Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-12-24 / 102. szám
40G liogy Erdélyben kultúrái küldöttséget kell teljesíteniük, úgy igazságosan nem állíthatják, hogy magyar részről ezen missióban hátráltatnának. A németek szorongatása általán csakis publicistikai bakterek felizgult képzelmé- ben létezik, kik a magyar szellem minden mozzanatát a németség ellen intézett ' bertalanéji iszonytettként kiá- bálják a világba. Sőt ha a német culttira missió haladása Erdélyben4 akadályoztatnék, úgy épen a szászok és csak is ők, kik ezen irányban működnek. A magyar állam a szászok szellemi sajátságainak kevésbé kifejlett környezetökre való kihatása ellen nem emel korlátokat, de ők magok burkolóztak légmentesen elévült municipalis intézményeikbe7minden külelemekkel való érintkezés ellen, bele vannak" dugva, mint a csiga házában, és gyorsan visszavonják ' csápjaikat, ha a többi nemzetiségekkel érintkezniük kellene. Lehet-e kultúrái közve- titésröl szó ilyen körülmények.,közt? Es az aggály ;ezen municipalis alkotmányért, mely anachronismusként szögellik ki magyarhon életdús modern intézményei közül, a szászokat ismét rábírta, hogy a lármadobot oly nyomatékossággal pergessék, hogy kö- rüskÖriiL minden madár vihogva szállt fel. Ez óráig a királyföld rendezéséről szóló ^törvényjavaslat alig mutatta árnyékát, csak most van alakuló félben, és még sok műveleten rjkell jkeresztülj mennie, mig a törvényhozás elé kerül. De ez nem akadályozza a szászokat, hogy sötét elösejtelmeinek épen nem gyöngéd szavakban kifejezést, adjanak — persze külföldi lapokban. Noha az egész hazai sajtó ^számukra hozzáférhető, és mi magunk pillanatnyit sem haboznánk, kifejezéseinek, ha nézeteinktől el is térnek, tértyengedni, mégis egyáltalán kedvelik, hogy képzelt bubánatukkal külföldi vásárra járjanak. Vajon ez jogszerű, vajon loyalis-é tényleg és alakilag? Ugyan mi jogositja fel az urakat azon feltevésre, hogy a Szlávyminiszterium nemzetiségi létökre tör, vagy hogy ügyeik <tárgyalásánál a magyar törvényhozásban a „magyar Chauvinismus“ fog uralkodni. Az országgyűlés eddigi • magatartása arszászok nemzeti ügyeiben semmikép sem jogosít fel ilyen pessimismusra. Már maga a tény, hogy a szász municipalis kérdés tárgyalása az általános municipalis rendezés keretéből ki lön emelve és különös törvényhozási munkálat tárgyává tétetett — elegendő a szászokat intézményeik sorsa fölött megnyugtatni — hacsak olyan loyalison vélekednének, milyen loyalis a kormány és országgyűlés eljárása. De épen ez a végzetes dolog ! A szászok közt uralkodik "a .Separatismus szelleme, mely sem saját érdei- keivel sem az állami egységre való tekintetekkel nem egyezhető meg és hogyha a szász nemzetiségnek a ma- gyarokhozi viszonyaikban csakugyan van ok a panaszra, úgy csak az utóbbik, kik panaszkodhatnak. Panaszkodhatnak mindenekelőtt a merev particularis- mus fölött, mely a szászok egész cselekvésmódját jellemzi, a solíHárítás érzetének hiánya fölött, mely minden tetteiken nyilvánul. És épen a szász nemzetnél fájdalmason hat reánk ezen tünemény. Végre is megszoktuk azon gondolatot, hogy az alkotmányosság sok évi behatása szükségeltetik a szerbek és románok fejlesztésére, mig ezen fajok politikai és szellemi érettsége annyira fejlődött, hogy öntudatosan és önakaratból sorakozzanak a magyar állam Öszcsaládja hazafias tagjául; de a szász néptörzs előhaladt képzettsége és erkölcsi értéke jobb várakozásokra jogosított fel bennünket, kivált mivel a szászok életkérdéses érdekei csak az egységes államclettel öszhangzatban mozdittathatnak elő. Épen a német cultura elemnek legkevésbé szabad elzárkóznia az állameszme követelményei elöl, és nem is teheti ezt, „kultúra missiója“ megtagadása nélkül. Mert az állameszmében hatalmas civilizatori mozzanat van, kivált a mi körülményeink közt, hol az az egyedüli, mely a csendes haladást romboló törekvésekkel szemben biztosíthatja. Valamint minden nép kénytelen sajátságának jó részét a civilizatio egyenitő hatalmának átengedni, úgy soknyelvű államban minden nemzetiségnek saját érdekében áldozatot kell hoznia az állami czéloknak az összesség szükségleteinek. Es mi a szászoktól egyéb áldozatot nem kívánunk, minthogy szakítsanak partikularistikus irányokkal, melyek önmagukra nézve végzetesek lennének. Hisz a viszony oly tiszta, hogy a legrövidebblátó szem is beláthatja. Az alapitó és alakitó elemet Magyarhonban a magyar törzs képezi anyagi szellemi és politikai túlsúlyánál fogva; ez a conservátiv elv képviselője szembe a központfutó velleitásokkal és a felforgató törekvésekkel, úgymint a sivár radikalismussal, mely a sociális és politikai rendre tör. S igy elválhatnak-e az aránylag csekély számú szászok ezen törzstől, vajon a számra nézve jelentéktelen nemzetiség nélkülözhetile ezen erős támaszt a nemzetiségi elemek fel- és lezajló árnak közepette? Nem esnének-e össze a hullámok fejeik felett ? Vajha egyszer felismernék a szászok saját érdeküket! Nem óhajtjuk, hogy a magyar nemzetiségbe olvadjanak, de kívánjuk, hogy ne álljanak oda elszigetelve középkori szemetükre, s ne terüljenek el Szt. István koronája törzsei közt, mint valami tévszikla. Külső összeköttetések bizony nem kárpótolhatják ezen elszigeteltségért, mert künn a „birodalomban“ meg nem hallgatva hangzanak el szenvelgés declamation ; — Erdély épen nem Schleswig-Holstein — és mi mégis csak kételkedünk, hogy meglegyenek elégedve, miszerint egy tuczat tollat megmozgattak ; mire tehát a zaj, miféle haszon származzék eböbl ? A magyar alkotmánynak van elég tere mindazon nemzetiségi törekvések számára melyek maga az országban keresik czélukat és a magyar állam eszméjébe szakadnak; ki ezentúl törekszik, eljátsza az igényt, miszerént őket az alkotmányos élet tényezőié gyanánt tekintsék s mint ilyennel bánjanak velük. Azt akarják-e a szászok, hogy a szer- bek és románokkal egy fazékba kerüljenek? Ily passiókat mi nem értünk és épen nem foghatjuk fel, hogy mily hasznot hajtson, ha a szászok minden áron belel akarják magukat szavalni valami nemzetiségi fájdalom gyermek hálátlan szerepébe. Azért nem hagyunk fel azon reménynyel, miszerint e jobb megismerés magát nálunk még elég jókor töri át, mielőtt tért foglalt volna oly lehangoltság, mely utólagosan alig fog tetszést szülni. Ez a mi tanácsunk, egy igazi barát tanácsa, mely kevésbé kellemesen hangzik, de mindenesetre jobb szándékú, mint azon hamis barátok tanácsa, kik a szászoknak hízelegnek, hogy azokat saját czéljaikra felhasználják ! A „K. K.“ egy ezelőtt irt czikket közöl, melyből ezeket idézzük: Ha a Királyföld közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében az 1848 előtti különleges állásban maradna, s különösen, ha a szász egyetem olynemü politikai jogokat gyakorolhatna, mint 1848 előtt, az nem volna egyéb, mit egy külön kis államocska, mely keblébe hordaná a Magyarországtól való elszakadás csiráját. Már pedig, ha Erdély Magyarországtól még egyszer elszakittatik : kétségen kívül calamitás lenne mindnyájukra nézve, de a vész első sorban épen a szász nemzetet érné. Megvárjuk tehát a circumspectus szász atyafiaktól és pedig a magok érdekében, hogy teljes erejükből ragaszkodjanak Magyarország integritásához, mert a költő szerint: áldja vagy verje sors keze, nekiek is itt kell élniük és halniok. . . . Sokszor hallottuk szász bureaucratáktól, hogy a szászok polgári intézményüket féltik. Ennek volt értelme az aristokiatikus jellemű végrehajtó és törvényhozó hatalommal szemben: de nincs értelme ma, a midőn Magyarország alkotmánya demokratikus alapokon nyugszik s ily irányban fejlődik. Azt hiszik talán azon urak, kik a magyarfaló német lapokat iníiuencirozzák, hogy a szász nemzetnek tesznek szolgálatot, midőn a magyar kormányt és par- liamentet insinuálják; ezt hiszik, hogy veszély esetében e lapok, és nem a magyar hadsereg van hivatva hazánkat és tüzhelyeinkat megvédni? Törekedett-e valaha a magyar elem, hogy a bevándorolt germán fajt magyarizálja, nem maradtak ők annyi év folytán németek? Veszélyeztette-é a magyar elem valaha a szász nemzet jogait? Emlékezzenek visz- sza azok, kik most bizalmatlankodnak — jobban mondva, önérdekből a bizalmatlanság magvát hintik — a productiónale fórumokra, nemde a magyar elem oltalmazta a szász papok dézmáját, a mi pedig életkérdés volt magára a szász nemzetre nézve. Mind ezekkel szemben, ha csak a közel-multra visszatekintünk, azt tapasztaljuk, hogy némely centralisticus bureaucrata izgatóknak még is sikerült a szász nemzet polgárai egy részének keblében a gyülölség magvát kicsiráz- tatni. — Adja az Isten, hogy a szász nemzet ugyanazon alapokon élvezve a polgári jogokat, melyeken azt a haza más törvényhatóságainak polgárai élvezik; életre ébredve, mihamarább emaucipálja magát a régi bureau- craták önző s szemfényvesztő körmei közül. Az egyetemi hetesek operaíumárol igy ir a „K. K.“ A N.-Szebenben jelenleg ülésező egyetem gazdasági tárgyak ellátására hivatott össze; a Comes körlevelében ezek vannak hangsúlyozva; a Királyföld municipalis újraszervezésének kérdése egyetlen szóval sem érintetik. Ámde alig gyűltek egybe az egyetemi küldöttek, ép az „itju szászok“ orgánuma sietett a vérmesebb ó-szászokat megnyugtatni; hogy erre is reá korül a sor előbb utóbb. Nemsokára ugyan a „Siebenb. Blätter“ sürgették, hogy valahára a „Municipal-Organisation“ kérdését is elő kell venni, s e pereztöl ! fogva az „itju szász“ párt úgy állt minden részrehaj- latlanul bíráló és igazságosan Ítélő hazafi előtt, mint az ó-szászok macskakörme, mely csakugyan kapargatja a , parázsból a gesztenyét azon jóhiszemben, hogyha egyéb nem is, de a héj közt számára is marad valami. Az „itju szász“ sürgés-forgás, zörgetés megtenné gyümölcseit: előttünk fekszik azon javaslat, melyet a Királyibb! uj rendezése tárgyában a belügyminiszterhez intézendő felirat alakjába készítettek a megbízott hetesek; ez ugyan még csak javaslat, azonban a medgyesi napok óta bámulatos egyetértés kapott lábra a. szász körökben nem-szász ajkú egyetemi küldöttek’ ugyan j valószínűleg ajánlani fognak lényeges módosításokat, sőt az is megeshetik, hogy egész önálló, külön felirati javaslattal állanak elő; hanemjaz egyetem körében a koezka már eldőlt, a hetesek által kifundált (mondhatnék : confundált) elveket majdj megvédi] a; szász többség, legalább az uj lelirashoz is hozzáfűznek még egy-két elleniéi iratot, hogy majd később, a politikai*dégmérő változásai szerint azt allegálhassák : roszul irtunk kegyelmes uram ! nem is tudjuk mit irtunk. A hetes javaslat elkezd hajlongani jobbra és balra, fel és alá, a magukat behízelegni akarók szókása szerint. E feliratban nemcsak a „szász nemzet“ kivánatait es követeléseit kellene hangoztatniolc, hanem különösen a Királyföld román és magyar lakóinak állapotát ismertetvén, azok e részbeni méltányos igényeinek mikénti kielégítéséről kellene a kormányt és országgyűlést felvilágosítani ; mert a szász pártok részéről e kötelesség még soha sem telj esi ttetet t, holott az illetők megkérdezésének a magyar miniszter által talán ez lehetett egyik legfőbb indító oka, tehát a feladott kérdés lényegének legalább is hasonfele. Valóban, az ifjú szászok kézmosása páratlan jelenség és olybá tűnik fel, mint a midőn a vagyonát könnyelmüleg túlterhelt önmagát kérné tutorság alá helyeztetni, csakhogy az eszelöség leple alatt menekülhessen hitelezői körmei közül — ha mindjárt a lunatice- be is. —Párt még nem ért oly csúfos véget, mint az „ifjú szászok-é : önmagukat ó-nak declarálják ! A felirat-javaslat ugyan hivatkozik a kormány lcl- kiismeretére csakhogy ismét meghallgattassék, s mindenki „kielégítését“ hangoztatja, csakhogy azok a bizonyos lábak eltakarva maradhassanak; ezért teszi kezét szivére s mondja „a felküldött három javaslat ellentétes tartalma nem foglalja magában a kielégítés biztosítékait.“ De hát az uj feliratban raeglesznek-e ezek a biztosítékok? Nem; azokat csak az ország törvénye adhatja meg a király föld lakóinak; csak ez lehet a bel- ügyér kiindulási pontja; erre törjön utat az a felirat, a melylyel aligha nem akarnak más völgybe áthatolni. Az olyan emberekre vigyázni kell, a kik ma meghazudtolják azt, a mit tegnap égre földre esküdözve erősítettek. A fiokparliament szerénysége, janus arcza czim alatt a „Kelet“ ezeket írja: A királyföldi egyetem zöld asztala körül tanácskozó honatyácskák egykoron azt álmodták vala, hogy a küldőik által lakott terület nemcsak oszthatlan „Ge- sammímunicipium, “ hanem olyan államka az államban — lehet, hogy nem souverain „Markgrafschaft“ — de legalább Kronland-szerü „Sachsenland“ a melynek képviseletével, mint coordinált féllel kell, hogy traktáJjon a magyar királyság parlamentje s a korona maga. Az álom még a rösteknél is csak órákra terjed, a szorgalmas szász atyafiak tehát már korábban fölébredtek. Körül néztek és meggyőződtek, hogy az a gyé- mántos germán fellegvár pulykalábon áll, hogy gondolni sem lehet arra, miszerint, Magyarország a „Sachsen- landdal“ kössön egy második 1867-ki pacturuot. Ez egy kissé elbusitá a „körültekintő“ urakat; hanem azok a Seivert által szépen rendbe szedett „verbriefte Rechte“-k s még valami távolabbi „Errungenschaftok“ ismét fel- bátoriták a csüggedezöket, nagy napot csináltak magoknak az erdélyi bor-városban (Medgyesen) s úgy határozták, hogy egy fővel, de kettős arczczal látnak a munkához, s igy az okossággal párult ravaszságnak még sok minden sikerülhet. Nem rósz számítás, ezt be kell vallanunk; csakhogy az lenne a szégyen, ha a döntő körök a szerénységgel kendőzött tulkövetelés által tévútra vezettetnék magukat.
