességek alapja az, hogy az államérvényes törvényeket tiszteletben tartsa és betöltse a honpolgár.

A ki azonban ezen alapkötelesség alól is kibúvókat keres, az ne dicsekedjék polgári hűségével, mert néni szándékán, legfőlebb erején múlik a forradalmárrá létei.

Az 1868-iki 44-ik törvényezikk csak oly szent törvénye ezen országnak, mint akánnely másik. Annak 2-ik §. a azt rendeli, hogy minden törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelve a magyar ; lehet a mellett akárhány még, ha az illető képviselet y5 része kivánja; a magyar azonban okvetetlen.

Mint a „KrönStädter Zeitung“ mult szombati számából értesültünk, Brassó vidék és város egyesült képviselete csak a napokban tárgyalta azon belügyminiszteri leiratot, mely az említett törvényezikk teljesedésbe vételét elrendelj.

És mit határozott ezen híí és loyalis, plane kormánypárti képviselet ?

^gy\k- indítvány a volt, hogy ők ugyan magyar jegyzőkönyvet nem vezetnek, hanem megteszik a miniszter kedviért, hogy utólagosan magyarra fordittatják az eredeti német jegyzőkönyvet.

A többség azonban nem volt ilyen kegyes; hanem elhatározta felszólítani a törvényhozást, hogy ezen törvényt változtassa meg, mert a brassóvidéki képviselet mostani többségének nem tetszik.

Brassóvidék képviseletének ép úgy joga van, mint az ország akármely testületének vagy egyes polgárának valamely törvény megváltoztatását kérelmezni a törvényhozástól. De ahoz nincs joga sem testületnek, sem egyesnek, hogy akármely szentesitett törvényt végrehajtani egy perczig is vonakodjék.

Ha Brassóvidék képviselete azt határozta volna, hogy igenis, betölti pontosan a törvényt ; jövőre azonban kérelmez annak megváltoztatása iránt: egy szónk sem volna ellene.

De szentesitett törvény végrehajtását egyenesen megtagadni, nincs megengedve sem Brassó képviseletének sem másnak.

Mi már azon is csodálkozunk, hogy ezen törvény betöltése iránt, a mely 1868-ban alkottatott, — csak most szólítják fel Brassó képviseletét. De hogy az elég merész még most is megtagadni a végrehajtást, — ez oly merénylet, a minőt föltenni eszünk ágában sem volt.

Azt tudjuk, hogy miniszteri rendeletek ellen vissza lehet Írni a mi törvényeink szerint is ; de hogy országos törvény végrehajtását tagadja meg valamely törvényhatóság, az valamire való országban meg nem engedtetik, mert még gondolatban sem enged ;ető meg.

Ha a kormány ilyen kérdésben egy perczig is engedni tud és példás elégtételt nem szolgáltat az állam megsértett tekintélyének : meg nem bocsátható bűnt követ el az alkotmány ellen.

így áll ez átalános szempontból, nem is visgálva a törvénynek helyes, vagy helytelen voltát.

De minő Ítélet érheti ezen képviselet eljárását, ha figyelembe vesszük a viszonyokat és a kérdéses törvény tartalmát!?

Vájjon van e ország a világon, a mely meg ne állapított volna egy hivatalos nyelvet és meg nem követelné hivatalos eljárásnál annak használatát? Vajon Poroszország megengedi e, hogy a lengyel Posen a nemzet nyelvet mellőzze ?

Bizony ezt nem teszi Poroszország, még azt sem, hogy hivatalos működésben is oly szép jogokat biztosítson a mellék nemzetiségek nyelvének, mint a mi törvényünk a minőket enged.

S még ha olyan törvényhatóság tenné, a mely tisztán valamely mellék nemzetiségből áll!

Ha Fogarasvidék vonakodnék magyar jegyzőkönyvet vezetni gyűlésein, azt sem tartanók megengedhetőnek ; de az állami tekinteteket félre téve értenők legalább indokát, mert 80.000 lakosa közt 80 magyar sincs, a városon kívül.

Hanem hogy Brassóvidék teszi ezt, a melynek területén annyi magyar, mint német nyelvű honpolgár lakik, román pedig másfélannyi, mint akármelyik ezek közül, — ez bámulatos meg- feledkezés.

Ha ezen országnak nem a magyar volna a hivatalos nyelve, — Brassóvidéken mégis vezetni kellene magyar jegyzőkönyvet mindaddig, a mig német vezettetik.

Ok többségben vannak most és kidobják a magyar nyelvet. Meggondolták e, hogy ezen elv szerint az ország, melyben a magyar van többségben, leszoríthatná minden köztérről az ők nyelvöket?

Daczoljanak, a mig a mi türelmes kormányunknak kedve van kaczagtatni magát ; de törvénytiszteletről és méltányosságról ne beszéljenek többet, mert megszentségtelenitik ama szent szavakat.

A UiagjaГ kcloíi vasul felöl szomorú dolgokat beszélnek pesti és bécsi német lapok. Azt Írják, bogy az igazgató tanács jelentést tett a kormánynak, hogy nincs miből fizetni az építést.

Mi már régebb jeleztük, hogy roszul állanak azon társaság ügyei ; íme az aggodalom nem volt alaptalan.

Várunk még, a mig biztosabb hirt tudunk; de ha a jelzett bukás bebizonyosul, akkor magunk is fogunk példákat idézni azon lelketlen gazdálkodásra, a mely az ország és a részvényesek rovására űzetett ; s akkor megvárjuk a kormánytól, hogy szigorú felelősségre vonja mindazokat, a kiknek lelkiösmeretlensége, vagy könynyelmü- sége a bajt előidézte.

жзивпззжвавв

TÁRCSA.

Magyarok Sylvester estéje Berlinben.

A különösen Sylvester estéjén igen élénk birodalmi szék- és királyi főváros Berlin magyarjai is összegyűltünk, hogy ez estét emlékezetessé tegyük. Ugyanis — az 1846 óta fenálló berlini magyar egylet, melynek czélja az itt lakó vagy hosszasabb ideig itt tartózkodó bármily állású honfitársaink egyesítése, a nemzeti tudat élénk fentartása és tanulmányainkban való közös gyámolitás — Sylvester estéjén tartá a szokottnál sokkal ünnepélyesebb és való ban megható gyűlését ; melyet főbb vonásaiban leirni és e lap tisztelt olvosó közönségével megismertetni honfiúi kedves kötelmemnek ismerem. Magyarok vagyunk és leszünk az imádott bontól távol is, s hogy magyar szokás szerint ünnepeltük meg a már néhai 1871 utolsó óráit, az alábbiakból mindenki beláthatja.

Kebli ügyeink elintézése után egyletünk elnöke De- breczeni József tanárjelölt, meleg szavakban üdvözlé a szép számmal összegyűlt tagokat és egyszersmind felhiva mindnyájunkat, hogy szenteljünk egy pár percet az emlékezésnek. Beszéde, mely az egylet rövid történelmét foglalja magában — igy hangzik: „Uraim! Nem csalódom, ha azt mondom, hogy az idő ritkán alkalmasabb az emlékezésre »Sylvester estéjénél. Л/. ember az idő végtelenségét végessé teszi, barázdákat von abban. Ilyen barázda a Sylvester estéje általában; de barázda egyleti életünkre nézve különösen most, a midőn egy negyed századot túl élt már, s egy második negyed század évsora nyílt meg előtte. Uraim ! Ragadjuk" meg ez estét az emlékezésre, de ragadjuk meg főleg azért, mert a bála kötelez azokról a nemes lclkekről megemlékezni, kik ezen — a külföldi magyar egyletek között kétségtelenül legnagyobb múltú — magyar egyletnek léteit adtak.

Nem lehet feladatom az egylet múltján nyomról nyomra menni; csak egy pár vonást akarok kiemelni, mely az egylet életén jellemzöleg vonul keresztül, oly vonásokat, melyeknek jövőre is irányadóknak kell lenni; e pár vonás alakulása perczénél kezdődik.

Ezelőtt 25 évvel 1846-ban nehány iparos hazánkfia az élet tengerére bocsátotta hajóját, abban az időben a mikor a magyar név külföldön nem hogy becsült, de még — hogy úgy szóljak — ismert is alig volt. Kétségtelen, hogy a minő véleménynyel volt akkor a külföld a magyarokról — örömet nem, s csak szenvedést okozhatott iparos hazánkfiainak. Kitudja mennyi hányódás után kötöttek ki Berlinben, magukkal hozva a hazaszeretet nemes érzelmét, a társulás magasztos gondolatát; e kettőtől lelkesülve képesek lőnek nemes hódításra. Ok itt messze a hazától az élet tengerén egy kis kikötőt foglaltak cl — nevezvén azt „magyar-egylet“-nck hol felejtsék el a haza távolságát s egyszersmind emlékezzenek mindig a hazára, hogy legyen hazájok a hazán kívül ; hol ápolhassák a hazaszeretetei, s gyakorolhassák honfitársaik iránt a segélyezésben emberbaráti kötelességüket.

Azóta sok idő folyt le, s a kicsiny kikötőnek, a benne élő magyar gyarmatnak természetesen sok változáson kellett keresztül menni. Változott különösen népessége; számban és a tagok különbféleségében egyaránt, még pedig évről évre. Egy pillantást vetve — volt tagjai névsorára, a hazafiak egész sorát találjuk fel, a kik ma a haza különböző részeiben tekintélyes állást foglalnak el; egész sorát az iparosok, kei'eskedők, prot. tanárok és prot. papoknak. S azok között egy ref. superintendenst, nehány államliiva- talnokat, egy ministert s néhány képviselőt. És működése?! Működése: az egylet természeténél fogva nem lehetett világra szóló, hanem egyszerű, zajtalan, mindenek felett nemes ; de mind e mellett liullámzatosan változatos mint maga az élet.

Változott bár több tekintetben, de nem változott au- nyiban, hogy ma is ugyan az a meleg bonszeretet leng át, ma is ugyan az a humánus ember baráti kötelesség érzete jellemzi az egyletet, mint ezelőtt 25 évvel. A társulás eszméje is élénkén él az egylet kebelében, mutatja ezt az a lépés, melyet a „Berlini központi Mivelödési-egylet“ be való belépése által tett, mi által — a nélkül, hogy sajátságos egyleti működésének függetlensége s nemzeties müvelödhetése legkevésbé is korlátoltatnék — az általános müvelödhetésre fontos tényezőt nyert.

Ezeket kívántam egyleti életünk múltjából röviden kiemelni. Enyiből is kitűnik, hogy a „Berlini Magyaregy-