Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-03 / 88. szám

Brassó, 1872.

Másod évi folyam 88. szám.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer

csötörtökön és vasárnap. Ara:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

Vasárnap, november 3.

Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos gaririond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij mipden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Brassó, november 2-án.

Múltkori csikkünkben jelezve volt az átviteli kereskedés nagy fontossága nemzetközti szempontból. De ha már abból is Ítélve nevezetes befolyással bir hatni az a forgalomra általánosan, mennyivel többel aztán a bel forgalomra különösön; mikor, nem mint a nemzetközti forgalomnál — az országvégszéleit csak át lépi, hanem átszeli az egész országot; vidékek, városok s faluk határain vonul el.

E kérdés lényegére igaz, hogy aligha talál- j koznék valaki, ki mennyiségtan elvei szerént tisztán meghatározható felelettel készen állni tudna ; de könnyen elképzelhető az enélkül is s gyakorlatilag úgy, ha az állam mellett még az egyes közönségeknek is szintén jogokban állna, saját külön vámsorompojuk megé húzódnia; s mert elképzelhetni következőleg, bogy hány, s főkép kereskedelmi elnevezésen magát ismertető városnak ne jutna eszébe, e jogával élnie: a lrnza-vonásból élődnie!

Brassó a világért nem . . . .; dehogy nem, j sőt az a baj épen, hogy azt teszi : hogy saját! kereskedelmével a „Herr Vetter“-ek nagyon mostohán bánnak. Hisz csak alig ezelőtt egy pár hónappal nyertek megint nevezetes privilegi-' umot az átviteli kereskedés megadózta-! t á s a — megvámolására; m ely kiváltsággal élnek is teljes mértékben ; de mely tudvalevőleg eddig kizárólag az államnak egyedül állhatott és állt is hatalmában.

Brassó tehát a bekövetkezendő eshetőségek- J kel szemben talpon áll. Azért húz például az átszállítás végett vagy ennek alkalmával itt beérkezett borok alvójától nem többet mintcsak 26‘/2 kr. „átszállitásivám“, s 20 kr. „kezelést! illeték“ czimen ; más szeszes italnemektől pedig ide számítva még tán az erősebb eczetet is min-1 den edénytől vagy ládától 20 kr., szintén „kezelési illeték“ czimen.

Ez azon tényállás, mely miatt kihivattatva határozott positiót foglalunk mi is a tényezők ellen.

V 1 (1 é k.

Kél falu, 1872. október 28. ;

Ma a vidéki képviselet tartá ülését, melyben előre is csakhamar miniszter Trefort oktatásügyi tárcza átvétele s miniszter Pauler tárczacseréje tudomásul vétetcttt, hogy idő maradjon a többi fontosabb tárgyalandóknak.

Lássuk csak a főbbeket.

Választani kellett három követet; mire? Szeben- ben a szász nemzeti egyetem ülésezni fog nt msokára, mint a Comes összehivó levele szól: a nemzeti vagyon- róli számadás fog ott átvizsgáltatni ; azért hát a három 1 követ választása. De miből fedeztessék az egyénenkénti 5 írt. napidíj ? Az elnök kinyilatkoztatta, hogy a vidék pénztárában egy fillér sincs. Ajánltatott: menjen hát legalább kevesebb számú követ. Magyar részről nyilatkozat tétetett, hogy a tiz barczasági magyar-román falvak a követek napidíjait nem hordozandják, hisz ők a szászföldi közvagyonból kizárva vágynak, tehát miért fizetni azok díjait? Node! mégis a határozat az üres pénztárra esett. Ha nincs benne — mondák fizet bele rovatai utján a district, igy tehát fizetővé tétethetik a 10 magyar-román falu is.

Hogy kevesebb követ menjen, azon indítvány elesett: mert, mert — hangsúlyozzák — Szebenben a „municipal reform“ is előkerül, tehát ember kell a gátra. Oho ! itt van hát a bökkenő; ezért hát a számadás vizsgálat, és még mi jut hirtelen eszembe? . . . Dr. superintendent Teutsch is épen e napokra hívta össze egyháza főbbjeit a válóperek tárgyalására. Ez legtöbbször mind ekép szokott történni ; tehát nemzeti gyűlés lesz.

Kiosztattak az üres papírok; kijelöltetett a szava- ; zatszedő bizottmány.

A gazdasági iskola ügye vett igénybe legtöbb időt. Beadatott a jövő évi költségvetés, mely nyolcz és fél ezer forint körül jár. Az öszveg nagyocskának tűnt ; fel, némely tétel mosolyt többeknél visszatetszést is idé-1 zett elő, pl.

Marhák patkolására .... 60 írt.

Azoknak nyalósóra .... 20 frt.

Szekérkenöre............................15 frt.

A tanácskozás folyamában feltűnt, hogy az intézetnek a múlt iskolaévben volt 14 tanoncza; azokból a 2-dik évi tanfolyamra átlépik négy, kiket fog tanítani tán hat tanító.

Választatott ez alkalommal egy uj tanító is a reáliákra 600 frt. illetményre.

Megjelent végre a szavazatszedö bizottmány is és kijelentette: bogy az universitásba menetelre legtöbb szavazatot kaptak ezek, u. m. bothfalvi jegyző : Reindt, továbbá: Zaminer Ede és Dausznern (Iliidé.

Megérte tehát Bausznern Cfuidó az alkotmány- és kormányhü Brassó által, hogy a szászföld válóperét valahol szóbahozhassa.

A szerkesztő ur engedelmével máskor is.*)

В é r c z t ö V i.

Apróságok.

Sok „Nemere.“ A mért a méltányosság és jogegyenlőség szempontjából olykor felszólaltunk a király- földi kiváltságolt szász Wirthscliaft ellen, úgy tüntetik föl lapunkat a circumspectus atyafiak, mint valami irtózatos szörnyűséget, a mely életczélul tűzte ki ezen vitéz

faj üldözését----Mostanában rájuk jár a rúd másonnan

i

s: a „Kelet,“ „Kolozsvári Közlöny“ s legutóbb a „Hon“ ugyancsak szellőztetik a kiváltságok és a circumspecta politika rég penészelő szoknyáit. Most lesz ám sok Nem eres ch a ura szükség, ha mindezen czikkek értelmét úgy el szándékozik csavarni a Kronstädter Ztg., mint a mieinket szokta. Egyébiránt meglepetve tapasztaljuk, hogy említett czikkek felöl a szomszéd pru- denter hallgat. Bizony prudensebb dolog is volna a sok nyelvelés helyett egykissé azután nézni, hogy kevesebb legyen a mosni való szennyes az ösmeretes Wirtlischaft körében !

igaz c? Igaz e, bogy a király földi és brassóvidéki

*) Szívesen veszsziik.

Szerk.

Vándormadaraink téli tanyája.

Deák Gerőtől.

Puszta és csendes a külvilág. Hol az aranykalászos mezők felett egykor аъ égbe emelkedő pacsirta énekelt és a sűrít lombok alól csattogánydal hangzott: ott most a száraz ágakon lármás verébsereg csiripol és a letarolt rétek s mezeken varjuk és csókák hallatják egyhangú károgásukat : a kopasz sövényen egyedül bujkál az ökörszemmadár; — a lombtalan kerti fákon a czinege vagy a sármány, az árván maradt bogácskórón a tarka tengelicz vagy az olaj-zöld csíz, a búbos pa csirta és a szemeti pinty keres némán, hangtalan eledelt magának.

Hol vannak a kikelet és nyár kedves dalosai, vidám szárnyasai? Messzi földön, melegebb hazában!Már rég daloltak bucsudalt nekünk s rendre egyenként vagy nagy csapatokban hagyták el élelemhiány miatt hideg vidékeinket.

A fecskék, czinkék s billegények beláthatlan hosszú csoportokban ; a gémek, csiillők, bibiczek, ferde vonal alakjában; a darvak, vad ludak és réczék háromszög alakban ; a gólyák fenn a légben nagy körben ková- lyogva, a seregélyek pedig vad, rohamos forgásokban távoztak uj hazájok felé.

Először a rovarevők, aztán a magevök hagytak itt minket. Augusztus közepe óta már nem lehetett hallani a kakuk és pirók kiáltását, sem a fiirj pitypalaty- ját: téli tanyájukra mentek s velők együtt a gólyák csiillők és a parti fecskék. Szeptemberben követték őket a fülmilók, fecskék, bankák és [darvak. Októberben pedig a seregélyek, pacsirták és billegények is eltávoztak.

Régen azon véleményben voltak, hogy vándormadaraink — miután tölünk búcsút vesznek — földgömbünk déli felén ütik fel tanyájokat. De ma már határozottan tudjuk, hogy költözködő madaraink az egyenlítőn alól nem mennek téli szállást keresni. Egyedül a vándor ikrász (álbátrosz, egy tengeri madár) lépi át költözködésében az aequatort s a forró égövet egy évben kétszer vándorolja be, hogy az ívó halakat mind a két félgömbön követhesse.

De habár vándormadaraink a hideg évszak közeledtével mindnyájan délfelé utaznak is: megállási pontjuk mégis nagyon különböző. így pl. azok, a melyek Europa legészakibb vidékeiről vándorolnak lefelé, már Svájczban, Dániában, Lengyelországban megszállnak s nálunk is sok északi vizi madár telel. Mások Angliában, Francziaországban vagy Svájczban maradnak; némelyek Italiába, Spanyol- vagy Görögországba s nevezetesen a középtenger szigeteire vonulnak a tél elöl, mig mások a tengeren túl Afrikában telepednek le.

A földközi tenger szigetei (Korszika, Szardínia, Sziczilia sat.) különösen kedvcncz állomásai vándorszárnyasainknak. Ide mennek : a veresbegy, többféle rigó, kis és tövisszúró gébics, vadgalamb, bajnok küzdér, vereslábu kagylász s más gázló és úszómadaraink egész sergei. Főleg Szárdinia télen át úgy néz ki, mint egy óriási kalitka, tele tömve különbféle tarka madárral.

Spanyolországban a Sierra Nevada meredek oldalain teleinek ki a fehérbillegetők, kenderikék, rigók, nyaktekercsek, vércsék, héják, nehányféle sas és bagoly.

Azonban költözködő madaraink sokkal nagyobb része nem Európában tölti el a téli időszakot, hanem a tenger felett elvándorol Afrika meleg tartományaiba.

A mezei pacsirták és kányák legfennebb észak Afrikáig mennek s annak minden részét elözönlik. Sasaink és kerecsen sólymaink a mélységektől távollevő pálmaerdökbe vonulnak , mig többi sólymaink alább

utaznak s jelesen a toronyi és vöröslábu solyom Nubiá- nak Kordofán nevű tartománya pusztáit lepi el, hol a vándorsáskák pusztítása által kimondhatlan hasznot eszközölnek. Ugyanitt telel zöld vetéseink lakója: a szürkésbarna fiirj oly nagy csapatokban, hogy egy ügyes vadász egy óra alatt harmincznál többet lőhet le.

Egyptóm különböző vidékeire is számosán költöznek. A közönséges vagy egerésző kánya, a kis karvaly őrgébics és lappantyú vagy kecskefejő a rengeteg erdőkben találják fel téli tanyáikat, sőt a Nilus völgyében telki varjú is száll le számtalan nagy csapatokban. A bibiczek, harisok, szárcsák, hódák sat. szintén ide telepednek.

Alsó-egyptom tavai és mocsáraiban, valamint a Nilus medreiben ezer meg ezer vadkácsa és liba, vizi varjú, sirály és tengeri fecske száll le. Ezek midőn megérkeznek, néha elsötétítik a levegőt és elfödik a folyók és tavak tükreit, oly tömérdek mennyiségében utaznak s főleg a vizi varjukat ezrenként fogják el a bennlakók és szorgalmas halászok. — A rizsmezöken százanként tanyáznak a különböző szalonkák. A szürke gémek pedig a mocsárok partjain és posványáiban lépdelnek komolyan és óvatosan, mig a nagy kócsagok, melyek a becses kócsagtollat szolgáltatják, a legsűrűbb nádasokban vonják meg magokat nagy félénken. Ugyan- ily helyeken tartózkodik a dobos gém vagy nádi bika társával az éji gémmel vagy vak varjúval.

Az éneklő madarak közül csak a kékbegy, sziszegő zenér, nádika, barázda-billegény s még egy pár I marad itt telelni, a narancs és olajfa erdőkben pedig az éneklő rigó. Hanem a csalogány és magyardalabáj nem marad meg Egyptomban s bennebb megy a contin- gensen.

A kúszó madarak közül a nyaktekercs még Su- dánig is elvándorol; darvaink is Sudan folyamaiban