Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-04 / 10. szám

Brassó, 1872.

Másod évi folyam 10. szám.

Vasárnap, február 4.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám.

Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (I—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Brassó, feb. 3-án.

Újból foglalkoznunk kell a román activis- ták és passivisták politikájával, mert felette sok tisztázni való van még e téren, a mint a „Kelet n e k“ f. évi 22-ik számában megjelent czikk is mutatja.

A „Keletet“ erdélyrészi Deákpárti tekinté lyek alapították ; programmjában kimondta, utóbb is többször ismételte, bogy az Ausztriával kö tött kiegyezésen kívül egyebekben nem köti magát pártszempontoklioz. Ezen programra határain belöl, komolyan és hazafiasai! van szerkesztve.

Ezt előre bocsátottuk azért, hogy ne vegye ellenséges indulatnak, ha kimondjuk, hogy román polgártársaink politikai mozgalmainak megítélésében vagy adatai, vagy kiindulási pontja hibásak.

Említhetnénk több példát eddigi nyilatkozataiból ; de most bőven elég lesz fent megjelölt czikkének szemügyre vétele.

Az egész czikkből úgy látszik, hogy a román activisták iránt legalább is olyan fokú bizalmatlansággal viseltetik, mint a passivisták iránt. Azt mondja, hogy az activistáknak nincs programmjok, nincs pártvezérük; nem tudhatok czéljaik, egy szóval „zsákban macskát árulnak.“

Azt kívánja, hogy a románok tartsanak congressust vagy conferentiát; de kiköti, hogy az ép úgy ne tartassák Brassóban, mint Balázs- falván.

Felszólítja az activistákat, hogy mondják meg, kik ők és mit akarnak ; mert szerinte az activitás még semmit sem ér, mig’ nem ösmer- jük irányát és czéljait.

Ennyiből áll röviden a „Kelet“ czikkének tartalma. Ezen czikknek legfőbb hibája a bizalmatlanság, a melytől őrizzen meg isten minket, mert a mellett soha meg nem nyerhetjük a velünk lakó nemzetiségeket és főként a románt.

A románok legnagyobb panasza ellenünk az, hogy soha sem bíztunk bennök teljesen ; nem akartuk föltenni, hogy őket is vezethetik tiszta hazafias indokok.

Az úszó vendéglőkön.

(Folytatás és vége).

Végtére megválánk a díszes teremtől, s megnézők az oldalfélt fekvő egyes hálószobákat. Itt már a tetszőleges ürpazarlás megszűnik, s azon elv, egy négyszeghüvelyt sem hagyni használatlanul, megint előtérbe lép; két két ágy van egymás felett s a felsőhöz mindenütt egy kis mahagonilépcső vezet. A szárazföldi vendéglők ágyai ugyan nagyobbak, — de a mi a tisztaságot, diszt és kényelmet illeti korántsem különbek. A hálószobák ablakai rézrámába foglalt vastag üvegtáblák, s képesek a legzajlóbb hullámcsapásoknak is ellenállni.

A mosdóeszköz porczellán, s a pirosbársóny tophák és szőnyegek itt sem hiányzanak. Mint minden üregében a hajónak, úgy itt is a gőzfűtés kellemetes és mérsékelt melegről gondoskodik. Az alvószobába távirda sód ronyok nyúlnak, s harangjel által bármelyik hajócseléd azonnal idézhető. Könyvtár, nő- és férfifürdök állanak az utasok rendelkezésére.

A női terem s a dohányzószoba megszemlélése után mely utóbbi a diszt és pompát illetőleg a nagy teremhez méltó, — leszállánk a második kajuttába, hol az utas New-Yorkig csak száz tallért fizet, mig fent a helyek ára százhatvanöt tallér (az árak tökéletes ellátás mellett értetődnek — bornélkül). Különben mint kísérőim megjegy- zék, itt lenn tulajdonképen ugyanaz van mint fenn, legalább a kényelem ugyanaz ; természetesen a kiállítás keNem mondom, hogy igazok van; de miután ők hiszik és állítják, ezen véleményt nem táplálnunk, — hanem épen elenyésztetnünk kell, épen hazafias indokból.

Köztök voltak erős jellemű elhatározott férfiak, a kik koczkáztatni merték népszerűségüket, befolyásokat kényelmüket; és megindultak, hogy tettre serkentsék nemzetfeleiket, azon néhány millió honpolgárt, a kiket mások önzése, duzzogása vagy korlátoltsága elvont a közhaza

munkáitól.

/

Es most előáll egy magyar lap, a „Kelet,“ s azt mondja, hogy „egyik tizeukilencz, a másik egy híján húsz“; ezek sem jobbak a többinél. Ez méltánytalanul és tapintatlanul van mondva.

A „Kelet“ nem lát semmit az activitásban, a mig czéljait nem tudja. Pedig igen sok van benne. Csak vegye elé a szerdahelyi pontokat és a brassai komiték programúját ; látni fogja, hogy a legszélsőbb magyar országos pártok nem különböznek annyira egymástól, mint a román activisták és passivisták.

A passivisták credója az, hogy Erdély uniója törvénytelen ; következőleg a központi kormány intézkedései és a központi törvényhozás alkotásai nem köteleznek senkit s csak erőhatalom tarthatja fenn érvényöket. Epen azért óhajtva várnak akárminő eseményt, a mely Magyarország mostani alkotmányát és alkotmányos utón hozott törvényeit megdöntheti.

Az activisták ezzel szemben elösmerik és hirdetik, hogy az unió és az alkotmányos törvényhozás minden más alkotása kötelez minden állampolgárt; ők magok is részt akarnak venni az ország politikai működésében ; és igényeik valósítását nem várják sem a bécsi centralisti- kus reactiótól, sem a foederalisticus szláv mozgalmaktól, sem Romániától sem Muszkaországtól; hanem keresik itthon, a törvényes ország- gyűlésen Pesten.

Ez ki van mondva hírlapi czikkekben és testületi nyilatkozatokban annyiszor és oly világosan, hogy erdőtől nem látja a fát, a ki még

vesbbé fényes, s mig fent lukullusi módon étkeznek, itt csemegék és nyalánkságok hiányzanak ; mindemellett a második kajutta is képes még elkényeztetett Ínyeket is kielégíteni.

Az éttermek szomszédjai a tálaló szobák, hol gőzzel fütött edények az étkeket melegen tartják. A kapitányi és tiszti kajutták, valamint az orvos és az élésmesteréi is kicsinyek — de csinosok. A hajó személyzet és a cselédség által lakott üregek kicsinyek, de egy hajón sem rendelkezik a tengerész ennyi hely felett, s bizonyoson nem oly szépen berendezett lakások felett, a melyek sok „Jan Maat“ előtt szoktalan fényűzést tarlalmaznak. A hajó személyzet lakai külön feljárásokkal bírnak a fedélzetre, s az utasok lakaitól tökéletesen elvannak külünitve.

A közfödél az eddig látott nagyszerű fényűzés után szinte meg ingatá jó hiedelmünket ; csak ágyfákat látánk, (derekalyt — mint minden kivándorló hajókon szokásos — a közfödél vendég hoz magával) a bútorzat is nagyon egyszerű, csak asztalokból áll. De Möller ur a szükséges magyarázatokkal nem késett. „A födélköz vendége keveset igényel“ — mondá; —„a lefizetett huszonöt tallérért jó és elegendő eledelt kap — a mi az itteni vendégeknél a fő dolog szokott lenni, eltekintve attól, hogy az itteni eledel sokkal jobb mint a minöhez a legtöbben liazájokban szók va vannak. Az utazás gyorsan történik és különben is oly előnyökkel kedveskedünk, melyek sehol sem találhatók ; az üregek csupán e czélra felállított légszivattyúk által tökéletesen szellőztetnek. A magán utazó nők és leányok számára kidön szobák vannak, s a bekövetkezhető betegségekről is tapintatosan van gondoskodva, egy szóval berendezéseink minden országos szakértő által minden kivándorló hajók mintájául állíttatott fel.“

most is az aktivisták programúja után tudakozódik.

Annyiban igaza van a „Keletnek“, hogy a román activisták még nem kötötték le magokat egyik országgyűlési pártnak sem.

De vajon baj-e az, midőn kimondották, hogy csakis azon pártok mellett, az alkotmány keretén belől fogják keresni netaláni nemzetiségi igényeiket.

Legyen annyi önzetlensége a „Kelet“ czikk- irójának is, mint van az activista románoknak, hogy első a hazafiság s csak második sorban jő a pártkérdés.

Az, hogy még tudni sem lehet, kik az ac- tivisták, és hogy nincs tekintélyes pártvezérük, — igen nagy úri fogás olyan kis lap részéről, mint a „Kelet“.

A brassói és brassóvidéki kezdeményezők nevét meghurczolta és hurczolja április óta a magyarországi, romániai s még az ausztriai sajtó is. Ez elég lehetett volna bemutatásnak. Személyes tisztelkedést most ne is várjon a „Kelet“, mert ezek az általa nem ösmert activisták sokkal inkább el vannak foglalva hazafias czéljaik kivételével, mintsem idejük maradna tisztelgésekre.

Maga a „Kelet“ sem jött e világra vele született tekintélylyel ; hanem ha van neki tekintélye, azt saját működése által kellett szereznie.

Higyje el a „Kelet“, hogy a román activisták már is olyan pártot alkottak, a melylyel mint magyarok és mint hazafiak nemcsak szóba állhatunk, de örömmel foghatunk kezet is birodalmunk jövő nagysága építésére.

A csángó-magyarok ügyében.*)

A képviselőház indítványomat a közoktatásügyérnek oly utasítással adta ki: „hogy az ösztöndijak adományo*) Ezen czikknek átvételére a csángók iránt érdeklődő lapok t. szerkesztőségei hazafiul tisztelettel kéretuek.

L. A.

„Hány utazót szállit?“ kérdezém.

Möller ur jegyzőkönyvét újból felnyitó. „Üt év alatt, 1865 kezdetétől 1869 végéig szállítottunk : 136,306 személyt Amerikába, 29,815-öt onnan vissza, összesen 166,221- et, podgyászt ugyan ezen idő alatt körülbelül hét millió mázsát.“

„És hány hajója van a társulatnak?“

„Első rendű gőzösei, melyeknek mindenike 550,000 tallérba került a következők : Thuringia, Holsalia,

Westphália, Hammonia, Cimbria, Saxonia, Borussia, Bavaria, Teutonia, Allemamira, Sillesia, Germania, Vaudalia, Alsatia, és Eirsia. Ilyen hajócsapattal folytatjuk a közvetlen posta gőzhajózást innen New-Yorkig, New-Orleansig és nyűgöt Indiáig. A társulat továbbá csinos, „Cuscbaven“ és „Helgoland“ nevű utazó gőzösöket tart, melyek fürdőidény alatt Hamburg és Helgoland között járnak, két Concurrent és Pilot nevű vontatógőzösöket, tizenhárom nagy ládikból álló könnyű hajócsapatot, ezeken kiviil két úszó gőzemelőcsigát, két úszó kőszén telepet, s végtére az Elba túl partján a kicsi Grasbrockon egy külön nagyszerű szárazhajógyárt. A társulat hat millió marc bankó részvénytökével és négymillió ötszázhuszezer tallér elsőbbségi kölcsönnel dolgozik, tehát több mtnt tiz egy félmillió maic bankóval vagy öt és egy negyedmillió porosz tallérral. „Itt“ folytatá Möller ur — könyvét a tiszteletet gerjesztő számokkal zsebébe dugva „bepillanthatunk a gépekhez.“ A gőzgép névleg hétszázötven, tettleg pedig háromezer lóerővel bir ; négy üst, huszonnégy tüzelővel naponta körülbelül ezerhatszáz mázsa szenet emészt meg. A hajó szénraktá rai ezerszáz tonnát tartalmaznak.

Az első kajuttához visszatérve megmutatá Möller ur a tisztek ebédlőit, a borbély műhelyet, a sütödét, a ezuk-