Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-31 / 104. szám

415

A románok és a szászok.

A „Reform“ közelebbi száma hozta az alábbi czik- ket, melyet érdekességénél fogva s mivel úgy látszik, hogy a 12 ponttal szemben oppositiót képező román képviselők Írták, mi is átvesszük.

Nagy-Szeben, deczember havában.

A „Neue Freie Presse“ November 21-iki 296. számú reggeli lapjában egy pesti levelezésben a románok ellen általában s különösen a Királyföldön — hamisan nevezett szászíöldön lakók ellen — a tények botrányos elferdítése s a történet legvakmerőbb meghamisítása mellett oly vádak és rágalmazások foglaltattak, melvekct az igazság érdekében nem hagyhatunk felelet nélkül, és legszentebb kötelességünknek tartjuk ez alaptalan vádaskodások lefegyverzését.

Folyamodtunk a nevezett szabadelvű (?) bécsi lap szerkesztőségének lovagiasságához, és felkértük, engedné meg nekünk saját védelmezésünket ugyanazon lap hasábjain, melyben oly sértő modorban megtámadtak. — Azonban hiába! tárgyilagos czáfolatainktól megtagadták a helyet azon fontosnak látszani akaró ürügy alatt, hogy a mi (hivatalos okmányokkal és történeti adatokkal meg- : erősített) czáfolataink képtelenségeket tartalmaznak, és j a közvélemény félrevezetésére czélozvák. Azon hiszem- ben, hogy a „Neue Freie Presse“, ha csakugyan szabadelvű, annak eldöntését, vájjon a pesti levelezője irt-e képtelenségeket, melyek által a közvéleményt czélzato- san félrevezetni akarta, és vájjon mi jelen czáfolatunk által megerőtlenitettük e merő ráfogásokat, vagy viszont, a közönség józan Ítéletére bizta volna, fölkérjük a tisztelt szerkesztőséget, adjon helyet becses lapjában következő védelmünknek, melyet a liberális „N. fr. Pr.“ j jónak látott visszautasítani.

Mindenekelőtt megbotránkozással utasítjuk el magunktól ama gyanúsításokat, mintha Erdély ország román népe hazájuknak kevésbé híí fiai és a birodalomnak kevésbé áldozatkész polgárai volnának, mint a szászok. Hazánk részrehajlatlan históriája följegyezte lapjain, hogy az erdélyi románok úgy az előbbi fejedelmek, mint a jelen dicsőn uralkodó dynastia alatt trónért és hazáért; számtalan háborúban vérüket ontották, ámbár z hűség- ; ért és odaadásért rendesen mások jutalmaztattak, kik-1 ért vérüket ontották, és azonfelül csak arra használtat- 1 tak, hogy politikailag és művelődés szempontjából el-1 nyomják őket. Igaz ugyan, hogy a románok nem büszkélkedhetnek oly előre haladott műveltséggel, mert épen az e műveltségre vezető eszközök rendszeresen elvonattak és jogtipró módon megtagadtattaк tőlük. Hiszen nem is oly nagyon rég múlt az az idő, mikoron az egykori szász czéhbeli mestereknek nem volt szabad román ajkú tanulót fogadni, hogy a világért valahogy román kézműipar ne szármázhassák, és hogy az igen tisztelt szász nemzeti universités 1793-ben az oly szabadelvű (?) kérelemmel járult ő felsége elő, hogy a II. József császár által behozott konviczitás megszüntetnék, és minden nem szász eredetű erdélyi lakos bárminevü birtokszerzési jogból kizárassék.

Ha az illető pesti levelező ama merész állítást ; koczkáztatja, hogy a Király földön csupán oláh szolgák és vizhordók léteztek, egyszerűen az 1224-iki privilégium Andreanum-ra utaljuk, és László királynak 1453- ban kelt okmányára, melyet maguk a szászok mint jog- czimet idéznek, s mely kimondja a talmácsi uradalomnak a Felső-Fehérmegyéből a VII. biró területébe való bekeblezését a végből, „hogy az ország határai a vörös- toronyszoros mellett sikeresebben megvédethessenek a román határvidéki lakosok által.“

Az okmány szövege azt is mondja, „hogy valamennyi bekeblezett város és helység mindazon szabadságokat és jogokat élvezze, melyeket a városok, falvak és majorságok ama VII. bíró területén régidőtől a mos- tanig élveztek és gyakoroltak.“ („ut proi fêta castra, tuvris, villa“ stb. az eredeti szövegben.) Utaljuk továbbá a levelező urat azon igen helyes megjegyzésére, hogy a szászföldön, vagyis jobban a Király földön soha sem létezett uiábér, miből logice az következik, hogy nem lehettek azon jobbágyok, tehát oláh jobbágyok sem, és igy a Királyföld román ajkú lakosainak jog és törvény szerint ép oly szabad polgároknak kellene lenniük, mint a szászoknak. Vájjon olyanokul tekintettek-e valóban is, nevezetesen ott, hol pénz, és véradóról volt szó, egyebek között illusztrálja azon körülmény, hogy midőn a 100,000 forintnyi összeget elő kellett teremteni, hogy Mária lerézia királynőtől a fogarasi uradalom 99 évre beiratasi utón kibéreltessék, az egész összeg egyenlő részekben hajtatott be úgy a szász palotáktól, mint a legutolsó oláh parasztkunyhótól, és igy — tekintve azt, bogy már akkor jóval több oláh lakott a Királyföldön, mint szász — a fogarasi, — nemzeti dominium létrehozása nagyobb részében a románok hozzájárulásának köszönhető. Ha ez nem volna igy, az 1791-ik évi 5803.

számú udvari rendelet 10-ik pontja, mely által a bizonyosan német érzelmű, és a német kultúrát bizonyosan dnyomni nem szándékozó II. József császár részéről ,hűtlen kezelés“ miatt inkamaráit úgynevezett „szász nemzeti vagyon“ ismét visszaadatott, és e vagyon jövedelmének kezelési módja tüzetesen meghatároztatott, a bizonyosan e fejedelem által nem próféciáit románok kedvéért nem tartalmazná ama kategorikus határozatot, hogy „a jövedelemnek a kezelési költségek és kerületi kölcsönök lefizetése után megmaradt része egyházak és iskolák fölállítására és kijavítására használtassák mind a szász mind az oláh községekben stb. (latin eredetiben ut proventus ad erigendas vei restaurandas scolas stb.“) És a hol ily tények hangosan beszélnek, ott vádolják , a Királyföld románjait, hogy a szászok vagyonát elrabolni szándékozták. Miért? Mert a szászok az 1850-ik évben beállott átalános zavart gyorsan fölhasználván mikor az akkori ostromállapotbeli hatóságok e vagyon természetét nem ismerték, melyet maga a szász nem- ! zeti egyetem 1772-iki május 17-kén kelt határozata sze- ■ rint, a 11 királyföldi történeti kerület közös tulaj-! donának elismert nemzetiségi és vallási különbség j nélkül, mondjuk, mert'a szászok az 1850-iki zavarban | úgyszólván egy kézforgatással felekezetivé tették a kö- ! zös vagyont és a népesség többségének, mint tulajdonos-társnak, nyilván való jogcsorbitása mellett e vallás- különbség nélkül való vagyont vétkes módon csupán és kizárólagosan felekezeti iskoláik dotálására használták ! föl. Ha tehát a románok és a Királyföld egyéb nem szász nemzetiségű lakosai oda törekednek, hogy az ő ! iskoláik is gyarapittassanak a műveltség mai állásához képest és azért rablási vágyót lobbantanak szemünkre, í ez oly rágalom, mely maga magát ítéli el, oly vád, mely igenis a szászokat, de nem az oláhokat illetheti a Ki- | rályföldön. Hogy egyébiránt a szászok gyakran és különösen a franczia háború alkalmából a XIX-ik század elején igen dicséretes módon mutatták hűségüket és ragaszkodásukat az akkor nagy mérvben veszélyeztetett trónhoz, elismert tény. így pl. 1806-ban dicséretem éltó áldozatkészséggel az állandó polgárőrség szaporítása végett 2000 embert állitott a szász nemzet, és egyúttal „első önkénytes szász csapat“ név alatt fölkelő csapatot is rendezett; nemsokára ezután pedig 1809-ben hasonlót másodszor és azonfölűl egy lovas csapatot is, mind saját költségéből. Hogy azonban ezen roppant pénz és vérbeli adót nemcsak a szászok egyedül, hanem és nagyrészt a királyföldi románok födözték, azt következő illetékes kimutatásból eléggé kiviláglik: Mind az 1806-ban felállított állandó polgárőrségi kontingens, mind az önkéntes szász-csapat számára szükséges élelmi és segélyszerek természetében úgy mint pénzben valamennyi törvényhatóságtól egyenlő részekben szedettek be, és a reussmarkti széknél besoroztatott:

a) az állandó polgárőrségbe 61 román és 10 szász ;

b) az első önkéntes szász-csapatba 98 román és 29 szász. S hogy a pesti levelező ur állal szolgáknak s vizhordóknak nevezett Királyföldi románok a második önkéntes szász-csapatnál meg nagyobb százalékot képeztek, kitűnik egy az akkori nemzeti gróf: b. Bruk- kenthal részéről a törvényhatóságokhoz intézett egy körleveléből, (1809. 550-ik sz. május 14-éről), melyben különösen hangsulyoztatik, hogy „miután a szászok mindenütt kevés hajlamot mutatnak iránta . . . . „ és azonfelül számra nézve csökkentek, az önkéntesek az oláhok sorából soroztassanak be, minthogy úgyis a szász zászló alá vétetnek.“

(Vége következik.)

ösztöndíjat ne élvezhessen, s hogy az ösztöndíjak vallás és nemzetiség különbség nélkül osztassanak ki a tanulók között.

Müller a segesvári kerületi gyűlés azon határozatát emliti fel, miszerint tekintet nélkül arra, ha a kerület rendelkezése alatt álló ösztöndijakat ténylegesen igénybe veszi-e vagy nem, a megfelelő összeg az illetékes kerületeknek a nemzeti pénztárból kiszolgáltassák oly feltétellel mindazonáltal, hogy amaz összegek mindig helyhatósági czélokra fordittassanak s a kováforditás mibenlétéről úgy a fel nem használás esetén a nemzeti egyetemhez jelentés tétessék.

Ugyancsak Müller azon indítványt teszi, hogy a kerületeknek szabad kéz engedtessék a medgyesi földművelési iskolák számára rendelt ösztöndijakat olyan jelentkezők nem létében, a beszterczei, vagy brassói földművelési iskolák növendékeinek adományozhatni.

Szavazásra kerülvén az ügy, a Müller által szőnyegre hozott bizottsági javaslat, úgy az általa tett önálló indítvány is elfogadtatott, Hannia indítványának

első fele többséggel, második fele pedig egyhangúi;; elfogadtatott.

Wlád a 15-ös bizottság nevében előadja, hogy ér- tesitendők volnának a brassói városi és kerületi hatóságok a felől, hogy az egyetem követeinek napidijai és útiköltségei, úgy némely előlegek is a nemzeti fő- és hitbizottsági pénztárból fizettetnék ki. Az indítvány elfogadtatott.

Hannia elintézett indítványára a bizottság nevében Bildner jelenti, hogy mindkét nemzeti pénztár törzs tőkéje 1.530,090 írt. 47 krt. tartalmaz, az egyetem házainak értéke pedig 115,000 írt. értéket képvisel.

Az egyetemi hivatalnokoknak rendszeres szálláspénz engedélyezése iránti kérvénye, tekintettel a küszöbön lévő municipalis szervezésre — elejtetik: az 1000 forinton felüli egyetemi hivatalnokoknak 15%, az ennél kisebb fizetésben lévőknek 20% engedélyeztetett az 1872-dik s a további évre, a szervezés megtörténtéig.

Végül Nagy Ignácz indítványozta, hogy az újon kinevezett orsz. honvédelmi miniszterhez felirat intéz- tessék, mi elfogadtatván, annak szerkesztésével Budacker bízatott meg.

Ülés véa;e esti 8 óra.

A szász nemzeti egyetem ülései,

N.-Szeben, decz. 20.

Elnök a mai ülés d. u. 4 órakor nyitotta meg. A napirendre térés előtt a Királyföld rendezése ügyében tett képviseleti javaslat ellen dr. Paculár által Bologa, Macellariu, Hannia és Vlad képviselők által aláirt külön vélemény olvastatott fel. A jegyzőkönyvbe igtattatott.

Schochterus a szász gazdasági egyletnek egy tervezetét terjeszti elő az erdő ügy szabályozása alkalmából.

A szász kerületi törvényhatóságok utasitandók lesznek, hogy az érvényes erdészeti szabályok szigorú megtartásáról egy rendes erdész alkalmaztatása által gondoskodjanak.

Továbbá előterjeszti dr. Salfeld a medgyesi gaz- dászati intézet igazgatójának jelentését, az ottani gaz- dászati növendékek számára leendő ösztöndijak alkalmazására nézve. A bizottság javasolja, hogy a kerületek köteleztessenek, az engedélyezett ösztöndijak kiadását utalványozni.

Hannia javasolja, hogy egy tanuló egynél több

A királyföldi egyelem zárülése decz. 21-én.

Legelőbb is az egyetem 1850. aug. 22-én kelt, a nemzeti vagyont iskolai czélokra adományozó alapítólevelének H. pontja lett megvitatva.

Macellariu indítványa a Királyföld román és magyar lakosainak méltányos igényeivel ellenkezőnek tartja azon magyarázatot, mintha e 33 százötven frt.-os ösztöndíj csak szász születésű tanulókat illethetne; ezért kimondatni kéri, hogy azokat képességük és szorgalmuk tanúsítása szerint bármelyik felekezet és nemzetiség ifjai elnyerhessék, s e határozatról a törvényhatóságok érte- sittessenek.

Ezt bővebben indokolta Macellariu, pártolta Hania; de Bruckner azzal felel, hogy az alapitó-levél idézett П. pontja szerint az ösztöndíjakot csak ev. lutheránusok kaphatják; mire Hania azt viszonozza, hogy az ösztöndíjak oly iskolák számára adatván, melyek felekezet és nemzetiség különbség nélkül vesznek fel tanulókat, Bruckner értelmezése helytelen.

Ugyanazon nézetet indokolja Dr. Pecurar úgy jogi, mint czélszerüségi és méltányossági szempontból.

A Királyföld vagyonából kiszakított 52.000 forint iskolai czélokra adatott, az ösztöndíjakat tehát nem lehet kizárólag ev. lutheránusoknak oda Ítélni ; ha az egyetem ellenkező nézetből indult volna ki, akkor „egyházi czélokra“ kell vala azt adományoznia.

Azonban feláll Bruckner s az általa előbb felhozottakhoz ragaszkodva igyekszik Macellariu, Hania és Dr. Pecurar érveit czáfolni, s bár Bologa arra emlékezteti az egvetemet, hogy az 1791-iki kir. leirat 10-ik pontja szerint a „nemzeti vagyon jövedelme úgy a szász, mint a román egyházak, iskolák fentartására, alapítására fordítandó, különösen oly helyeken, hol vagy kevés, vagy épen semmi az allodialis jövedelem“ — Macellariu indítványa elvettetik s Bruckner elvei alapján napirendre térnek át.

Ezután egyhangúlag elfogadták a honvédelmi miniszterhez intézendő üdvözlő felirat szövegét.

Több pénzügyi előterjesztés tudomásul vétetik, majd elnöklő Comes búcsúzik el az egyetemtől. Kiemeli, hogy mennyit dolgoztak, hogy keveset beszélve sokat igazítottak, kellemes karácsont és boldog újévet kíván. Ezzel az egyetem ez évi gyűlését bezárja.