Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-25 / 16. szám

s ezenkívül porto és egyéb kiadásokban fizetni kell még 48 kit., s igy a fennebbi példát véve fel összesen 9800 írtig károsít meg Scultety asszonyság 10 ezer kényszer előfizetőt.

Figyelmeztetjük az illetőt, hogy hagyjon fel ezen iparlovag fogással, mert rosszul járhat vele.

(Károlyi Ede gróf) a P. Ll. egyik közelebbi számában választóihoz intézett felhívását közli , melyben a gróf kijelenti, hogy elfogadja a kiegyezési alapot, a törvényhozás fomüködósét a szabadelvű reformok terén látja s e czélból egy uj reform-párt alkotását indítványozza. A P. L1.“ kijelentése szerint, Károlyi gróf nézeteihez több balközépi képviselő csatlakozott. Maga, Károlyi Ede gr. a jelen országgyüléseu egy párt club-tanácskozásain sem vett részt. —

(Podmaniczky Frigyes báró) is nyilatkozott, hogy Prónay Józseffel teljesen egyetért, az az ö is odahagyja pártját : a „balközép“-et.

(A rasnti tárgyalások) e hó 19-én eredményre vezettek. A létesült megállapodás a bécs-zimányi s a slavo- niai vonalakat illeti, valamint azt, hogy Magyaroszágnak a koleti vasutakra bizonyos befolyás biztosíttatott. A tárgyalások a pénzügyi kérdés körül forogván, azokban a magyar kormány részéről kiválólag Kerkápoly vett részt.

(Az erdélyi képviselők emlékirata) folytán, a P. N.

értesülése szerint a minisztérium már megkezdé intézkedéseit, a mennyiben amaz emlékirat egy minisztertanácsban beható tanácskozmány tárgyául szolgált és a kormány megállapodásai, taián az egy bányászati kérdés kivételével, az emlékirat szellemének megfelelőleg ütöttek ki. Mint első gyakorlati és nem csekély fontosságú eredményét említi fel a „P. N.“ e határozatoknak, hegy az úrbéri kárpótlási visszatérésekre vonatkozó tárgyalások felfüggesztettek.

(A tanuló ifjnság) katonai s fegyvergyakorlatai a közoktatási és honvédelmiminiszteriumok kebléből Gönczy Pál és Mészáros Imre osztálytanácsosok, továbbá Paxy Károly őrnagy és Virághalmi Ferencz századosból álló vegyes bizottság, mely a hazai tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlataira vonatkozó tvjavaslat és szabályrendeletek tervezetének szerkesztésével volt megbízva, munkálatát befejezte s azt az illető minisztériumoknak azon kérelemmel terjeszté be, hogy azt még ezen ülésszak alatt a törzény- hozás elé terjesszék. —

(Egy kis stalistika a székely kivándorlásról.) A

népszámlálás hivatalos adatai szerint a jelenlevő népesség főösszege a székelyföldön 423,073 lélek. A külföldön és az osztrák tartományokban van 1,775 férfi és 1,457 nő, összesen 3,231 lélek, lís ebből Oláhországban van 1694 férfi és 1432 nő, összesen 3126 lélek; mig más külországokban csak 105 tartózkodik. Megyék szerint Oláhországban van : Háromszékről (legtöbb) 1084 férfi és 635 nő, összesen 1719 lélek; Csikszékböl 592 férfi és 760 nő, összeseu 1352 lélek; Udvarhelyszékröl 16 férfi és 35 nő; összesen 51 lélek; Marosszékről 2 férfi és 2 nő; összesen 4 lélek; Aranyosszékröl egy sincs. Tehát ebből látható, hogy Oláhországba legtöbb férfi Háromszékről és legtöbb nő Csikszékböl vándorol ki. E mellett keletfelé még Törökországban találunk a népszámlálási adatok szerint Háromszékről 13 férfit és 3 nőt, Maros- és Udvarhelyszékröl 1 — 1 férfit, mig Bukovinában csak Udvarhelyszék Bözöd községéből van egy férfi. Idegen mindössze 248 van az egész Székelyföldön

(Párisi mulatóhelyek.) Párisban egy ottani lap kimutatása szerint jelenleg van 5800 kávéház, vendéglő és korcsma 15,000-nyi szolga személyzettel. E nyilvános helyeken az évi forgalom 150 millió frankra megy. Minthogy azonban a szolgaszemélyzet nem húz fizetést gazdájától és egyenesen a borravalóra van utalva, a 6 000,000 frank, mely fizetésüket képezi, az országvilág által adott sous-ból gyűl össze.

(Alldrássy Gyula gróf) Pest városa díszpolgárává választása alkalmából, Gyöngyösi főpolgármester által a grófhoz intézett azon kérdésre — mikor lehet szerencséje a díszpolgári oklevél átnyujtására : a gróf rövid köszönő beszédben e hó 26-kát tűzte ki, mikorra ő Felsége kíséretében Pestre érkezvén, szavai szerint: alkalma leend azon városban fogadni a kitüntetést, melynek polgárai közé örömest számítja magát.

(Lángoló hala nyilvánítás) Bécsben a napokban halt meg a külügyministerium néhai portásának özvegye. Végrendeletében rokonainak 15.00 irtot hagyományozott, 100 frtot pedig arra rendelt, hogy vegyenek rá bélyeget s égessék el a törvényszék előtt, azért, „mert boldogult férjem sok kegyében részesült a császár ő felségének s szeretném hálámat kifejezni iránta, de nem illenék, hogy valamely legatum által tegyem azt.“

(Férj és feleség) külön-külön egy-egy kis állatsc- reggel utazták be a világot, egy kis városkában véletlonül találkoznak A férj falragaszokon igy adja a közönség tudtára a találkozást: nömmeli örvendetes találkozásom folytán állatseregletem tetemesen szaparodott.

(Boldog áldatlan,súg.) Az öregatyát eltemették ; a kis

unoka az öreg holmija közt hányt-vetett, s megtalálta szemüvegét — mama mama! kiáltá — nézd csak az öreg papa itt hagyta a szemüvegét, pedig szegény a nélkül nem lát.

— 63 -Közgazdasá g.

Megjegyzések

Bakcsi Ferencz nek a székely iparról, kereskedésről és kivándorlásról a pesti Népkörben felolvasott s utóbb külön is kiadott m u n к áj ár a.

(Folytatás.)

Menjünk tovább ! nézzünk be a civilisatió körébe ! A szent István birodalmának bármely részébe tekintsen be ön, és tegye lelkére kezét s mondja el nyugodtan, hogy hol talál faluhelyeken átaláuosabb mivcltséget mint a székely falvákban.

Azt állítja ön, hogy a székely érintetlenül maradt a civilisatiótól ; és pedig azért, mert szomszédjai szászok és oláhok. Hogy ezen szomszédság miért lett volna hátrányára a székely civilisatiónak, azt csak ön phantasiája magyarázhatja meg, ha az netán burkus vagy nem tudom minő szomszédságra vágyik.

Arra az állítására, hogy a székelynek sem ipara sem kereskedése nincs, — szolgálok egy kis statistikai adattal. Három-, Udvarhely- és Csikszék területén van összesen : 1704 kereskedő, két annyinál több iparos. Szeszgyára van 262, serfözője 47. Ezek a számok azt hiszem elégségesek lesznek arra, hogy ön is meggyőződjék arról, miszerint akkora terület, mint az emlitett három törvényhatóságé — kivéve a nagyobb városokat magába foglaló megyéket — nem mutat fel nagyobb számú iparost és kereskedőt e hazában mint épen a székelyeké. Ezt csak előhaladásuak nevezhetjük, — különösen ha tekintjük a székelyeknek csak közeli múltját, és földrajzi fekvését. Ugyanis, a székelynek katonának kellett lenni, mi az ipar és kereskedés terén való haladásra nagy akadályul szolgált. Másfelől pedig az országszólén lakva — havasoktól környezve — ha kereskedést akart űzni különösen keletfelé, alig tudott és ma is csak alig tud egy két helyen kimenni ; akkor is bele telik 3—4 nap mig útlevélhez jut, azután 3—4 mig Moldva- vagy Oláhországba juthat.

Ilyen viszonyok közt élt és él ma is a székely. Ezek pedig mind megannyi megszorításai a székelységnek az ipar és kereskedelem terén való elöhaladásra ; de azért ő nem hogy maradott volna, hanem igenis előhaladott ; és pedig úgy, hogy e hazának egyetlen egy része sem any- nyira — viszonyaihoz mérve.

A csere viszony épen úgy nem áll, mint nem állnak az ön állításai. Pénzzel kell fizetni itt mindent, mint bárhol egyebütt. Ismerősök, komák és sógorok közt, ha megy is az afféle, hogy ökröt vagy lovat cserélnek, ebből még nem lehet az egész székelységre rásütui a csereviszony sajnálatos bélyegét.

Nem gondolta meg ön, hogy az a csereviszony mily sajnálatos állapotot jelez, és hogy mennyire kapnának — ha úgy volna — jóakaróink az ily körülményeken, hogy minket a barbárság mintaképéül állítsanak fel a nagy világ előtt.

A mi az Olt és Feketeügy melletti térek bevetését illeti, arra azt kívánom megjegyezni, hogy azt épen igen helyesen — gazdasági szempontból hevertetik, miután igy jobban jövedelmez, mintha netán gabonával bevetnék és odadobnák a gabonát az ottani folyók áradásainak.

A mi a só és dohány csempészetet illeti, ez is csak képzelgés. A régi időkben igaz ugyan, hogy sót csempésztek; de most nem, mivel nálunk is olyan ára van a sónak mint a honnan csempészhetnék. A dohánynyal pedig épen ellenkezőleg áll a dolog mint ön állítja, mert dohány csempészet van ugyan, de az nem a székelyek hanem románok által történik. —

Brassóról azt állítja, hogy az a székelyföldnek zsarnoka, a menyiben az a székelyföldet zsarolja és annak árán emelkedett ipar és kereskedés terén. Szászföldről beszél, azt nagynak, emelkedettnek látja szemben a székely földdel.

Ezen állításai különösen visszatetszők előttem. Visszatetszők azért, mert alig tudom elképzelni, hogy ugyanazon egyén a ki a nagy „Hon“-nak munkatársa és a ki ottan hirdeti az egyenlőséget, tagadja a nemzetek közti különbséget : még nem ábrándult ki a székely — és szászföld elnevezésekből.

Az pedig, bogy a szászok vagy Brassó a székelynép véres verejtékén szerzett vagyonából lett volna gazdag, azt ki az itteni viszonyokat ismeri nagy valószinületlenségnek declárálja. Valószínűtlen azért, mert mint mindannyian tud juk, Brassónak ipar és kereskedelmi összeköttetése Oláhország felé van ; és ha Oláhországhoz oly közel nem esik Brassó, igen valószínű, hogy Brassó nem állana ma elébb az ipar és kereskedelem terén mint Csíkszereda.

Hogy a székely minden áruezikkeit Brassóba hozza és itt olcsón adja el, ebben én nem látok semmi veszedelmet, sőt épen nagy előnyt a székelységre, miután annak biztos piacza; — é3 e mellett mindenkinek szabad tetszésétől függ portékáit ott árusitni el a hol neki tetszik.

Azt véli ön, hogy a Barczaságon csak szászok laknak. Csalatkozik, és épen azért nem lesz ártalmára, ha utána néz egy kis statistikai adatnak. Jöjjön csak vásár alkalmával ide és megfogja látni-, sokkal több székelyt talál Brassóban mint szászt.

(Folytatása következik.)

A keleti vasút.

A keleti vasút kérdése bennünket közelebbről érdekelvén, érdekesnek tartjuk az a körül követett eljárást a közönség tájékozására, kezdet óta vázlatban a „Sonn- und Feiertags-Courier“ után közölni.

1868-ban — mond az emlitett lap — 90 évre nyert engedélyt Waring a magyar kormánytól a keleti vasútra nézve. Azon győzelmet, melyet Waring versenytársai fölött ki vívott, egy a kormányhoz közel álló egyéniségnek köszönheté, ki mint közvetítő nagyon is fényes sikert aratott. A versenyző consortiumok közül az egyik 10, a másik 20.000 frtal kért többet mértföldenként, mint Waring. Az engedély okmányokból föle miitjük, hogy az engedményesek kötelezik magukat az államnak a n.-várad- kolozsvári vonalra eddig fordított 1,479,000 frtot visszafizetni, a n.-várad-kolozsvári vonalat 1869. decz. végén, a gyula-fehérvár- tövis-gerend- marosvásárhelyi, a tövis-kiskapus- segesvári vonalat 1870. decz. 1-én, a kis-kapus* nagy-szebeni vonalat 1871. nov. 1-jéig, a kolozsvár-ge- rendi és a segesvár-brassói vonalokat 1872. okt.-ig a forgalomnak átadni s a munka pontos teljesítésének biztosítékául 1 millió forintot letenni. Ellenben az állam részéről évenként 46,720 írt. tiszta jövedelem biztosíttatott a megnyitás napjától számítva az engedélyezett vonalokra, de azon határozott föltétel mellett, hogy a vonalokat a fentebb elsorolt határnapokig elkészíteni tartoznak, a mely biztosítás legfölebb 80'/4 mértföldnyi hosszú maximal kiterjedésre lesz igénybe vehető, továbbá az állam bizonyos összegekig törlesztési hányadot biztosit ezüstben, tiz évi szelvény, bélyeg, s más illeték mentességet a végre teljes adó mentességet biztosit azon évekre, mig az állam segélyezés igénybe fog vétetni. Az elhelyezendő tőke aránylag az állami biztosítékhoz 75,033.850 forint ezüstben lett megállapítva.

Waring az engedély elnyerése után hozzá fogott a vállalat pénzügyi műveletéhez s e czélból az angló-osz- trák bankkal összzköttetésbe tévé magát.

Hosszabb alkudozás után a szerződés Pártában megköttetett s e szerződés a vállálat rákfenéje,

A párisi szerződés a maga nemében páratlan. Waring mint engedményese a keleti vasútnak átengedi a pénz beszerzést az anglo-osztrák banknak, valamint a társulat alakítását s ezért az építés vezetésével bizatik meg.

A szerződés szerint a részvények darabja 128 írt, s az elsőbbségi kötvényekre 222 írton vétetett át, mely az angolbanknak s embereinek több millió hasznot hajtott. A megállapítás szerint mint a vállalat bankjára az anglo-osztrák-bank, az igazgató tanács mint épitő s Waring mint vállalkozó szerepelt. A bank, miután a társulatot megállapitá, az üzletből visszavonult s minden netáni felelőséget igyekezett magáról elhárítani. Hogy azonban az egész mü megkoronáztassék, Lehmann, Waring bizálmas embere lett a keleti vasút főmérnökévé s Waring ellenőrévé kinevezve.

Ily szerződéssel zsebükben, az anglobank s Waring emberei Pestre jöttek, hogy megalakítsák az igazgató tanácsot. Az anglobank kikötötte, hogy négy igazgató tanácsost ő nevezhessen ki.

A mint az igazgató tanács megalakult s a párisi szerződés tudomására jutott, elhatározta azt a kormányhoz fölterjeszteui, de a kormány a vész anyagát magában hordozó szerződést, hallgatással mellőzte.

Ez alatt Waring az építést megkezdte s havonként a teljesített munkáról a bizonyítványt, melyet Lehman állított ki, átnyujtá s az igazgató tanács annak folytán utalványozó a pénzt.

A munka ily módon folyt 1870. novemberig, midőn Waring bizonyítványa a két roppant nagy összeg miatt az igazgató tanácsnál aggodalmat keltett s e végett az csak felét volt hajlandó utalványozni, mire Waring a munkát első Ízben megszüntette. Az igy keletkezett viszály a mérnök által az igazgató tanácshoz intézett s az építést kedvező színben föltüntetö jelentés s a közlekedési miniszter által szóval tett helyeslése folytán kiegyenlittetett. Sőt Waring személyesen megjelent az igazgató tanács ülésében s jegyzökönyrvileg kijelenté, hogy az építést folytatni s befejezni fogja, akár nyer vagy vészit milliókat.

E nyilatkozat az igazgató tanácsot megnyugtató s Waring az építést tovább folytató. így végződött a keleti vasút drámájának első jelenete.