Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-24 / 94. szám

Brassó, 1872. Másod évi toljam 94. szám. Vasárnap, november 24. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Áru: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. NEMERE Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Országgyűlés. A képviselőház november 18-iki ülése. Elnök: PERCZEL Béla. Elnök bemutatja Kolozsvár városának feliratát, melyben ez az egyetem felállításáért köszönetét nyilvá­nít, s közli, hogy 1600 frtos alapítványt tett. Komárom városa a törvénykezési költségeket az állam által kí­vánja fedeztetni. Debreczen városa pártolja e kérvényt. Alsó-Fehérmegye az abrudbányai járásbíróság iránt nyújt be kérvényt. Torontálmegye a belügyminiszterhez felterjesztett költségvetést helyben hagyatni kívánja, és a pancsova-kikindai vasút mielőbbi kiépítését kéri. POGÁNY Károly és KIRÁLYI Pál újonnan meg­választott képviselők benyújtják választási jegyzőköny­veiket. KONDOROSSY és IVÁNKA Imre képviselők végleg igazoltatnak. URBANOVSZKY Ernő és BAKCSI Ferencz ma­gánkérvényeket nyújtanak be, melyek a kérvényi bi­zottsághoz utasittatnak. WAHRMANN Mór benyújtja a fővárosban tartott népgyülés kérvényét a főváros ren­dezéséről és a magyar s erdélyi postamesterek kérvényét anyagi helyzetük javítása iránt; továbbá Deutsch test­vérek kérvényét nyomdai költségek megtérítése iránt. SZÖGÉNY László benyújtja gr. Festetich Leo kérvényét a színitanodának a zeneakadémiától való elválasztása / iránt. Gr. SZAPARY Gyula a központi bizottság ré­széről benyújtja a főváros rendezéséről szóló törvényja­vaslat iránt a jelentést. Gr. LONYAY Menyhért miniszterelnök a határ- őrvidék polgárosításáról szóló törvényjavaslatot az osz­tályokhoz kívánja ntasittatni. MADARASZ József interpellálja az igazságügy- minisztert aziránt, hajlandó e még ezen ülésszak alatt, a bérföldek és udvartelkek megváltását illetőleg, a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni. PAULER: Igen. BUDA Sándor interpellálja a pénzügyminisztert aziránt, való- e, hogy az erdélyi kőszéntelepek eladattak 6 millióért a Franco-Ungarian banknak. PAULER Tiv. benyújtja a pénzügyi törvények meghosszabitásáról, a pénzügyi fötorvényszék megszüntetéséről s a buda-pesti kereske­delmi s váltótörvényszék biráinak szaporításáról szóló törvényjavaslatokat. A miniszterelnök benyújtja utólag a véderőre vo­natkozó azon két törvényjavaslatot, mely a visszaélések megbüntetését czélozza. SZELL Kálmán jelentést tesz a pénzügyi bizottság részéről a Ferencz-csatorna kiépí­téséről szóló törvényjavaslatról. NÉMETH Albert javas­latot nyújt be, Baja és Hold-Mező-Vásárhely szabad királyi városokká emelése ügyében. SZOGYENY László a központi bizottság részéről benyújtja a Monte­negro fejedelmével kötött postaszerzödésröl szóló tör­vényjavaslatot. Dr. PAULER Tivadar igazságügym. : Csernatony képviselő ur hozzám következő interpellatiót intézett: Van-e tudomásom arról, hogy a kir. tábla egyik Fiú­méra nézve kinevezett bírája nem tud magyarul. Hogy képviselő urnák kérdésére válaszolhassak, vissza kell mennem azon törvényre, mely Fiume városát a szent koronához tartozó külön önálló résznek mondja. Az ezen alapon működött regnicoláris bizottság nem tudott meg­állapodásra jutni, s ennek folytán 1870. márcziusában az országgyűlés arra határozta meghatalmaztatni a kor­mányt, hogy egy provisoriumot létesítsen. Elmondja ezután e provisorium bírósági módoza­tait, s azt, bogy a magyar legfőbb törvényszék lett har­madsorban, a kir. tábla pedig másodsorban a fiumei tvszéki kérdések és perügyek appellatorium fóruma. Ez egyezménynek föltétele az volt, hogy a magyar főtör­vényszékekhez három fiumei egyén neveztessék ki és pedig kettő a hordban, egy pedig a Fiumei kormányzó ajánlatára neveztessék ki. E kinevezés mégis történt, s csakhamar e birák egyike letevén az esküt, elődöm Bittó István a kir. tábla elnökétől azon jelentést kapta, hogy az illető nem tud magyarul. Erre elődöm érett megfontolás után egy rendele­tet terjesztett a kir. tábla elé, melyben kivételesen meg­engedte a német nyelv használatát. Tette ezt azért, mert ö nemcsak Fiume, hanem a tengerpart azon ré­szeinek peres ügyeire is illetékes, melyek képviselőinek még itt is megengedtetik horvátul szólni. Hogy mit ; szándékozik tenni, erre nézve azt feleli, hogy fölmenti az illetőt a referálástól. (Helyeslés.) CSERNATONY Lajos : kétszer adott már alkal­mat az igazságügyminiszternek arra, hogy elődjét védje. Ennek daczára elmond válaszul némelyeket. A tör- j vényben az van, hogy a kir. tábla tagjainak kinevezte- tésébe nem elegyedhetik a magyar kormányon kivül senki, nem különösen a czélból, hogy a törvény ily fontos ügyben megszegessék. Különben egy egész rend­szert lát itten, mely abból is kiderül, hogy jónak lát­ják ezen kérdést, a helyett, hogy javitnának rajta, szépit- getni. Különben csak azt a kérdést teszi az igaz- ságyminiszterhez, biszi-e, hogy Zágrábban eltűrték volna azt, hogy a horvát kir. táblánál németül referál­janak. Mi meg ezt tűrtük el. Ha Fiúmét csak nyel­vünk feláldozásával menthetnék meg, azt mondaná, vesszen el Fiume. De hisz Fiume nincs ez óhaj mel­lett, Fiume nem német város, s egyénisége sem német ez tehát egyenesen a kormány baklövése. — Azt mondja a miniszter, hogy nincs törvényszegés. A tör­vény azt mondja: a kir. táblának egyedüli nyelve a magyar. Itt pedig németül beszéltek. Hogy ez nem lenne törvényszegés az logikai absurdum. A mit erre mondanak, hogy ez administrativ utón történt, az igaz; de igaz az is, hogy legtöbb törvényszegés épen admi­nistrativ utón történik.- És ez után szeretne e kérdés­ben még egynémelyeket általánosságban elmondani. 0 határozottan kimondja, hogy lett légyen bármily elége­detlen 1867 óta közjogi állapotokkal: ha azt látta vol­na, hogy a kormány vezér eszméje az, hogy itt egy erős magyar államot teremtsen, nem opponált volna annak. De a kormány nem tette ezt. Hiába adott kiemelendő jó példát e tekintetben maga a királyné, s a király, a kormány oda vitte a dolgokat, hogy műkö­dése óta a germanizálás mintegy vörös fonal húzódik át, másutt a nemzeti érzelem ébresztői, fejlesztői, ter­jesztői voltak a vasutak és távírdák, nálunk ellenkező­leg a germanizálás közegei. Nem akar ennél hosszabban időzni, mert nagyon keserítő théma ez. Közjogi függetlenségünket feladta a kormány, ez nem lehet hát indoka léteiének ; anyagi jólétünket annyira semmivé tette, hogy a pénzügymi­niszternek, hogy a hivatalnokokat fizethesse, koldulnia kell pénzintézettől pénzintézethez mint megszorult pri­vát embernek, az országnak is részvényeit kell zálog­ba vetnie. Mi hát az önök létezésének alapeszméje, ha nem a magyarfaj supremátiájának fentartása. Hiszen az nem lehet csak czél, hogy önök miniszterek legyenek, s hogy önök palotákat emeljenek paloták után. (Zajos felkiáltás és ellenmondás jobbról, holyeslés balról, jobb­ról felkiáltások : rendre, balról felkiáltások, hogy ura­dalmakat vásároljanak, Lónyay idegesen fölemelkedik, majd újra leül, kezével asztalát üti, s az elnöknek int.) ELNÖK : Fölkérem a t. képviselő urat, hogy utóbb mondott szavait magyarázza meg. CSERNATONY Lajos: Jó tehát megmagyará­zom, s kimondom azt, hogy nézetem szerint Magyaror­szágon mindenki gazdagodhatik tetszése és tehetsége szerint, de a minisztereknek nem lehet félremagyaráz- tatás nélkül gazdagodniok. Itt azonban megfordítva áll a dolog s szegényedik mindenki, csak a miniszterek gazdagodnak. (Zajos felkiáltások jobbról : rendre, a mi­niszterek székeiben hevesen tiltakoznak ; felkiáltás jobb­ról: de hát mi jogon beszéli ezt?) Az elnök felszólított engem, magyarázzam szavai­mat. Megmagyarázom, s mert nem azaz ember vagyok, a ki többet akar mondani, mint a mit tud, kimondom azt is, hogy ha bizonyítékaim lennének a miniszter be­csületessége ellen, egy perczig sem vonakodnám azok­kal lépni föl itt. Én nem gyanúsítok, én kimondom a miniszterek gyors gazdagodása fölött nézetemet, tartóz- kodástalan, s nem ijjeszt el attól egyátalán semmi. Kü­lönben kijelentem, hogy a miniszter válaszával — minthogy mást nem is tehetek — meg vagyok elé­gedve. PAULER Tivadar csak röviden felel Csernátony- nak, s csak arra, a mit a tárgy érdemére nézve mon­dott. Tagadja, hogy a kormány germánizált volna, s ellenkezőleg, a kormány hatását e téren is eltagadhat- lannak hiszi. Azon véleményben van, hogy a magyar elemet a kultúra s nem kormányrendeletek menthetik meg. Különben utal arra, hogy a nemzet német elemei mindig hazafiasak voltak. ELNÖK. A miniszterelnök ur személyes kérdés­ben akar szólni. Gr. LÓNYAY Menyhért. Mindenekelőtt megjegy­zem, hogy a miniszterek bármikor szólhatnak, nincs szükségük a személyes kérdés ürügyére, hanem mielőtt egy igen komoly s fontos intést intéznék a házhoz, ké­rem a szokáshoz képest az interpelláló iránt a kérdés föltevését. G. LÓNYAY Menyhért: Azon modor ellen, azon gyanusitások ellen , melyek itt meghonosittatni szándé- koltatnak, van szavam. Maga ellen a számadás ellen szavam nincs; válaszom arra a megvetés. Egy olyan ember, mint a képviselő ur, kinek múltját nem akarom szellőztetni, egy ilyen tisztes és becsületes munkában eltelt élet ellen, mint az enyém, ha oly vádakat hoz fel, mint a minőket ö felhozott, még egyszer ismétlen, válaszom csak a megvetés lehet. En már harmincz évvel ezelőtt a politikai életben szerepvivö voltam, a mikor ő hogy mit tett, arra nézve igen furcsa dolgo­kat tudna elmondani tisztelt barátom, ki mindannak szemtanúja volt, Bittó. Hanem a ház iránti tisztelet kénytet arra, hogy azt mondtam, hogy ilyesmik, ha még egyszer ismételtetnének, a szónoktői a szó vonassék meg. — Ö ( r ' ' CSERNATONY Lajos személyes kérdésben szól: Vérmérsékletem, némely ügyek iránti buzgalmam, ér­deklődésem az oka, ha néha hevesebben szólok. Ta­lán ezért szóltam előbb is hevesebben. Most azonban nincs ügy, a mely lelkesedésre, hévre buzdítana, s azért csendesen válaszolok, s csendesen mondom azt meg gr. Lónyay M. urnák, hogy az ő megvetésére az én válaszom is az iránta érzett megvetés lehet, arra a válaszra, azokra, a miket itt elmondott, nem mondok Ítéletet én, de felhivom a ház volt elnökét, Somsich Pál urat, mondjon Ítéletet erre nézve ő; különben annyit kimondok, hogy úgy, a mint a miniszterelnök beszélt, nem beszélhet egy tisztességes ember. (Rop­pant zaj. A képviselők a jobboldalról Somsich Pálhoz futnak.) GHYCZY Kálmán* Úgy hiszem tisztelt ház, ideje lenne a napirend iránt intézkedni. (Zaj.) SOMSICH Pál : Csak annyit akarok mondani, hogy arról, mit itt mondanak, ítéletet mondani nem egy képviselő dolga, hanem az egész házé. (Felkiáltás balról: Hát tárgyaljuk e kérdést? Szóljunk hát hozzá. Zaj.) — _ ELNÖK: A tárgy be van fejezve. Legközelebbi ülés pénteken lesz, az ülést bezárom. A királyföldi egyetem nov. 18. ülésén többnyire kevésb jelentőségű gazdászati pontok tárgyaltattak. Az egyes előadók jelentései egyhan­gúlag elfogadtattak — mit a jós „8. Blätter“ szép előjel­nek tart. Schneider előadó azon jelentés alkalmával, melyet a m. k. ipar és kereskedelmi minisztériumnak a szász egye­tem kulturacélokra tanúsított, áldozatkészséget dicsérőleg elismerő leiratáról előterjesztett, egyéni nézetet kivan ér­vényesíteni az egyetem utján a magyar sajtónak ezen min. leirattal egészen ellenkező nyilatkozataival szembe. Zami- ner indítványa folytán, mely szerént nem egyeznék meg az egyetem méltóságával, hírlapi polémiába elegyedni, Schuei- der indítványa elejtetik. A mi véleményünk pedig e tárgyban az, hogy a miniszt. leirat lényegében nem ellenkezik a magyar sajtó panaszaival, hisz ezek nagyobbrészt épen oda irányulnak, hogy az egyetem jogtalan fordítja a királyföld közvagyonát a túlnyomó többség tiltakozása ellen saját speciális és épen nem hazafias irányú iskolai czélokra. Bitorolt javak önző felhasználása épen nem érdemel dicsérő leiratot! Bedeus meghagyatni indítványozza a kerületeknek, hogy azok, ha anyagi segélyért akarnak a koimányhoz fordulni, ezt csakis az egyetem utján tegyék — ezen tárgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents