Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-03 / 18. szám
a főrendiház tagjaitól, az állami és köztörvényhatósági tisztviselőktől és azoktól, kik a kormánynyal bármi néven nevezendő szerződési viszonyban állanak ; a választás cselek vényét a községenkénti titkos szavazás oly módozatához kötik, mely módozat lehetőleg kizárjon minden hamisítási lehetőséget; s végre a felsorolt elvek alapján alkotandó törvény egész érvényét Erdélyre is kiterjesszék, s kapcsolatban a fönneb- biekkel : utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a honosításról a ház elé tjavaslatot még oly időben terjesszen, hogy tekintettel az összeütközésekre a választó képesitvény minősítésére nézve, a törvénybe igtatandó honosítási feltételek még ez ülésszak alatt az újból beterjesztendő választás1 tvjavaslat tárgyalásánál figyelembe vétethessenek. Február 27-ikén a vita folyamában V á r a d y Gábor és Schwarz Gyula között folyt éles polémia után Szilágyi Dezső oly gonddal készült beszédet tartott, mely mindenfelől a legnagyobb elismerésben része* sült. Védte a javaslatot, czáfolta az elleninditványokat pontról pontra. Fejtegette az átalános szavazatjog hátrányait, körülírta a democratia átalános feladatát. Szilágyi után G h i c z y Kálmán szólalt fel és Szilágyi beszédének czáfolatával foglalkozott. Brassó, márcz. 2-án. A „Nemere folyó évi 13-ik számának azon közleményét, — mely a hazai magyar és román nyelv nagyobb mérvbeni terjesztése végett alakult egylet megalakulását közre adta, oda magyarázta a Kr, Ztg., hogy azon egylet kizárólagosan a német nyelv kiküszöbölése végett alakult, — s épen azért tetszett neki az egyletnek ily czimct adni: „Nichts deutsch-Verein.“ Ezt látva eszembe juta a példa beszéd, hogy „a harizst szaván fogják.“ Hogy igy járt a Kronstädter Zeitung, szabadjon először épen ő reá hivatkoznom, hol múlt hó 28-iki számában — említett egyletnek igen tisztelt két tagja czáfolja meg ferdítését. Szabadjon másodszor a „Nemerére“ hivatkoznom, és egyszersmind kérdenem a „Kronstädter Zeitungot,“ hogy említett közleményében hol áll — bár egy szóval is — a német nyelv kiküszöbölése; sőt az egész közleményben előfordul-e ezen szó német? Határozottan állítom, hogy nem. Honnan vette tehát a „Kronstädter Ztg.“ az egylet czimét ? Amitja saját magát, hogy egyedüli idvezitö nyelv a némot. Ez rögeszméjévé lett és hiszi, hogy minden oly esetben ..{hol nem azt látja : Deutsch und Deutsch s még százszor Deutsch-Verein: ott a németet kiakarják küszöbölni. Hideg egoismus ez, és kislelküeknél szokásos féltékenykedés. Azon egylet — biztos tudomásunk szerint — nem zárt ki egyetlen nyelvet is, csak tagjai kívánják anya nyelvüket általa erősíteni. Ha oly kis lelkű féltékenykedö volna inás is, épen olyan joggal keresztelhette volna о hazafias czélu egyle* tét, nichts franczia, nichts angol etc. egyletnek. Persze okos ember nem teszen ilyet. Engedje meg azért, hogy súgjuk meg önnek, — ha ön netán nem tudná — hogy tulajdoukép mi avatta fel önt keresztelő (szent??) Jánosnak. Hiúság, hízelgés, ámítás, gunyolás etc. mind felhozhatók indokul, de válasszuk ki a legtalálóbbat, mit h i- zelgésnek neveznek. Ne piruljon el, ha igy eltaláltuk! Ne, mert ön hízelegni akart a németeknek, az az apostoli természéténél fogva hirdetni nekik, hogy ne higyjetek a magyarnak, ne a romáunak, mert im itt az eklatáns példa (Nichtsdeutsch- Verein), hogy nyelveteket is kiakarják küszöbölni. Legyen őszinte t. szerkesztő ur! és mondja meg, hogy bizony ön semmi egyebet nem akart. Nagy czélt akart elérni, de nyakon csípték, mert hazudott ! Brassó, márcz. 2. Nagyon tisztelt Szerkesztő ur! A „Nemere“ idei 17. számából s személyes meggyőződésemből tudom, hogy a felnőttek oktatása elvégre városunkban is megkezdődött, s hogy „az érdekeltség nagy mérvben mutatkozik.“ „Minden kezdet nehéz“ s a közelebbi pár nap alatt arról győződtem meg, hogy a feluőttek oktatását illetőleg több — kevesebb nehézségek vannak. Nehézségek, melyek egyenesen az irni-olvasni tudók szükkeblüsége által gördülnek elé, — nehézségek, melyek városunk elöljáróságának egyetlen nemes intésére úgy dűlhetnének porba, miképen hajdan Jerikó falai Jozsue trombitájának szavára. S most nem tudom sirjak-e, kaczagjak-e a n. t. szerkesztő ur által közlött ama mondásuak, • mely szerint városunk elöljárósága nem hogy semmit nem tett a felnőttek oktatása érdekében, „sőt azon kérelmet is, hogy a1 legszükségesebbekkel lássa el őket: visszautasította“ ! Forduljunk el e szomorú jelenségtől, s vigasztaljuk magunkat azzal, hogy azért még nem szökünk kútba ; mert ha szűk volt befogadni az 50-es számat a ref. iskola felajánlott terme, megnyíltak a r. katli. elemi iskolák ajtai, hova minden rendű rangú tanulni akaró felnőtt polgár örömmel befogadtatik. Fel tehát polgárok ! Sorakozzatok minél többen Minerva zászlója alá : hadd oszoljék a sötétség, s jöjjön a világosság szt. országa, — hadd virágozzék hazánk ! ! Három tanitó vállvete njiködik a magasztos czél eléréséért. Tanulni lehet : irni, olvasni ; előadás történik : a természet rajz — és term.-tanból, a számtan.- földrajz- és magyar fogalmazásból. Menjenek, uraim, jelentsék be magukat minél többen; mert itt az idő és alkalom visszapótolni mindazt, mit eddig a sors — vagy a körülmények mostohasága megtagadott, — s hidjék el, hogy „tanulni soha sem késő!“ Neked pedig tanitói triumvirátus azt mondom: „Hass, alkoss, gyarapits : s a haza fényre derül;“ _____ V á r i. B nklircSl, 1872 febr. 28. Tisztelt szerkesztő ur ! Oláh-honi eseményeknek — melyek ránk nézve sem érdéktelenek — kérek helyet becses lapja hasábjáin. Február hó 17., 18. és 19. napjain oly nagy hófúvásait voltak itten, hogy a közlekedést mindenfelé beszüntette ; sem vas- sem szekérúton nem lehetett 17-ikétől 22-ig közlekedni. A bukuresti pálya igazgatóság az akadályt elkívánván hárítani, két szekeret egy mozdonynyal és kellő számú munkással ellátva 21-ikén a bukuresti pályaudvarról kiküldött a hó elhányatására. A vezérlő elérvén a hófúvásokig ott hagyta a dolgosokat a két szekérrel, maga pedig a mozdonynyal visszatért Bustyén nevű állomásra, és ottan amúgy igazában leitta magát. Üsté visszaindult tele fővel a hátrahagyott munkások és szekerek után. A munkások magukat már beszállásolták volt a szekerekbe és nyugodtan várták a vezénylőt, — ki nagyon hamar meg is érkezett, de érkezése nagy veszedelmet okozott. О ugyanis rohanó sebességgel neki vezényelte a mozdonyt a várakozó két szekérnek, és pedig úgy, hogy a szekerek teljesen öszetörtek, a munkások közül pedig kettő rögtön meghalt, 8 megsebesült annyira, hogy alig háromnak életéhez lehet reménység. Szerencsétlen vezénylő! alig egy pár hete hogy nejét lőtte meg revolverévéi egész véletlenül, s most újabb áldozatokat hozott viszont. 22-ikén megindult a vaspályán való közlekedés Bu- kurest, Plojest és Buzó felé.. 24-ikén már újabb vasúti calamitas történt: a vezénylő a felugrás alatt beesett a kerekek közé és teljesen összetörte a mozdony. Ennyi szomorú esemény után szabadjon egy kissé kedvesebb dolgot is beszélnem. 24-ikén a bukuresti magyarság iskolájának javára igen csinos bált rendezett. Különböző nemzetiségek vettek részt szép számmal a bálban , kik között a szép egyetértés nagy mértékben emelte a bál sikerét. Igen kedves volt látni idegen földön nemzeti táncza- inkat, mikhez az idegen nemzetiségek is nagy hajlamot mutattak. Magyar testvéreink mindent megtesznek gyerekeikért, hogy azokat nemzeti szellemben nevelhessék, hogy el ne korcsosodjanak ; de nagy fajdalmokra van, hogy az országból senkitől sem nyernek semminemű segedelmet. Még valamit; a napokban az országgyűlés elhatározta, hogy a vasútvonal Bakautói a Sóbányafelé vitessék ; ide csakugyan közéi van Ojtoz. Czéljokot nem tudom, azért most semmit, majd többet róla. Kászoni. V i (I é k. Kézdi-Vásárhely, 1872. febr. 27. Tisztelt Szerkesztő ur ! Községi fiú és leányiskolánk érdekében történt igen kedves eseményről akarom értesíteni becses lapja szives olvasóit. A dolog röviden ez: aradmegyei főjegyző, Vásárhelyi Dezső ur múlt év októberében szives sorok kíséretében küldött t. tanácsunknak 30 irtot, „valamely humánus czélra“. A t. tanács „Vásárhelyi Dezső“ czimü alapítvány alatt takarékpénztárba tette az összeget, hogy annak kamataiból a jobb tanuló gyermekek jutalom könyvekkel láttassanak el a nyári közvizsgákon. Ezen jó akaratot tanúsító nemes határozatáról értesítette t. tanácsuuk a nemes szivü adakozót, s nemsokára bekövetkezett halála esetéből a bánatos család előtt részvét iratban fejezte ki e feletti fájdalmát. Ezen részvét iratra a fennkölt lelkű, már csak néhai kegyes adokozó nemes szivü testvérei: Vásárhelyi G e i z a , Béla és László egy igeu szép levél kíséretében múlt hó folytán 500 forintot küldöttek az elölirt alapítványt növelésére. A t. tanács nemes jó indulata,-a nevelés és kegyelet iránti fogékonyságáról tanúskodik azon határozata, mely szerint úgy intézkedett, hogy ezen összeg évi kamatjainak egyharmada már e folyó éven kezdve jutalom könyvekre forditassék, a más két harmada pedig a tökéhez csatoltassék mindaddig, mig a töke 1000 írtra növekedik, mely 1000 frt „Vásárhelyi Dezső“ alapítvány czimen nevezett jeles hazafinak hallhatatlan emlékoszlopa legyen városunkban, mint a kiknek ősei Küzdi, vagy Kezdi név alatt évszázadokkal ezelőtt származtak vala el helységünkből. Az ily hazafias nemes tettek megérdemlik, hogy a nyilvánosság előtt fel legyenek mutatva. Vegye azért az elölirt tisztelt család a nevelés oltárára hozott nemes szivü áldozatáért hálás köszönetünk kifejezését. Sok ily nemes keblű férfiakat a hazának! akkor a nevelésügye rövid időn uagy lendületet veend ! Székely János, ref. pap. Kézdi-Vásárlldjr, 1872. febr. 29. Tisztelt Szerkesztő ur ! Eddigi leveleimet nem mindig a legszebb dolgokkal kezdém, de most egy igen kedves és szép dolgot kívánok felmutatni becses lapja hasábjain. A községi fiú- és leány-iskolánknak téli közvizsgája folyó hó 19. 20, 23 és 24-ikén tartatott. Örömmel jegyzem fel, hogy ily szép eredményű vizsgát ritkán volt alkalmunk szemlélni. A két iskolánál alkalmazott 8 egyénből álló tanerő — várakozáson felül való eredményt mutatott fel. A két iskola növendékeinek száma 405, — a mekkora eddig sohasem létezett mig felekezeti iskola volt. A tanítók közül osztoztak a dicsőségben és elismerésben : Baló László igazgató, Simó József, Finta Gergely Gyöngyösi István, Dáné Ferencz és Demeter Hóbort ; a más kettő sok kívánni valót hagyott fenn. Óhajtottam volna, hogy ott legyen a mennyi püspök és pap, kik ellenzik a községi iskolát, hogy személyesen győződtek volna meg affelöl, hogy senki nem törekszik arra, hogy a más bárányait terelje aklába, hanem minde- nik felekezet a legszebb egyetértésben taníthatta vallását gyermekeinek. Áldott legyen ez eszme, hogy megtestesült ! — Folyó hó 25-ikén baloldali-kör gyűlés volt városunkban ; képviselőket választottak a Pesten tartandó országos baloldali értekezletre. Kijelöltettek : Horváth László volt honvéd-ezredes, Kovács Izrael volt honvéd-főhadnagy és Nagy Sámuel volt városi kapitány, ki épen a legközelebbi napokban véghez vitt tisztujitás alkalmával választatott ki kapitányi állásából, s most meg szintén azon választók által egy országos értekezletre beválasztatott ; ha ez nem politikai bakklövés, akkor nem tudjuk mit lehet annnak nevezni. — Színészeink ezen hó 24-ikén adták „Violát“. Tóth Jenő vitte a czimszerepet, szép felfogással, kellő művészettel. A nagy számú közönség, a czigány szerepében a komikumot a paprika Jancsiságig tulságba vitt X. urat nagy zajjal tapsolta és többször hitta ki ; ha ez nem mfi- izlési bakklövés, akkor ezt sem tudjuk, hogy az ilyennek mi nevet adjunk. Csevegő. Román lapszemle. „Albina“ 13. szám. Úgy van értesülve több oldalról, — nevezetesen Szeben és Brassóból, hogy báró Siaguna érsek komolyan készül politikai térre lépni, különösen az activisták élére állani, azokkal egy erélyes politikai pártot alakítani, és a nemzet érdekében annak fejlődése és emancipatiójáért küzdeni. Szép és magasztos az eszme : egy leigázott uemzet culturájáért és létbiztositásáért küzdeni. Mi 33 év óta közelebbről ösmerjük érsek ő nagy- méltóságat, s tudjuk, hogy sok nemes ambitiója és kezdeményező szelleme van, de még sem tudjuk elhinni, hogy a küzdelmek fáradságában és a múlt tapasztalatainak keserűségében akaratja lenne az annyira megérdemlett nyugalmat elhagyni. Nem hihetjük azért, mert Ő nagyméltósága előre számitó, s nem tesz egy lépést sem, ha már a kezdetnél legalább félig nincs biztosítva a siker. — О nem lehet sem az államhatalomnak, sem az öt körülvevő — kevés számú szenvedélyes embereinek közege. De ö nagymélto- sága nem is tudhatja, hogy mit hiresztelnek az ö udvará
