Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-10 / 20. szám
bocsátkozik. Hosszasan bocsátkozott ezután Tisza K. érveléseinek megdöntésébe s megjegyzé egyebek közt, hogy Tiszának azon nyilatkozata, miszerint a jelen tvjavaslat elfogadása szégyenfolt lenne a parlamentre, legkevésbé sem parlamentáris a törvényhozás többségével szemben. Szónok az ellenzéket kielégitlietlennek találja, majd visszautasítja azon állítást, mintha e tervjavaslat nemzetiségi avagy pártszempontból hozatott volna s tagadja, hogy az eddigi vál. törvény mellett a városokban az intelligentia bírt volna tulsulylyal a választásoknál. — Móricz Pál és Babes Vincze szavaiknak a közp. előadó által történt félremagyarázása ellen szólalnak fel. Tisza Kálmán: első beszédében nem szól sem az iincompatibilitásról, sem a választásoknál előforduló megvesztegetésekről, mert mint akkor is kijelentette, lesz alkalma még e tekintetben nézeteit kifejteni. A mi az im- campatibilitást illeti, erre vonatkozólag meggyőződése az, hogy annak sem nagyon szűknek sem nagyon tágnak lenni nem szabad. Ha nagyon keveset zár ki, akkor nem felel meg a czél- nak, ha nagyon sokakat zár ki, akkor majdnem lehetetlenné teszi az országra nézve, egy jo és helyes képv. ház alkotását. A mi a választásoknál elkövetett megvesztegetések elleni törvényt illeti, azt szükséges részletesen körülírni, s meghatározni, mik a vétség esetei , kikre vonatkozhatnak e vétségek, mikép lehet a vétséget bebizonyítani, ki Ítél a bűnösség fölött, ki alkalmazzon és minő büntetést. Azt hiszi azonban, hogy mindez a választási törvény keretében nem fér cl, hanem о tekintetben külön törvény alkotandó. A censusra vonatkozólag Szilágyi Dezső azt mondotta, hogy a censust úgy kell megállapítani, hogy rá ne lépjünk azon lejtőre, mely Irányi javaslatához, azaz az általános szavazathoz vezetne. Szóló ellenkezőleg azt mondja, hogy határozottan lépjünk e lejtőre, mert megyőződése, hogy minden szabad fejleményü országban a végczél csak az általános szavazati jog lehet, és igy minden lépést о téren úgy kell tenni, hogy fokozatoson ezen czél felé haladjunk, s épen ha valaki a fokozatos haladást akarja, nem szabad csökönösen megállnia, mert a csökönös megállásnak következése azután a rohanás. Szóló ezután áttér egyes jobboldali szónokok érveinek czáíolására. Schwaz ' Gyulának azt mondja, hogy ö felszólalásával azt bizonyította be, miszerint neki arról, hogy egy választási törvény alkotásánál mint kell, mint szoktak eljárni, még csak fogalma sincs. A mi a belügyminisztert illeti az azt mutatta meg hogy nagy ur, miután a nagy urak jellemvonása az, hogy hamar felejtenek. Beszédje elején kimutatja a minisztérium álláspontját, hogy az nem menni sem előre, sem hátra, de rnegál- lani; végén haladásról beszél, és igy mikorra beszédének végéig jutott, elfelejtette azt, mit az elején mondott. Továbbá atyai szivére öleli a törvjavaslatot, melyet e házban — miután magáévá tette, úgy tekinthet mint miniszteri javaslatot, és elfelejtette, hogy hány §-a van ezen törvény javaslatnak olyan, melyet csak úgy melenget szivén, mint kakuktojáet, melyet más tett oda. (Derültség balról). Végül kéri a házat, hogy a törvényjavaslatot vesse el és saját határozati javaslatát fogadja el. Tóth Vilmos belügyminiszter rendre felel azoknak, kik az általa előterjesztett javaslat átalános hiányainak kimutatása czéljából szólaltak fel. Reflectál azon megjegyzésekre, hogy a kormány előterjesztése és a központi bizottságé közt semmi különbség nincsen. Az ineompatibilitásra nézve azt mondja, hogy hiszi, miszerint nincsen a képviselőházban egy ember is, ki azt akarná, hogy iucompatibilitási törvény által a választás szabadsága legyen korlátozva, vagyis nem hiszi, hogy tovább menne valaki az incompatibitási törvény megalkotása szándékán annál, hogy egy oly ember, a kinek bizonyos oly állása van, a mely a képv. állással összeférhetetlennek fog nyilváníttatni a törvény által, ha megválasztatik képviselőnek, vagy az egyik, vagy a másik állásáról le kell mondania, ezt akarják a t. képviselő urak. (Igen ! balfelöl.) A logika szabályai szerint ez ezen törvénybe tartozik e? Ez a törvény miről? arról szól, hogy miként Írják össze a választókat és arról, hogy történjék az eljárás. Erre nézve egy külön törvénynek kell okvetetlenül intézkednie. Szóló kijelenti, hogy még a napokban fog az incompatibilitásról törvényjavaslatot beterjeszteni, úgy hogy az még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék és törvény erőre emeltessék. A mi a megvesztegetéseket illeti, nincs azon véleményben a tekintetben, hogy ezen törvénynek kellett volna intézkedni arról, hanem külön törvénynek kell intézkedni, mely törvényhatása nemcsak az országos képviselő választásokra, hanem mindennemű választásokra kiterjedjen. Egy ily törvényt pedig nem 3 — 4 sorból kell megalkotni, hanem arra önálló törvény kell, melynek megalkotására a jelen ülésszak nem rendelkezik idő felett. Azon megjegyzésekre, hogy a törvényjavaslat com plicált, hogy hosszas és nehezen érthethető intézkedéseket foglal magában, mindenek előtt azt jegyzi meg, hogy sehogy sem tartja helyes bírálatnak azt, ha egy törvéuyja- i vaslat helyességét arasz számra mérik. Ezen törvény által a választók jogait kívánja biztosítani a ház, akkor pe- ! dig a törvény végrehajtóinak eljárását kell szabatosan kő- I riilirni, mert különben a végrehajtók önkényének vau tág tér nyitva. Szóló ezután a titkos intentiót illetőleg felhozottak- j ra felel. Első sorban Mocsouyi Sándor beszédére reflectál. Elismeri, hogy a magyar nemzet suprematiáját elérni és minden legális módon fenntartani akarja. De tagadja azt, hogy ezen czélját más nemzetiségek elnyomásával kívánná elérni. A jogegyenlőség terén a szabadverseny által kívánja a supremiát elérni és biztosítani, s e czélból nincs szükség arra, hogy más nemzetiségeket elnyomjunk. Kérdi hát vájjon azon census, mi ma Erdélyben fennáll csupán a románokra nézve áll e fenn? Nem ugyanazon census áll e fenn a szászok és magyarokra nézve? Ha a romáuokra nézve állana fenn csupán, akkor indokolt lenne feljajdulása. Vájjon mi a censust csak Erdélyben nem akarjuk megváltoztatni és Magyarországon megváltoztatjuk? Ugy-e bár nem? Tehát nem indokolt a t. képviselő ur azon állítása, hogy mi az erdélyi románokat akarjuk elnyomni, mert ezt csak akkor tennök, ha Magyarországban megváltoztatuók a censust és a kerületeket, Erdélyben pedig meghagynék. Es akkor sem szabadna a románok nevében feljajdulni, hanem kellene az egész erdélyi népség nevében és érdekében. Ha a t képv. ur igazságot akart volna, akkor ennek ellenkezőjét kellett volna állítania, azt, hogy a kormány nemcsak nem viseltetik ellenséges indulattal az erdélyi románok iránt, hanem ellenkezőleg. A t. képv. ur csak úgy tudja, mint én hogy a nyár derekán jelent meg egy röpirat egy román képviselőtől, mely röpiratban ez erdélyi románok állitóla gos sérelmei foglaltattak. Nevezetesen azt mondák, hogy a 8 ftos census magas, a kerületek felosztása nem igazságos és végre igazságtalan dolog az, hogy az úgynevezett honora- tiorok csak azon esetben bírnak választási joggal, ha képviseleti joggal feruházott városokban laknak, Ezek a leg- nagyobb sérelmek. Hogy a sérelmek két elsejét miért nem tudjuk megorvosolni, tessék annak okát keresni és feltalálni abban, a mi miatt nem változtatjuk a censust és nem változtatjuk a kerületeket Magyarországom A harmadikra nézve, melynek ilyetén akadálya nincsen, meghoztuk az orvoslást és a falusi községekben lakó honoratiorokra is ki- tarjesztettük a jogosultságot. A t. képv. ur keveselheti ezt. Ez szabadságában áll, az számítás dolga, de abból még nem vonhatja azon következtetést, hogy mi a románok ellen ellenséges indulattal viseltetünk, (Jobbról helyeslés) mert megmutattuk, hogy ott, a hol tehettük orvosoltuk a sérelmeket. Végül egy átalános megjegyzést teszen, melyben különösen ezen vita alatt divatozott reactióval foglalkozik. Irányi Daniel védi a titkos szavazást, és Schwarz Gyula beszédére megjegyzi, hogy ő szükebb értelemben vett polgárok számára követeli a szavazati jogot azok számára, t. i. a kik nagy korúak, önrendelkezési joggal bírnak s a közterheket viselik. E hó 5-ikéu a választási törvény átalános tárgyalásánál még Schwarz Gyula beszélt, s aztán névszerinti szavazás következett, melynek eredménye az lett, hogy a kormány s illetőleg a központi bizottság javaslata 42 szótöbbséget kapott. Ezután -báró Simonyi Lajos adott határozati javasla tot hogy a kormány a választási vesztegetések ellen irányzott törvényjavaslat beadására utasitassék akképen, hogy ez, a választási törvények többi részével egyidejűleg szentesíthető legyen. Ebből uj vita kerekedett, melynél az elnök Csanády Sándort erős kifejezései miatt két Ízben rendre utasitá, végül pedig midőn még egy erősebb kifejezéssel élt a kormány ellen, a jobb oldal viharos sürgetései közt a szót is megakarta tőle vonni, ez azonban nem következett be. V i (1 c k. Laborfalva, 1872 febr. 25-én. Tisztelt Szerkesztő ur ! Miután meg vagyok győződve afelől, hogy jó akaratú kormányunk minden oly intézményt, melynek korszerűtlenségéről meggyőzzük, eltörölni, vagy átalakítani akar is, tud is, — bátor leszek becses engedőimével, a községi iskolák oly lassú terjedhetésének valódi okárol, szerény észrevételeimet közzé tenni. Ha egyebet nem is, eszmecserét szülhet. A tapasztalat azt mondja: „A bajon csak úgy se githetni , ha annak okozatáról az okozót is meg győzzük.“ — A népiskolai törvénynek minden korektsége mellett is van egy időszérütlen elhibázott része: t. i. az iskolai adó uj czim behozatala. Ezt én nem rósz akaratnak, annál kevésbé tudatlanságnak, hanem az alkotmányhozi túlbuzgó ragaszkodásnak és a népvilágosodására igen nagy súlyt fektető kényeztető előzékenységnek tudom fel. Ha a népiskolai törvénynek életet, jövőt akartak biztosítani; ha annak alkotásakor megvoltak győződve afelől hogy csakis a nép lelki mivelése biztosíthatja az államéle- tót, anyagi fönn álhatását : .akkor kár volt annak életbe léptethe tését az önkény tes iskolai adó szerencsétlen segélyezésére kárhoztatni. Az megöli a népben még a csiráját is a közös iskola iránti jó akaratnak. Ez éppen olyan módja a nevelés megkedveltetésének, mint mikor az iskolától ir- todzó falusi gyermeket mesturammal ijesztgetik. Igen feltűnő dolog az, hogy míg annyi mindenféle uj állami intézmények fölállításánál külön adó czimre senki se mert gondolni, s nem állítottak fináncz adó, dézma és úrbéri adóczimeket addig a közös iskolák fölállításáért külön iskolai uj adó megnevezést vesznek föl. íme ebből azt a szép következtetést magyarázzák a rósz akaratnak a népnek, hogy maga az állam is oly mostoha gyermeknek tekinti a közös iskolát, melynek élelmezéséről a többi testvérektől külön kell gondoskodnia. Itt a leküzdhetlen nehézség, melynek — a közös iskolák megkedveltetését terjesztő igyekezetünk közben — bökkenőjéhez érve támogatott állásunkat vereséggel kell elhagynunk. Az autonómiához ragaszkodás színe alatti szűkkeblű felekezeti féltékenységet s az e téren hintegetett konkoly kikelését, az Evangélium szellemébeni igaz szeretet terjesztésével elfojthatjuk; de a midőn diktiózásunkkal a külön iskolai adó czimhez érünk, bármiként lelkesítjük is a népet, hogy azt elfogadni erkölcsi kötelesség: vadalma képet vágva fordul el tőlünk, és hagy a faképnél minden közös okoskodásunkkal. Messze vagyunk attól még, hogy a nép az alkotmány fogalmával annyira tisztában legyen, miként annak birhatására lelki művelődéssel igyekezzék magát jogosítani, s ezen jogosultság eszközlőséért, a nevelésért, alkotmányos érzelemmel áldozni is lelkesüljön. Sok viz lefoly addig az öreg Dunán , mig századok által musseinhoz szoktatott népüuk alkotmányos érzetből áldozat kézségre ébred. Addig a zavarosban jól halászhatnak azok: kiknek szájokon hosánna, de szivükben feszítsd meg kiáltás hangzik a közös iskolák iránt. A lelki vakságban tapogatodzó hivek vezérei, különösen az évült kor fiaiból — kiknek a felvilágosodással járó szabad nyilatkozatok nincsenek szájuk izére, magok ezon sötétség apostolai, midőn a közös iskola megbuktatásáért kigondolt minden fortélyaikkal — a valamennyire jozonan gondolkozni kezdő nép előtt — felsülnek; győzelmük triumpusat a külön iskola adó czimmel nyerik el. Ha egy úri nőt el lehet ezen szavakkal a jótékonyságtól riasztani „Jobb lett volna nagysádnak is ha a közös iskolának Ígért mennyiséget saját leikéért adta volna.“ — Akkor a szegény terhes adóval kényszergetett népet az efféle apostolok a külön iskolai adóval hogy ne rémítenék el? Én hiszem hogy a népne velés csak is az állam kezében lehet és állhat jól ; de hiszem azt is hogy mig azt külön iskola adó czimmel ajánlja a népnek, addig ezen óhajtásunk :N é p n e V e 1 é s jöjjön el a te országod! pium desideriumnak maradhat.*) Kádár Lajos, tanító. Politikai szemle. ' Erancziaország kimerithetlen a napihirekben ; szereti a változatosságot,és ép azért naponta újabb híreket küld a nagy világnak. Közelebbről a vidéki parasztság közt egy legitimista röpiratot terjesztenek, mely azt mondja, hogy Bismarck köztársaságot vagy császárságot akar Fran- cziaországban, ennek érdekei azonban a Bourbonok viszsza- helyezését kívánja. A „Journal des Débats“ római levele jelenti: Frigyes Károly hg. biztositá az olasz kormányt, hogy Olaszország számíthat Németországra, ha Francziaország által fenyegettetnék. Az angol lapok végre részleteket hoznak az angol királynő ellen intézett merényletről, melynek hire febr. 29-én este rendkívüli izgatottságba hozta a londoni közönséget. Az esemény következőleg történt: Victoria királynő Arthur és Lipót herczegekkel, két kamarás és John Brown nevű komornyikja kíséretében séta kocsizást otőn. Visszatértekor a kocsi az udvaron s a kerten át jött a bejáráshoz, melyet a királynő rendesen használni szokott. A kocsi megái t, de még mielőtt valaki kiszállt volna belőle, egy fiatal ember, ki eddig a kertben tartózkodott, rohant előbb a királynő felé s pisztolyt tartott feléje. De nem sok időt engedtek neki; alig mormogott nehány szót, midőn némelyek szerint Arthur herczeg, mások szerint John Brown komornyik nyakon csípte s a rendőrség kezeibe szolgáltatta őt. *) Ezen czikket közöltük eszmecsere támasztás végett, részünkről azonban máskép gondolkozunk a dolog lényegéről, a mit, ha alkalmunk letz, elis fogunk mondani „szerk.“
