Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-17 / 92. szám

3GG

О Szász politikusokból áll, a szászfölji és munici- palis szervezésre vonatkozó s 1860-ben az akkori egyetem által már megvitatott s a magos kormányhoz felterjesztett javaslatot, nem találván azt óhajtásaiknak megfelelőnek — ismételten tárgyalni akarja, mely szándékát ki is viszi, mert az egyetem többsége ma nem az a mi 18G9-ben volt s a kevés számú itju-szász pártbóli egyetemi küldöttek sem lépnek fel többé oly erélylyel, a mint azt várni lehetne, mivel a hírhedt medgyesi kiegyezési programm által magokat kötve érzik, egyébaránt azon körülmény, hogy az egyetem ismételten tárgyalni akarja a municipiális szervezés ügyét, miután különben is az országgyűlés fog a felett véglegesen határozni — még nem lenne oly fontos, és figyelmet érdemlő; azonban azon ez él a mit azon ügy ismételt tárgyalásával az egyetem elérni akar, a mit ha ki vívhat a szász nemzet részére egy oly külön állást biztosit, mely által a királyföld vagy a mint ok nevezik a szászfőid az államban külön államot fogna képezni. — * *

Első sorban az 18G9-ki egyetemi többség által

szerkesztett szabadelvűbb javaslat megsemmisítését s egy újnak benyújtását akarják elérni s hogy az országgyűlési képviselőket tévútra vezethessék, Seifertnek a szászok történelmi jogairól irt munkáját szándékoznak a képviselőházban kiosztani.

0 r s z á g g y íi I é s.

Nov. 7-iki ülés.

Több kérvény benyújtása után Madarász József a királyi kisebb haszonvételek megszüntetése tárgyában határozati javaslatot nyújt be, melyben utasittatni kívánja a kormányt arra, hogy törvényjavaslatot nyújtson be akkép, hogy még ez évi első ülésszak befejezése előtt a kir. kisebb haszonvételek megszüntetése törvényerőre emeltethesék

TRIFUNÀCZ Sándor b. Majthényi László királyi biztos állítólagos helytelen eljárására nézve interpellálja a vallás és közoktatásügyi minisztert, s kérdi ' a miniszertöl: szándékozik-e királyi biztost kérdőre vonni, s az eljárás eredményéről a ház elé jelentést tenni. LÁZÁR Ádám a miniszterelnököt interpellálja Magyar- ország czimerének meghatározása tárgyában. Kérdi a miniszterelnököt, szándékozik-e a kormány Magyarország czimerének ügyét még ez ülésszak alatt tárgyalás alá venni s törvényesen szabályozni. CSERNÁTONY Tajos az igazságügyminisztert interpellálja az iránt, van-e tudomása arról, hogy Batagliavini Pál kir. tábla- biró a magyar nyelvben nem jártas, s hogy a törvény ellenében egy igazságügyminiszteri rendelet folytán a kir. táblán német nyelven referál? SCHMAUS Endre, a Vojnis képviselőválasztás ügyében elrendelt vizsgálatról tesz jelentest, mely jelentés a házszabályok értelmében a 2-ik bíráló bizattsághoz utasittatik. A kér- vényi bizottság előadja bemutatja a kérvényi bizot'ság által elintézett kérvények negyedik sorsjegyzékét. Ki- hirdettetik a múlt ülés alkalmával beadott- szavazatok eredménye, mivel az ülés véget ért.

Laurion-ügy.

Sokat emlegetik mostanában a hirlapok a Lau- j rion kérdést, melynek rövid története a következő: Egy külföldi vállalkozókból álló társaság bérbe vett egy bányát, azonban oly szerencsésen vagyis inkább szerencsétlenül járt, hogy a bánya dúsan jövedelmezőnek mutatkozott. Erre a görög törvényhozók kijelentők, hogy a bánya az államé, és nem a társaságé. Természetes, hogy e kijelentés igazságát a vállalkozó Roux és Serpiere urak egyátalán képtelenek belátni, s illető kormányaik közbenjárását veszik igénybe. A görög államférfiak, Komonduros s később Bulgáris is belátták, hogy mily rósz utón járnak, s egyezkedni akartak a társasággal. Ekkor még 11 millió frankkal kielégíteni lehetett volna Roux és Serpiere urakat. De ez Deli georgis számára kedvező alkalom volt a népszerűség vadászatra s az ellenzék padjairól menydörgi a minisztérium fülébe, hogy csupán a hazai törvényszékek illetékesek e viszály elintézésére, és a ki a külföldnek megengedi, hogy a hellenek belügyeibe avatkozzék, az ország önállása és méltóságának a halálos döfést adja meg. A többség tapsol : a király Deligeorgist hivatja és megbizza uj kabinet alakításával. A miniszteri székek csakhamar betöltve vannak, de a gonosz kérdés azért nincs elintézve, mert a versaillesi és római kabinetek sehogy sem akarják alattvalóik érdekeit Delige- orgis szép szemeiért feláldozni, a viszály mind élesebbé lesz. Deligeorgis egy hosszadalmas emlékiratában bizonyítgatja Görögországnak azon jogát, hogy a bányákat a bérletidö lefolyása előtt is visszafoglalhassa. A károsultakat arra utasítja, hogy a görög törvényszékeknél keressenek jogorvoslatot. Természetes, hogy ő süket füleknek beszél. A franczia és olasz követek egvet értőleg igy nyilatkoznak: „Vagy kiegyeztek a társasággal, vagy egy érdektelen hatalmasság Ítélete alá bocsátjuk a kérdést.“ Igen, de Deligeorgis ur keze megkötve van a kamrában tartott beszéde által, ő nem fogadhatja el az ajánlott utat, s ez által arra kényszeríti Franczia- és Olaszországot, hogy kényszerítő eszközökhöz folyamodjanak. Azt állítják, hogy a diplomatia szakadás a küszöbön áll, ekkor aztán a töbi magától következik. Es a király! О mitsem tehet; egyébiránt is megunta az uralkodást és mindent a minisztériumra biz. —----kjÁji----B

ukuresti levél.

Bukuresf, nov. 12.

írhatnék én két ünnepélyes fogadtatásról, a melyekkel a román nemzet fejedelmét megtisztelte, előbb, midőn ez a múlt hó végén visszatért egy katonai gyakorlatról, magá val hozván a fej edel emasszonyt is, a ki a nyarat az Erdélyt Romániától elválasztó bércek között épült kastélyban töltötte ; — és írhatnék továbbá — mint annak is szemtanúja — a pitesti fogadtatásról, a mikor e hó 10-én megnyittatott a fejedelemasszony nevéről nevezett „Bulevardul Elisabeta doamna.“ Fény, kivált Fitesten, volt elég; zöld ágak és nemzeti zászlók szegélyezték az uj bulevardot, s pompás diszkapu állott

István báró, bár a gróf fölfedezte előtte születése titkát, nemcsak leánya kezét tagadta meg, de Oderszkyt kiu- tasitá házából.

E tettnek indokát csak az uralkodó házhozi mély ragaszkodásából merithetj ük.

Azon időben a lengyel menekülteket nagyon ül- dözteté a kegyes császári kormány.

Klotilde sirt, könyörgött, ------A gróf eget földet

mo

zgásba hozott. — A báró hajthatlan maradt.

Egy napon azután éltünt mind a kettő. —

— — Elvesztek nyomtalanul, — — többet nem hallott rólok senki.

*

— Tehát már akkor szerettél ?

— Igen, nincs erőm tagadni ; — szerettelek ! Midőn ide költözél, akkor láttalak először; — s valami ellen- állhatlan vágy vonzott hozzád. — Azután láttalak majdnem minden nap, s midőn egyszer-máskor Inában lestelek ablakomban, az nap oly szomorú, oly levert valék.

— Oh köszönöm, — köszönöm! e nyilatkozatoddal boldoggá tevéi. — Tudod hogy én is rég szelhetlek?! Oh nagyon rég! — Midőn lelkemben át kezdék változni, s a blasirt ifjúból tettvágyo lön, az ábránd, ez édes szülöttje a földagadó szivrn-k, egy képet festett elömbe — _ — homályos volt az eleinte, de később a körvonalok egy határozott alakot nyerének. Midőn ez éjjel, a bánattal arezodon anyád beteg ágyánál megláttalak — ábrándképemet — oh akkor áldám végzetemet, mely ide hozott. — Megismerém az Ég kezét, mely az élet göröngvös utelin lépteinket intézi.

— Isten áldjon meg édes Bélám ! Tedd boldoggá öt! —

S Klotilde néni, — kiben a váratlan öröm a betegséget legyőzé, áldólag — szemében az öröm kényeivel — terjeszté az ágya elé térdelő boldog pár feje fölé kezét.

— „Menyasszonyom Gróf Oderszky Marie, — várjuk áldását? - Béla.

— Jó lesz igy ? — kërdém, a nagybácsihoz elküldendő táviratot elolvasva, kedves leánykámtól, ki keblemre hajtá fejecskéjét és szemeiben az égi gyönyör tüze égett.

— Igen jól van ! válaszolt helyette egy hang, s a fölnyitott ajtón egy láb, azután egy irtóztató peripheri- áju has, azután egy paraplü, azután egy „Vatermörder“ két rettentő nagyságú hegyes vége s végre egy vörös pofok arcz, a csukáéhoz hasonló szemekkel tolta bé magát.

Hanem ez a vörös pofok arcz sugárzott az örömtől s a csukaszemek annyi jó akaratot fejeztek ki, hogy én önkénytelenül tártam ki karjaimat —

— Kedves, jó bátyám —

— így - igy—igy gyermekem! — E legszebb napja életemnek, — s midőn kebléhez Ölelt, a csukaszemekből két nagy köny gördült alá a pofok piros arezon.

— Milyen jószivüek tudnak lenni még a kolompárosok is ! — k.

annak végén, a fejedelem és neje pompásan festett képével ; nem hiányzott a nép összeseregelése és az elfo- I gadó szónoklat is, csak egy nem elégítette ki a magyart,

I az t. i. hogy midőn hazánkban ilyenkor eget rázkodtató éljenzés szokott felharsogni: itt egy gyenge „szetreasz- I ke“-t sem lehet hallani. Hanem ezen külceremoniák- ról azért nem írok, mivel ebben mi magyarok oly mes- j terek vagyunk, hogy más nemzet utói nem ér bennünket, kivált ha egy kissé megvetjük magunkat, és ha a tisztelgést éppen szivünk őszinte sugalma hozta létre. J ehát fényes szertartásokhoz szokott fajunk ebben az itteni hideg fogadtatásban nem gyönyörködhetnék.

Célszerűbb lenne annálfogva a fogadtatási ünnepélyek helyett fajunknak ide átszakadott töredékéről írnom. És ezt tenni is fogom ezután bizonyosan ; mert szükségesnek tartom, hogy az anyahon népe legyen tisztában ide átjött kicsiny raj ja felöl. Eddig ez — valljuk meg az igazat — nem történhetett; mivel egyik 'túlságosan fényes képét állította elő az itt lakó magyarok életének; azután pedig mások tán boszankodásból, hiúságok megsértése érzetétől vezéreltetve, elfogultan I szólották az itteni magyarokról, gyakran oly sötét szi- I nőkkel festvén őket, a minőket átalában véve teljesség- ! gél nem érdemlettek volna meg. — Különösön hibáztatandó azon eljárás, minélfogva erkölcsileg a lehető leg- szennyesebb képet rajzolták itteni magyar testvéreinkről. — Uraim ! ez nem áll. Erkölcsi félszegség itt is, mint szintén oda haza, van egyesekben ; de azért nem kell elkárhoztatni az egészet, mert ez sértő jogtalanság lenne. Sőt inkább ismerjük el, hogy itteni véreink bizony nem keveset tettek, a midőn nemzetiségökot, vallásukat itt is megőrizték, és e végett társadalmi utón és a nevelésügy buzgó felkarolása által most is folyvást ernyedetlenül működnek. Hiszen most is virágzólag fen- tartják „Hunnia“ nevű egyletüket, és a reformátusok közelebbről is egy uj tanári állomás létesítésével mutatták meg, hogy ők utódaikban is élni kívánnak, mint magyarok. Legyenek hát az anyahon fiai is jobb véleménynyel itteni fajrokonaik iránt! Ezt ezek méltán megérdemlik. S hogy erről meggyőződjék mindenki: evégett minden életmozzanatról tudósitandom ezután e becses lap érdemes olvasóit. Addig is több bizalom a IRomániában lakó magyarok iránt!! r. 1. —

Porosz országgyűlés.

Berlinben nov. 12. az országgyűlés trónbeszéddel megnyittatott; a trónbeszéd fölemlíti a már ismert kedvező pénzügyi helyzetet, mely lehetségessé teszi, hogy tekintélyes összeg fordittassék a tartományi pénztár javára, hivatalnokok lakbérére, államadósságok fedezésére és jelentékeny adó kevesbités eszközöltessék. A trónbeszéd következő uj tör. javaslatok előterjesztését jelezi: jövedelmi adó, az állam állásának rendezése az egyházi ügygyei szemben és a múlt javaslat alapelvein nyugvó s némi szükséges módosítással ellátott — Kreisordnungét: ez utóbbira megjegyezi a kormány, hogy minden igénynek megfelelöleg igyekezett azt szerkeszteni s minden tőle kitelhető módon törekedni fog keresztül vinni.

A porosz kormány félhivatalos lapjai a Kreis- ordnung (kerületi rendszer) ügyében kifejtendő működésről némi felvilágosításokat hoznak. A törvényjavaslat a kormány által készített eredeti szövegezésben fog a képviselőhöz elé terjesztetni, s a követek újabb engedmények tételére fognak fölhivatni.

Ha nem egyeznek a kormány terveibe, akkor a javaslat már a képviselőházban megbukott; ha ellenben megtagadják a további koncessiókat, akkor a kormány minden áron keresztülviszi a felsőházban is a javaslatot, mely azonban akkor már minden egyéb lesz, csak reformmü nem. A kinevezendő felsőházi tagokról azt beszélik, hogy első sorban a birodalom azon osztályai, minők a nagy ipar s a nagy töke, melyek még eddig nem igen képviselvék a felsöházban, fognak a kitüntetésben részesülni. A többek közt Krupp a hires essem vas- es fegyvergyár tulajdonosa, Dreyse, a hátultöltő fegyver feltalálójának fia, Hansemann és Bleichrö- der bankárok stb. fognak hir szerint pairekké (felsőházi tagokká) kineveztetni.

Berlinben az urak háza gróf Stolberget| elnökké, Ploetz titkos igazsággügyi tanácsost első, és Brühlt második alelnökké választotta.

A franczia nemzetgyűlés uj ülésszaka, négy hónapi időköz után nov. 10-én vette kezdetét. A nemzetgyűlés határozatára kétségkívül nagy befolyással leend J Thiers magatartása.

A köztársasági baloldal gyűlésén 90 képviselő je-