Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-01 / 96. szám

382

„A nyelv kérdése Pesten“

czimü czikket hoz a „P. N.“, melyből közöljük a következő részletet:

,,A főváros hivatalos nyelvkérdésében sokan nemzetiségi tajkérdést látnak, s ebből indulva ki, nem csoda, hogy méltányosságunk elleni panaszokra fakadnak. Csakhogy ez a kérdés nem fajkérdés, nem a magyar nemzetiség kérdése, hanem tisztán dynasztikus, tisztán politikai természetű, mely egyaránt érdekli hazánk minden ajkú oly lakosát, aki a magyar korona fentartása mellett érez, a mostani Magyarország további fennállását is óhajtja.

A 67-es kiegyezésnek kettős czélja volt; a közelebbi: a monarchia erejét s hatalmi állását az egész testnek dualisztikus alapra fektetésével megszilárdítani, a távolabbi: a jövendő bizonytalan eshetőségeivel szemben a Sz. István koronája történeti alapján oly államtestet alkotni, mely az európai nyugalom védfalúul szolgáljon oly időkben, mikor a keleten élő s államalkotó képességüket még be nem bizonyított, félmüveit népek az őket lefogó kézből kiszabadulva, kiszámithatlan fel- forgatásokkal fenyegethetnék e világrészt közvetlenül s közvetve összes Európát. Egy európai szükség előérze- tét látjuk mi a G7-es kiegyezésben, oly szükséget, melyet egész Európa most még be sem látott, melynek gyümölcseit azonban örömmel fogja élvezni akkor, mikor látni fogja, hogy a magyar faj — történeti hagyományaihoz híven — az újkorban ép oly végőreül vállalkozott az európai polgárosultságnak, mint hajdan a vallásnak és művelődésnek.

Azt hiszem, aki a gondolkozó fő aggályaival tekint a jövőbe, nem fogja tagadni, hogy Európa e pontján elkerülhetlen európai szükség idejekorán államot alkotni a keleten várható bonyodalmak esetére s ezt megengedve, annál kevésbé tagadhatja, hogy e végöri szerepre történeti múltjánál fogva, épen Magyarország van hivatva.

Mennyiben van ez európai szükségnek dynasztikus oldala, azt hosszasabban fejtegetni, szinte fölösleges. Az uralkodóház el nem lehet egy hátvéd nélkül; s hogy ily hátvédre legalkalmasabb egy a monarchia másik felével nem homogén elemű ország, hanem oly birodalom, melyben a túlnyomó elem már nemzetiségénél fogva is csak e határok közt keresheti s találhatja meg álmai valósulását, ez mindenkinek szembe fog ötleni.

Kimutattuk tehát, hogy Magyarországnak mint magyar országnak fennállása dynasztikus és európai kivánalom, de hogy e darab földnek megmaradása mostani körülményei között német-ajkú testvéreinkre is égető szükség, azt soraikból az elfogulatlan s hazafias érzé- süek nem vonták soha kétségbe. A német, bármennyire érvényesítette magát a közélet minden terén, számra nézve mégis sokkal csekélyebb az országban, semhogy a szláv s egyéb elemek között fennmaradását mástól várhatná, mint a magyar fajjal való hü szövetségtől. Német magyarjaink sokkal eszesebbek, semhogy ezt be ne látnák. Városi elemmel rendelkezik, hanem vidéki eleme oly szórványos és gyér, hogy az nap menthetle- niil elveszett, mikor a magyar elem többé képtelen volna ezt az államtestet összetartani. Ne hivatkozzék senki a

gvarok, vagy Oláhok légyenek azok, a kik az Szomszédságokban vágynak az ö húzókba egybe gyűjtsék, és ezen rendeléseket nékiek meg magyarázzák, és az arról adatott kemény parancsolatokat nékiek tudtokra adják.

Effelett az Szomszéd Atyák publicállyák ezt is az ö Szomszédságokban, hogy a kinek valami pretensioja volna az Qvartély iránt való Házbér felöl az Városban, azt jelentse meg az Szomszéd Attyának, mellyröl osztán az Szomszéd Atyák Specificatiot készítessenek, és azt az Тек: Senator és Qvartély Inspector Schoppel János Urnák bé adják, a ki az Qvartélyi Bonificatiot kinek kinek igazán ki fogja adni.

Mivel továbbá, az Felső hatalmasságtól, az ide való Perceptoratusnak kemény parantsolattya érkezett volna, hogy az egész Főpénz az 1773 dik esztendőre, ezen folyo holnapnak végéig fel szedettessék és fel haj- tattassék, és az, az Incf. Provinciális Cassába admi- nistraltassék ; tehát kinek kinek keményen parantsolta- tik, hogy midőn az Exactor vagy Adó Szedő Urak e végre ki mennek, és a Fő pénznek fel hajtásához fognak, minden ellenkezés és hátra maradás nélkül azt le tegyék, és ne várják hogy az engedetlenek ellen kemény Executio küldetessék. Melly végre ez által mindennek előre jelentetik, és kiki intetik. Signât. Brassó die 12 Octobr. A. 1772.

Magistratus Coronensis.

németség életképességére, mert vannak esetek, ahol a nyers számok döntenek, s a ki életében csak egyszer is megjárta az erdélyi szászságot, sajnálattal fogja tapasztalni, mily kevéssé képes a munkás, tehetséges szász a túlnyomó románság áramlatának cllenállani s mily > keveset segít a műveltség épen a müveletlenség passiv resistentiája ellenében. Ott' nem a román tanul meg németül (természetesen kiveszem az oskolázott osztályt); hanem a szász beszól románul. (Sőt a külön vidékekről való szászok gyakran kénytelenek, magok közt is románul beszélni ! Szerk.)

íme hány ok szól amellett, hogy Magyarországnak jelenlegi alakjában meg kell maradnia, s pedig még tekintetbe sem vettük azt, mit számításon kívül csak nem hagyhatunk: a magyar nemzet azon tántorithatlan ’ akaratát, hogy mint modern nemzet élni akar; azon jogát, hogy a múltban s jelenben szerzett érdemeinél, kiküzdött szerepénél fogva, meg is élhessen, azon erőt, melyet a magyar önvédelmében mindig tanúsított.

Ismét a szászok

czim alatt panaszkodik a „Kelet“ ilyképen.

Az ur megáldott bennünket azon kellemetlen helyzettel, hogy Magyarországnak több országgyűlése is van. A szászok például képviselőket választanak az országházba országos ügyeket igazitni és képviselőket az egyetembe ugyancsak országos ügyeket igazítani. A hongyülés hoz helyhatósági törvényt, ugyanezt teszik a szászok is. De miért is fárad a hongyülés, ha van ki dolgozzék érette ?

A 71-iki municipalis javaslatot az ifjú szászok alkották, kik helyébe mást kívánnak, amazt most is rosz- nak tartják: az ó-szászok; a jelenben ülésező egyetem elhatározta a helyhatósági reform megalkotását, s e tette tisztán tanusitja, hogy az ó-szászok, mint már sokszor mondottuk, legyurták az ifjú szászokat. A szász föld tehát a medgyesi fusió kegyelméből ó-szászszá változott s hogy az ó-szászok semmit sem változtak, azt csak azon körülmény is tanusitja, hogy most, midőn a kormány egy szóval sem hívta fel őket, midőn a múlt felhívásra már feleltek, midőn az országgyűlés ép a Királyföld rendezését akarja tárgyalni, „a szász nemzeti egyetem az 1868-iki ХЫП. torvényezikk folytán, kötelméből és jogából kifolyólag a szász község és kerületi reform tárgyában bizottságot küldött ki a javaslattételre.“

Nem keresve keresett] ellentét ez az országgyűléssel? A minisztérium már terjeszti be az országgyűlésre a szászok meghallgatásával alkotott törvényjavas latát és a szászok most kezdik újra tárgyalni, mit a minisztériumnak meg kellett hallgatni. A ezélzat e tettben kettő : egyszer, hogy valami módon ráfogják a kormányra, hogy nem hallgatta meg igazában a szászokat, s másodszor, hogy ellentétbe állítsák az egyetemi javaslatot a leendő országgyűlési törvénynyel és igy legyen alapjok a további ellenségeskedésre.

Országgyűlés.

A képviselöház ülése november 25.

ELNÖK jelenti Vukovics Sebő elhunyták A ház e gyászeset feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg ki- ván kifejezést adni, és elhatározza, hogy a gyászlobogó a képviselöházon három napig ki fog tűzetni.

Több kérvény benyújtása után LAZAR Ádáin az erdélyi részeket külön érdeklő mezei rendőrségi ügy rendezését illetőleg a múlt országgyűlésen beadott inter- pellatióját ismételve előterjeszti.

MATOLAY Etele interpellálja a közlekedési minisztert, a m. éjszak-keleti vasuttársulat pályaudvari é- pületei nagyobbitása ügyében. A közlekedési miniszter az összes vasutakra nézve javaslatot fog terjeszteni a ház elé.

EÖTVÖS Károly benyújtja a véderővel összefüggő törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság jelentését a hosszabban szolgált altisztek ellátásáról szóló törvényjavaslat iránt.

A Montenegróval kötött postaszerződésre vonatkozó törvényjavaslat harmadszor fel olvastatván, a főrendekhez fog átkiildetni.

TISZA Kálmán kijelenti, hogy felszólalásának egyedüli czélja az, hogy a múlt napokban felizgatva volt kedélyek lecsillapittassanak. Nem ezen hatása volt szóló szerint Korizmics beszédének, mely a baloldal eljárását és egész politikai működését kritizálta, mire a baloldalnak természetszerűleg a jobboldal politikájának éles bírálatával kellene felelnie. A mi magát az indítványt illeti, hogÿ küldöttség választassék a házszabályok re- visiójára, azt elfogadja, bár maga az irány, melyet az

indítványozó beszédében kijelölt, megnehezíti e szándékát, a mennyiben az indítvány a szólásszabadság gátlására látszik czélozni. Ámbár meg van győződve, hogy ha kellő tapintat lesz az elnök részéről, boldogulni fog a ház a jelenlegi házszabályokkal is, beismeri, hogy azok hiányosak, nem fogadhatja azonban el az indítvány azon részét, mely roszalást fejez ki a ház egy tagjának eljárása iránt. Hivatkozik a jobboldal igaz- ságszeretetére, vájjon nem hibázott-e a nov. 18-iki ülésen a ház alelnöke is, ki úgyszólván kényszeritette Csernátonyt többet mondani, mint a mennyit mondott, s nem hibázott-e a miniszterelnök is, ki a közügyek teljes mellőzésével személyeskedett? Ily körülmények közt legczélszerübb elaludni hagyni az egész dolgot és gondoskodni jövőre:^ hogy ily jelenetek ne ismétlődjenek. Nem tagadja végre, a hat. javaslat azon részét sem, mely szerint a házszabályok megváltoztatásáról szóló 48-iki törvény módosittassék, úgy hogy a kikül- dendö bizottság által módositott házszabályok már ezen ülésszak alatt életbe lépjenek ; mert ez arra vezethetne, hogy a felizgatott szenvedély minduntalan megváltoztatni kívánhatná a házszabályokat. A következő indítványt terjeszti elő:

„Miután a tapasztalat házszabályainknak több hiányát tüntette ki, határozza el a képviselöház egy 9 tagú bizottság kiküldését, mely a házszabályokat átvizsgálván, azok hiányainak pótlására nézve javaslatát ter- jeszsze a ház elé.“

HOFFMANN Pál és GYÖRFFY : ha Tisza javaslata elfogadtatik, szintén készek elállani a szótól.

Öt perez felfüggesztés után felszólal CSERNÁ- TONY Lajos: E hónak 18- ikán e házban szerencsétlenségem volt akaratom ellen a t. háznak jogos elégedetlenségére okot szolgáltatni. Hivatkozom egy képviselő társamra, hogy én már 19-én neki megmondtam, hogy ha alkalmam nyílik, ezt mindjárt a legelső ülésben a háznak megmondom s a ház tekintélye iránt tiszteletből is, meg fogom mondani és kérni fogom a házat, méltoztassék ezt elfelejteni. En ezt megteszem most azon kijelentéssel, hogy igen sajnálom, hogy akaratlanul okot szolgáltattam arra, a mi megtörtént. A mit mondami akartam, azt megmondottam másnap hírlapomban ; annál sem többet, sem kevesebbet mondani nem akartam, ennélfogva most ismételve kérem a házat, felejtse el a történteket.

LONYAY Menyhért gr.: Tisza Kálmán képviselő ur beszéde, Csernátony képviselő ur most hallott nyilatkozata és ama magyarázat után, melyet ezen képviselő ur kérdésben levő felszólalásának egyébként is adott, s miután nekem is szivemen fekszik és őszintén óhajtom a tanácskozások nyugodt menetét és az eredményt, melynek eszközlésére ezen országgyűlés hivatva van, sajnálva az e hó 18-ik ülésében történteket, arra kérem a t. házat, méltóztassék a Korizmics képviselő ur által beadott határozati javaslatból az indoklást kihagyni.

TISZA Kálmán azt kéri, hogy Korizmics határozati javaslatának az 1848 IV. torvényezikk 14-dik szakaszára vonatkozó része is kihagyassék, és ez esetben kijelenti, hogy indítványát visszavonja.

KORIZMICS László mint indítványtevő, azon reményének adván kifejezést, hogy az e napon nyilatkozott kölcsönös engesztelékenység a képviselőház további munkálkodásában gazdagon meg fogja hozni gyümölcseit , indítványát úgy módosítja, hogy abból a 48-ki

IV. t. czikkre történt hivatkozás s az indokolás kimarad.

Következett volna a fővárosok rendezéséről szóló tvjavaslat tárgyalása. TISZA és PECHI felszólalása után elnök a házat szavazásra szólítja fel. A nagy többség az ülés eloszlatása mellett szavazott.

A képviselőház ülése novemb. 26.

A fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, post tot discrimina rerum,' végre megkezdetett. Általános vita nem volt, hanem a ház a központi előadó bevezető szavai, a belügyminiszter nyilatkozata s Tisza Kálmán rövid kijelentése után, melyben a baloldal álláspontját jelezte a törvényjavaslattal szemben, azonnal a részletes tárgyaláshoz fogott. Vitára csupán a főváros hatósága alól kivett személyek és vagyon meghatározása, az adóbehajtás költségei és a rendőrség ügye szolgáltatott okot. Kármánnak az árvaszék szervezéséről szóló módositványa egyszerűen elvettetett. Steiger Gfy. módositványai felett, melyek az udvar lakhelyére és a katonai czélokra használt épületekre vonatkozó rendőri hatóság gyakorlását szabályozzák, rövid vita fejlődvén ki, azok elsejét a ház elvetette, másodikát azonban elfogadta. Különösen élénk volt a vita Pestvárosának adóbehajtási költségei és a rendőrségi ügy felett. A harmadik osztály határozati javaslatát, mely a fővárost az adóbehajtási költségek terhétől kívánja felmenteni, pár-