Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-05 / 97. szám

387

g) iskolai fegyelmi ügyekben, úgy szintén a szülök és tanítók közti perekhez intézkedik, és első folyamo- dásulag ítél.

h) Az iskolai szünidők mikor tartását, a törvényszabta korlátok közt, meghatározza.

i) A kitűnő tanulók megjutalmazása telöl gondoskodik.

k) A helységben az igen kívánatos kisded-óvoda, vagy elemi és felsőbb népiskola felállítása iránt az esperest tanácsnál tüzetes jelentést tesz.

l) Az iskolában tapasztalt nevezetesebb hiányokat, vagy szükséges javításokat az egyházmegyei hatóságnak följelenti.

Ezekből azt hiszem elég világosan kitetszik mily alaptalan azon gyanú, mintha az egyházi hatóság minden hatalmat magához akarván ragadni a hívektől minden befolyási jogot el kívánna vonni, hisz maga a főpásztor az, ki élve a hazai törvények által nyújtott szabadsággal, híveit a cselekvés terére felhívja, s jogaikat főpásztori rendeletéi álta biztosítja. Nincs tehát senkinek oka a felett aggódnia, mintha csak a terűt kellene viselnie anélkül, hogy egyszersmind befolyást is gyakoroljon oly ügyre, melyet áldozataival támogat. Ezen jogát úgy az országos törvény, mint az egyházmegyei hatóság rendeletéi eléggé biztosítják. S váljon nem ugyan ezt bizonyitja-e azon körülmény is, hogy a brassai r. k. egyház tanács a napokban választotta meg az iskola ügyekkel foglalkozó bizottmányt, hogy ez a fen- nebb idézett főpásztoi’i rendelet értelmében az iskolai ügyekre vonatkozólag teendő javaslatai által a képviseleti választmányt ez irányban támogassa. Nem ide mutat e az is, hogy a főgymnasiumi tanárokat mindig a megye által megbízott egyháztanács választotta meg s hogy a püspök soha sem késett a választottak közül azt kinevezni, kit a megye első helyre választott s kinek kineveztetését különösön is kérte? S váljon neme mellett szól-e az is, hogy az 5% iskola adó kivetésének alkalmával az egyháztanács határozottan kimondotta, hogy az ezen adó által bejövendő összeg felett egyedül és kizárólag a megye fog rendelkezni. Hogy eddig a normális iskola pénzügyeit nem a megye kezelte, azon nincs okunk megütközni, mivel a megyének ez irányban nem volt semmi pénzalapja, — a tanitók az erdély- megyei normális fundusból vették fizetésüket, ezen fun- dust pedig a magas kormány kezelte s kezeli most is a Kolozsvárit létező katholika Commissio által. Ha utóbbi időben a Zakariásféle hagyományból s a városi communitás által nyújtott subsidiumból keletkezett is pénzalap, ezt a mint kiki tudja a megye kezelte valamint kezeli a templom, parochialis épület szegények, és a fögymnasium alapját. Nincs tehát senkinek oka jogai megcsonkítása felett aggódni, nincs oka oly szent ügytől mint az iskola ügye a segédkezet megvonni? Tekintsük meg székelyföldi atyánkfiáit, miként járulnak ezek a kepe és osgora (aes paratum) által már századok óta papjaik és tanítóik fenntartásához ! s csak mi brassaik — kik e czélra eddigelő semmi személyes adó val nem voltunk terhelve, vonuljunk vissza — ha iskoláink szomorú helyzete áldozatot kíván tőlünk? Avagy más okok akadályoznak e kötelességünk teljesítésében? Erről más alkalomkor talán még szólunk. R. E.

„Hunczvut a német.“

„A „Kr. Ztg.“ ezen czim alatt idei 191-ik számának egyik rovatában egy, felkiáltó- és kérdő jelekkel rettenetesen felékitett rövid históriát beszél el, mely közleménynek egész tendentiája a magyar nyelv kigúnyolása.

Hogy mennyi igaz az említett közleményből mi nem tudjuk és nem is kutatjuk, csak annyit akarunk megjegyezni az egész históriára nézve, hogy ha csak- ugyán úgy áll a dolog, mint azt a „Kr. Ztg.“ közli, akkor nagyon helyesen járt el az illető biró, ha mint m. kir. törvényszéki előadó magyarul irt a lipcsei hatósághoz. Vagy azt akarná a „Kr. Ztg.“, hogy minden magyar hivatalnok megtanulja a világnak minden nyelvét, hogy bármely külföldi hatósághoz annak nyelvén Írjon? Nem, ezt nem akarja a „Kr. Ztg.“, ő csak azt akarja sőt megvárja, hogy legalább németül minden magyar ember tudjon, az ö hívei pedig ámbár a magyar állam polgárai legkevésbé igyekeznek azon, hogy magyarul tanuljanak, sőt ellenkezőleg a mint látszik minden lépten nyomon gúnyt űznek azon nemzet nyelvével, mely nekik hazát és kenyeret adott.

Nem is kívánjuk édes Kronstädter, к ülőmben hogy sem a lipcsei togorok, sem a brassai atyafiak megtanuljanak magyarul — az az önök dolga ; de azt önök is csak megengedhetik, hogy egy magyar kir. törvényszék előadója magyarul írjon ha mindjárt a lipcsei vagy drezdai hatósághoz is ; mert azon körülmény, hogy az illető

előadó épen oly jól tud írni németül is mint magyarul neki csak érdeme és azt bizonyítja, hogy nem olyan ellensége a német nyelvnek, mint önök a magyarnak, de azért korántsem köteles sem a lipcsei hatóság sem a Kronstädter kedvéért német nyelven írni, annál kevésbé miután azt hisszük, hogy ama lipcsei hatóság sem irt a mi törvényszékünk kedvéért magyarul.

Már pedig ha neki szabad Lipcsében az ő német nyelvét Magyarország egyik törvényszékével szemben I használni, azt hisszük, ez a törvényszék is teljes joggal ! írhatott oda magyar nyelven.

Ennyit a nyelvkérdést illetőleg. Van azonban a „Kr. Ztg.“ emlitett közleményének egy másik ága is, mely öt mély aggodalomba ejti afelett, hogy vájjon most í azt a 9 tallért, melyet a lipcsei hatóság a megkereső I okmány lefordításáért követel, az illető érdekelt fél fizeti-e? s hozzá teszi, hogy csak nem fogja kívánni az illető referens, hogy az ő hibájáért mások lakóijának.

A „Kr. Ztg.“ aggodalma azonban e tekintetben helytelen s az által egyfelől csak is az illető előadó ellenni boszuját és rósz indulatát, más felöl pedig a törvénykezési eljárásban való tudatlanságát árulja el; mert t ugyanis tudnia kellene, hogy társas törvényszékeknél nem az előadó felelős egyedül hibájáért és hogy ha csakugyan történnék is vétség vagy hasztalan költség, azért még sem lehet csak úgy ex abrupto senkit exequalni még a lipcsei hatóság kedvéért sem ; de másfelől nemis képzeljük, hogy minő hibát követhetett el az az átkozott előadó, ki egy lipcsei hatósághoz magyarul mert Írni. Oh az borzasztó lehet! . . .

Egyébiránt legyen nyugodt és ne aggódjék a Kronstädter azon 9 tallér ki által leendő fizetése felett; lesz annyi esze majd ennek a törvényszéknek is, hogy a lipcsei hatóság emez átiratát, melyet a számlával küldött meg, lefordítássá magyar nyelvre s ezen fordításért a lipcsei hatóságnak hasonlólag egy 9 talléros számlát állit ki s igy egymással quittek lesznek. így megy ez édes Kr. vicém pro vice.

Végül még csak annyit jegyzünk meg, hogy valahányszor a nyelv kérdése szóba jön, a „Kr. Ztg.“ az a lap, mely leginkább lamentál és panaszkodik a ma- ! gyár nyelvnek erőszakos uralma ellen, s csodálatos, hogy ; mégis szőnyegre hozza e kérdést minden legkisebb alkalommal és mindig pellengérre állitja, gúnyt iiz belőle s ez által természetesen sérteni, gyalázni törekszik ma- j gát a nemzetiséget is, mely e nyelvet anyanyelvének vallja ; nem gondolván meg, hogy ők itt csak vendégek, kikhez nem illik az ilyen viselet szón nemzet iránt, mely őket barátsággal kebelébe fogadta. — Ám ha nem tet- I szik e nemzet nyelve, hazája tessék kivándorolni Elsass- ba. Nem fogjuk megsiratni. De mig itt laknak addig megvárjuk, hogy gúnyt ne űzzenek se nyelvünkkel, se nemzetiségünkkel.

Országgyűlés.

A képviselőház ülése november 28.

A házban a fővárosi virilisek feletti vitát folytatták és befejezték. Holnap lesz a névszerinti szavazás.

Az első szónok Madarász József volt, ki a ház 1 derültsége között „a fegyverszünetes légkörből meri- i tett tactikából“ és az „ön belügyminiszter ur szavaiból“ argumentált. Utána. Hoffmann Pál szólt a virilisek ellen, megtámadva a belügyminisztert. Majd Irányi kelt föl, ki a szavazati jegyek színére nyújtott be inó- I dositványt. A központi bizottmány javaslata ellen szóltak mé": Tisza Kálmán, egy higgadt rövid beszédben; Lázár Ádám, mint rendesen, végtelenül unalmasan,Má- ! tyus Arisztid nagy hévvel és Schwarcz Gyula a ház nagy figyelme között. A Deákpárt ezúttal nem hallgatott. Pulszky Ágost a központi bizottmány módosítása mellett oly beszédet tartott, — melynek tartalmassága az ellenzék részéről is elismertetett. — Tavaszi Endre férfiasán kijelenté, hogy az ö nézete szerint a pestvárosi lakosság a közp. bizottmány javaslata iránt nem viseltetik amaz ellenszenvvel, melyet nehány szónok hangoztatott, s végre Tóth Vilmos nehány oly sikerült rögtönzött megjegyzést tett, melyek őt a legkitűnőbb parliamenti debatterek sorába állítják.

Volt több érdekes parliamenti „lándzsavetés“ is. A Tisza Kálmán és Tóth Vilmos közötti lovagiasan, nemesen folyt; példányképei a parliamenti párbeszédeknek. A Schwarcz Gyula, Tavaszi és Mátyus közöttiek meglehetősen élesek voltak, s Schwarcz leveretésével végződtek.

A képviselőház ülése november 29-én.

A fővárosi törvényjavaslat egyik sarkalatos pontján és az ellenzéki szónokok bőbeszédűségére nézve egyik legcsábitóbb themáján; a virilismus kérdésén va- lahára átestünk. Orbán Balázs szemére veti a többségnek, hogy a fővárosból nem akar magyar emporiumot alkotni, holott Udvarhely széken a verebek is magyarul csiripelnek. A virilis intézmény hanyatlás korunk irány elvével: a jogegyenlőséggel szemben. A fővárost illetőleg egyenes merénylet a magyar nemzetiség ellen. De a vidéki törvényhatóságoknál sincs külömben. Ud- i varhely széken, melynek 96 százaléka magyar, a virilismus alapján tiz idegen nemzetiségű hozatott a bizottmányba. A virilis intézmény nem védi nemzetiségünket, hanem a centralisatiónak egy mesterkélt gépezete, mely ! a kormányra és pártérdekre nagyon kényelmes, de a közszabadságra s igy hazánk minden nemzetiségére ve- ! szélves. Jókai a virilismus ellen sokat variált közhelyeket igen elmés és kedélyes ötletekkel tarkította; j egyúttal a ház épülésére némi leleplezéseket tett „a jövő ; század regénye“ még meg nem jelent részeiről. Házmán i Ferencz csupán az előtte szóló allusiói ellen védi magát és a részben általa is képviselt Buda városát.

Ezután megtörtént a névszerinti szavazás. 171 képviselő a központi bizottság szövegezése mellett, 108 I ellene szavazott, s igy a többség 63. Távol volt 119,

! mondd szász és tizenkilencz képviselő. Hoffmann Pál, Kármán L., Schwarcz Gy., b. Podmaniczky Frigyes, Radocza s társa Steiger a központi bizottság szövegezése ellen; Tavaszy s Wahrmann mellette szavaztak, úgy szintén a szászok; már t. i. a kik jelen voltak, mert közülök sokan tartózkodtak a szavazástól.

Az ekként megszavazott 26. §. után még az 55. §-ig eljutott a ház, minden nagyobb elvi, nyugodt dis- cussio medrében.

A képviselőház ülése nov. 30.

A miniszter-válság ténye kifejezést nyert a képviselőház mai ülésében is. Simonyi Ernő interpellálta az igazságügyminisztert, ki a miniszterek közül az ülés kezdetén egyedül volt jelen, van-e tudomása arról, hogy a miniszterek beadták lemondásukat, s vájjon nem tartja-e a minisztérium szükségesnek, hogy az ülések a válság befejezéséig felfüggesztessenek. Pauler erre egész kedélyesen jegyzé meg, hogy a válság még nem jutott azon stádiumba, hogy ai'ról a törvényhozásnak jelentés tétethessék, s biztositá Simonyit, hogy a mint ez bekövetkezik, a jelentés a minisztérium részéről azonnal meg fog tétetni. Ezzel természetesen meg kellett Simonyinak elégednie, úgy hogy ez egyszer szokása ellenére nem j is kívánta a miniszter válaszát tárgyalásra kitüzetni.

A házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira beadatván a szavazati jegyek a kérvényi bizottság jelentésének tárgyalása után, a fővárosok ren- 1 dezéséről szóló törvényjavaslat felett folytattatott a ta- ! nácskozás. A törvényjavaslat egyik legfontosabb pontja,

' a főpolgármester kérdése felett egész hévvel indult meg a vita. A központi bizottság előadója behatólag s szakavatottan szólt e ponthoz, tüzetesen kifejtvén a központi bizottság álláspontját. Utána Molnár György indokolta a különvéleményt, Steiger Gyula és Kármán Lajos az általuk beadott módositványok mellett érveltek, melyekben a főpolgármester szabad választását kivánják kimondatni. Kondorossy György és Beöthy Ákos szintén ezen értelemben nyilatkoztak. Egyedül Házmán Ferencz szólalt fel röviden a központi bizottság szövegezése mellett. A tárgyalás a mai ülésen nem fejeztethetett be.

A királyföldi egyetem nov. 27-iki ülése.

— Az egyeten mai ülésében Rozsondai referálván Péchy gr. érd. kir. biztosnak az egyetemhez intézett bu- csuiratáról, elhatároztatott, hogy tiszteletteljesen tudomásul vevén jegyzőkönyvileg fejezik ki, miszerint az egyetem mindig hálával emlékezik meg ő nagyméltóságáról. E határozat egyhangúlag szavaztatott meg.

Erre egy rakás jelentés következik: előlegek és segélyezésekről, különvélemények pártolásáról és ellennyilatkozatokról , végül kölcsönügyekről, — mindezek tudomásul vétettek, az ulóbbira nézve az egyetem ügyvédének utasítást adnak.

Szóba jött a rukuri birtokrendezés s az ujsinkai erdőkárok, az előbbit illető per megszüntetik, az erdőkár összege pedig egyszerűen leíratni határoztatott. Majd Müller adta elő a medgyesi fóldmives iskola tanárainak véleményét, mely szerint az elemi iskolák növendékei a gazdasági tanfolyamra ne rendeltessenek; ezt az egyetem tudomásul veszi s a brassói és beszterczei gazda- 1 sági iskolák tanári karát is véleményük beküldésére sürgetni fogja.

Ma választák meg a 15-ös bizottság 15-ik tagjává Schiffbäumer Sámuelt s azzal az egyetemi ülés fel- i oszlott.